Kelet-Magyarország, 1976. július (33. évfolyam, 154-180. szám)

1976-07-11 / 163. szám

1976. július 11. KELET-MAGYARORSZÁG — VASÁRNAPI MELLÉKLET 7 TÁJVÉDELMI KÖRZET LESZ A szatmár-beregi síkság M eg kell nyitni a termé­szetvédelmi területein­ket az emberek előtt, s ehhez természeti ér­tékeinket bemutatásra kész állapotba kell hoznunk — mondta Nagy Antalné, az Or­szágos Természetvédelmi Hi­vatal főfelügyelője a FIB leg­utóbbi ülésén. — Minden vé­dett értékünk más-más látni­valót tár elénk, nemzeti kin­csünk, de csak úgy lehet iga­zán értékes, ha minél többen megismerik, láthatják. A felszólalás egy új szem­léletet tükröz, s ez a termé­szet iránt érdeklődők számá­ra egyben újabb lehetősége­ket is jelent, hiszen eddig a védett területek nagy részéta közönség alig látogathatta. A mai álláspont szerint az olyan természetvédelmi területek száma, amelyek nem látogat­hatók (mert fennmaradásuk­hoz nagyon szigorú védelmi előírások szükségesek), el­enyésző. Megyénkben jó néhány szá­mottevő természetvédelmi te­rület van, de még újabbak ki­alakítására is több lehetőség lenne. A szakmai osztályozás szerint ugyamis vannak or­szágos és helyi jelentőségű értékek. Érdekes például, hogy megyénkben nyolc or­szágos és mindössze egy helyi természeti értéket tartanak nyilván, bár éppen az utóbbi időben több kezdeményezés történt ez utóbbiak szaporítá­sa érdekében. (A gávavencsel- lői, a berkeszi, a vajai, a baktalórántházi kastélypar­kok védetté nyilvánítását ter­vezik.) Az országosan is jegyzett természeti értékek közül szinte csak a bátorligeti ősláp ismert. De ugyanezek közé tartozik például a Bátorliget határában lévő Fényi-erdő, amely egyik legérintetlenebb nyírségi erdőnk, természetes erdőtípusokkal. A kállósem- jéni Mohos-tó a Nyírségre egykor jellemző ingólápot mutatja. A cégénydányádi kastélypark ritka fagyűjte­ménye szintén országosan nyilvántartott érték. Csaroda és Beregdaróc határában a Nyíres-tó és Bábtava jég­korszaki maradványokat rejtő tőzegmohaláp. A dédai erdő bükkel elegyes gyertyános­tölgyes erdő, a baktalóránthá­zi pedig gyertyános-kocsányos tölgyesként ritka nevezetes­ség. Az egyetlen nyilvántar­tott helyi természeti érték a nagyari Petőfi-fa, az idős ko­csányos tölgy, de már több javaslat vár elbírálásra, hi­szen például a szabolcsbákai ija-fijas hárs, vagy a császlói somfa (amely az ország leg­nagyobb ilyen fája) egyaránt figyelemre méltó. A z országos Természetvé­delmi Hivatal jelentős összegeket áldoz arra. hogy ezeket a területe­ket bemutatásra kész állapot­ba hozza. A megyében lévő természetvédelmi területek zömét szeretnék megnyitni, természetesen a természetvé­delmi előírások megtartásá­val: a látogatottság nem lehet kárára a védett értékeknek. Ennek megfelelően lesznek te­rületek, ahol csupán kijelölt ösvényeken lehet közlekedni, vagy csak bizonyos időpon­tokban lehet felkeresni a te­rületet. így például lesz be­mutatókért, fajtagyűjtemény, gánrezervátum, természetes erdőtársulás stb. Térvezik, hogy az idegenforgalmi hiva­tal túravezetőit, idegenveze­tőit kiképezik a természetvé­delmi területek bemutatásá­ra, kalauzolásra. A természetvédelem távlati fejlesztési programját á szé­les körű gyűjtőmunka után az Országos Természetvédelmi Hivatal elkészítette. Most kü­lönböző minisztériumokkal, főhatóságokkal egyeztetik. A távlati fejlesztési terv szerint 2000-ben hazánkban közel 500 ezer hektár lesz a termé­szetvédelem alatt álló terület. (Jelenleg 151 ezer hektár áll védelem alatt, s ez az ország területének alig 1 százaléka.) A z országos tervben a természetvédelmi te­rületek között szerepel a „Szatmár-beregi sík­ság”, mint tájvédelmi körzet. E terület zoológiái, botanikai értékei vetekszenek a nemze­ti parkok értékeivel. A táj­védelmi körzet célja a vé­dett tájak legjellemzőbb tu­laj donságakiak megőrzése, a táj természetes és mesterséges alkotó elemeinek meghatáro­zott egyensúlyban tartása. A tájvédelmi körzet az or­szág kiemelt adottságú tájai­nak szervezett és átfogó szemléletű rendezését, gondo­zását is jelenti. Kialakításá­nál elsősorban a természetes jellegű területeket veszik fi­gyelembe: erdők, rétek, mo­csarak, nádasok, lápok, árte­rek stb. A tájvédelmi körzet csak kis mértékben foglal magába mezőgazdaságilag in­tenzíven művelhető, haszno­sítható területeket, valamint belterületet. A tájvédelmi körzet rendeltetése a termé­szeti értékek különleges vé­delme mellett elsősorban a tu­rizmus, az idegenforgalom, a felüdülés, az ismeretterjesz­tés. M. S. Fülesdi parasztház, és hálócscndélet. (Elek Emil felvétele) országból vezető utak és a sószállítás védte bástyáival. A vár 1704. március 7-én kelt leltárának bizonysága szerint a várőrség akkor 80 hajdúból állott. Később, 1706. áprilisában Rákóczi a belé­nyesi hajdúkkal váltotta fel a huszti várőrséget. Huszt a Rákóczi-szabadság- harc politikai életében is je­lentős szerepet töltött be. Több országgyűlés színhelye volt. 1706. március 8-án az az erdélyi és magyarországi rendek szövetséglevelükben itt mondották ki, hogy egye­sülésük célja: kölcsönös se­gítségnyújtás a közös ellenség ellen, mert a szabadságharc ügyét közös ügynek tekintik. Ugyancsak Huszton tartották 1709. októberében az erdélyi országgyűlést, valószínűleg a kincstári „fehér házban”, ahol Rákóczi is megszállt. A hely ma már nehezen állapítható meg. A huszti várat Rákóczinak elfoglaló Ilosvay Bálint és Majos János seregében sok máramarosi harcolt. A ha­todik „kompánia” főhadna­gya Debreceni István volt. Técsőn lakott ugyan, de ne­véből arra lehet következtet­ni, hogy az Alföldről szárma­zott ide. Debrecen és Máramaros kapcsolata évszádakon át igen szoros volt. A Rákóczi- szabadságharc idején az er­délyi főhatóság alatt álló ma­gyarországi megyékhez — a „Partium”-hoz — tartozott Máramaros, Kraszna, Kö- zép-Szolnok, Bihar Debrecen­nel, Kővár vidéke és Zaránd egy része. Ez a kapcsolat ké­sőbb méginkább kiteljesedett. Az insurrekció előkészítése során, 1797-ben Debrecen látta el Máramarost piszto­lyokkal, kardokkal, csákók­kal, posztóval. 1848-ban pe­dig a Debrecenben toborzott 10. honvéd zászlóaljba vo­nultak be a szatmári és má­ramarosi önkéntesek. A dolhai kuruc emlékosz­lop felállításának előkészíté­sét 1903 tavaszán a márama- rosszigeti „Kuruc estély” ve­zette be. Uray Imre képvise­lő bemutatta a „három ku- rucivadékot”; id. Esze Gá­bort. ifj. Esze Gábort és Be- lényessy Ferencet, akik kibon­tották a magukkal hozott zászlót, melynek felirata büszkén hirdette: „Tarpa kuruc volt, az is lesz!” Dr. Kovássy Zoltán MEGYÉNK TÁJAIN TISZADOB Akar hármas határnak is nevezhetnénk Tiszadob környékét. Ahol a Tisza nagy ív­ben elfordul délre, ott vonták meg Borsod, Szabolcs és Hajdú megye határát. Furcsa község ez, pókhálószerű utcái messzire nyúl­nak. A közelmúltban kezdték el a közműve­sítést, s azt mondják, nem kevesebb mint 20 kilométer csőhálózatra lesz szükség ahhoz, hogy minden házban megtalálható legyen a kultúra egyik jelképe: a fürdőszoba. Marad­junk még a földrajznál. A vasútállomás négy kilométerre lapul a községtől, s vagy hét ki­lométert kell autóznunk, hogy elérjük Reje- tanyát, amely akkora, mint egy kisebb szat­mári falu. A szigetnek, a folyóparti ritka fák­nak sok látogatójuk akad a három megyé­ből. S úgy hírlik, a környék a jövőben még híresebb, még vonzóbb lesz. A bemutatást folytassuk talán termé­szetrajzzal. Ennek a „tmrtárgynak” legjobb ismerője Kuki Lajos nyugdíjas pedagógus. Csaknem fél évszázada,-, pontosan 46 éve él a községben, kertje a Tisza holt ágára nyú­lik. Hűvös szobájában biztató hírrel fogad bennünket: „A környéket a ponton hídtól fel egészen Tiszadadáig természetvédelmi terü­letté akarják nyilvánítani. A vizsgálatot, a tanulmányozást már megkezdték a szakem­berek”. Mi azonban nem vizsgálódásra, in­kább gyönyörködni indulunk megyénk egyik legszebb tájára. A kert végén pihenő csó­nakba szállunk, s pár perc múlva a túlsó parton kötünk ki. Csodálatos, nem túlzás azt állítani: lenyűgöző a látvány. Csónak nél­kül, egy töltés szerű úton is megközelíthető a sziget, így gépkocsival érkezők is megte­kinthetik a természet csodáit. Mint L? 's bácsi mondja, van itt feketefenyő, az egy pompás fának a neve: mocsári ciprus. Hosz ■ szán nyúlik a faiskola, zöldellnek a fenyők, egy—két év múlva karácsonyfa lesz belőlük. Az árterületi tölgyes szélén szürke gémek tanyáznak, valóságos eldorádója ez a védett madaraknak. A sirály és a törpegém is talál eledelt a több fajta hal között. A halászok nekünk fognak — igaz, csak néha — ízletes halakat. Pár éve ugyanis növényevő halakat amurt és busát telepítettek a folyó holt ágá­ba. Ezek a halak elszaporodtak, megnőttek, itt létüket a parti növényzet pusztulása is jelzi. Tájékoztatónk pontatlan lenne, ha nem közölnénk, hogy a horgászás tilos, tehát a csupán horgászni vágyók ne fáradjanak. Jól lehet, pár év múlva az itteni növény- és állatvilág védett lesz. Ami azt is jelenti, hogy tilos lesz a víkendház-építkezés, az irtás, s talán még a hangos fürdőzés is. A szigetet, a part menti erdőt meghagyják ere­deti csendjében. A békés szándékkal érkező kirándulók azonban a jövőben is csodálhat­ják a szigetet, amelynek közepéről jól lát­ható az egykori kastély, vagyis a mai gyer­mekváros. A csónakhoz közeledve magyaráz­za kísérőnk: még mindig kevesen tudják, hogy a kastély tervezői, építői a naptárhoz igazodtak. Eredetileg 12 toronyból, s 52 szo­bából állt a kastély és a szobákból 365 ablak nézett a folyóra, illetve a községre. Ennyi barangolás után jelenről és jövőről szól a tanácselnök, Nagy Kálmán. Jelentős eredménynek tartja, hogy a község valameny- nyi óvodás korú gyermekét el tudják helyez­ni a tavaly átadott óvodában. így a szülők munkát vállalhattak, vagy éppen vásárolni utazhatnak. Mert bizony a nagyobb iparcik-, kékért útra kelnek az itteniek, s vonattal, busszal utaznak Tiszalökre, Nyíregyházára. Az autóbuszközlekedéssel majdnem elégedet­tek a dobiak, csak azt kifogásolják, hogy va­sárnap reggel nem indul busz a megyeszék­helyre, pedig utas bőven lenne a kórházláto­gatók és a strandolok táborából. Az új vasúti menetrend ellen már többen tettek közér­dekű bejelentést, ennek lényege az a sajná­latos tény, hogy vonattal innen nehéz be­jutni Nyíregyházára. A közlekedés és a ke­reskedelem kapcsolatánál említi a tanácsel­nök, hogy a bolti ellátottság örvendetesen javul a községben. A Hunyadi utcán a pará­nyi sufni helyére korszerű élelmiszerboltot építettek a közelmúltban. A helyi ísz és a Tiszalöki ÁFÉSZ összefogásával húsüzem épül a Tisza közelében és ezt a létesítményt még a nyáron átadják rendeltetésének. Az üzem termékeiből jut majd a szomszédos községek lakóinak is, részben azért, mert Ti- szadobon fellendülőben van az állattenyész­tés. Vízpartok közelében, árokpartokon és gépi kaszálásra nem alkalmas területeken ki­osztották a kaszálni valót a háztáji állattar­tók között. Az ingyen osztott kaszálóból töb­ben 600 négyszögölet is kaptak. Beszélgetésünk közben megkapja a na­pi postát Nagy Kálmán. Megosztja figyelmét és átfutja az írásokat. Egyszer csak bisszan- kodva, nevetve ezt mondja: „Furcsa egy le­vél. De közérdekű, így aztán mennem kell három helyre is intézkedni”. A kézzel Írott sorok közt így szól a valóban furcsa beje­lentés: „A Dobó utcában éjszakázik a busz. A suhancok közül néhányan gyakran megfe­jik a buszt, vagyis elemeinek az üzemanyag­ból”. A gazdag élettapasztalattal rendelkező tanácselnök tudja, hogy a bejelentő nem irigységből fogott tollat, inkább azért, mert félti a közvagyont, vagy még inkább azért, mert attól tart, hogy egy reggel a busz kés­ve indul el és ebből baj származik azoknak, akik kórházba, vagy a munkahelyükre igye­keznek. A kitérő, illetve a figyelemre méltó le­vél után Huszti Jánosné igazgatási csoport- vezető azokról szól, akik magukra maradtak, vagy gyakran a kórházat lakják. Mint mond­ja, huszonhárom azoknak a száma, akik rendszeres szociális segélyt kapnak a ta­nácstól. Az elmúlt év végén adták át rendel­tetésének a gondosan berendezett öregek napközi otthonát, amelynek jelenleg 18 ven­dége van, a közeljövőben már húsz lesz. Ta­valy 231 ezer forintot fizettek szociális se­gélyezésre, idén 237 ezret fizetnek. Az új í "'da és az új öregek napközi otthona nincs n -e egymástól, a tanács mindkét intéz- mt -'látását egyformán fontosnak tartja. A -háza bejáratánál egy gépe'*- ol­dalnyi ír. 'dja meg a figyelmünk Az áll rajta, ucyy az OTP ilyen és ilyen kité­telek mellett emeletes társasházakat épít a községben. Néhány egyemeletes házat már láttunk az utcákon, ezek a házak jól beille- nek a faluképbe, az emeletről egészen szép a kilátás. A vadregényes ősi táj mellett jól megférnek majd a modern házak. Ha elkerülnénk a gyermekvárost, nem lenne teljes a képünk, vagy megközelítően sem lenne az. A külön kis világban mosta­nában élénk az élet, az intézmény igazgató­ja új, szinte komplex létesítményt mutat. Ez áll egy százszemélyes kollégiumból, a hozzá tartozó konyhából és a tornateremből. Au­gusztus 20-án avatják ünnepélyesen az új létesítményt, a kollégiumnak ekkor nevet is adnak. Alkotmányunk ünnepén még eg. ér­dekes eseményt tartanak az öreg fák kö­zött: megrendezik az egykori diákok * ráti találkozóját. Az ódon kastély falaibi zel kezdik szerelni a központi fűtést. A t. ,ák nyugdíjba mennek, s várható, hogy a iis- tély az eddiginél is (jelképesen és a aló- ságban) melegebb otthont ad a gyerm tek- nek. A megyei tanács a tartósan fennmaradó települések közé sorolta Rejét. Hetven csa­lád éi itt, a lélekszám csaknem háromszáz. Újabban autóbusz köti össze a tanyát a nagy­községgel. Egy kilenc gyermekkel megáldott csa­ládhoz kopogtatunk be. Marczis Balázsné, a háziasszony sürög-forog, férje a tsz-ben dol­gozik. A legnagyobb fiú éppen látogatásunk napján tesz hegesztői vizsgát a légvonalban közeli Leninvárosban. Az istállóban öt szarvasmarha áll, az ólban tizennégy sertést nevelnek. Alig van időnk beszélgetni, mert az asszony hat gyermekével máris indul — szénát gyűjteni. Nábrádi Lajos

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom