Kelet-Magyarország, 1976. július (33. évfolyam, 154-180. szám)
1976-07-25 / 175. szám
/ 8 KELET-MAGYARORSZÁG —VASÁRNAPI MELLÉKLET 1976. július 25. Nem szakadnak el a gyártól TIZENKÉT PERC-SZÁZ KENYÉR Gyesen lévő asszonyok találkozója a MOM-ban Néhány hónappal ezelőtt a MOM mátészalkai gyárában gyermekgondozási szabadságról visszatért asszonyokkal beszélgettünk. Ott hangzott el — amint erről már írtunk is — milyen jó lenne, ha három év, vagy több gyermek esetén több év alatt sem szakadna meg a munkahely kapcsolata a gyesen lévő anyákkal, ha időnként tájékoztatnák őket az eredményekről, a változásokról, és egyáltalán a gyárban folyó életről. Ez a kívánság teljesült most július 10-én szombaton, amikor 132 gyermekgondozási szabadságon lévő kismama részére rendeztek találkozót a gyárban. A helybelieken kívül, sok vidéken élő asszony is szakított időt, és vállalta a kicsinyekkel az utazás fáradalmait. Eljöttek ópályiból, Kántorjánosiból, Géberjén- ből, Jármiból, Nagydobosról és sorolhatnánk tovább, hiszen a gyárnak nagy a vonzáskörzete. A tanácsteremben virággal díszített, hűsítő italokkal és süteménnyel gazdagított asztalok mellett hallgatták a kismamák a tájékoztatót, amelyben szó volt a gyár termelési eredményeiről, bér- és létszámgazdálkodásáról, tervekről — például, hogy még ebben az évben kismamaüzemet létesítenek a gyárban. Szó volt az ötödik ötéves terv feladatairól, s hogy azok végrehajtásában a gyár vezetősége számít, a ma még gyesen lévő asszonyokra is. Beszámolót hallottak a szakszervezeti és a KISZ-munkáról, a személyi és szervezeti változásokról, hogy eddig mennyi segélyt fizettek ki, és ezután milyen összeggel tudja a szakszervezet támogatni, a gyermekgondozási segélyen lévő anyákat. A Hazafias Népfront városi titkára pedig arról szólt, hogy a közeljövőben, valamint az ötödik ötéves tervben, hány bölcsődei és óvodai férőhely- lyel, iskolával gazdagodik Mátészalka. NuKRŐLl Jó kezdeményezés volt ez a találkozó, amit folytatni kell, hiszen napjaink feladata, hogy a vállalatok vezetői és a munkahelyeken tevékenykedő társadalmi szervezetek az eddiginél jobban és rendszeresebben törődjenek azokkal a dolgozókkal, akik átmenetileg otthon gondozzák a kicsinyüket. A MOM mátészalkai gyárában ez különösen fontos. Fiatal gyár, ahol komoly szakmai felkészültséget kívánó termelésben a szakemberek derékhadának jelentős részét azok a fiatalasszonyok alkotják, akik jelenleg gyermekgondozási szabadságon vannak. A szombati összejövetelen a sok hasznos tudnivaló mellett csak érintőlegesen volt szó arról, hogy ősszel induló szakmai tanfolyamra a gyesen lévő kismamákat is várják. Né- hányan igaz már hallottak róla, a gyár értesítette őket, de nem mindannyiukat. Ezért szívesen halottak volna erről valami közelebbit, estleg egy olyan ajánlatot is, hogy a gyár KISZ-fiataljai például vállalják a gyerekek felügyeletét, a tanfolyam néhány órás időtartamára. A legtöbb asszonynak gondja, hogy a tanfolyam ideje alatt kire bízza gyermekét. Lehetett volna több más, az anyákat közvetlenül érintő jogokról, tudnivalókról is beszélni ezen a találkozón. Például, hogy a megváltozott családi körülmények következtében mennyi fizetett szabadnap jár nekik, vagy ha a gyermekük megbetegedik, kinek és mikor jelentsék be, hogy otthon kell maradniuk. Ezek ellenére jólsikerült a családias légkörben lezajlott kismama-találkozó. Az asszonyokat elsősorban a konkrét és őket közvetlenül érintő dolgok érdeklik, ha a találkozók ezt az igényt is kielégítik, akkor töltik be igazi szerepüket, és így válik szorosabbá, közvetlenebbé a gyermekgondozási szabadságon lévő asszonyok és a munkahely közötti kapcsolat. Soltész Ágnes Hétfőként palack hűsítő A lányok-asszonyok a Kisvárdai Szeszipari Vállalat demecseri gyárában hetenként egymillió palack hűsítőt gyártanak. Különösen a mostani kánikulai melegben van nagy keletje a hűsítő italoknak. Demecserben a Coca-Cola mellett még a Sztár citrom, narancs és cola is készül. Gépek mossák az üvegeket, automata tölti és zárja a tele palackokat, a mellettük dolgozó lányok és asszonyok pedig vigyázzák a berendezés hibátlan működését. Hammel József képriportja Ha pedig megszomjaznak, leemelnek egy-egy üveggel a szalagról, ez nem tiltott. A szalagon gyorsan futó üvegek Gé- gény Miklósné előtt haladnak el, aki átvilágítással ellenőrzi azokat. Juhász Veronika már mikroszkóppal „vallatja” a terméket, 10,7 százalék szárazanyag-tartalom az előírás. Kánikula-a kemencék körül Bódító a kenyérillat. Dől kifelé a gépkocsi hátsó ajtaján, szaporán adogatják a kezek a fényesbarna kenyereket. Nehéz, forró a levegő, párafátyol mögé bújt a nap, verej- tókcsöppek gyöngyöznek a munkások homlokán. Harminckét fok árnyékban. Naponta 130 mázsa kenyeret szállítanak ki a mátészalkai kenyérgyárból a város és a környező községek üzleteibe; hétvégeken, ünnepek előtt 200 mázsára is felszökik a termelés. Megállás nem lehet — minden áldott nap sütni kell, akkor is, ha a szabadban kánikula tombol. Bent, az üzemben még nehezebb a levegő, a kemencék torka időnként megnyílik, kicsap a fémfalak mögött izzó 280 fokos hőség. Vonház Ilona 16 éve gyúrja a kenyértésztát. Asszonyokat-lányokat kerestünk a kenyérgyárban, akik a melegnél is melegebb helyen dolgoznak. Nem sokan vannak — a délelőtti kilencfős műszakban mindössze ketten. Bizonyára nem is véletlen, hogy rokonok az egy táblán dolgozó nők: Vonház Józsefné és Vonház Ilona. összedolgoznak — Jóni Károly áll az asztal végén, belemerül keze a terebélyes „csészébe” (65 kiló kenyértészta van egyben), kicsapja a mérlegre, két kiló huszonöt dekás az adag. Perdíti tovább, az idősebb nő, Vonház Ilona gömbölyíti a formátlan darabot, továbbadja, sógornője hosszúkásra formálja egy-két mozdulattal, aztán a rengő húsú félig kenyér tálkába kerül. Tizenkét perc alatt százszor ismétlik a mozdulatokat. „A kemencék a szomszédos helyiségben vannak, üt aránylag nincs is meleg.” A megjegyzésre tiltakozva kapja fel a fejét Vonház Ilona: dehogyis nincs, próbáljon valaki egy műszak alatt 3200 kenyeret gömbölyíteni... Majd meglátja, hogy nem marad száraz a köpenye. Ö csak tudja: tizenhat éve dolgozik itt megszakítás nélkül. Nem is tudná megszámlálni, hány vagon kenyértésztába mélyedtek ujjai a másfél évtized alatt... Fölfúj egy lélegzetnyit a homlokára, meglebben a kendő alól kibújt pár hajszál. Tárkányi Marika túrós bélest hajtogat. Vannak azért még itt lányok — invitál az üzemvezető hátrébb. Tanulók, másodévesek lesznek, nyári gyakorlatukat töltik. A süteményes részlegbe megyünk. Kendővel átkötött fejű fiatal fiú egy vödör előtt. Jár a keze, szaporodnak mellette a kosárban az üres héjak, ki tudja, hányadik tojást töri fel. Beljebb két lány az asztal mellett. Tárkányi Marika a négyzetekre vágott tésztára egy-egy marék mazsolás túrót tesz, aztán egy pillanat alatt kész a túrós bélés. Barátnője — egy faluból, Nagyecsedről valók —, Szűcs Erzsébet jókora sodrófával munkálkodik, sebesen mozgó keze alatt vékonyodik a tészta. Itt már jóval melegebb van, hátúk mögött két kemence árasztja a forró levegőt. Nevük — stílusosan — „Pajtás” ... „Bevetésre készen” sorakoznak a túrós bélesek, hamarosan a megnyíló kemencébe kerülnek, hogy aztán pirosbarnára sülve kerüljenek ki belőle. Nevetgélnek a fiaSzücs Erzsébet a sodrófát „kezeli”. talok, szavaikból kiderül : nem is érzik a legalább 40 fökos meleget, szinte játszva készítenek el ezerhatszáz bélest a műszakjuk alatt. 15—16 évesek... (Erzsiké legalább hatot bár megenni egyszuszra a túrósból, nagyon szereti. Persze itt legfeljebb egy gyengébben sikerültet kaphatnak be alkalomadtán. Senki sem rója fel nekik ... Pár év múlva talán már rá sem bír nézni ?f) NagykáUó. Rozoga külsejű sárga épület lapul a földre, nyitott ajtaján frissen sült kenyér illata szállong. Bent, a szűk műhelyben pillanatok alatt a testre tapad az ing, nyirkossá válik az arc. Fehér köpenyes nők hajolnak az asztal fölé. Kurucz Júlia karja eltűnik a hatalmas dagasztóüstben, felkapja a mélyén lévő utolsó tésztaadagot, a mérlegre dobja, aztán meggömbölyítve tolja Farkas Tiborné keze alá. ö átformálja, s teszi a többihez. Kész a mára kiszabott 320 kenyér. Hátuktól két lépésre a kemence — az egész helyiség nem lehet több egy jókora szobánál. A kenyértésztát méri Farkas Tiborné Férfimunka ugyan, de kénytelenek ők végezni a sütést is. Farkasné eligazítja még a kocsin tornyosuló tálakat — nyolcvan 2 kilós kenyér, egy kemencényi. Kurucz Júlia felkapja a több méter hosszú nyelű lapátot, nyitja a kemencét fedő fémlemezt, kiemel két kenyeret, sápadt barnák még. Egy vizes kefével végig simít rajtuk, aztán visz- szakerülnek a 300 fokos pokolba. így lesznek fényesek, cserepesek, kívánatosak. Közben még nagyobb lett a hőség, közvetlenül a kemence előtt 60 foknál is több lehet. A lány felegyenesedik, leteszi a lapátot. Kis szünet következhet, míg odabent pirul a kenyér. Kilép az udvarra nyíló ajtón és mélyet lélegzik a simogató, hűvös levegőből. Harminckét fok van árnyékban, Kurucz Júlia a kemence előtt. Szöveg: Tamavölgyi György Fotó: Gaál Béla
