Kelet-Magyarország, 1976. augusztus (33. évfolyam, 181-205. szám)

1976-08-19 / 196. szám

2 KELET-MAG Y ARORSZÁG 1976. augusztus 19. FALURÁDIÓ, TISZAESZLÁR „Nekem értékes itt mieden...“ „Itt Falurádió, Tiszaesz- lár!” — jelentkezik ha­vonta kétszer a műsor. Nem amolyan unalmas „közhírré tétetik”, hanem műsor a javából. Van eb­ben muzsika, községtörté­net, közérdekű közlés, még riport is. Rádió ez, melyet a KISZ-esek, a falu fiataljai, nevelői lát­nak el műsorral, amit az­tán Takács Ferenc szer­keszt műgonddal és hoz­záértéssel. Több ez mint rádióshobby Takács Fe­rencnél. Ez az egész szí­nes program is azért szü­letett, mert rendkívül sze­reti a községet, s minden­ben jobbat akar. Társadalmi elnökhelyettes Szőke, hetyke bajszos, har­mincegy éves férfiról van szó, aki 1945-ben itt látta meg a világot. Tanárnak ment, s egy kis vargabetűt léve ide tért meg. Volt igazgatóhelyet­tes az iskolában, majd ő lett a direktor. Bashalomon vá­lasztották tanácstaggá. Sok vita nem volt ekörül, mert a faluban mindenki ismeri. Van, akinek igazgató úr, má­soknak csak Feri, de néhány éve elnökhelyettes elvtársnak is szólítják. Ez az elnökhelyettesség a társadalmi munkája. Többek között. Mert ahogy az már lenni szokott, egy iskolaigaz­gató lényegében mindenben benne van. Ez azonban más valami. Komoly dolog. Van, ahol csak formalitásnak te­kintik, de Takács Ferenc er­re képtelen. Amikor a megbí­zást kapta, eltökélte: bebi­zonyítja, lehet itt eredménye­sen dolgozni. A dolgok aztán úgy alakultak, hogy kellett is. Tanult az elnök, a vb-tit- kár, s helyettesnek bizony oda kellett ülni az elnöki asz­tal mellé, vezetnie kellett vb- ülést. tanácsülést, járni kel­let értekezletekre is. Tette is a dolgát. — Az az igazság, hogy rá­jöttem: van értelme ennek a funkciónak. És szépsége is. Mint az iskola igazgatója a falu legnagyobb részét ismerem. Ugyanitt egy sereg olyan jogszabály, rendeletet, igaz­gatási dolgot is ismerni kell, ami szinte egybeesik a taná­csi tevékenységgel. így az emberi kapcsolat és a dolgok megértése nem okoz gondot. Vegyük ehhez hozzá, hogy Tiszaeszlár költségvetésének több mint a fele kulturális és egészségügyi kiadásokat szol­gál. Nos. a munkám jellegét ez meg is határozta. Nem a cím adja... Aki azt hiszi, hogy ezzel ki is merül az elnökhelyettes munkája, az téved. Nem af­féle „pótelnök”, aki egysze­rűen helyettesít. Van itt más­féle munka is. Például a vízmű. Takács Ferenc is nya­kába vette a falut, hogy az idősebbeket meggyőzze: kell a víz, még akkor is, ha áldo­zatot követel. Hittek neki, hi­szen van tekintélye. Nem a cím adja, a cím kap rangot Takács tetteitől. Vagy ott volt a parkosítás. Agitálni mellet­te könnyű. De ő fogta a lapá­tot, és dolgozott. Családja van, fontos, fele­lősségteljes munkaköre, és mégis talál időt arra, hogy választott funkciójának meg­feleljen. S hogy közben még mint tűzoltónak is akad dol­ga? Hogy focizik is a falu kis­pályás csapatában? Hogy a honvédelmi munka, mint tar­talékos tisztnek kedvelt idő­töltése? Bizalommal várják — Ha az ember tenni akar valamit, akkor sosem centiz. Csinálja. így van ezzel a he- lyettességgel is. Eszlári vagyok, nekem értékes min­den, ami itt születik. Sosem gondolkoztam azon. hogy va­lamit milyen minőségben csi­nálok. Nemrégen számolta­tott be a tanácsülés arról, mit tettem. Nem is tudtam pon­tosan elhatárolni. De erre nem is volt szükség. Az a hi­tem, hogy egy községben köz­életi szereplést vállalni any- nyi, mint minden területen a legtöbbet adni abból, amit az ember tud. Takács Ferenc egykor népi táncos volt. Betyárul meg­tanulta, hogy az eredményért meg kell izzadni. Ez mentő- dött át a mostani hétközna­pokra is. Sok időt nem szen­telt az újságírónak. Sietett Bashalomra, a választói közé. Nem világrengető dolgokról volt szó. De nem is ez a lé­nyeg. Takács Ferenc tudja, hogy a köz szolgálata a hét­köznapok ezernyi apró dolga. Ezért sietett. Tudta, hogy vár­ják. És léhet-e jobb érzés, mint tudni, hogy az embert bizalommal várják? Bürget Lajos Kőtár nyílik Augusztus 20-án a nyírbátori múzeumban A múzeum középkori kőtára. Augusztus 20-án több száz faragott kőanyag válogatásá­ból kőtárt nyit boltíves pin­céjében a nyírbátori múze­um. Még nem egy nagyszabá­sú kőtárral lép a nagy nyil­vánosság elé a múzeum. De remény van arra, hogy né­hány éven belül sikerül bir­tokba venni a jelenlegi kőtár folytatásában húzódó negy­venméteres pincehelyiséget, és akkor végleges otthont kap egy monumentális kőtári kiállítás. A most megnyíló kőtár anyaga zömmel a Bá- thoriak várkastélyából való. A nyírbátori várkastély kő­emlékeiről az 1953-ban és 1955-ben leletmentő, és 1958 -1961-, 1969—1970-ben tör­tént nyírbátori középkori tervásatás feltárása során szerezhettünk tudomást. A felszínre került faragott kö­vek XV. sz. végi és a XVI. századi Báthori-várkastély létének bizonyítékai, melyek az épület teljes fennállásá­nak idejére, fénykorára ve­zethetők vissza. A Báthoriak ősi névadóhelyén, ahová a földesurat a hagyományok kötötték, várkastély épült. Ez a vidék kezdetben külhábo- rúktól aránylag mentes volt. így elképzelhető, hogy olyan helyen, mint Bátor, ahol sem folyóvíz, sem hegy nem ta­lálható, nem lovagvár, ha­nem várkastély épülhetett. Ez az építmény dombon állt, amit tó, nyírvizek vettek kö­rül. A kastély XVII. századi sorsáról nem tudunk, de a XVIII. századi Urbáriumok megemlékeznek az akkor már erősen romos épületről, 1723-ban és 1730-ban olva­sunk a falazott udvarházáról és nagyboltozatos pincéjé­ről. Ügy látszik, akkor már jórészt hiányzott a fedél. A feltehetően legépebb északi részt 1730 után alakíthatták át gazdasági célokra. Ez a mai szülőotthon mögött emelkedő vaskos magtárépü­let. A magtárépület a kiásott várrész közvetlen közelében van, s ezzel való összefüggé­se nagyon valószínű. Mind­ezek alapján úgy véljük, hogy a magtár pincéje és felmenő falainak jó része a feltehe­tően Báthori István vajda idejében felépült vagy akkor építeni kezdett és a XV— XVI. század fordulóján el­készült várkastélynak épen maradt részéről származik. De teljes joggal az is feltéte­lezhető a leletek alapján, — így a reneszánsz balluszterek felszínre kerülése folytán, — hogy a meglévő építményt a kor építészeti stílusának megfelelően reneszánsz rész­letekkel kiegészítették, ékí­tették a XV. század végén, a XVI. század elején. Az 1953 —1970. között feltárt alapfa­lak és a vármaradvány-épü- let (ma magtár) az említett időben épült kastély bizonyí­tékai. Az említett feltárások kőemlékei kerülnek bemuta­tásra a kőtárban, gótikus, mérműves ablak és egyenes záródású kapurész, gótikus lábazati ablakosztó bordakö­vek, könyöklő párkánytöre­dékek és gyámkődarabok. A várkastély belső folyosóit dí­szítő reneszánsz, rozettás iker erkélykorlátkövek, ba- luszterdarabok, kőoszloptö­redékek, ajtókeresztosztású kőablakrészek, archivolt ré­szek, oszloplábazati dara­bok. A kőtárban ki­állított faragott kövek értéke igen jelentős, mert a magyar középkori építészet­ben, vagy egyáltalán, vagy pedig igen kevés hasonló fa- ragású kőanyag gazdagítja a magyar építészettörténeti emlékeket. Ezek között em­lítésre méltó: egy archivolt, íves rész, néhány ablak szemöldökpárkányrész, va­lamint egy-két keresztosztású kő, és a Perényi reneszánsz címer. A kiállítást dr. Németh Péter régész, megyei múze­umigazgató nyitja meg. Dr. Szalontai Barnabás Népművelők kitüntetése a megyei tanácson A hagyományokhoz híven augusztus 20-a alkalmából országszerte kitüntetéseket adnak át a népművészet leg­jobb ápolóinak, a szocialista kultúra terjesztőinek. A fő­városban augusztus 17-én vet. te át a Népművészet mestere kitüntető címet Fodor József- né szövőnő, a nyíregyházi há­ziipari és népművészeti szö­vetkezet dolgozója. Ünnepséget rendeztek augusztus 18-án délután 2 órakor a megyei tanácson is, ahol dr. Pénzes János, a me­gyei tanács elnöke átadta a Szocialista kultúráért kitün­tetéseket, a miniszteri dicsé­reteket, a Kiváló dolgozó ki­tüntetéseket a közművelődés­ben kiemelkedő munkát vég­zőknek. Megjelent az ünnep­ségen Ekler György, a megyei pártbizottság titkára. Dr. Pénzes János a kitünte­tések átadása alkalmával mondott beszédében a megyei párt- és tanács végrehajtó bizottsága nevében gratulált a kitüntetetteknek, s rajtuk ke­resztül a megye valamennyi népművelőjét köszöntötte. Hangsúlyozta, hogy a közmű­velődési feladatok csak jól képzett népművelők és az utóbbi években megnyílt korszerű művelődési intézmé. nyék segítségével lehet meg­oldani. Az eddigi eredmények, erőfeszítések ezért tartalmá­ban, szervezeti kereteiben és személyi állományában is megújuló korszerű közmű­velődési munkára kötelez­nek, a tanácsoknál, üzemek­nél, intézményekben, a társa­dalmi és tömegszervezetekben egyaránt. Szocialista kultúráért ki­tüntetésben részesült: Dr. Anka József, Ádám Józsefné, dr. Bachát László, dr. Balá- zsyné dr. Máthé Judit, Ba­logh István, Berek Lajos, Czirják Jánosné, özv. Fazekas Gyuláné, Gergely Lajos, Har­gitai János, Hook Lajos, Ko­vács Lászióné, Juhász Ferenc, Kertész Pálné, Kocsis János, Kokas Ferencné, Kovács Ti­bor, dr. Kőrőssy Kálmán, Láng Károly, Makrai Zsuzsa, Molnár András, dr. Molnár István, Nemes Csaba, Orosz Miklós, Szabó Lászlóné, Szé- csi Antal, Szolovjov Katalin, Szuhay Sándorné, Sztracsa- nek Mária, Szűcs László, Tóth László, Varga Gyula. Miniszteri dicséretet ka­pott: dr. Gubicz Pálné. Hakli Pálné, Jávor Andrásné, Lász­ló Miklós, Nagy István, Nagy Mihályné, dr. Pálóczi Péter- né, dr. Szabó Mártonná, Szé­les Mihály, Terdik Lászlóné, Török István. Kiváló dolgozó kitüntetést kapott: Bartha Lajos, Igaz Józsefné, Kocsmár Sándorné, Melik Mártonná, Menyhárt Imréné, Misák Gyula, Orosz Zoltánná, Varga Dánielné, Veress Lászlóné. A kitüntetett népművelők nevében Kovács Tibor, a má­tészalkai városi könyvtár igazgatója mondott köszöne­tét. KÖPENY, FÜZET, TOLLTARTÓ „Nem nehéz az iskolatáska!“ Már csak egy hónap vá­laszt el bennünket az első csengőszótól, az iskolások fel­szereléséről, holmijáról azon­ban már régen gondoskodtak a nagykereskedelmi vállala­tok. A felsőruházati nagyke­reskedelmi vállalatnál még februárban felmérték az igé­nyeket: körülbelül hány is­kolaköpenyre lesz szükségük a tanulóknak a megyében. A Szegedi Ruhagyártól és a Budapesti Habselyem Kötött­árugyártói kapták a köpenye­ket. A megyében a gávaven- csellői vegyesszövetkezettől rendeltek. A megrendelt 60 ezer darab nagy részét már kiszállították az üzleteknek és az áruházaknak. A köpenyek tetszetős, diva­tos fazonnal készültek. Az anyagok közt a Szófia, a San Remo és a praktilon vezet. A Papír- és Irodaszer Nagy­kereskedelmi Vállalat nyír­egyházi lerakatánál ponto­san akkor kezdődik a szezon, amikor az iskolában az utol­só csengőszó elhangzik. A nyári hónapok nagy forgal­mát növeli a 20 százalékos vásárlási kedvezmény. Az egész megyébe kiszállították a megrendelt iskolaszereket, sok mindenből bőven van még tartalék. Az idei ellátás minden cikkből kedvezőbb, mint az elmúlt években. A megren­delt 16 ezer darab iskolatás­kából még mindig maradt egy néhány. Évek óta gond a rajztáblahiány, most sike­rült végre megoldani. Bőven maradt a raktárban is tarta­léknak. A tolltartók közt a fából készültek teljesen eltűntek: a bőr- és a műanyag tolltartók szorították ki. Többféle szín­ben, úgynevezett vaknyo­mással készültek. Idén is népszerű a KRESZ-tábla a tolltartófedélen. A vonalzók közt úgyszintén a műanyagból valókat ked­velik, hiszen a nehéz iskola­táskát ezek a holmik könnyí­tik. Most is bő választékot ta­lálhatnak az iskolások a gra­fit- és színesceruzák, festé­kek, radirok között. Csehszlo­vákiából, Lengyelországból, Bulgáriából szerezte be a nagykereskedelmi vállalat a különböző ceruzahegyezőket. Van ezek között elefánt, kis­autó, telefon, rulett, és kutya alakú is ... Nincs gond a füzetekkel, rajzlapokkal. Sokkal többet rendelt a nagykereskedelmi vállalat, mint amennyit az üzletek igényeltek. így egész évben folyamatos lesz az ellá­tás iskolaszerekből. T. K. í napokban még úgy A terveztük a debreceni múzeumban, hogy a 90 éves születésnapja tisz­teletére rendezendő kiállí­tásukat áthozzuk Nyíregy­házára is. Hiszen aki csak ismerte, a mindenki által szeretett Laci bácsi, nagyon sok szállal kötődött a sza­bolcsi földhöz is. A tervünk így hát most nem fog meg­valósulni, a kiállítás nem fogja neki szeretetünket és megbecsülésünket kifejez­ni. Holló László meghalt. Nagy művész volt és nagy ember. Mikor legutol­jára meglátogattuk, derűs nyugalommal várt, várta, amit mi még nem gondol­tunk. Ecsetet már nem vett a kezébe, életében mindent elrendezett. Olgiról gon­doskodott, élvezte velünk csendesen a szép őszi napot. Az élet, ami mögötte állt, talán nem volt könnyű. Egy nagy művészről a felületes szemlélő könnyen alkot ha­mis képet, nem látja ■ meg csak az elismerést s a si­kert. Sokszor elgondolkoz­Holló László emlékének tam a nála tett látogatása­im után, hogy tulajdonkép­pen rabszolga, egy különös önkéntes rabszolga, aki sza­badon, önként vállalta sor­sát, és ez teszi boldoggá. A nagyvárosban félrevonul­va a Tócosba, mindig csak dolgozott, dolgozott. A vá­rosban ritkán mutatkozott, szerette a zenét, s igényelt egy kis barátságot. Debrecenben élt, de kun­sági volt s legjobb képei nagy részét Szabolcsban ké­szítette. Nyaranta ide járt a Tisza partjára. Két kedves helye is volt. Alkotóművé­szetének talán a Tiszaka­nyóron eltöltött néhány nyár jelentette a legfénye­sebb szakaszát. Aztán Ti- szadadához pártolt, érett munkásságát ezek az itt el­töltött nyarak élményei uralják. Kevesen tudják, hogy hosszú, kényszerű hallgatása után egyik leg­első kiállítása a Jósa And­rás Múzeumban volt még a külföldi kiállításai, s a Kos- suth-díj előtt, 1953-ban. Szí­vesen eljött volna nyaranta festeni Borbányára is, tet­szett a hely neki, akkor még a csárda is volt vala­mi, hol munka közben meg­mártózhatott volna, de az étkezéssel voltak problé­mák. A magyar Greco már nem jön el többé hozzánk. A vesztesé­günk nagy, de a gyászban nagy fénysugár, hogy egy nagy művész nem is tud meghalni: lényének leg­szebb, legtisztább, legem­beribb része nem távozik el. Koroknay Gyula

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom