Kelet-Magyarország, 1976. augusztus (33. évfolyam, 181-205. szám)
1976-08-27 / 202. szám
4 KELET-MAGYARORSZAG 1976. augusztus 27. Külpolitikai kommentár „Matróz Jim” hajója L eonard James Callaghant, Nagy-Britannia és Észak-írország Egyesült Királyságának kormányfőjét szűkebb baráti körében hol „Matróz Jimnek”, hol „Napsugaras Jimnek” becézik. Az egyik becenév háttere az, hogy Harold Wilson utódja büszke arra, hogy hányatott ifjúsága során egyebek között matróz is volt. A „napsugaras” jelző pedig azért lett Callaghan ragadványneve, mert egyetlen brit politikus mosolya sem volt olyan szélesen bizakodó, sugárzó, mint a övé. A Londonból keltezett hírek azonban mindinkább valószínűvé teszik, hogy komoly bajok vannak mindkét becenévvel. Callaghant egyre kevesebbet látják mosolyogni és „Matróz Jim” minden jel szerint növekvő idegességgel kapaszkodik ijesztően hánykolódó hajója kormánykerekébe. Wilson áprilisban távozott a bársonyszékből, „előrehaladott életkorára” hivatkozva és átadta a helyét — a vele nagyjából egyidős Callaghannak. Mivel a volt kormányfő kitűnő közgazdász hírében állott, már akkor sok megfigyelő azt mondta, Wilson nem hajlandó vállalni azt a tartósnak ígérkező gazdasági apályt, amely túlságosan sok zátonnyal fenyegeti Anglia hajóját. Mindaz, ami azóta bekövetkezett, a borús prognózisokat igazolta. Valamivel több mint tíz nap van hátra egy olyan eseményig, amely Anglia jelenlegi kormánypártja, a munkáspárt számára mindig is rendkívüli jelentőséggel bírt: a szakszervezetek kongresz- szusáig. Tudvalevő, hogy a munkáspárt legfőbb ereje, mintegy politikai talapzata a nagy hagyományú brit trade-union hálózat, vagyis szakszervezeti mozgalom. A szakszervezeti főtanács (TUC) hozzájárulása nélkül komolyabb kérdésekben nem dönt a munkáspárti kabinet. Most pedig példátlanul baljósak a kongresszus közvetlen előzményei. A második világháború óta nem volt ennyi — több mint másfél millió! — munkanélküli, és a szakszervezetekben, sőt bizonyos jelek szerint a munkáspárt balszámyán is, úgy érzik, a kormány nem tesz eleget a terhek igazságosabb elosztásáért. A nyomasztó szárazság (amely miatt külön minisztertanács ült össze) közelebb hozza az amúgy is fenyegető lidérces lehetőséget, a háromnapos munkahét legalábbis átmeneti bevezetését. „Sugaras Jim” baloldali bírálói azt vallják: a problémákon épp úgy nem lehet ügyes szónoklatokkal segíteni, mint az aszálygondokat „add, Uram az esőt” — könyörgésekkel megoldani. Moszkvai lapok a Szojuz—21 útjáról Borisz Volinov és Vitalij Zsolobov, a Szaljut—5 űrállomás fedélzetéről visszatért két szovjet űrhajós pilóta szerda este óta Bajkonuron, a kazahsztáni űrrepülőtéren piheni ki a közel 50 napos kozmikus műszak fáradalmait. A csütörtöki moszkvai lapok felteszik a kérdést: mi töltötte ki Volinov és Zsolobov csaknem 1200 munkaóráját a világűrben, s főként — milyen hasznot hajtott ez a maratoni kísérlet a tudomány, a népgazdaság, az űrkutatás szempontjából? A Szaljut—5 űrlaboratórium fedélzetén végzett kutatásoknak teljesen konkrét céljaik voltak: az ásványkincsekben gazdag térségek felderítése, a szeizmikus aktivitás kutatása, a hegyomlásofc veszélyének értékelése, a hydrotechnikai létesítmények helyének megválasztása, stb. A világűrből hozott fénykép- felvételek feldolgozása lehetővé teszi, hogy ésszerűen, a természeti viszonyok alapos felmérése alapján tervezzék meg az országutak és vasúti pályák útvonalát, a vízierőművek, ipari üzemek és városok helyét. Az űrállomás fedélzetén Volinov és Zsolobov nagyszámú technikai kísérletet is végzett a súlytalanság körülményei között. A legújabb értékelések szerint az új anyagok, például kristályok és ötvözetek kozmoszban való előállítása műszakilag és gazdaságilag rendkívül hatékony tevékenység, amely 1990-ig 5 milliárdtól 50 milliárd rubelig terjedő effektiv hasznot hajt majd a szovjet gazdaságnak. MAGYAR—IZLANDI TÁRGYALÁSOK. Csütörtökön délután a Külügyminisztériumban megkezdődtek a magyar—izlandi külügyminiszteri tárgyalások Púja Frigyes és Einar Agustsson között. A tárgyalások során áttekintették a nemzetközi helyzet időszerű kérdéseit, valamint a két ország kapcsolatai továbbfejlesztésének lehetőségeit. (Kelet-Magyarország tele- fotó) Elkészült a szocialista országok távközlési műholdja, az Interkozmosz—16. A képen: utolsó simítások a szovjet technikai központban a fellövés előtt. (Kelet-Magyarország telefotó) Hz FKP Politikai Bizottságának nyilatkozata Dél-Aírika Véres összetűzések Véres összetűzések zajlottak le szerdán Sowetóban a sztrájkoló színesbőrű munkások és a munkabeszüntetést ellenző csoportok között. Jelentések szerint az összecsapásokban heten vesztették életüket és több százan megsebesültek. Nyugati hírügynökségek beszámolnak arról, hogy a dél-afrikai rendőrség beavatkozott az incidensekbe és lőfegyvert használt. Fokvárosban szerdán a nem afrikai színesbőrű lakosok tüntető tömegére támadt rá a rendőrség és jelentések szerint lőfegyverrel és könnygázbombákkal próbálta szétoszlatni a felvonulókat. Bár az elsősorban indiai és ázsiai származású színes- bőrűek valamelyest több jogot élveznek a fajüldöző Dél- Afrikában, mint a benszülött afrikaiak, határozottan szembehelyezkednek a Vorster- rezsim apartheid politikájával. Pugwash konferencia A leszerelés biztonság és fejlődés jelszavával az NDK- beli Mühlhausenben csütörtököt^ megnyílt a 26. Pugwash konferencia. Kelet és Nyugat tudósainak hagyományos találkozóján — amelyet első ízben- húsz évvel ezelőtt a kanadai Pugwash- ban rendeztek meg az angol Bertrand Russel kezdeményezésére — harminc országból több. mint százan vesznek részt, köztük dr. Láng István, a Magyar Tudományos Akadémia főtitkárhelyettese és Ránki György akadémikus. A legnagyobb delegációka Szovjetunióból és az Egyesült Államokból érkeztek a hatnapos tanácskozásra, amelynek fő témái a nemzetközi biztonság, a leszerelés és a környezetvédelem. A plenáris üléseket kísérő négy munkacsoport ülésén olyan konkrét témák kerülnek napirendre, mint a -^tömegpusztító fegyverek korlátozása és betiltása, mindenfajta nukleáris fegyverkísérlet megszüntetése, a középeurópai haderő- és fegyverzetcsökkentés valamint a helsinki záróokmány végrehajtása. Horst Sindermann, az NDK minisztertanácsának elnöke megnyitójában hangsúlyozta az enyhülési politika fontosságát. e politika tömegtámogatásának nagy jelentőségét, s aláhúzta, hogy az NDK — mint általában a szocialista országok — teljes mértékben támogatja a Pugwash konferencia helyes törekvéseit. Az FKP Politikai Bizottsága szerdán este nyilatkozatot hozott nyilvánosságra a kormányváltozásról. A miniszterelnök lemondása és az új kormány kijelölése a köztársasági elnök részéről azokat a növekvő nehézségeket tükrözi, amelyekbe a hatalom a dolgozók és a nemzet érdekei ellen irányuló nagytőkés politika megvalósítása során ütközik — szögezi le a nyilatkozat. A Francia Kommunista Párt Politikai Bizottsága úgy döntött, hogy szeptember hatodikára összehívja a párt Központi Bizottságának ülését. Szeberényi Lehel i A rétn REGÉNY 26. S még mindig a paplan alatt, a régi könyvről kezdett ábrándozni, melyet Ján apósa nem akart ideadni. Ez az ábrándozás kétségtelen a magához térés jele volt. Aztán már a fejét is ki merte dugni. Ó, bár ne dugta volna ki! Iszonyatos dolgot látott. Felért egy tudathasadással — noha ez a verzió eszébe se jutott. A szoba szemközti falán, hol tudomása szerint — már a mindennapos megtapasztalásaiban is kételkedett — soha ablak nem volt, tehát az egybefüggő, töretlen, vályogtéglával vegyesen rakott negyvencentis kőfalon, melynek ezüstmintás festését a tulajdon két kezével házilag végezte a tavaszi meszelések idején, és amelyre mint ezermester büszke volt, bevilágított a hold egy szeletkéje, sőt a csillagokból is beragyogott egy füzérre való, mint a tegnapi búcsúsok feltűzött mézeskalács érmei. E hasonlat kézre jött, és ismét csak a paplan alatt jutott a kis ember eszébe, midőn azt már a feje búbjáig újólag felrántotta. Hajnalig vacogott Sandi a paplan alatt, hajnalig ki se tekintett. És sértve érezte magát, amiért a túlvilági hatalmak nemcsak a helyszínen tiltakoztak, hanem üldözőbe is vették. Megígérte nekik, esküvel fogadta, hogy nem pályázik Ján apósának könyvére, melyet magával elte- mettetett. Soha, mé csak gondolatban se foglalkozik ezentúl a megszerzésével. „Végképp lemondok róla” — ígérte. Mikor a kelő nap besütött a paplan résein, kidugta fejét. De most ijedt csak meg igazán. Tenyérnyi rés tátongott a szemközti falon, meny- nyezettől a padlóig. De a mennyezeten is szétágaztak a kezdődő repedések. A fal nyílásán ki lehetett látni a szabadba, éppen egy sárgálló ökörfarkkóróra, mely harmattól csillogott. Ez az új rémület azonban napvilágnál érte a trafikost; így amint felkapta a nadrágját, egyenesen a lakás árudának használt zugában szaladt, s ócska készülékén a Földrengésjelző Intézetet hívta. — Igen észleltünk — mondták — jelentéktelen földlökéseket. — Nem bagatellizálják el a dolgot?! — kiáltott a keserűség a kis emberből. — Az én házam kettévált. — Az nem lehetséges — mondták a drót másik végén —, legfeljebb az epicentrumban. Kívül a kultúrterületen, valahol a hegyek közt. — Ott vagyok, uram. — Hihetetlen pech ... Ez volt minden, amit mondani tudtak. Kérték Sandít, hogy azonnal telefonáljon, mihelyt többet tud. „Még ezek vannak rám utalva” — hajtotta tenyerébe fejét a kis ember. Balsejtelem gyötörte, hogy egyedül van így, s arra gondolt, hogy a biztosító biztosan kibújik, ha nem tudja igazolni a természeti csapást. Márpedig még az illetékes hely is bizonytalankodik. Kiment az udvarra, hogy körbenézze a kárt. Bizony megvolt a repedés, bele lehetett dugni az öklét, s a tető is csáléra állott, szépecskén megbillent. Ezután nyomban bajsejtelmével kezdett foglalkozni, s megállapította, hogy a falu alszik, mint a tej, mintha mi sem történt volna. Kidőlt a tegnapi mulatságban, — magyarázta magának. — Lehetetlen másképp, hogy nem vett semmit sem észre. Hacsak nem ő az egyedüli kárvallott. E gondolatra a veríték is elöntötte. Mert akkor magyarázhat, amit akar. No hiszen korai volt még az idő. És miért ne lehetne, hogy átaludták a dolgot? De a szomszédságból mégiscsak meg lehetett hallani kicsit erősebb odafüleléssel az etetések neszét, a széna zörgését, kutak nyikorgását, az állatok elégedett buffogását. És meg lehetett hallani, jön valaki az udvaron. Sandi odanézett, s meglátta Zsabkát. Zsebre dugott kézzel megállt a kis ember előtt, és végignézett rajta. Gúnyosan, pimaszul. — Mi van? A kis ember a házra mutatott. — Látom — mondta Zsab- ka, — ez piszokul kikészült. De most nem ezt kérdeztem. — S röhögött. — Maga otthagyott. mint Szent Pál az oláhot. Ez kényelmetlen volt San- dinak. — Hát ott maradtál? kérdezte szelíden, pislogva. — Csak nem gondolja, hogy úgy hagyok ott mindent? Mint maga. — Dehogy ... — hunyorgott a kis ember, a lélegzet ácsorgott a torkán. Most döbbent rá, hogy a sír úgy maradt, megbontva. — Tán visz- sza is hántoltad? — Még szép. A kis ember leült egy kőre. Ez kellett, ez a kis idő, hogy uralkodni tudjon magán. Mert nagyon csodálkozni nem akart. így is úgy nézte meg Zsabkát, mint valami ritka lényt: kénytelen volt elhinni a legendákat. melyek hírhedt bátorságáról szóltak. Megnézte hát, és pislogott. Majd azt mondta, elismerésül: — No jó. Zsabka pedig így szólt: — Kimehet megnézheti. — Elhiszem. — Föltekintett a legényre, a zsebre dugott kézre, mint aki a gondolatában olvas, avagy csak a maga kívánságában? — És most vissza akarod adni a pénzt. — Nem — vigyorgott Zsabka —, a hátralévőért jöttem.. A trafikos feje most némileg ferdén állott. — Miféle hátralévőért? — Kettőt kaptam, s kettőt most lefizet. — Hogyhogy lefizetek? — Tátva maradt a szája. (Folytatjuk)
