Kelet-Magyarország, 1976. augusztus (33. évfolyam, 181-205. szám)
1976-08-07 / 186. szám
2 KELET-MAGYARORSZÁG 1976. augusztus 7. Hegyei képes útikalauz Múzeumfalu Sóstón Szabolcs-Szatmár megye gazdag, a tájegységek sajátos népi építészetét, a paraszti életmód rendjét mutatja be a sóstói múzeumfalu. Elsősorban azokat az épületeket hozzák a megyeszékhelyre, amelyek megóvása a helyszínen lehetetlen, öt éve kezdték az építkezést, $ jelenleg 22 objektum áll a 2,5 holdas területen. A múzeumfalu végleges kialakítása után újabb 9 holdas terület beépítésével 90 épület áthelyezését valósítják meg. Még hivatalosan nem nyitották meg a sóstói múzeumfalu kapuit, de így is több ezer látogató keresi fel a ritka szépségű parasztházakat, gazdasági épületeket. Az idén újabb egymillió forint értékű munkát fektetnek a környék legszebb szabadtéri múzeumfalujának építésére. Elek Emil képriportja Sütőház bői. VámosorosziÉpül a kéki istálló. A műemlék tiszakóródi szárazkapu. Tyúkgóré Garbókról. „Emlék46 az utcán A Ságvári-telepen, a Dugonics utcában a SZAVI- CSAV sz en ny ví zcsato m á z ási munkát végzett. A dolgozók már két hete elvonultak a helyszínről, de „munkájukról” az utca állapota még mindig tanúskodik: járhatatlan. Eddig’ csak a portengeren jártunk, ma már viszont sártengerben közlekedhetünk, s botladozhatunk. A kövesút nagy részét homok foglalja el, amely akadályozza a közlekedést. Eddig türelemmel vártunk, de most már fogytán a türelmünk. Vajon kire vár a SZAVI- CSAV? Mit gondolnak, ki fogja utánuk elvégezni a félbehagyott munkát? — teszik szóvá a Dugonics utca lakói. Önök elhinnék, ha azt mondaná valaki: a megyében több száz vállalatnak és szövetkezetnek nincs olyan fizikai dolgozója, akinek jól tanul a középiskolában a gyereke és akinek ne jönne jól havi pár száz forint, amit az iskolában ösztöndíjként kapna a gyerek? Ugye, nem?! Nehezen is hihető — pedig óhatatlanul erre kell gondolnom, amikor egy felhívás eredményét vizsgáltuk. , „Fizetésemelésn N yolcszáz levél futott szét júliusban Sza- bolcs-Szatmárban. Egy hónap alatt tizennégy (!) válasz érkezett... Ebből, ötben igent mondtak, kilencben nemet. A többiek válaszra sem méltatták a megyei tanács, a mezőgazdasági, ipari, fogyasztási szövetkezetek megyei szövetségei és az SZMT közös felhívását. Mit is tartalmazott ez a levél, melyre mélységes csönd volt a válasz a legtöbb helyen? 1973-tól középiskolások is kaphatnak tanulmányi ösztöndíjat — ha jól tanulnak, a szüleik fizikai dolgozók és az anyagi helyzetük ezt indokolja. Az Állami Ifjúsági Bizottság évente kétmilliót ad a megyének erre a célra, ezt a tanács kiegészíti ötvenezerrel. Ez évente hét-nyolcszáz diák ösztöndíjára elegendő — egy-egy tanuló kettőtől négyezer forintig terjedő segítséget kaphat a tanév folyamán. A jogosultak azonban jóval többen lennének — a most következő tanévben például kis híján kétezren! Közülük több, mint ezren hiába pályázzák meg az ösztöndíjat — nem kaphatnak, ha nincs rá pénz. Nos, ezért röppentek szét a felhívások a megyében — jó lenne, ha vállalati— szövetkezeti hozzájárulások növelnék a kiosztható összeget. De, mint említettem, siralmas az eredmény — mindössze huszonnyolcezer forintról érkezett felajánlás. A Volán, a Nyíregyházi Konzervgyár, a vízügyi igazgatóság, a Kisvár- dai és a Tuzséri ÁFÉSZ közölte, hogy háromezertől tízezer forintig terjedő ösz- szeggel hozzájárulnak az ösztöndíjalaphoz. Néhá- nyan jogos indokkal támasztják alá elutasításukat, de sajnos, a kifogások vannak többségben. Csak egy példát hadd említsek. Egy nyíregyházi vállalat közli: nem szándékozik pénzt adni, mert náluk felnőtt szakmunkásokat képeznek, s arra költik a keretüket. Vagyis a középiskolások támogatását nem tekinthetik közvetlen érdeküknek, abból nekik gyakorlati hasznuk nem származik — körülbelül ezt olvastam ki a sorok közül. Az ám! Csakhogy figyelmen kívül hagyták a válaszolók a felhívás egyik passzusát — mely talán a legfontosabb. „A vállalatok, szövetkezetek — ha hozzájárulásaikkal növelik az ösztöndíj- alapot — név szerinti javaslattal élhetnek." Azaz a vállalat konkrét javaslatot tehet, hogy ki kapja az általuk felajánlott pénzt! (Persze, csak a feltételeknek megfelelő tanulóról lehet szó!) Megfelelő vizsgálódás után összeírják azokat a fizikai dolgozóikat, akiknek a fia vagy lánya szakközépiskolába, gimnáziumba jár, és jól tanul. Aztán, ha az anyagi helyzetük is olyan, hogy elkel nekik a segítség, akkor javasolnak közülük egyet vagy többet (attól függően, mennyi pénzt ajánlanak fel); X. Y. tanulónak szánják a pénzt, amit „bedobnak a közösbe”. r ' E s máris közvetlen haszna van az üzemnek, szövetkezetnek. Az a munkásuk, akinek a gyermekét támogatják, biztosan nem marad közömbös — havonta néhány százassal kevesebb a kiadása} a gyereknek ösztöndíja van, nem kerül annyiba a szülőknek. Ez azt is jelenti, hogy kisebb terhet hord a vállán a munkás, munkájában kevésbé zavarják az esetleges anyagi gondok, felszabadultabban dolgozhat. Ügy érezheti: rendkívüli fizetésemelést kapott... Tarnavölgyi György TERVEK ÉS PALÁNTÁK A szakmában maradnak... Vásárosnamény határában a II. Rákóczi Ferenc kertészeti szakközépiskola másodikos tanulói kéthetes szakmai gyakorlatukon káposztát palántáznak, gyümölcsöt szednek. Minden tanév végén másutt töltik a gyakorlatot. Most két hétig dolgoznak itt, ezután a Siófoki Állami Gazdaságban málnát, őszibarackot, uborkát szednek és konzerválnak. A szakmai gyakorlatot az osztályfőnök, Mészáros Fe- rencné technikustanár vezeti. — A termelési gyakorlatot változatossá tesszük azzal is, hogy üzemlátogatásra visz- szük a tanulókat. Voltunk például a nyíregyházi kertészeti vállalatnál is. Ezzel az osztállyal már sok helyen megfordultunk. Jártunk Debrecenben, Hajdúszoboszlón, Nyírteleken, a sóstóhegyi borkombinátban, Ópályiban, Gergelyiugornyán, a Nyír- madai Állami Gazdaságban, Alsótekeresen a faiskolában, a Balatonboglári Állami Gazdaságban, a nyíregyházi MÉK-nél és most megyünk Siófokra. — Ott keresni is fogunk valamennyit a gyümölcsszedéssel, a pénzből pedig az osztályunk egy nétre Lengyelországba megy üdülni — mondja az osztálytitkár, Joó Ibolya. A kertészeti szakközépiskolások a szőlő-, a dísznövény-, vagy a gyümölcstermesztői szakmunkás bizonyítványon kívül érettségi bizonyítványt is szereznek, öt tantárgyból érettségiznek. Az itt dolgozó diákok másodikosak, de már szinte mindenkinek van terve a szakma megszerzése utáni időre. — Dísznövénytermesztéssel szeretnék később is foglalkozni — mondja Simon Zsuzsa. — Érettségi után Érdre mennék. Hogy miért is ezt választottam? Olyan szépnek találok egy-egy növényt, virágot, szeretnék még szeb- bef"kihozni belőlük. — Nyírgyulajban helyezkednék el — folytatja Szabó Éva. — Édesanyám is ott dolgozik, mint gyümölcstermesztő. Joó Ibolya főiskolát végezne. A nyíregyházi mezőgazdasági főiskola kertész szakára kéri felvételét. — Ha nem vesznek fel a főiskolára, megszerzem a technikusi minősítést. Áruforgalommal is szívesen foglalkoznék — mondja az osztálytitkár. Társadalmi ösztöndíjat kap Kóródi András. Az enc'sencsi Virágzó Termelőszövetkezettel kötött szerződést, s így három éven keresztül havi 480 forintot kap a téesztől. Patika — praktika Hiába kopogtatnak e napokban a betegek a mária- pócsi vagy az orosi patika ajtaján. A két község — egyetlen — gyógyszertára zárva van, nyári szabadság miatt. A betegek vagy kivárják a 2—3 hetet nyitásig, vagy elutaznak a közeli városba — a máriapócsiak Nyírbátorba, az orosiak Nyíregyházára — a gyógyszerekért. Kevés a szakképzett munkaerő megyénk gyógyszertári hálózatában. Mivel helyettesítéssel nem valósítható meg mindenütt a szabadságolás, ezért a patikák bezárása néhány faluban elkerülhetetlen szükségmegoldás. Ha orvos dolgozik a községben, a helyzet egyszerűbb: a gyógyszerész úgynevezett kézi gyógyszerládában kisebb-nagyobb meny- nyiséget át tud adni értéke— Ennek fejében gyümölcstermesztőként fogok ebben a téeszben dolgozni. Édesapám is itt dolgozik, traktoros, elég jól ismerem a termelőszövetkezet életét az ő elbeszéléseiből. Boros János kétezer forint középiskolás ösztöndíjat kap évente. Ugyanilyen „zsebpénze” van Simon Zsuzsának és Demeter Andrásnak is. Boros Jancsi is főiskolára készül, ha nem veszik fel, Nyíradonyba megy. Demeter András is szeretné elvégezni a mezőgazdasági főiskolát, a szakközépiskolában ő a kertbarátok körének titkára. Az itt tanuló diákok a megye minden pontjáról jöttek. Két év múlva szétszélednek de ahogy elmondták, a „szakmában maradnak”. T.K. sítésre, sürgős esetre. Csakhogy Máriapócson például nincs orvos — tudtuk meg a gyógyszertári központban. Vagy mi történik akkor, ha az orvos és a patikus egyszerre veszi ki a „nyári szünetet?” A zalaegerszegi megyei gyógyszertári központ praktikus megoldást talált a falusi gyógyszerészek helyettesítésére. Mozgó gyógyszertárat rendezett be egy autóbuszban, amely orvosi rendelési napokon keresi föl a patikus nélkül maradt községeket. Így nem kell utazni, a receptet helyben be lehet váltani. A patikabusz e napokban teszi első kőrútjait. Ha beválik, követésre méltó utat mutat hazánk többi gyógyszertári központjának is. (hzs)
