Kelet-Magyarország, 1976. augusztus (33. évfolyam, 181-205. szám)
1976-08-12 / 190. szám
1976. augusztus 12. I KELET-MAGYARORSZÄG 3 ÉLELMISZERTÖRVÉNY A munkás-paraszt szövetség a két testvéri osztály érdekazonosságán nyugszik, s kiterjed az élet minden területére. E területek közül azonban ki kell emelni az anyagi termelést, amely döntően befolyásolja a két osztály közötti kapcsolatok szilárdságát, további fejlődését. A KÖZELMÚLTBAN ÜLÉSEZŐ ORSZÁGGYŰLÉS ebben az összefüggésben tűzte napirendjére és vitatta meg, majd fogadta el az élelmiszertörvényt. Az ország népének több és jobb élelmiszerellátása alapvetően a szövetkezeti parasztok, a mezőgazdasági dolgozók vállain nyugszik. A szocialista tudatban mindjobban fejlődő parasztság, — annak ellenére is, hogy nem minden mezőgazdasági termékből kielégítő a kínálat, — egyre magasabb szinten teljesíti a szövetségből rá háruló feladatát. Helytállásának eredménye a város jobb ellátása, az egy személyre jutó fogyasztás gyors növekedése, sommásan fogalmazva, az életszínvonal növekedése. AZ ÉLELMISZERTÖRVÉNY ELFOGADÁSA UTÁN minden bizonnyal egy sor rendelet, utasítás lát majd napvilágot. Ezek betartása állampolgári feladat, nem teljesítésük a vezetők számára személyes következményekkel jár. De elsősorban nem ezen a hangsúly, hanem sokkal inkább a tudatos, fegyelmezett végrehajtáson, azon, hogy minden vezető és dolgozó, aki az élelmiszer- termelés. -feldolgozás és a kereskedelem területén dolgozik gondolkozzon és munkálkodjon azon, hogy minél jobban, minél hasznosabban teljesítse feladatát. Az emberi, a tudati tényezők szerepe az elsődleges a törvény végrehajtásában ! Amennyiben ez igaz — és ez nem lehet kétséges, — úgy a pártszer- vezetekn -'c is jelentős feladataik vannak. A törvény végrehajtása nem „egy” a sok közül, s az sem igaz, hogy a törvény végrehajtása elszakítható a párt- szervezetek által nap mint nap végzett tömegpolitikai, a gazdasági munkát segítő és ellenőrző tevékenységtől. Az országgyűlés által törvényerőre emelt feladatok szoros összhangban vannak a párt agrárpolitikájával. Ha ez így van — vetődhet fel a kérdés —, akkor nincs a pártszervezeteknek feladatuk végrehajtásával? kérdés ilyen felvetése azonban túlzottan leegyszerűsítené a lényeget! Az élelmiszer-termelés, -feldolgozás és a kereskedelem területén működő pártszervezetek elsődleges feladata, munkaterületükön a törvény végrehajtásának ellenőrzése, a vezetők beszámoltatása. Ez viszont nem zárja ki, hogy ne segítsék a vezetőket a helyes döntések hozatalában, vagy ne tegyék ugyanezt a dolgozók közötti tömegpolitikai munkával. A POLITIKAI MUNKA SZÜKSÉGESSÉGÉT mindenekelőtt az indokolja, hogy mind az alapanyagtermelésben, mind a feldolgozásban és a kereskedelemben minőségileg új feladatokat kell megoldani. És nem csupán a termékek jobb minőségéről van szó, amely ha úgy tetszik lehet csupán technológiai kérdés, feladat is. Nyilvánvaló, hogy nem a termékek minőségének ellenőrzése a pártszervezetek feladata. De az már igen, hogy a mezőgazdasági üzemekben a termésszerkezet kialakításánál elsődlegesen ne a csoportérdekek érvényesüljenek, hanem a népgazdasági érdek. A tudatformálás fogalomkörébe tartozik az is, hogy a napjainkban még többségében domináló egyszerű szerződéses kapcsolatokat a termelő- és a feldolgozó- üzemek között váltsa fel a szorosabb együttműködés, a kooperációs kapcsolatok rendszere. Hogy mennyire nagy feladatok várnak ebben a pártszervezetekre, mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy az országban az élelmiszert feldolgozó társulások száma 1974-ben mindössze kilenc volt. Vegyes tevékenységre — termelés, feldolgozás, értékesítés — is csupán 110 közös vállalkozás alakult. Igaz, hogy a társulások szervezése az utóbbi időben gyorsult és ez éppen a párt- szervezetek gazdaságpolitikai munkájának az eredménye. A SZÜKSÉGES TERMELÉSI BIZTONSÁGOT is megteremtő törvény paragrafusai csak úgy válnak valóra, ha mind a mező- gazdasági üzemekben, mind a feldolgozóiparban és a kereskedelemben dolgozó vezetők, munkások törekednek az összhang biztosítására, és ez a törekvés tudatos felismerésen alapul. M. S. A nyírgelsei hűtő- házban és almalé- üzemben készülnek a szezonra. Az 1000 va- gonos hűtőház központi vezérlőtermében a tmk szakemberei befejezték a javítási, karbantartási munkákat. (Elek Emil felvétele) Szakszolgálati állomás a növénytermesztésért Társulva eredményesebb Kilenc állami gazdaság összefogása a tudomány alkalmazására Nyíregyházán, a Kótaji úton a hosszú neve ellenére is kissé névtelenül húzódik meg az immár harmadik éve működő intézmény, a Szabolcs-Stat- már megyei Állami Gazdaságok Szakszolgálati Állomása. Névtelennek a lakosság számára értendő, mert szakmai berkekben nemcsak kapták a nevüket, hanem már ki is vívták maguknak. Kilenc Szabolcs-Szatmár megyei állami gazdaság három évvel ezelőtt hozta létre a közös szakszolgálati állomást. Dr. Fodor Tamással, az állomás vezetőjével beszélgettünk az eltelt három év munkájáról, terveikről. — Az állomás gazdája, elvi irányítója a kilenc gazdaságból választott igazgatóság — kezdte tájékoztatóját Fodor Tamás. Én, mint az állomás vezetője nekik vagyok felelős, az ő elvi meghatározásaik szerint végzem munkámat. Az igazgatóság évente egyszer ülésezik, itt döntenek a beruházásokról, a főbb teendőkről. A taggazdaságok alapdíjként minden évben a termelési értékük egyezretekét fizetik be, ez a fenntartási költségünk egyik forrása, a másik pedig a szolgáltatásainkért kapott ellenérték. „Hegmondja" a laboratórium — A mai gazdálkodási szinten már csak úgy szemre, tapasztalatra bízva nem lehet műtrágyát adagolni. Nem is olyan régen még az állami gazdaságok többsége is csak a növény tápanyagigényét vette figyelembe, amikor a műtrágyaadagot megállapította. Meg volt a burgonyának, a búzának és minden más növénynek a normája, és eszerint végezték a talajerőpótlást. Hogy a talajban mi volt felhalmozódva, azt nem tudták, így több helyen pazarolták a műtrágyát, más helyen kevesebbet adtak a szükségesnél. Ezért az egyik alapmunkánk a laboratóriumi talajvizsgálat. — A talajelemzésről írásos feljegyzést adunk és ennek alapján a szükségletnek megfelelően adagolhatják a műtrágyát. Akik teljes részletes elemzést kérnek, azok részére a növényanalitikai laboratóriumunk utóvizsgálatot végez. Ellenőrző levélanalízissel vizsgáljuk, hogy helyes volt-e a tanácsadás. E vizsgálatok alapján működik a szaktanácsadó szolgálatunk. Takarmányanalízis — A növényanalitikai laboratóriumunkkal nemcsak a zöldnövényeket „kérdezzük” meg, hogy mi hiányzik a talajból, hanem segítünk az állattenyésztésben is. Nem mindegy, hogy milyen a takarmány béltartalma. Mint a műtrágyák alkalmazásánál, itt ig lehet elégtelen, vagy pazarló felhasználás. A gazdaságoknak egyáltalán nem mindegy, hogy a drága fehérjéből, keményítőből mennyit etetnek meg feleslegesen. Ezért a gazdaságok szívesen vizsgáltatják a szálas takarmányt, szemes terményeket, tápokat és a lucernalisztet. A jövedelmező állattenyésztés egyik alapja a béltartalom szerinti takarmányozás. Az állami gazdaságok mel- i lett egyre több termelőszövetkezet ismeri fel a tudományos takarmányozás fontosságát. Jó partnerünk az ököritófülpösi termelőszövetkezet, ahol kiváló minőségű lucernalisztet állítanak elő. A megyei állattenyésztési felügyelőséggel most tárgyalunk arról, hogy az egész megye takarmányvizsgálatát mi végeznénk, mert a debreceni laboratórium ezt nem tudja vállalni. Az állomás rendelkezik egy geodéziai részleggel is, amely az állami gazdaságok földnyilvántartását, -rendezését végzi. Emellett van egy fotódokumentációs szolgálatunk, ez a tanácsadás utáni szántóföldi eredményeket rögzíti. Bővülő kapcsolatok — Kezdetben csak az állami gazdaságoknak dolgoztunk. Most mi végezzük el a Solánum Burgonyatermesztési Rendszert, és a volt CPS, új nevén az HÍR részére Szabolcs és Borsod megyében a vizsgálatokat. A Szatmárkert Gyümölcstermesztési Rendszer velünk végezteti talaj- és utóvizsgálatait. A Nyírterv lombana- lízis-vizsgálatra kért fel bennünket. A nyírtassi dohány- termesztési társulás részére is mi végezzük a vizsgálatokat. Ezekben a társulásokban az állami gazdaságok mellett jelentős számmal termelőszövetkezetek is részt vesznek. Ha igény lenne, akár az egész megye talajvizsgálatát el tudnánk látni. — A Mátészalkai Állami Tangazdaságban kukorica- lombtrágyázást javasoltuk a múlt évben, az eredmények láttán az idén az összes kukoricájukat helikopterrel lombtrágyázzák. A jonatán alma héjfoltossága igen súlyos tárolási betegség. Ez ellen is tettünk már lépéseket. A múlt évben a kezelt gyümölcsösben 50 százalékkal csökkentettük a foltosságot a nem kezelttel szemben. Ebben az esztendőben négy állami gazdaság hatvan hektár gyümölcsösben alkalmazza a foltosság elleni védekezést. — Ma már a tudomány legújabb vívmányait alkalmazni akaró mezőgazdasági üzemek nem nélkülözhetik a vegyi és műszeres laboratóriumi vizsgálatot. Ezt egy-egy gazdaság önállóan sem pénzzel, sem szakemberrel nem tudja megoldani, ezért láttuk járható útnak a társulást — fejezte be tájékoztatóját dr. Fodor Tamás. Cs. B. T ávolról olyan a tarpai hegy, mint egy hatalmas, színes puncstorta, melybe középen beleharaptak. Közeledve hozzá, hamarosan feltűnik, ott van a kőbánya. Azt hinné az idegen, hogy mivel itt bőven van kő, jó út vezet feL a hegyre. Téved. Sopánkodnak, zsörtölődnek is emiatt a hegyre járó emberek, akiknek tavasztól szüretig szinte naponta meg kell mászni a tarpai hegy valamelyikét, merthogy három részből áll: a Nagyhegyből, a Derékból és a Kishegyből. Bede Elekkel, a hegyőrrel, a tarpai hegy jó ismerőjével kaptatunk felfelé a járt úton. Két esztendeje vigyáz itt tűzre-vízre, a kisemberek vagyonára, szőlőjére, gyümölcsére tisztességgel-becsü- lettel. Alig múlt harmincöt esztendős, s míg kapaszkodunk fel a hegynek, s két oldalt szőlők, gyümölcsösök kísérnek, életéről beszél. Eddig háromszor tört el az egyik karja. Kicsit látni is, amint emeli. Az első kettőre nem emlékszik. 1942-ben, amikor anyja szült, „farral” jött a világra, s aki a világra segítette, véletlenül „csonkított” a kezén. S még iskolába nem járt, amikor a másik szerencsétlenség érte. „Harmadszor meg tornázás közben. így van azóta is. Különösebben nem zavar.” J árjuk a hegyet. A Kishegy-kapun indultunk felfelé. „Ez vezet fel a bányaházig. Itt kezdődik a bánya.” Az aljban, a hegy lábánál tábla jelzi: Vigyázz, szirénajelzésre robbantás! Lenn az árokpart füvét egy ember kaszálja: Szűcs Guszti, a bányaőr unokaöccse — újságolja kísérőm. „Ez a Vak út.” Elek naponta háromszor-négyszer megjárja a hegyet. „Mikor, hogy adódik.” Van itt fenn szántó, s legalább 116 hold szőlő és a gyümölcsösök. A tarpai tsz-tagoké. „Nem tudom, hányé lehet, de soké. Felelős vagyok a termés megőrzéséért. Mert tudja, akadnak még emberek, akik elkívánják a másét. Régebben többen voltak, ma szerencsére már kevés. Gazdagabbak az emberek.” Mutatja az egykori hegyőrházat, ahol valamikor Á le-lepihenhetett. „Kitúrtak. Bányaház lett. Itt pihennek meg a bányászaink. Reggel négy órakor már kezdenek a bányászok, s ilyenkor délig dolgoznak. Hogy hányszor robbantanak? Ahogy a helyzet követeli.” C sendes most a hegy, a bánya, nem zavarja a nyugalmat semmi. Tiszta a levegő. Simon József a robbantómester és bányászai oda vannak. Évente hat-hétezer köbméter követ termelnek ki a tarpai hegyből. Kifizető a téesznek is, a bányászoknak is. Kemény munkával jár a kőbányászat. A követ a tarpai tsz a FelsőTisza-vidéki Vízügyi Igazgatóságnak szállítja partvédelemhez. Győri Endre a tsz főagronómusa újságolja, hogy most rekonstrukció alatt áll a bánya. Mélyítik harminc méterrel, de szélesíteni nem lehet, nem engedélyezi a természetvédelmi tanács. Győri Endre: „A mélyítésben legalább 400 ezer köbméter kő van. Ezt tíz esztendő alatt szeretnénk kitermelni. A tarpai kőbányászoknak ezredfordulóig lesz itt munkájuk. Ha a rekonstrukció elkészül, évente 15 ezer köbméter követ szeretnénk „termelni”. De fiatalítják a szőlőket is, gyümölcsfákat, almást, barackost telepítenek. Alakulnak a lugasszőlők is. Még a kőbánya ellenére is olyan ez a tarpai hegy, mint egy kis oázis. „Hétvégi házak épülnek. Eddig 98 ilyen ví- kendházat számoltam meg” — mondja a hegyőr. A legújabb, a Szűcs Károlyé, most került fedél alá. Ö jószággondozó volt a téeszben. Többsége tsz-tagoké, ÁFÉSZ- dolgozóké. Nekem még nincs.” De szőlője neki is van. Száz öl. Mutatja, melyiket örökölte, melyiket kapta ajándékba a nagynénjétől. „Járnak ide idegenek is a megyéből. Főleg a bánya miatt. Felmennek a tetőre, ahonnan ellátni szép időben a határon túlra is.” Szót vált Szász Elekkel. „Legtöbbet ő tartózkodik a hegyen, a bánya másik éjjeliőre. Ma éjszaka Szász Elek lesz szolgálatban. Saját háza van a hegyen. Nyáridőben legtöbbször itt él.” Van itt mire vigyáznia. A lőszerraktár, a szerszámosraktár. No és persze a kő, hogy ne dézsmálja senki a téesz vagyonát. „Ha meg lányt szöktetnek — mert megesik — azon meg mosolyog, elfordítja a fejét, mintha nem is látná.” Bede Elek hegyőrrel a Hegykapu felé jövünk visz- szafelé. Sorolja, hogy a Hegykapuval szemben kiknek a szőlője, hol helyezkedik el. A tőkék között emberek dolgoznak. „örökölték, vették, cserélték. Ide a hegyre csak tarpaiak építenek. Egy tanítónak van itt még háza, de ő már tarpainak számít.” Elek, a téesz alkalmazottja. Havi bére 2 ezer forint és a háztáji.... Meg a megfizethetetlen, jó levegő. „És az utak mentén a fű, ha lekaszálom. Nem könnyű a karommal, de lassan megcsinálom. Kell a jószágnak.” F elesége is kinn van most a hegyen. Segíteni jött, szénát forgatni. Utána megy haza a három gyerekhez. A hegyőr még szolgálatban van. Este kilencig. Csendesnek ígérkezik az éjszaka. „Reggel már robbantanak. Este megérkeznek a bányászok, s termelik a tarpai hegyből a követ. Kell, sok kell.” Farkas Kálmán A tarpaJ
