Kelet-Magyarország, 1976. augusztus (33. évfolyam, 181-205. szám)
1976-08-09 / 187. szám
6 KELET-MAGYARORSZAG — VASÁRNAPI MELLÉKLET 1976. augusztus 8. Előre vagy visszalépés? Képesítés nélkül — a katedrán Milyen érzés fogná el a beteget, ha műtét előtt megtudná, hogy az orvosnak nincs diplomája? Beköltözne-e a lakó abba az épületbe, amelynek tervezője, kivitelezője nem rendelkezik szakképesítéssel? Mit szólnának az utasok, ha megtudnák: a buszvezetőnek nincs jogosítványa? Olykor erősen túlzó kérdések is elhangzanak, amikor »/.óba kerül, hogy ismét alkalmaznak á szabolcsi iskolák Is képesítés nélküli fiatalokat. A cinikusak ilyenkor azt mondják: mi történhet. legfeljebb megbukik néhány gyermek...” „Nagyobb baj nem lehet.” A másik véglet hívei azt vallják: „Ez a legjobb módja a jó pedagógusok kiválasztásának, a gyakorlatban válik el, kiben lobog az a bizonyos hév, a hivatás szeretete...” Elismerésre méltó Három évig — 1973-tól 1976-ig — nem vehettek fel szabolcsi iskolák szakképzet- len nevelőket. Országos oktatási körökben meglepetést is keltett ez a döntés, ugyanis egyedül a mi megyénk húzta le a sorompót a képesítés nélküliek előtt. Másutt, még a fővárosban is alkalmaznak szakképesítés nélküli fiatalokat. Ez év január l-én született meg a megyei tanács végrehajtó bizottságának-újabb határozata, amely kimondja: ismét szükségessé vált korlátozott számban és meghatározott feltételek mellett érettségizett fiatalok alkalmazása. Azóta sokan felteszik a kérdést: visszalépés ez, vagy előrelépés? A kérdéssel Leskovics Józsefhez, a megyei tanács művelődési osztálya személyügyi csoportvezetőjéhez fordultunk. Az előzményekről annyit: a megye elismerésre méltó erőfeszítést tett három évvel ezelőtt arra, hogy a szabolcsi általános iskolákat szakképzett nevelőkkel lássák el. Ez az egyik feltétele ánnak, hogy a tanulók viszonylag egyenlő alapokkal induljanak a nagyobb tudáshoz vezető úton. Alapot adott a korábbi elhatározáshoz az is, hogy nálunk van az ország egyik legnagyobb pedagógusképző intézménye, amely fő hivatása, hogy megoldja a szabolcsi iskolák ellátását szakképzett nevelőkkel. A változó valósághoz igazodva Miért kellett visszatérni a képesítés nélküli fiatalok munkába állításához? Az okok sokrétűek, részben a változó valóság is új döntésre, korrekcióra késztette a megyei szerveket. Csökkenhették a pedagógusok óraszámát, mind több anya vette igénybe a hároméves gyermekgondozási szabadságot. Kiderült: a tanárképzőn végző szabolcsi fiatalok tekintélyes része más megyében helyezkedik el. A már dolgozó pedagógusok között is jócskán akadnak más megyébe költözők, előfordul a pedagóguspályától való eltávolodás is. Nem is a nagyobb ke^ reset, mint inkább az igen megterhelő, idegfeszítő munka miatt. Különösen érezhetővé vált a nevelői hiány a peremrészeken, a városok perifériáin, elsősorban a nyírbátori, a mátészalkai és' a fehérgyarmati járásokban, de a nyíregyházi járás egyes helyein is. A változó valósághoz kellett igazítani a döntést, amikor a megyei tanács művelődési osztálya megkapta a jogot: ötven képesítés nélküli munkába állítására. Egészen más feltételek között került sor a fiatalok alkalmazására, mint a régebbi években. Azelőtt az érettségi önmagában is elegendő volt, s az a nyilatkozat, hogy a munkába álló fiatal meghatározott időre elvégzi a tanárképző főiskolát. Az idén olyan fiatalokat vettek fel, akiknek „jogosítványuk” van a főiskolai tanulmányokra, megszerezték a szükséges pontszámpkat, s az oktatási miniszter által lehetővé tett intézkedéssel már a munkakezdésük évében megkezdhetik a főiskolai tanulmányaikat. Szigorú mércével Azt gondolhatnánk, hogy a képesítés nélküli állásokra többszörös volt a túljelentkezés. A megyei tanács művelődési osztálya csoportvezetője azonban cáfolja ezt a feltevést: alig valamivel jelentkeztek többen, mint amennyit fel is vettek. Negyvenhárom fiatal kezdte meg nevelői pályafutását az elmúlt tanévben. Számukra gyorstanfolyamot szervezett a művelődési osztály és a pedagógus továbbképzési kabinet. Elsősorban az alapvető iskolai dokumentumok megismerését. alapvető módszertani, pedagógiai ismeretek, információk szerzését szolgálta a tanfolyam. A pályakezdők mellé pártfogó tanárt jelöltek ki minden iskolában, akik segítenek az órákra való készülésben, az órák elemzésében. Az igazgatók és a szakfelügyelők figyelmét is ráirányították a képesítés nélküli fiatalokra. Többen közülük szolgálati lakást, szobát is kaptak. A pályakezdők nyilatkozatban kötelezték magukat, hogy a főiskola befejezése után legalább egy évig a helyükön maradnak. Részben képzettek Nevezhetjük-e a szó teljes értelmében képesítés nélkülinek a megye iskoláiban dolgozó — még nem diplomázott fiatalok — akik a csaknem tízezer általános iskolai tanító és tanárlétszám 4,6 százalékát alkotják. Jelenleg 719 nevelőnek nincs befejezett pedagógiai végzettsége, de egy sincs olyan, aki ne tanulna. Egy részük utolsó éves. ők azok, akiket a főiskola naDpali tagozatáról kikértek, hogy levelezőn fejezzék be a tanulmányaikat. A képesítéssel nem rendelkezők egy része másod-, harmadéves, egy kisebb hányada az ősszel kezdi meg a tanulást. Nem arról van szó, tehát, hogy pusztán érettségivel — főiskolai tanulás nélkül — a végtelenségig meglehet húzódni az iskolákban, azoknak,. akik nem tudnak, vagy nem akarnak szakképzettséget szerezni. Ök már kihulltak. vagy fokozatosan kihullnak a sorból. Teljes megyei felmérés készül a közeljövőben a képesítés nélküli nevelőkről. Több kérdésre szeretnének választ adni a megyei oktatási szervek. Többek között: az anyagi, erkölcsi, pedagógiai megbecsülésükről, előmeneteiükről, a nevelőtestületben elfoglalt helyükről. Az idén: hármas szűrő Kell-e munkába állítani az új tanévben is képesítés nélküli nevelőket? Igen, de kiválasztásukat, alkalmazásukat még közelebb viszik a helyszínhez, az iskolához, a járásokhoz. A jelentkező kérelmével és az iskola tantárgyfelosztásával az iskola- igazgatók a járási hivatalok művelődési osztályain jelentkeznek, ahol a megyei tanács művelődési osztályának munkatársaival együttesen elbírálják. hol indokolt feltétlenül a fiatalok alkalmazása. Az engedélyt továbbra is a megyei tanács művelődési osztálya adja meg. A „hármas" szűrő — iskola, járás, megye — mind jobb garancia arra, hogy a nevelői hivatásra leginkább méltó fiatalok kapjanak lehetőséget tehetségük, szorgalmuk, tudásuk bizonyítására. Páll Géza * 1 a szerszámosszekrény en i homokosabb, vagy a foltokban található 1 ^keményebb talajokon, alighogy felszakadozott a kalászosok gyökérzete és ezzel érkezett el a saját haldoklásához — így tapasztalták ezt a régiek és ekként maradt apáról-fiú- ra szinte új szakasz kezdődött felénk a nagy lápon is a földdel bajmolódók életében. Már nemcsak remélhették az új kenyeret és a foszlós kalácsot. Aztán az új takarmányt, hogy a korpából, dercéből, darából legalább annyira megsűríthetik a disznóféle eledelét, hogy nemcsak a hasa, de a válla is fejlődni fog valamennyire, az eddig dudván tengődött állatnak. A pár holdasok azonban nem minden esztendőben várhatták meg a betakarítás sorrendjét. Az oka majdnem mindenkinél egyforma volt. Idő előtt ürült ki a lisztes putina, került rúdra a pamutos liszteszsák — vagy a tiszta vászonból való. melyet azért olyan gondosan fehérítettek, mint a testi ruhához felhasznált végeket, sőt ezt is ellátták csíkokkal, nagy betűs monogramokkal, nehogy elcserélődjön a malomban — egyszóval amikor a nincsen lett a legnagyobb úr a háznál. Az ilyen kicsi gazdák aztán, napról napra jobban figyelték arra jártukban a tulajdonukat képező apróbb és nagyobb parcellákat. Melyik része szőkéllik már jobban, hogy roppan e már kellően a szem a hajlongó kalászokban és lehet e már — ha másképpen nem. hát kikanyargatva — a három-négy keresztre valót összekarnvászolni. Ezzel egyidőben a gépesgazdák szorgalma is megkétszereződött. Egyre türelmetlenebbül sürgették a Százezer szabolcs-szat- mári. harmincezer nyíregyházi munkás: ma va-c lóság — egy évtizede a legderülátóbb vélemények is jóval kevesebbről szóltak. Az elmúlt öt évben azonban milliárdos gyárakká fejlődött több sza- bolcs-szatmári üzem. új iparágak honosodtak meg megyénkben. Ezek közé tartozik a papíripar. Nyíregyházi gyárának létesítéséről 1969-ben született döntés, s ez a gyár — a nehéz indulás után — körülbelül két éve a megye iparának egyik büszkesége. EMCSAK A GYÁR FIATAL, hanem kollektívája is: az átlagos életkor 28 év. Az új, de máris jelentős fejlesztés előtt álló üzemben évente milliárdos értékű sokféle csomagolóanyagot készítenek. Gépsoraik egy része Közép-Euró- pában egyedülálló — ezek a nap 24 órájában dolgoznak. Mellettük, környezetükben válik munkássá a gyár ?ok új dolgozója. Hogyan formálja dolgozóját ez a gyár, hogyan lesz munkás az ide munkavállalóként belépő nyíregyházi vagy városkörnyéki ember? Nemcsak a gyár kollektívája számára fontos a kérdés megválaszolása, mert az itteni tapasztalatok a megye gyors ütemben fejlődő iparának eredményeit, emberi és műszaki gondjait, terveit is reprezentálják. D endkIvül Érdekes a korábbi statisztikai adatok egybevetése a ma is látható körülményekkel. A külső szemlélő számára szinte elbűvólőek azok az okos célgépek, amelyekből rengeteg működik a gyárban. Az ujjnyi Vékony ifjúmunkáslány is könnyedén elvégzi a tízmázsás papírtekercsek mozgatását, különleges görgősorok hálózzák be a nagycsarnokot, labirintusokon futnak a papírszalagok, közben kések szabdalják, alakítják az alapanyagot. Mindez nemcsak egy villanás a gyári nagycsarnokból — jelzi azt is: egy pillanatra sem lehet szem elől téveszteni a gépet, nem lehet az anyagmozgató utak mellé lépni, másik kapcsolót megnyomni — a nap minden percében figyelni, koncentrálni kell a munkásnak. S ez a fegyelem csak az egyik alkotója a munkássá válás nagy folyamatának. Három év kellett ahhoz, hogy elmondhassák: ma már a havi kilépések száma a létszám egy százalékát sem éri el. Azt jelenti ez, hogy a£ emberek megszokták, megszerették a gyárat,- kialakult az alkotó együttműködés — egyben a munkássá válás—feltétele. Apróság, de komplikált műszernél'is jobban jelez, ha a szerszámosszekrény belső oldalára kikerül a kedvenc labdarúgócsapat, vagy táncdalénekes, manöken képe — ilyen csak ott történhet, ahol kedvvel dolgoznak. A papírgyárban sok ilyet láttam. Természetesen nemcsak a munkafeltételek javításától függ a munkássá válás. De az ilyen, aprónak tűnő dolgokkal lehet elsőként kialakítani azt a kapcsolatot, amelyre a papírgyárban dolgozók és vezetők egyarání büszkék. Eljutottak oda, hogy most, az üzemszerű termelés negyedik évétől fokozatosan szorosabbra fogják a gyári kollektíva sorait. Ehhez már közösen alakították ki a megfelelő bérpolitikát. Négyszázan dolgoznak folyamatos (6+2-es) munkarendben, s az így működtetett alapgépek átlag műszakszáma 2,9. Aki ezt vállalja, 60 százalékos bérpótlékban részesül (a három műszakért 20. a két műszak vállalásáért 10 százalék bérpótlék jár). Ezer forinttal — 3120 forintra — emelkedett három év alatt a munkások havi átlagbére, s ezzel a papíripar 18 gyára közül az 1973. évi 18. helyről a kilencedikre léptek elő. U GYANCSAK A KOLLEKTÍVA összekovácsolását kívánják elérni a szociális helyzet állandó javításával. a kedvező üzemi légkör megtartásával, illetve javításával. Rengeteg a tennivaló. A gyár részt vállal a. családok gondjainak megoldásából. Ennek során három év alatt több, mint 100 lakás vásárlásához, építéséhez segítették hozzá dolgozóikat, javítják a bejárók körülményeit. A már állandó kollektívában egyre több dolgozót vonhatnak be az állami és szakmai oktatásba. Jelenleg is kétszáznál többen vesznek részt szakmai tanfolyamokon, hetvenen tanulnak középiskolában, főiskolán, egyetemen. Az idén vett lendületet a politikai képzés. Az esti egyetemen, középiskolán párt- és KISZ-iskolán, párt-, KISZ-, szakszervezeti oktatásban csaknem háromszázan tanulnak. Ez egyben alapja is annak, hogy a munkások több, jobb javaslatot tudnak tenni a munkával, a gyári élettel kapcsolatban. A papírgyár sok dolgozójáról el lehet már mondani ezeket. De igaz az is. hogy a fiatal dolgozók a korszerű üzemben hamarabb válhatnak munkássá — a folyamat azonban nem fejeződhet be egyszer s mindenkorra három év alatt: A gyár vezetői és a tapasztalt dolgozók — párttagok. a szakszervezeti munkában tevékenykedő, szervezett dolgozók — tudják: eddigi eredményeik alapján a munkások már szólnak, javasolnak a kollektívát közvetlenül érintő döntések meghozatala során (brigádértékelés. bérfejlesztés, kitüntetés). de a tervekkel, a gyár munkáját értékelő beszámolókkal még csak a legfelkészültebbek tudnak foglalkozni. Körükben alakul a közéleti aktivitás is. közülük, vezetésükkel vállalnak szívesen sokan különmunkát is a gyárért, a városért. Áz elöcséplés gépészeket a javítással, alkatrészcserével, mert mások foglalják el különben a jó helyeket. Azokat a falu alatti térségeket, vagy köztulajdonokat értették ezalatt, mint a vásártér, fut- ballpálya, legelősarkok stb. ahová nemcsak azért állhatták ki gépeikkel, hogy munka közben próbálják ki, hanem az előkereset végett is. Mert a kiló, az kiló, sok belőle már mázsa és dehogy firtatták még abban az időben, hogy a mellékkeresetből van e több jövedelme az illetőnek, vagy éppen a főből?! így tehát mire annyira száradtak az előcséplésre szánt keresztek, már öt-hat gép várta indításra készen a gazdákat, az említett helyeken. Hisz, a villannyal haitottan csak kattintani kellett kettőt, a traktort pedig berántani, két-három erélyes mozdulattal. Máris búgott a dob, a por és a szurópihék pedig szállva jelezték, hogy merről fúj most már, tallólyukából a szél. Odahaza az udvaron aztán, folyt az előkészítés. A gondosai! felsepert udvarrészre leterítették a nagy ponyvát, szélei alá rudakat fektettek, nehogy nagy szorgalmában lerúgja a baromfi a szemet és pár napon keresztül azért szárít- gatták rajta gondosan, hogv a keresztben elmulasztott utóérést pótolják valamennyire. Gereblyével ka- vargatták, éjszakára pedig egycsomóra húzták és letakarással védték a harmattól. A sütés napja pedig valóságos ünnep volt. Az esti csöndben azzal a lohásszal kezdődött a szitálás, kovászolás, hogy jaj, legalább olyan legyen, mint a tavalyi. A hajnal zsongásában pedig folytatták. Az izzadságot előcsaló dagasztással, mert addig kellett gyúrni, dömöckölni míg tisztán nem maradtak a markoló kezek, melyet nyomban követett a szinte bubosgató kelesztés. Mert a hidegben bizony nem úgy szaporodnak a hasznos erjesztők, mint a számukra alkalmas melegben, ezért is takarták le párnával a teknőt, hogy miután kiszakították és utána kelt a vászon ruhával bélelt szakító kosarakban, folytathassák a közben megkezdett fűtést. Jó volt erre a kukoricaszár maradványa, az üzékkóró, a magkender szára, a napraforgó kórója — szegényebbeknél az árokparti gurduly — vagy éppen az új szalma. A bevetést pedig természetesen megelőzte a lán- gossütés. Ecsediesen a lan- galó elkészítése, melyhez elég volt egy-egy marék tésztát lecsípni a bevetéshez odakészített kosarakból. Ezt a kemencé szájába fektetett bevető lapáton húzgálták egyenlő vastagságúra és csúsztatták róla a szénvonóval tisztára kotort, szikrázó kemence fenékre. Ennek az illata aztán mindenkit felkeltett a házban. A kicsiket, nagyokat. még nagyobbakat, úgyhogy annyian guggoltak nemsokára a kemence szája előtt, hogy a szénvonót sem lehetett tőlük forgatni. Arcukat megvilágította a parázs, szájukban pedig olyan mennyiségben futkosott az inger terméke, a nyál, hogy nem is győzte némelyik lenyelni... Amikor pedig pár perc múlva arra került a sor, hogy az alul-felül megsült langaló tetejét, zsírba, vagy tejfelbe mártott, toliból csinált pemzlivel kenték meg és megszórták sóval, egymás szavába vágva, kértek, köncörögtek. — Nekem is anyám, nekem is! Hogyisne neked, mikor én vagyok a kisebb! Nekem elébb, mert én apá- mék után viszek ki, egy egészet! Én meg a libákat hajtom és nem várhatok! Igazság pedig úgy lett téve, hogy még a maga részét is szétosztotta közöttük az anya. Megelégedve egy-egy falattal, harapással, vagy a kezére ragadt zsír lenyalogatásával, hogy az se menjen kárba, ha már így van. A lepényt már nem várták annyira. Azért jutott belőle kóstoló a jó szomszédasszonynak — nézze meg már, van-e olyan mint a tavalyi — a közelben lakó rokonnak, ismerősnek. Törve egy-egy darab, mert melegen összehúzza a kés és elveszti felejthetetlen ízét. k Jhdez megszűnt, el|V|halt, átalakult sok más mindennel együtt. Olyannyira, hogy még az Értelmező szótárban is hiába kerestem hozzá írásbeli adatokat. Odahaza sem találtam ténybelieket. Szállási László
