Kelet-Magyarország, 1976. augusztus (33. évfolyam, 181-205. szám)

1976-08-05 / 184. szám

KELET-MAGYARORSZÄG 1976. augusztus 5. 2 < Ajándék óvodásoknak, bölctődéseknek A BOKACSONT A Bánk bán felújítása A SZEGEDI SZABADTÉRIN A 4 metró állomás kijá­rata olyan magasan van, hogy míg a moz­gólépcső átringatja az em­bert, az irdatlan alaguton, egy hosszú történetet is vé­gighallgathat. Az alább kö­vetkezőt is' akkor kezdte el­mondani a hátam mögött egy hirtelenszőke fiatal ember a társaságnak, ami­kor elindultunk fölfelé. „Az embernek mindenfér le szerepet el kell játszania életében. Én egyszer a boka nélküli ember szerepébe kerültem. Egy faluból jöttünk ha­za a barátaimmal. Ott töltöttük a szabadságunkat, nagyon jól, vidáman és pompás hangulatban száll­tunk fel a buszra. Nekem még ülőhely is jutott, a ba­rátaim meg odatömörültek körém és bolondoztunk egész úton. Csakhogy egyre több lett az utas és az emberek zsör­tölődni kezdtek. — Nem szégyelli magát, egészséges fiatal ember és úgy ül mintha odaszögez­ték volna, közben öregek állnak mellette, gyermekes anyák. Akkor támadt az egyik társamnak az a bolondos ötlete, hogy azt mondja (mert hát jókedvünkben nem fértünk a bőrünkbe): — Ugyan, hagyjanak már neki békét. Most operálták ki a kórházban a boka­csontját. Azután olyasai követke­zett, hogy életemben nem éreztem magam még olyan kellemetlenül, mint akkor. Zuhogni kezdett felém a részvét és a jóindulat. Az egyik utitársam arra bizta­tott: sose búsuljak, hisz annyi minden van az élet­ben, aminek mankón dö­cögve is lehet örülni. — Mi a foglalkozása? Mérnök? No látja, most majd ahelyett, hogy a vá­rost járja kidolgoz valami érdekes találmányt... Nőt­len még? Hát akkor bizto­r j san talál majd egy olyan asszonykát, hogy el se kí­vánkozik mellőle sehová a lakásból... Az ülésen kissé szorosan voltunk, egy középkorú asszony felállt mellőlem, hogy kényelmesebben ül­jek. Egy kis kopasz öre- gecske meghívott hétvégé­re a nyaralójába. A barátaim — a csibé­szek! — közben szépen fél­rehúzódtak és egymás közt folytatták a tréfálkozást, engem meg hagytak kín­lódni a jóakaróimmal. Az egyik cimborám, igaz, oda­jött egy pillanatra, de csak azért, hogy leggyászosabb képét felöltve megkérdez­ze: — Nem fáj! — Egy kicsit — feleltem szelíden, de meg tudtam volna enni. És hátra volt még, ami­től legjobban rettegtem: a kiszállás. Mankó sehol, bot sehol... Mi lesz. ha a bará­taim szépen leugrálnak, én meg itt maradok. Hogy szállók ki a „hiányzó bo­kacsontommal?” Hanem a cimboráim csak nem vesztették el minden jó érzésüket, a végén nem hagytak cserben. Kiszállás előtt ketten odaléptek hoz­zám, megmarkoltak a hó­nom alatt és elkedtek von­szolni kifelé. Az egész ko­csi szánakozó pillantásaitól kísérve ugráltam az egyik lábamon, a másikat erőtle­nül húzva magam után, míg csak el nem tűntünk úti- társaim szeme elől. Mit mondjak? Beleizzadtam.” 4 hirtelenszőke fiatal ember már be is fe­jezte mondókáját. A lépcső fokai szépen elsi­multak, a mesélő ruganyos mozdulattal ugrott le a mozgó felületről. Élvezte, hogy nem kell hiányzó bo­kacsontjával bajlódnia. Balta László Tábor a kulisszák mögül... ELGÁZOLTÁK: kétharmad részben felelős érte Az egyik városban egy motorkerékpáros az úttest jobb oldalán szabályosan ha­ladt. Gyalogosátkelésre ki nem jelölt helyen, az úttest menetirány szerinti bal olda­láról egy férfi gyalogosan igyekezett a jobb oldalra. A motorkerékpáros fékezett, de megállni nem tudott, s az út­szegélytől mintegy két méter távolságra az illetőt elütötte. A gyalogos nagyon súlyos sé­rüléseket szenvedett, és mun­kaképessége véglegesen 40 százalékkal csökkent. A me­gyei főügyészség a motorke­rékpárossal szemben az el­járást, bűncselekmény hiá­nyában megszüntette, mert orvosszakértői vélemény szerint az elgázolt ember erősen alkoholos állapotban volt és ki nem jelölt helyen, féktávolságon belül lépett a motorkerékpár elé. Ilyen előzmények után a rokkant a motorkerékpáros ellen kár­térítési pert indított. Az al­só fokú bíróságok ellentétes ítéletei után, törvényességi óvásra, a Legfelsőbb Bíró­ság a következőképpen dön­tött: — A fokozott veszéllyel já­ró tevékenység folytatójá­nak vétlen, úgynevezett ob­jektív felelősségét a Polgári Törvénykönyv szabályozza. A szigorú felelősség alól csak akkor mentesülhet, ha bizonyítani tudja, hogy a kárt tevékenységi körén kí­vül eső, elháríthatatlan ok idézte elő. A rokkantnak fel­Országos közműtérkép készül Országos közműtérkép készül hazánkban. Ez mint­egy tükröt ad a szakembe­rek kezébe a városok föld alatti kommunális hálóza­táról. Számos ország ren­delkezik már ilyennel, ha­zánkban Szombathelyen ké­szült el elsőként, majd Veszprémé és Balassagyarma­té. A Budapesti Geodéziai és Térképészeti Vállalat szakemberei az itteni tapasz­talatok alapján készítik el a többi hazai város hasonló dokumentumát. róható és a baleset bekövet­kezésében közreható maga­tartása akkor minősül ilyen­nek, ha a baleset bekövetke­zése a legnagyobb gondos­ság, a közlekedési szabályok fokozott megtartása mellett is elkerülhetetlen volt, vagy­is a gázoló részéről a baleset elhárítása objektíve lehetet­lenné vált. Az igazságügyi szakértő véleménye szerint azonban a motorkerékpáros­nak már 30 méterről látnia kellett volna, hogy a gyalo­gos az úttesten a szabályta­lan áthaladást megkezdte. Ha ekkor fékez, s a sebessé­get ezzel csökkenti, a baleset elhárítható. Tehát nem áll fenn az az eset, amikor a kár a fokozott veszéllyel já­ró tevékenység körén kívül esik. A sérült a balesetkor súlyos alkoholos befolyásolt­ság állapotában volt, mert vérében 3,48 ezrelék alkoholt mutattak ki, ami körülbelül 15,3 deciliter 10 százalékos bor alkoholtartalmának felel meg. Ittasságával, szabályta­lan és figyelmetlen közleke­désével tehát a kár bekövet­keztében közrehatott. Ezért annak jelentős részét visel­nie kell. Ez vonatkozik a be­tegsége alatti keresetveszte­ségre és a munkaképesség csökkenése alapján járó havi járadék összegére. A körülmények mérlegelése alapján a Legfelsőbb Bíróság kimondta: a kár kétharmad részét az elgázolt embernek kell viselnie. H ogy milyen haszna lehet egy építő­tábornak, talán fe­lesleges lenne ecsetelnünk. A nyíregyházi pedagógusje­löltek szervezte táborozásának azonban a megszokottnál is nagyobb a jelentősége. Fo­galmazhatnánk úgy is: a közösen végzett munka csak eszköz. Ahhoz a célhoz, hogy az intézmény leendő elsőéve­sei, szeptembertől „gólyái” az együtt végzett munka so­rán ismerkedjenek meg egy­mással, a megyeszékhellyel s nem utolsósorban leendő főiskolájukkal. Ezt szolgálta az a péntek esti találkozó, amelyen részt vett dr. Margócsy József fő­igazgató és Gáspár László, a főiskolai pártbizottság titká­ra is. Indíttatás, felkészítés volt ez a minapi beszélgetés. Erre most, a tanév előtt a legnagyobb szüksége van a több mint másfél száz tábor­lakó fiatalnak. Mert az új környezet nyújtotta viszony­lagosan nagyobb szabadság­gal tudniuk kell élni a hall­gatóknak. önállóbbak lesz­nek a fiatalok, távol a szülői háztól, a megszokott barátok­tól. ismerősöktől. Űj fo­galmakat, ismereteket sa­játítanak el a „gólyák”, de ezek csupán, és akkor lesz­nek majd eredményesek, ha mindezt az önállóságot, sza­badságot tudásuk gyarapítá­sára, bővítésére használják fel. Feladatuk tehát olyan alapokat szerezni, amelyekre lehet továbbra is építeni a mindennapos oktató-nevelő munkájukban. (kalenda) Zsúfolt prog­rammal várta vendégeit Szeged az elmúlt hét vé­gén. A közműve­lődésben érdekelt szakembe­rek a munkásművelődés ak­tuális kérdéseiről hallgattak referátumokat a művelődés­elméleti nyári egyetemen, az országos ipari tudományos konferencián pedig egyebek között az új közgazdasági sza­bályzó szerepéről, a korsze­rű mezőgazdasági termelési rendszerekről és a kisáruter- melők segítéséről hangzottak el előadások. Négy napig a fiataloké volt a város, a jubi­leumi, tizedik ifjúsági na­pokra tízezren érkeztek, hogy gyönyörködjenek a ha­gyományos karneváli fölvo­nulásban, a tiszai víziparádé­ban s különböző vetélkedő­kön, showműsorokon ve­gyenek részt, meg persze a szabadtéri játékokon. Az ünnepi heteknek válto­zatlanul a legnagyobb érdek­lődést kiváltó rendezvényei a szabadtéri előadások. Ha a háború előtti éveket is be­számítjuk, a 25. nyárévad eseményei zajlanak idén a Dóm téren, minden eddigit fölülmúló népszerűséggel: már 85 ezer jegyet adtak el, ami 90 százalékosnál na­gyobb telítettséget jelent a nézőtéren. Elbúcsúzott a Nabucco, s mire megtartják Az ember tragédiájának utol­só előadását, már új bemu­tatót is láthatott hétközben a közönség: Erkel operáját, a Bánk bánt. Ami lényegében a tavalyi előadás ismétlése, Vámos László rendezésében, egyetlen változással, a meg­betegedett Radnay György helyett Melis György vállal­ta Tiborc szerepét. A kar­mester Pál Tamás elmondta: „a múlt évi előadásokban kellő feszültséget tudtunk te­remteni, viszont a lírai jele­netek elsikkadtak, az a fel­adatunk tehát, hogy a mű drámaisága közben a fino­mabb, oldottabb színek is érvényesüljenek.” A főbb szereplők: Simándy József, Moldován Stefánia, Kom- lóssy Erzsébet. Részlet a Bánk bánból. (Ács Nikolényi István Sándor felv.) Készítenék: szocialista brigádok Mire ezek a sorok olvas­hatók, már a helyükön áll­nak a forgóhinták Fehér- gyarmaton, birtokba vehet­ték a gyerekek. A METRI- POND-gyáregység két bri­gádjának dolgozói pedig elégedettek: sikerült tartani az önként vállalt határ­időt... ' Egy felhívással kezdődött: a fehérgyarmati tanács ké­réssel fordult a nagyközség üzemeihez. Segítsék a szo­cialista brigádok az iskolá­kat, óvodákat, bölcsődéket — eszközeikhez, lehetőségeik­hez mérten. Készítsenek szá­mukra használati tárgyakat, játékokat, segítsenek kar­bantartásában és így tovább. A felhívásnak meglett a fo­ganatja. Többek között a mérleggyáriak két brigádja, a Gagarin és a Lőwy brigád is ügy döntött: játékokat dsinálnak a kicsiknek! Ottjáriunkkor az utolsó si­mításokat végezték a félig- meddig saját tervezésű for­góhintákon, felszerelték a kormánykerekeket, melybe száz meg száz apró kéz fog kapaszkodni, bekerültek a kasszerű forgórészbe a pa­dok, munkához láthattak a festők... Aznap délután a Lő­wy brigádból nyolcán beto­nozni indultak, a hinták alapjait készítették. Fehér Ferenc, a Lőwy brigád vezetője. Nem ez volt az első ilyen munkájuk a lakatosműhely­ben dolgozó Gagarin, illetve a szerelőcsarnokban dolgozó Lőwy brigád tagjainak. — A gyárban lévő többi szoci­alista brigádhoz hasonlóan már ők is készítettek társa­dalmi munkában különféle tárgyakat. De más módon is kimutatták, hogy készséggel Helyére kerül a „kor­mánykerék.” vállalják a többletet. Amikor KISZ-műszakot tartottak a fiatalok a . gyáregységben (vagyis az egész gyár, mivel mindenki fiatal, az átlagos életkor huszonnégy év körü­li!) — a Lőwy brigád KISZ- tagjai keresetüket felaján­lották közös célra, míg a nem KISZ-tagok összedobták a pénzt. Több, mint ezer forint jött össze — ebből ajándéko­kat vásároltak az óvodások­nak... Ezekkel a forgóhintákkal is volt munkájuk bőven: mint a Gagarin brigád tagjai elmondták, volt rá eset, hogy egy héten négy hosszú dél­utánt is bent töltöttek mun­kaidő után... De végül is: készen vannak, örülnek a gyerekek az új játéknak. Örülnek a készítők a kicsik örömének. Péter Imre, a Gagarin brigád vezetője. (Hammel József felv.) Nyolcán a brigádból: Ki­rály Lajosné, Papp Lajos, Fehér Ferenc, Kovács Elemér, Papp Tibor. Inántsi Bertalan, Szabó Pál, Siser András. Döntött a Legfelsőbb Bíróság

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom