Kelet-Magyarország, 1976. augusztus (33. évfolyam, 181-205. szám)

1976-08-18 / 195. szám

1976. augusztus 18. KELET-M AGYARORSZÁG 3 .Példásan gyors beruházás Szakszervezet a téeszben Új partner A SZERELŐ (AZ AL- KALMAZÖTT) és a trakto­ros — a termelőszövetkeze­ti tag — a traktort javítják a szövetkezet gépudvarán. A szerelő társára mutatva félig viccesen, fáiig komo­lyan megjegyzi: „Ö a tulaj­donos, én vagyok a melósa”. Hogy ez nem így van, min­denki tudja. A termelőszö­vetkezeti mozgalom eddigi közel 30 éves fennállása alatt tag és alkalmazott egyforma erőfeszítéssel, fe­lelősséggel dolgozott, és egy. re jobb eredményeket ér­tek el. De az is igaz, hogy a termelőszövetkezeti al­kalmazottak — gépszerelők, melléküzemági szak- és se­gédmunkások, szállítók, ra­kodók, agrár, műszaki és közgazdasági szakemberek — hosszú időn keresztül egységesen nem tartoztak politikai tömegszervezethez. Nem volt, aki képviselje érdekeiket, védje jogaikat. Érdekükben egyes esetek­ben a szövetkezeti döntőbi­zottság. máskor a verseny- bizottság járt el. — Ma már nálunk is meg­változott a helyzet, — mondja Magyar József autó­szerelő. a nyírtura—sényői Zöld Mező Termelőszövet­kezetben. — Én 24 éve szá­mítom magam szervezett munkásnak. Jól lehet aka­ratom ellenére voltak kieső éveim. Az utóbbi években, hogy folytonosságom meg­legyen, az ÁFÉSZ-nél fi­zettem pártoló tagdíjat. Na­gyon örültem az MSZMP KB kezdeményezésének, majd a SZOT határozatá­nak, mely szerint a terme­lőszövetkezetben is meg kell alakítani a szakszervezeti bizottságot. A munkás—pa­raszt szövetség még jobb ki- teljesedését látom a mozga­lom termelőszövetkezeti meghonosodásában. A szer­vezéskor elsőnek jelentet­tem belépési szándékomat. A nyírtura—sényői Zöld Mező Termelőszövetkezet 2 ezer 700 hektáron négy­száz taggal gazdálkodik. A szövetkezetben folyó mun­kákat 104 alkalmazott segí­ti. A szakszervezeti bizott­ság július 14-én 27 taggal alakult meg. — A termelőszövetkezet politikai és gazdasági veze­tésének a szakszervezeti bi­zottság megalakulásával új partnere születet — állapít­ja meg Nyitrai József, a pártvezetőség titkára. — A pártalapszervezet hatóköré­ből soha nem estek ki az alkalmazottak. A gazdasági vezetés és a tagság is min­dig elismerte az alkalmazot­tak szorgalmas munkáját. Alkalmak adtán a gazdálko­dás menetéről is kikérték véleményüket. Brigádgyű­léseken a tervezésbe is be­leszólhattak. Az alkalma­zottak szerepéhez méltó politikai fórumot mégis csak azzal kaptak igazán, hogy a Mezőgazdasági és Ér. dészeti Dolgozók Szakszer­vezetében létrejött a saját szakszervezeti bizottságuk. Ezzel képviseletük és érdek- védelmük is végérvényesen megoldott. EGY HÓNAP TELT EL AZÓTA, hogy van szak- szervezeti bizottság a szö­vetkezetben. Titkárnak a KISZ-munkában. szervezés­ben jártas fiatal párttagot, Ujj Katalint, a termelőszö­vetkezet falatozójának ve­zetőhelyettesét választot­ták meg. Sokáig csak hall­gatta a beszélgetést, majd maga is bekapcsolódott az eszmecserébe: — Amikor elvállaltam a titkárságot, nem láttam át teljesen a rám váró felada­tokat. Ügy gondoltam, el­járok a gyűlésekre, és ez elég is lesz. Az élet már is rámcáfolt, és egy sor feladat megoldása elé állított. Az egy hónap ráébresztett, hogy teljes egészében ismer­nem kell a szövetkezet gaz­dasági életét, terveit, pénz­ügyi helyzetét, mert csak így tudok segíteni a helyes döntések meghozatalánál. Ami még ennél is fonto­sabb: meg kell ismernem a szakszervezeti tagok, a szö­vetkezet munkáját, gond­jait, hogy érdekükben ér­demben tudjak eljárni. Ná­lunk a szövetkezeti demok­rácia számos vonatkozásban megvalósult. Ezzel egyeztet­ve kell összhangot teremte­ni a szövetkezeti tagság, meg a vezetés és az alkal­mazottak között. Bértételek­ben, bérfejlesztésben sem gondolkodtam eddig. Üdü­lőjegyeket, meg segélyeket is kell adnunk. A szövetkezeti vezetésnek is be keli illeszteni a szak- szervezet tevékenységét sa­ját munkaprogramjába. A szakszervezetnek pedig se­gíteni kell a termelőszövet­kezet vezetését. Ezekkel gazdagabbakká tehetik a termelőszövetkezet tagsá­gának ismereteit, kedvezően alakíthtják élet- és munka- körülményeit. — NEM AZT MON­DOM, hogy eddig ma­gányos farkasként vív­tuk apró csatáinkat, — mondja Kardos Ferenc ko­vács, — de azt állítom, hogy a szakszervezeti mozgalom keretén belül még jobban hozzá tudunk járulni a szö­vetkezeti vezetés elképzelé­seinek a megvalósításához, a termelési eredmények javí­tásához. Sigér Imre Hatalmas tartályok csillo­gó fénye vonzza magára a fi­gyelmet Mátészalkán, a Jár­mi út mentén. Körötte mo­dem új épületek, bonyolult csővezetékek, az új úton hosszú gépkocsisor tejjel töl - főtt tartályai, a parkokban fűnyíró egyengeti az egye­netlenül kelt zöld pázsitot. A látvány két dologra is figyel­meztet: a csinosítás az ava­tást jelzi, a kocsikon érkező tej, hogy megkezdődött a próbaüzemelés. A színhely a mátészalkai tejporgyár, ame­lyet az alkotmánynap tiszte­letére adnak át ünnepélye­sen. Az elképzelés már rég szü­letett. Még a nyíregyházi tej­porgyárat sem avatták fel, amikor a tejipari vállalat vezetői már a mátészalkai gyár építésének lehetőségei­ért fáradoztak. Számításokat végeztek, érveket gyűjtöttek, hogy elismertessék a gyárépí­tés szükségességét. Elmond - ták többek között, hogy ha a nyíregyházi gyár megkezdi a termelést, a felvásárolt tej­nek akkor is csak felét tud­ják feldolgozni, hogy a ter­vezett napi 200 ez«^liter te­jet feldolgozó mátészalkai gyár importból származó tej­port pótolhat, hogy megszűn­het a kényszerkörülmények között gyártott kazein előál­lítása, ami komoly vesztesé­geket okoz. A beérkező tej minőségé­nek ellenőrzése. TEJPORGYÁR Mátésza I ká n S míg az idő telt, az alap­anyag, a tej mennyiségének növekedése is bekövetkezett: az 1970-ben felvásárolt 64 millió liter tej helyett 1975- ben 102,3 millió litert vásá­roltak a közös és háztáji gazdaságoktól. Ez év első fe­lében tovább emelkedett a tej mennyisége: 5,4 százalék­kal kaptak többet a tavalyi­nál. Nem volt elhanyagolható szempont a gyár helyének kijelölése sem, hiszen a me­gye tejtermelésének jelentős részét mindig a szatmár-be- regi rész adta, s miután eb­De az indokok között sze­repelt az az évente kiöntött 20 millió liter savó is, amit állategészségügyi okokból még ingyen sem vittek el a közös gazdaságok, s amelyet emiatt csatornákba, folyóvi­zekbe engedtek, szennyezve vele a környezetet. Az érvek győztek, s 1974 decemberében 40 ezer köb­méter föld megmozgatásával megkezdődött az építkezés. A terv az volt, hogy másfél év alatt, 1976. június 30-ra befe­jezik a 173 milliós beruhá­zást és júliusban megkezdőd­het a próbaüzemelés. A más­fél év eltelt, s minden a terv szerint történt, mert jó volt az összhang a tejipari válla­lat, az Élelmiszeripari Ter­vező Vállalat, a KEMÉV, az Élelmiszeripari Gépgyár, a Tejipari Szállítási Vállalat és a KOMPLEX Nagyberen­dezések Export-Import Vál­lalata között. por helyett Mátészalkán megkezdődik a termelés. ★ Nem új dolog már, hogy nemzeti ünnepeinken egy- egy község, város, vagy a megye szempontjából is kie­melkedő jelentőségű beruhá­zást avatunk. Ebben az év­ben az alkotmánynap tiszte­letére avatott beruházások közül egyik legjelentősebb a mátészalkai tejporgyár, amely joggal vált ki büszke­séget a gyorsan iparosodó fi­atal város lakóiból. Balogh József ben a térségben nem tudták feldolgozni a nagy mennyisé­get, részben Nyíregyházára, részben a fővárosba kellett szállítani, ami jelentősen nö­velte a költségeket. A napi 200 ezer liter tejet feldolgozó tejporgyár elké­szült. Épületei 54 millióba, a gépi berendezései több, mint 87 millióba kerültek, amely­ből tekintélyes összeget dol­lárban költöttek el a világ- színvonalat jelentő techniká­ra. Ez a jelentős összeg azonban két év alatt megté­rül, körülbelül ennyit taka­rít meg a népgazdaság azzal, hogy az eddig importált tej­O O kék ________ yermekkorom hazai, fa- lusi élményei tá- madtak fel, amikor egy fészekrakó fecskepárt figyeltem házunk eresze alatt. Szorgalmasan hord­ták a száraz fűvet, szalmát, szénát, vékony ágat, sarat, s még az isten tudja mi min­dent, míg végül ott állt a fészek keményen, szilárdan, oltalmazón. A városi embernek kevés ideje marad az élet ilyen apróságaiban gyönyörköd­ni, hiszen lót-fut, teszi dol­gát, este meg, mire haza­keveredik, alszik az egész világ. Nem - is sokat láttam a fecskepár életéből, már csak arra figyeltem fel, hogy csivitelnek az aprósá­gok a fészekben — hajnal három és négy között... A fecskeszülők járása-kelése szaporább lett. Percenként jelent meg valamelyikük, szájába bogárral. Csak any- nyit lehetett látni a fészek pereme fölött, hogy az apa, vagy az anya valamelyik sárga csőröcskébe dugja a finom falatot, majd egy-két csippentéssel kidobja a kicsik alól az oda pottyantott pisz­kot, s máris tovább repül. így ment ez hosszú napo­kon keresztül, megállás nél­kül, fáradhatatlanul. Csak a legrekkenőbb déli me­legben pihentek a szülők, de ahogy a nap arrébb csúszott a delelőről, máris indultak új utakra, mert tátogott a négy kicsi éhes száj, köve­telte a korai uzsonnát. Vasárnap, mindjárt ebéd után, szürke, sűrű fellegek tornyosultak a vidék fölé, heves szél söpört végig, por­tornyot kavarva, majd pillanatok alatt óriási csör­géssel, csattogással le­zúdult a száraz jég. Víz semmi, csak szél, por és jég. A tornácon álltunk, rettégve néztük az ítéletidőt. Fél perc sem telt el, amikor egy heves széllökés lábunk elé dobta az apafecskét. Kint kapta el a jég. Ott vergődött előttünk a kövön, esetlenül csapdosott sérült szárnyai­val, s még haláltusájában is szorította csőrében a kis zöld szitakötőt... A fecskefészekben óriási riadalom támadt. Az özve­gyen maradt anyafecske együtt jajongott kicsinyei­vel és gyors, ideges szárny­csapásokkal újra és újra körülrepdeste párját... ... Már tovaszáguldolt a vihar, elült a por és gyönyö­rű napfény áradt a tájra, de a fecskemama még mindig ott szálldosott a fészek és a kis tetem között, s nagyso­kára indult panaszos sírás­sal bogárvadászatra... Röpte még gyorsabb lett. Került-fordult. s máris jött, s csőrében mindig hozott valamit. De a kicsik éhes csipogása egyre hangosabb egyre követelőzőbb lett: ke- veselték amit kaptak ... Szegény kis anya így kín­lódott másfél napig, majd csodálkozva láttuk, hogy a szomszéd házban tanyázó fecskepár is oda-oda röppen a fészekhez. Hozták az en­nivalót, s tisztogatták, el­látták a kicsinyeket, akár a sajátjukét. Azok meg, a kis önző bestiák, nem is nézték, hogy ki eteti őket, csak kövér legyen a falat.. Két nap múlva elmarad­tak a szomszédok. Helyettük fiatal, első fészkű fecskefi érkezett... Körülugrálta a fészket, megnézte a kicsiket, egyet-kettőt billentett hosz- szú farkával, aztán kecse­sen ellibbent a sűrű fák fe­lé, — bogárért... 7 egnap délelőtt a négy fióka megjelent a fé­szek peremén. Szépek, kövérek, tollúk dús. Elége­dett csicserészéssel játszot­tak, s kíváncsian nézelődtek, milyen is ez a világ — kívül a fészken? ... Ma már egy­két szárnycsapással próbál­koztak: az ereszig, meg vissza. S délután lesték az eget. mert sárgul a napfény, esténként hús szellő húz a fák felől, jön az ősz... S tavasszal, — tavasszal talán majd meg sem találják már ezt a fészket, az ő kis fész­küket ... Tenkely Miklós Az új gyár kazánháza közelről. (Hammel József felvételei)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom