Kelet-Magyarország, 1976. július (33. évfolyam, 154-180. szám)
1976-07-31 / 180. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG ItfVö. JU11US ül. Napi külpolitikai kommentár Olasz kormány Andreottinak sikerült. Mi tagadás, a júniusi olasz választásokat követően sokan úgy jósolták: augusztus közepe, a nagy szabadságolások előtt Itáliának aligha lesz új kormánya. S ha mégis, az is inkább az átmeneti, úgynevezett strandkabinetek sorát szaporítja. Talán a körülmények a rendkívül súlyos gazdasági válság, a nagy összegű hitel közelgő lejárta, netán a kijelölt kormányfő személye, vagy méginkább az olasz közvélemény nyomása járult -hozzá a viszonylag gyors kormányalakításhoz — nehéz lenne eldönteni. Kétségtelen, hogy az 57 esztendős Giulio Andreotti, a tekintélyes történész, a finomtollú író és négy gyermek apja ezúttal is bebizonyította: nem véletlenül becézik a politikusok egyöntetűen a „nagy túlélőnek”. A háromszoros egykori miniszterelnök — (egyszer nem sikerült neki kormányt alakítania, egyszer pedig az úgynevezett középjobb formula kabinetje élén állt) tapasztalt, avatott mestere, ha nem művésze az olasz politika boszorkánykonyhájának. Húszéves, s a Vatikán könyvtárosa, amikor felfigyel rá De Gasperi, az olasz kereszténydemokrácia és a köztársaság későbbi egyik megalapítója. Huszonhat évesen De Gasperi politikai titkára. Két esztendő sem múlik el, képviselőnek választják, s azóta folyamatosan tagja a törvényhozásnak. Szürke eminenciás az olasz gazdasági élet alakításában, de kellően óvatos ahoz, hogy túlzottan kompromittálja magát. Volt hadügyminiszter, állt a költségvetési és az államháztartási tárcák élén. S közben időről időre meglepte az olasz könyvpiacot egy-egy szellemes, ironikus, mindig bestsellernek számító művel. Más kérdés, hogy ezúttal minden eddiginél nehezebb feladat vár rá. Egyszínű, csupa kereszténydemokrata politikusból álló kabinet élén tette le az esküt pénteken, s azzal is tisztában kell lennie, hogy saját pártján kívül a többiek legfeljebb tartózkodásukkal támogatják majd. Az olasz belpolitika mérlegének másik nyelve: az Olasz Kommunista Párt elhatározása egyelőre még nem ismert. Előbb lássuk a kabinet programját, azután döntjük el, elvetjük, vagy tartózkodunk a bizalmi szavazáson — vélekednek áz OKP vezetői. Az új olasz kormány majd az ősszel állja ki a próbát. Amikor a program végrehajtását számonkérik, Andreotti igazi csatája majd akkor kezdődik. Osztrák kormányátalakítás Ki lesz az új külügyminiszter? Ausztriában, a belpolitikai érdeklődés előterében áll a kormány őszi átalakítása. Három miniszter megy nyugdíjba és helyüket középkorú- akkal töltik be. A kabinet felfrissítése nem jelent irány- változtatást, mégis, az előjelekből ítélve a külügyminiszteri poszt betöltésénél szokatlan módszert kívánt alkalmazni az uralmon levő szocialista párt. Willibald Pahr a külügyminisztérium jelenlegi főosztályvezetője a tárca vezetésére kiszemelt személy. Néhány nappal ezelőtt Kreisky kancellár a sajtónak adott nyilatkozatában röppentette fel a nevét. Azzal indokolta a saját döntését, hogy Pahr legutóbb _ is jól teljesítette küldetését Belgrádban, amikor a nemzetiségi törvényekkel kapcsolatos jugoszláv tiltakozást követően utazott Jugoszláviába. A nemzetközi jog és alkotmányjog kiváló ismerőjének tartják Pahrt, aki egy olaszországi nyaralóhelyen értesült kiválasztásáról. Miután hosszú ideig tagja volt az ellenzéki néppárt szervezeti alapját képező ÖAAB- nek, a munkások és alkalmazottak szövetségének, a „feketék” részéről heves ellenkezést váltott ki a szocialisták döntése. KELET—NYUGAT: Az ipari együttműködés távlatai Azok a közgazdászok, akik 13 kelet- és nyugat-európai, valamint észak-amerikai országból a közelmúltban ösz- szejöttek Tbilisziben, szovjet Grúzia fővárosában, hogy megvitassák a szocialista és a kapitalista államok közti ipari együttműködés problémáit és távlatait, fel sem vetették az együttműködés szükségességének kérdését. Erre a kérdésre maga az élet egyértelmű igennel válaszolt. Más síkon folyt a párbeszéd, hogyan lehetne minél hatékonyabbá tenni a különböző társadalmi-gazdasági rendszerű államok együttműködését? A tbiliszi eszmecsere igazolta, hogy ennek módja: az önkéntesség, az egyenjogúság és a kölcsönös előny elveinek következetes megtartása. A nyugati országokból érkezett közgazdászok Tbilisziben nem titkolták, hogy a kapitalista cégek igyekeznek behatolni a szocialista államok nagy befogadóképességű és szilárd piacaira. Egyfelől érdekeltek abban, hogy jó minőségű alkatrészek, félgyártmányok és technológiai megoldások keleti partnerektől való vásárlása révén is növeljék áruik versenyképességét. Másfelől hangsúlyozták, hogy a Szovjeuniótól és más szocialista államoktól kapott nagy megrendelések nyugaton százezrek, ha ugyan nem milliók számára biztosítanak állandó munkalehetőséget. A tapasztalatok szerint a kelet—nyugati ipari együttműködés mindkét fél szempontjából akkor a leghatékonyabb, ha azt hosszú távra szervezik meg. Jelenleg csupán a Szovjetuniónak 14 iparilag fejlett nyugati országgal vannak tudományos-műszaki és gazdasági együttműködési kormányközi megállapodásai. Ezeknek a megállapodásoknak a tételeit aztán tíz-húsz esztendőre és ennél hosszabb időre szóló szerződésekben rögzítik. Ne feledkezzünk meg a kelet—nyugati ipari együttműködés fejlődésének útjában álló nehézségekről sem. Különféle problémákról van itt szó, amelyek a téma újszerűségéből adódnak, mint például a nem kielégítő kölcsönös tájékozottság, egymástól eltérő törvények az egyes országokban, a kapcsolatok létesítésében és fejlesztésében szerepet játszó szervezetek, intézmények tökéletlensége váltott ki. Természetes, hogy e nehézségek leküzdéséhez időre és a felek jóakaratára van szükség. Vannak azonban más, mesterséges nehézségek is, amelyeket azok a kísérletek váltották ki, hogy nem egyenjogú feltételeket, különféle megkülönböztető intézkedéseket stb. kényszerítsenek a szocialista országokra. A tbiliszi találkozó résztvevői egyetértettek abban, hogy ezeket az akadályokat el kell távolítani, mert ily módon a Kelet—Nyugat közti ipari kooperáció a nemzetközi gazdasági kapcsolatok egyik legdinamikusabban fejlődő területévé válhat. Jevgenyij Fajnsmidt , (APN—KS) Még mindig nem tisztázódott, hogy Pahr tagja-e jelenleg is a néppárti szövetségnek. Ö maga azt nyilatkozta, hogy két esztendővel ezelőtt megszakította kapcsolatát a párttal és írásban közölte kilépési szándékát. Az ÖAAB-ben viszont megkapták Willibald Pahr múlt évi tagdíjának egy részét, s azt közölték: nem törölték a tagok soraiból. Taus, a néppárt elnöke arról nyilatkozott: csodálkozik, hogy a szocialisták csak a néppárt soraiban találnak megfelelő személyt a külügyminiszteri posztra. Ford üzenete Gerald Ford, az Egyesült Államok elnöke üzenetet intézett a kongresszushoz és kifejtette a hadászati támadófegyverek korlátozásával kapcsolatos szovjet— amerikai tárgyalások helyzetére vonatkozó nézeteit. Az amerikai elnök üzenetében kijelenti, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Államok a tárgyalások jelenlegi szakaszáig jelentős előrehaladást ért el a vlagyivosztoki csúcstalálkozó óta. A két hatalom megállapodott azoknak a mozzanatoknak a többségében, amelyek a végleges megegyezéshez szükségesek. Hozzáfűzte: bizonyos kérdéseket még nem oldottunk meg, de megoldásuk érdekében további erőfeszítéseket teszünk. Az elnök aláhúzta a középeurópai haderőcsökkentési tárgyalások jelentőségét. A Varsói Szerződés és a NATO országai újabb javaslatokat tettek — hangzik az elnöki üzenet. — Ezenkívül a Szovjetunió és az Egyesült Államok a leszerelési bizottság genfi ülései elé azonos egyezménytervezetet terjesztett elő arról, hogy tiltsák be a környezetre és az éghajlatra történő katonai vagy más célú olyan hatást, amely összeegyeztethetetlen a nemzetközi biztonság szavatolásának, valamint az emberiség jólétének és egészségének érdekeivel. Ford megvizsgálta és ratifikálás céljából a szenátus elé terjesztette a szovjet— amerikai szerződést a föld alatti nukleáris robbantások korlátozásáról, valamint a békés célú föld alatti nukleáris kísérletekről szóló szerződést. Dinamikusan fejlődik a magyar—lengyel együttműködés Lázár György miniszterelnök közelgő hivatalos, baráti lengyelországi látogatása azt jelzi, hogy folytatódnak a két ország vezetőinek magas szintű találkozói, tovább bővül országaink együttműködése. A legutóbbi években a magas szintű kapcsolatok fejlődésének olyan jelentős állomásai voltak, mint Edward Gierek és Piotr Jaroszewicz 1971. évi és Henryk Jablonsky 1972. évi budapesti, Kádár János és Fock Jenő 1973. évi és Losonczi Pál 1974. évi varsói baráti látogatása. Kádár János a LEMP VII., Edward Gierek pedig az MSZMP XI. kongresszusán képviselte a magyar illetve a lengyel testvérpártot. Országaink parlamentjei meghatározott időszakokban delegációt cserélnek. Rendszeresek a két ország miniszterelnökeinek munkajellegű találkozói. Több minisztérium együttműködését közvetlen megállapodás rögzíti. Kulturális és tudományos kapcsolatainkat az öt esztendőre megkötött kulturális, tudományos együttműködési jegyzőkönyv szabályozza. E kapcsolatok fejlődéséhez hatékonyan járul hozzá a Magyar—Lengyel Kulturális és Tudományos Együttműködési Bizottság, amely eddig öt ülésszakán olyan jelentős kérdésekkel foglalkozott, mint a könyvkiadói, a film- művészeti, a közoktatási, a képzőművészeti és a múzeumi együttműködés. Budapesten a lengyel, Varsóban a magyar kultúra napjait rendezték meg. A két ország gazdasági kapcsolatainak fejlődése szintén pozitívan értékelhető. Kölcsönös áruszállításaink jelentősen növekedtek és az áruszerkezet is kedvező irányban változott. 1971 és 75 között az árucsere a tervezettnél is gyorsabb ütemben bővült, s öt év alatt túlhaladta az 1.6 milliárd rubelt. Az áruforgalom ilyen gyors növekedése kedvező jelenség, bár az általános magyar export fejlődési üteme jelentősen meghaladta az importét. A két ország különösen 1974 második felétől erőfeszítéseket tett a kiegyensúlyozott áruforgalom fokozatos helyreállítására, s ennek eredményeként a Lengyelországból származó behozatal tavaly jelentősen meghaladta a kivitelt. Az 1976—80-as évekre szóló árucsere-forgalmi megállapodás azt a célt tűzte ki, hogy az áruforgalom jelentős növelésével egyidejűleg annak egyensúlyát is biztosítsák. Az ötéves tervidőszakban az előirányzatok szerint a kölcsönös áruszállítások értéke eléri a 2,6 milliárd ru-' beit, ami az előző öt' év forgalmához viszonyítva mintegy 62 százalékos növekedést jelent. Egyéb pozitív változások is várhatók. A két ország gazdaságának fejlődése lehetővé teszi az árustruktúra kedvező irányú módosulását. Ennek megfelelően a gépek és berendezések forgalma növekszik a legdinamikusábban, részesedése az összforgalomban 48-ról várhatóan 53 százalékra emelkedik. A magyar gépexportban jelentős helyet foglalnak el korszerű numerikus vezérlésű szerszámgépek, a híradástechnikai berendezések, automataelemek, az anyagvizsgáló és orvosi műszerek. Az utóbbi években a lengyel ipar is igen sok korszerű terméket bocsát ki, többek között építő- és útépítő gépeket, közúti járműveket, mezőgazdasági gépeket, híradástechnikai és elektronikai berendezéseket. A fogyasztási cikkek cseréjében is jó eredményeket értünk el. Míg tíz évvel ezelőtt csupán bútort, gyógyszereket, hűtőszekrényt vásároltunk nagyobb tételekben Lengyel- országtól, ma már több millió rubeles nagyságrendben hozunk be konfekcióipari termékeket, kötöttárut, híradástechnikai közfogyasztási Cikkeket, gépkocsikat. Ugyancsak népszerűek hazánkban a lengyel varrógépek, mopedek, sport- és turistacikkek, elektromos háztartási készülékek. Magyarország gyógyszereket, bőrcipőt, bútort, elektromos háztartási készülékeket, bort és több más terméket szállít Lengyelországnak. Az áruforgalom stabilitását, egyenletes növelését elsősorban hosszú lejáratú együttműködési megállapodásokkal segítik elő. Az 1976—80-as időszakban az összforgalomnak mintegy 25 százalékát alkotják az ilyen megállapodások alapján történő szállítások. Tovább bővül a már eddig is jól működő közúti járműgyártási együttműködés. Igen hasznos a kén—gabona-egyezmény, amelynek alapján öt év alatt 370 ezer tonna lengyel kén ellenében 150 ezer tonna gabonát exportálunk. Az ismert műszálegyezménynek megfelelően pedig öt év alatt a kölcsönös műszálszállítások értéke meghaladja a 10 millió rubelt. ■ A két ország közötti gyártásszakosítás és kooperáció is a kölcsönös elképzeléseknek megfelelően fejlődik. Minden jel arra mutat, hogy a mostani ötéves tervperiódus is a magyar—lengyel külkereskedelmi kapcsolatok fejlesztésének sikeres időszaka lesz. Szeberényi Lehel l4 t'éni REGÉNY 9. Pedig tudhatta volna, hogy közelben van. A lányok és asszonyok csiklandós vihogása jelezte. — Méltóztassanak a tépett kötöttet a farkasolóba bekészíteni — hallatszott, kellem és finomság muzsikált a hangjában. Anyicska fejét világért se tekergette tovább, léptei szaporák lettek. — Annuska! Szép jó estét! — iramodott utána a hang. Anyicska röptiből visszadobta. A szép, nevető fogairól szelesen visszadobta: — Jó estét! Már a kártológépek közt járt. A fonodában. Ä legszebb színek közt, melyek a bundá- zón, vagy a fátyolozón születtek, és amelyek a gépek csattogásai között is hallgatag-meghazudtolón mosolyogtak Anyicskára. Pillanatra leálltak a gépek. Váltás. Lonci már ott volt a hetesnél. Kendőjét igazította éppen, meghúzta még a tarkóján. — Annus, szia! — kiáltott, megcsókolta Anyicskát. — Tedd le gyorsan a cuccod, és spuri a valcokért! Anyicska egy felfordított ládára tette a holmiját, Lonci táskája mellé. Igyekezett a valcért. — De szép lilával dolgozunk — mondta, amikor a hengert karja közé vette. Lonci is vitt egy hengert. Fekete haja és sárga kendője volt Loncinak. S a fonál a hengeren lila. Anyicska látta a feketét, a sárgát, és a lilát, nagyon vidám lett, fürge ujjakkal végezte a bekötést, a lelke is csuda könnyű volt, elfelejtett mindent, ami otthon volt. Az első ásítás kényszere is elmúlt. — Mióta is vagy nálunk? — kérdezte Lonci. — Két hónapja — mondta Anyicska. — Elmehetsz már vizsgázni. Odajött a segédmester is, hogy segítsen a hüvelyezés- ben. — Hüvelyezzünk egy kicsit — mondta és vigyorgott. — Köszönöm, van segítségem — csattant Lonci nyelve, kétféleképp is lehetett érteni. De hogy a segédmesf&r- nek kétségei ne legyenek, Anyicskát kezdte dicsérni, hogy soha- ilyen jobb keze nem volt. — Elpirulok — mondta Anyicska —, ha mindig dicsérsz. — Bánom is én — felelte Lonci, keze járt, egy-egy takácscsomót hagyott maga után, míg szeme fel-felragyogott Anyicskára. — E-í az igazság. Ügyes vagy, dolgos vagy, édesem. Egy kicsit még tahó vagy persze, de mit várjon az ember? Mindezt nevetve mondta Lonci, az igazmondó szerepében. Anyicska kedvesen mosolygott hozzá. A négyszázhúsz fonál, ahogy a kocsi elindult, és kinyúlva megpergett az orsók és cilinderek között, olyan volt, mint egy lila árnyék. Ráhúzódott Anyicska arcára. Múltkor Lonci végignézett rajta, és azt mondta: „Olyan vagy, mint a régi tót cselédlányok. Vegyél magadnak egy normális darabot, egy kardigánt.” Anyicska most emlékezett erre. Az is eszébe jutott, hogy aztán Lonci odajött hozzá, és megcsókolta. „Nehogy félreérts, csacsikám, nem úgy értettem.” „Biztosan látszott az arcomon, hogy rosszul esik” — gondolta Anyicska, a kocsi után lépkedve, kötözgette a szakadt szálakat. Ha összeadnák, tizennégy kilométer is kijönne, amit nyolc óra alatt lábujjhegyen jár a kocsival, oda-vissza. Most másfél órát járt csak, éppen megteltek a csévék. Hirtelen vaksötét lett és süket csend. — Lámpát! — kiáltotta va- » . laki. A művezető kitapogatta az akkumulátoros lámpát, a segédmester a csók szabadsága mellett agitált, és késlekedett a lámpák bekapcsolásával. Végül mégiscsak kigyulladt a fény a csarnok két távoli szegletében. A gépek derengve feketéllettek és hosz- szú árnyékuk a falig ért. Kis idő múlva pedig már többet lehetett látni, mert a villanykörték is adtak sápadt világot, mihelyt a gyár aggregátora begerjedt. Ekkor Anyicskáék már hozzá is foghattak, mert éppen ott tartottak, hogy leszedhették a teli csévéket, utána meg hüvelyezni — volt mit tenniök, míg mások, akiknek éppen mozgó gépen volt dolguk, tétlenségre kárhoztatva beszélgettek. Odajöttek a heteshez, és nézték Anyicskáékat. — Ügyes segítséged van — mondták Loncinak. Anyicska hármasával kapkodta a csévéket, ujjait az orsók közé akasztva. így villázta lefelé. Lonci most is megcsókolta Anyicskát. — Az én tanítványom! Egy társnője elvitatta érdemét. — Kaptál volna egy olyan vándormadarat, mint én a múltkor. Ha még láttál kétbalkezest ! Mikor kiderült, hogy Anyicska a hegyekből jött, mindent értettek. Onnan jön a legjobb munkaerő. — Nincsenek még kirafinálva — mondta egy piros képű, gömbölyded asszony, ki hiába járkált a gép mellett tíznehány kilométert; amit leadott, visszatáplálkozta. Most is táplálkozott, két orcája pufókra tömve, úgy beszélt. — Jól bírják a járká- lást — mondta, s elmesélte a többieknek, hogy ezek a hegyi tótok, mikor autóbuszt kaptak, sokáig nem ültek fel rá, hanem mellette gyalogoltak, sajnálták rá a pénzt. Nevettek ezen, a piros képű asszonynak ide-oda ringott a teli pofazacskója. Anyicska pedig elpirult, de nem láthatták, mert lehajtotta az arcát, és még gyorsabban. végezte az abcugolást. Amazok pedig tovább beszélgettek. Anyicska falujáról, mert érdekes volt nekik: hogyan élnek ott az emberek, és milyen szokásaik vannak. Valaki még azt is tudta, hogy a csecsemők nyakára karikagyűrűt kötnek sárgaság ellen. És hogy pálinkába mártott zsemlét etetnek reggelire az iskolás gyerekekkel. Másvalaki hallotta, hogy fél mázsa kukoricát is felvisz egy asszony a hátán a hegyre. Lejönnek gombával, és cserélnek. — Annyit bírnak mint egy állat — mondta a segédmester —, és úgy is élnek. —Tudott asszonyokról, akik ágyat vittek fel a hegybe a hátukon. Megvették a városban és fölvitték. Az ágyról eszébe jutottak a közöttük dívó szerelmi szokások is. (Folytatjuk)
