Kelet-Magyarország, 1976. augusztus (33. évfolyam, 181-205. szám)

1976-08-01 / 181. szám

1976. augusztus 1. KELET-MAGYARORSZÁG —VASÁRNAPI MELLÉKLET 7 A tehetség önmagában kevés A fizikai dolgozók gyermekeinek tanulmányi segítése Ezer és ezer példával bizonyítja az élet, hogy a tehetség önmagában nem elegendő a sikerhez, az emberben lévő adottságok kibontakozásához szorga­lomra, akaraterőre, gyakorlásra, céltu­datos szervezésre, a kudarcokkal szem­beni edzettségre is szükség van. Különösen vonatkozik ez a fizikai dol­gozók tehetséges gyermekeire, akik közül ma már mind kevesebben kallódnak el, de még messze vagyunk attól, hogy valameny- nyi célba érjen. Elvitathatatlan az iskolák, a nevelői kollektíva elsőrendű felelőssége, az ő lelkiismeretük „szűrőjén” mennek át a fiatalok. Egy-egy nevelőtestület szelleméről, hivatástudatáról, emberiességéről sokat el­árul az a tény, hogyan foglalkoznak a fizi­kai dolgozók gyermekeivel. Többre lenne igény A megyében az elmúlt tanévben is jó segítőtársa volt az iskoláknak a szakszerve­zetek megyei tanácsa hogy amit saját erő­ből nem tudnak megoldani, azt lehetővé te­gyék központi támogatással. 49 általános is­kolában 60 középiskolai tanulásra előkészítő tanfolyamot szerveztek így, több mint ezer fiatal számára. Tegyük hozzá, hogy ennél sokkal többre lenne igény a megyében, de ennek egyelőre határt szabnak az anyagiak, másrészt a szaktanárok megterhelése is. A középiskolai előkészítő tanfolyamok számtan, magyar és orosz tárgyakból adtak nagy segítséget a fiataloknak. A szakfelügye­lői vélemény szerint a vezető tanárok szí­vesen, nagy szakértelemmel dolgoztak együtt a fiatalokkal, akik felszabadultan kérdeztek, érdeklődtek mindhárom tárgyból a lényeges ismeretek, fogalmak iránt. Ki a tehetséges? Nem akadálymentesek azonban a tanfo­lyamok, többek között gond, hogy nem le­het kapni munkafüzeteket, amelyek az ön­álló munkához, a gondolkodási képesség fej­lesztéséhez szükségesek. Néhol az is kedvét szegi a nevelők ügybuzgalmának, hogy az egyébként adminisztrációs munkával jócs­kán megáldott iskolaigazgatók késlekedve rendezik az óradíjak kifizetését, illetve azok visszaigazolását, az év végi kimutatásokat, amelyek nem felesleges papírmunkák, hoz­zá tartoznak a tanfolyamok munkájának mé­réséhez, a gördülékeny munkához. Korszerű pedagógiai szemlélet nélkül aligha lehet eredményes a fizikai dolgozók gyermekeinek tanulmányi segítése — figyel­meztetnek az eddigi tapasztalatok. Kit te­kinthetünk tehetségesnek? Milyen ismérvek informálják a nevelőt a legbiztosabban ezek­ről? Elég korszerű-e a nevelői kollektíva felfogása, szemlélete a tehetség megítélésé­ről? Valamennyi kérdés —a pedagógia el­mélete és gyakorlata alapján — tisztázásra szorul minden iskolában, ahol nem alakult ki az egységes szemlélet. Különbözeti szakmunkásoknak Jó tapasztalatokat hoztak a „második lépcsőben”, a középiskolások részére szer­vezett egyetemi-főiskolai tanfolyamok is. A megye 19 középiskolájában 49 előkészítő csoportban készültek a fiatalok, az egy-egy csoportra engedélyezett órák száma évi 36 volt. A szakfelügyelői értékelések szerint, úgy tűnik, az igények és a lehetőségek fo­kozatosan egyensúlyba kerülnek. A tanfolya­mokon olyan anyagrészeket is megismertek a fiatalok, amelyekre a tanítási órákon alig, vagy egyáltalán nincs lehetőség, de a felvé­teli vizsgákhoz feltétlenül szükségesek. A tárgyak közül az elmúlt tanévben is a ma­tematika vezet, de fizikából, kémiából, bio­lógiából, magyarból, történelemből, orosz nyelvből, sőt, politikai gazdaságtanból is szerveztek tanfolyamot. Beváltak azok a tanfolyamok is, ame­lyeket az „emelt szintű” szakmunkásképzőt végzetteknek indítottak, hogy az eredményes különbözeti vizsga után a résztvevők a gim­názium harmadik osztályában folytathassák a tanulást. Jól szolgálja a továbbtanulást a már hagyományosan megrendezésre kerülő orosz nyelvi tábor is, ahol negyven szabolcsi fiatal tökéletesítette orosz nyelvtudását. Pénzzel nem mérhető Figyelemre méltó munkát végeznek a tanárképző főiskola orosz nyelv-irodalom tanszékének és a főiskola számítóközpontjá­nak tudományos munkatársai az elsőéves hallgatók tudományos kutatómunkájának se­gítésében. Tudományos diákkörükben fizikai dolgozók tehetséges gyermekei vesznek részt, szakmai irányítójuk dr. Papp Ferenc tan­székvezető egyetemi tanár, a Magyar Tudo­mányos Akadémia levelező tagja. Kialakulnak megyeszerte a tehetséges fiatalokat segítő szervezeti keretek, mind kevesebb az ötletszerűség, a szervezetlenség­ből eredő „lemorzsolódás”. A munkában részt vevő nevelők nagy többsége nem mel­lékkereseti forrásnak tekinti a fizikai dol­gozók gyermekeivel való törődést, hanem egyik legfontosabb etikai-emberi köteles­ségének. Ha ez a szellem méginkább álta­lánossá válik, valószínű, a pénzügyi aka­dályok is elhárulnak az útból, s a jelenlegi­nél több fiatal bontakoztathatja ki tehet­ségét. Páll Géza De aztán hallgattak, és csak a kaszák su­hogtak Jöttek, talán egy óra múlva. A fiatal gróf, a tisztek és a többiek. Odaálltak mind körül, szétvetett lábbal. A tisztek lovagló­pálcájukkal a csizmájukat ütögették. Az öreg Banicza csak ekkor hagyta abba a kaszálást. Felegyenesedett, beszélni akart. De még egy szót se mondhatott, a kisgróf a szájára hú­zott a lovaglóostorral. Aztán .az új jegyző ütött a szájára ököllel. Mert ő most — ré­szeg bosszúálló angyal — fizetett Szijjas Kálmánért, érdemeket szerzett a gróf szeme láttára, pozíciót erősített, éppen jókor. Lovaglópálcával terelték őket a rendek közt, amit aznap vágtak. A rend végén az öreg Banicza kiköpte szájából a vért, hogy szólni tudjon a fiaihoz. — Hagyjátok itt a kaszát, mert délután visz- szagyüvünk... A jegenyék sorfala közt terelték őket to­vább, ahol a régi jegyzőt agyonütötték; hogy kik, azt a három Banicza nem tudta. A jegenyesor végén beértek a községbe, de nem álltak meg a csendőrlaktanyáknál. Továbbmentek a vöröstéglás grófi ököristál­lóig, mely hátával a főutcának állt, míg a kastély messze egy park közepén volt vala­hol, nem látta azt senki, csak benti cselédek. A grófi ököristállóba lökték a három Ba- niczát. István, mikor beterelték őket, úgy számolta a félhomályban, hogy tizenhatan vannak. Három munkás a bőrgyárból már fe­küdt. Azok nem jajgattak. A kis takarékpénztári könyvelő, akinek a cvikkerét beleverték a szemébe, vinnyogott, mint a megkínzott állat. Két zsidó kereskedő. Félholtan is alku­doztak és térden állva rimánkodtak, amin jókat nevettek a tiszt urak és a falüsi intel­ligencia. Az egyiknek a fia is ott volt. Egy szót se szólt, csak a száját rágta, ha ütötték. Ott feküdt később a bőrgyáriak mellett és nehezen lélegzett. A Misa—Gyuri—Antal sógor is ott volt már, aki még üzent nekik. Meg idegen vörös­katonák, három vagy négy... A szalma alatt is feküdt valaki, akinek az arca egész fekete volt... Később megismerte István, mert azt még mindig tiporta és rúgta a kisgróf és a patikus. A katolikus káplán volt, neki is, mint Gyuri bácsinak, Bujtor a neve. De egy másik Bujtor. Az apja három holdja ott van nem messze tőlük... „Ezért taníttat­tunk?” — ordított a kisgróf. „Ezért lettél pap, te büdös paraszt? Hogy a Marxot prédi­káld?” És ez igaz volt: kommunista lett a papi pénzen iskolázott Bujtor gyerek, az egész falu büszkesége. A grófi ököristálló­ban ő volt az első, aki meghalt. Aztán a három Baniczát vették elő. A jegyző megvadulva tiporta őket. Mikor elfáradtak, egy vállas barna tiszt órája fénylő számlapjára nézett. — Háromnegyed tizenkettő. Most kivisz- szük őket. Menni már egyik se tudott. Feldobálták őket, nyolcával két kocsira, szalmát dobtak föléjük, és a részeg tisztek felettük ültek a szalmán. A jegyző nem ült fel. — Én kérlek alássan hazamegyek... Ko­rán kell felkelni... A hivatal... — Kedves nődnek kézcsókom — bukog- ta részegein a patikus, és felült a lovakat hajtani. A jegyző pedig, azon mód vissza­ment az istállóba. A vérsáros szalmába zu­hant és aludt. Negyedórát mentek, vagy talán félórát. A kocsi vad iramban rázta őket. De az már nem is fájt összetört testüknek. Ö hátul fe­küdt a saroglyán, úgy ahogy odadobták, arc­cal lefelé az apjára. Rágni kezdte a kötelet, amit az ököris­tállóban raktak rá. Mikor átrágta, az apja kötelékét kereste. De az már nem mozdult... Az öccse felé kotorászott. Az megértette, mit akar. — Hagyd, én már nem bírok — nyöszö­rögte halkan. A halott apján át kezdte magát lecsúsz­tatni a kocsiról. A kövér kereskedő Imre alatt visszájáról feküdt, a feje lelógott a ko­csi végén, kifordult szeme fehérjében meg­csillant az előbukkanó hold . . . István lassan kihuzakodott a szalma alól, és lecsúszott a kocsi végéről. Vérében feküdt az út közepén, aztán ki­csit felocsúdott. Betemette porral a vérét és belehengergőzött az árokba. Az árokban má­szott tovább, míg egy bokorhoz ért.., MEGYÉNK TÁJAIN Petneháza Olyan ez a kétezerlelkes, s a húszas évek derekától stranddal rendelkező falu, mint egy másodvirágzását élő szépasszony. Ad magára, csinos, tiszta és rendezett. Ki­nézetre, felöltöztetve, virágba borulva iga­zán tetszetős, s ha este a Kossuth utcán ki- gyulnak neonjai, olyan, mint egy „fürdő­hely”. Kertes házai előtt virágágyak pom­páznak. Kiszámították: két holdnyi lenne az a terület, amelyet a tanácstagok és a népfront­bizottság vezetőinek irányítása mellett a szorgos, szépet szerető és a tisztaságra „ké­nyes” egykori cselédek, zsellérek, napszámo­sok utódai beültettek saját pénzükön! Kissé szégyenkezve meséli régi barátom, Koleszár Pista, a „bekerült” főagronómus, hogy amikor az ötvenes évek elején átjárt Tornyospálcáról ide udvarolni, egyszer a nagyapja megkérdezte tőle: és mondd fiam, Petneházán még mindig napraforgóból van­nak a kerítések? Vincziczki Imre, a tanácselnök pontos statisztikával szolgál. A falu lakóházainak a száma 545. Az elmúlt 30 esztendő alatt teljesen kicserélődött. Valamikor nyolcvan, százaléka szalma- és nádtetős volt. Hírmon­dónak maradt belőlük egy-kettő. A Lukács Pista bácsié, aki nyugdíjas vasúti pályamun­kás. De a fiai már „palotában” laknak. (Ér­demes lenne ezt az egyet megtartani!) Vala­mikor vertfalból, vályogból építkeztek. Ma már nem ismerik. Elkorhadt temetői fejfák jelzik, pusztí­tott itt a nyíri népbetegség, a tuberkulózis, tizedelte a szegénységet a tízes évek köze­pén tífusz, most meg azt olvasom a június 10—11-én megtartott egészségügyi komplex vizsgálat jegyzőkönyvéből, hogy „a község egészségügyi ellátásáról megfelelően gondos­kodnak. A körzeti orvosi rendelő a járás egyik legkorszerűbben ellátott intézménye. A körzeti orvos a község egészségügyi ellá­tását jól megszervezte, a rendelés idejét a lakosság igényei szerint alakította ki”. Lát­tam, meggyőződtem róla: így van. A vizs­gálatot dr. Harsányi József osztályvezető és „segédlete” végezte. Természetes tényként közük, hogy mű­ködik az egészségügyi „szolgálat”. Heten­ként anya- és csecsemővédelmi tanácsadás­ról gondoskodik dr. Jávorszki Béla, a kör­zeti orvos, aki otthon van itt, — saját há­zat épít! Havonta egyszer nőgyógyászati rendelésre mennek a nők, kéthavonta gyer­mekgyógyász látja a babákat, gyerekeket. Papp Sándorné védőnőnek — egyedül van! — sok a dolga. De szorgalmasan látogatja a babákat, kismamákat. S egy újabb statisz­tika. Petneházán most 47 csecsemő van, s 32 kismama hordozza drága terhét. Havon­ta Pappné átlagosan 150 családlátogatást tart. „Kipusztult” a tuberkulózis. Szinte ki­mutathatatlan a csecsemőhalandóság. És természetes, hogy a kisbabák tiszták, egész­ségesek, s a mamák a legkorszerűbb tápsze­rekkel etetik kicsinyeiket. Stefán Józsefné örömmel újságolta: „Ismerik, hogyne ismer­nék, tanácsot kérnek, s megvásárolják a mamák a bébiételeket Kisvárdán, Baktán.” Egészséges falu Petneháza. Nemcsak felöl­tözve, de „levetkőzve” is. Tavaly fejezték be a belvízrendezést. S ahogy épültek a leve­zető csatornák, úgy épültek a .virágágyak a Kossuth, a Petőfi, az Arany János, a Dózsa és a Magyar utcákon. Négymilliót (!) for­dított belvízrendezésre a tanács a negyedik ötéves tervben. És plusz évente ezt 1 millió­val toldotta meg a lakosság társadalmi mun­kával. Szótári és történelmi fogalommá zsugo­rodott a négyes pitvar, a cseléd, a zsellér, a summás fogalma. Elfoglalta helyét és élet­jogot nyert a fürdőszoba, a szakmunkás. A sublótot, a kanapét nem ismerik a mai fia­talok. A modern kombinált szobagamitúrá- kat, a fotelt, a rekamiét igen. Változott a lakáskultúra. Bár még ad ki a tanács olyan engedélyt — ha kérnének! — ahol nem épí­tenek fürdőszobát. De ilyent már nem kér­nek. összeszámoltuk: Petneházán most 58 fürdőszobás lakás van. Tizenhárom eszten­dővel ezelőtt még egyetlen egy sem volt. Tá­mogatja ezt a tsz is, kedvezményes fuvar­ral, a tanács soron kívül intézkedik az en­gedélyek kiadásáról, s házhelyt juttat jutá­nyosán. Most 52 beépítésre váró telek van. Gazdára lel mind. Ebből 20-at kedvezmé­nyesen adnak a fiatal házasulóknak. Fa­lugyűlésen, tanácsülésen agitálnak a társas­ház építése mellett. E változások élő tanúja az élő lexikon, a nyugdíjas Tulipán András, pedagógus. Egyik szellemi „feltalálója” és később irá­nyítója volt a most is üzemelő strandfürdő­nek. Nem újkeletű a közmunka Petneházán. Valamikor lelkes értelmiségi fiatalok fogtak össze, s nagy-nagy utánjárás, tortúrák árán hozták „tető alá” talán az ország első falusi strandját. Ez még 1925-ben történt. „Kezdő tanító voltam. Felfedeztük a kanálist, ott fü­rödtünk, s gondoltuk, miért ne építhetnénk strandot. Egyhavi fizetésünket ajánlottunk fel.” Regénybe illik, ahogyan elmesélte, mi­ként született ez a strandfürdő, amelyet el­sősorban a „felső” osztálybeliek használhat­tak. A cselédek, zsellérek a kerítésen ke­resztül nézték, hogyan fürdik a főispán, a főjegyző és családja. „Este megfürödhettek mások is.” Nem akarták, hogy keveredjenek a pórnéppel az urak. Tizenhárom esztendővel ezelőtt építet­ték újjá, 6 nyitották meg a strandfürdőt. Mindenkié lett. Idáig vezették a villanyt, gyerekmedencét építettek, s a községfejlesz­tési pénzzel együtt legalább 1 milliót fordí­tottak rá. Valamikor a húszas évek végén a fürdőzők száma egy idényben alig 80 volt. Most 18—20 ezer ember pihenhet, fürödhet itt. Ennyien veszik igénybe egy idényben. És legtöbben petneháziak, tíz—tizenkétezer ember. Főleg fiatalok, de a régi idős embe­rek is meg-megfürdenek munka után. Jár­nak ide Baktárói, Kisvárdáról, az egész kör­nyékről. Tulipán András bácsi említette: a für­dővel a tisztaság és a kulturáltság jár. Fej­lődik az egészségügy. Igaza van. Csakhogy ehhez meg kellett teremteni az igényt az emberekben, s megvetni a gazdasági alap­ját is. Döntő fordulatot hozott a termelőszö­vetkezet. Koleszár István főagronómus em­lítette: „Megváltozott a parasztemberek igé­nye, s a fejlődéssel, a jövedelem növeke­désével, a gépesítéssel könnyült a munkája. Több a szabad ideje, kulturáltabban él. Ta­valy a tsz-ben az egy tagra jutó jövedelem 28 ezer forint volt. Nem, nem a fürdőbe jár­nak tisztálkodni az emberek, de lendített az egészségügyi kultúrán, az biztos. Ott van már a fürdőszoba erre a célra. És mind több lesz.” Egészséges nemzedéket nevelnek. Ezt csak olyan ember tudja értékelni-érzékelni, aki szemtanúja volt a múltnak. Kiáltó el­lentmondásról mesélt a 74^ eszten­dős pedagógus. „Én 1925-től 1946­ig, a nyugdíjazásomig az első-második osztályosokat tanítottam. Le tudom mérni a különbséget. Valamikor mezítláb járt sok gyerek az iskolába, vagy nerh jártak. Velem együtt 3 tanerő volt. (Most 17 van.) Én 70 —80 gyereket tanítottam, de volt úgy, hogy 100-at is. Elég volt csak közöttük lenni.” Görömbei István iskolaigazgató: „Most 3;;2 gyermekünk van. Hideg-meleg folyóvíziül van ellátva az óvoda, a napközi. Közmű vet­tettük az iskolát. Orvosi ellátás, felügyelet van. Intézményesen gondoskodunk a gyere­kek ellátásáról. Ezt 84 gyerek vette igénybe. Az ellátásban segít a tsz, biztosítja a zöld­ség- és gyümölcsféléket. Az iskolában sport­udvart alakítottunk ki. Ehhez 10 ezer forint­tal járult hozzá társadalmi munkával a tsz. Szocialista szerződésünk van a Csepel Vés­és Fémművek Híradástechnikai Gyárával. Ök sportszerekkel látnak el bennünket.” És készül a tornaterem bordásfallal. Jól szerepelnek a petneházi gyerekek a járási vetélkedőn, működik egészségügyi szakkör. Tanulnak újra a felnőttek is. Tavaly a dol­gozók iskolájában 23-an végeztek. Gondos­kodnak a tsz-fiatalok szakmai továbbképzé­séről. Változott az életmód, egészségesebben éj­nek, táplálkoznak Petneházán. 1950-ig itt még mécsessel, petrólámpával világítottak. Azóta kijutottak a fényre. Idézet a vizsgálati je­lentésből: „Petneháza egészségügyi fejlődése megnyugtató.” Farkas Kálmán

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom