Kelet-Magyarország, 1976. július (33. évfolyam, 154-180. szám)
1976-07-04 / 157. szám
1976. július 4. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Mindnyájunk kenyeréért Irta: Hosszú László, a megyei pártbizottság titkára ÚJ NORMA A HÓMBAN B eérett az őszi árpa, megyénkben százezer hektáron megkezdődött az aratás. A jövő évi kenyér és takarmány megalapozása követeli, hogy mindenki, akit illet, jól és kellő időben végezze a nyári betakarítási munkát. A felkészülés már az elmúlt év őszén megkezdődött. Üzemeink az őszi kalászosokból a népgazdasági igényeknek megfelelő területen vetettek. A gépek javítását ütemesen, tervszerűen, a magasabb követelményeknek megfelelően szervezték. A jó felkészülés lehetővé tette, hogy a rossz időjárás ellenére időben és megfelelő minőségben végeztek a tavaszi munkákkal. A gondos munkának köszönhető, hogy az előzetes termésbecslések alapján mintegy 36 ezer tonnával terem több kenyér- ás takarmánygabona. E nagy meny- nyiség betakarítását, szárítását, tisztítását és tárolását kell az idén megoldani. A gabona betakarítása a mezőgazdasági üzemektől, az illetékes ellátó, felvásárló és feldolgozó vállalatok dolgozóitól gondos felkészülést, előrelátást, magas fokú szervezettséget és szoros együttműködést igényel. E népgaz- daságilag is nagy jelentőségű feladat végrehajtása megköveteli a jó minőségű, a lehető legkevesebb szemveszteséggel történő betakarítást, valamint a betakarítás járulékos munkáinak időbeni elvégzését. Üzemeinkben megfelelő kapacitású kombájnpark van. s ez lehetővé teszi az időben történő betakarítást. Az egy kombájnra jutó aratandó terület állami gazdaságainknál 125 hektár, termelőszövetkezeteinknél és a szakszövetkezeteknél 100 hektár. Ez azt jelenti, hogy megfelelő szervezettséggel a megyében 12— 16 nap alatt le lehet aratni. Az aratás közben felvetődő alkatrészproblémák megoldását segíti az AGROKER és MEZŐGÉP ügyeleti szolgálata. Szükség esetén közreműködnek a hiányzó alkatrészek gyors beszerzésében, felújításában, vagy elkészítésében, az új kombájnok összeszerelésében és üzembe helyezésében is. A siker nagymértékben függ a jó munkaszervezéstől. A termelőszövetkezetek területi szövetsége felmérte a szövetkezetek betakarítási gépkapacitását. Felkészültek rá, hogy szükség esetén a kombájnokat és szállítóeszközöket átcsoportosítsák, a szárítókapacitást összehangoltan használják ki. Felkészültek a termények folyamatos fogadására, szárítására, tisztítására és tárolására is. A gabonafeldolgozó vállalat elkészítette a megyei, járási és körzeti áruelhelyezési terveket, megállapodott az üzemekkel az átvétel ütemezésében. A zavartalan átvétel feltétele, hogy mindkét fél megtartsa a megállapodást, illetve szükség esetén időben egyezzenek meg a módosításról. □ z aratás ma már mindannyiunk ügye. Mindenki odafigyel a még ma is igen megterhelő és a modern technikával dolgozók nagy figyelmét, lelkiismeretességét igénylő munkára. Már gyakorlattá vált, hogy üzemeink biztosítják az aratók étkeztetését, üdítő itallal történő ellátását, a megfelelő munkakörülményeket. A gondoskodás természetes, hiszen az ország kenyerét biztosítják jó munkájukkal. Erre az időszakra jut a nagy mennyiségű szálas és silótakarmány betakarítása, a növényápolási és növényvédelmi munkák jelentős része. Ebben az időszakban kell gondoskodni a nyári zöldség- és gyümölcsféleségek szüreteléséről és az őszi munkákra való gondos felkészülésről. A szálastakarmány-betakarítás folyamatos megszervezése különösen fontos, mivel például a lucerna első kaszálása 20— 30 százalékkal adott kevesebbet, mint az elmúlt évben. A töltések, árokpartok, rétterületek használási munkáit is meg kell gyorsítani. A háztáji és kisgazdaságokban az e területek fűtermése jólTiasz- nosítható. Nagy szükség is van erre, hiszen így növekedhet állatállományunk és tejtermelésünk is. A konzervgyár és a MÉK is felkészült a zöldség, gyümölcs folyamatos fogadására, tárolására, feldolgozására. Javult az együttműködés a termelő, felvásárló és feldolgozó vállalatok között, alakulnak az egyenrangú partneri kapcsolatok. Az utóbbi hetek száraz, meleg időjárása miatt minden mezőgazdasági üzem használja ki a rendelkezésre álló öntözési lehetőségeit, hiszen ezzel nem kis mértékben növelhetik a terméshozamot. A megyei pártbizottság idei célkitűzéseinek végrehajtása pártalapszervezeteinktől következetes gazdaságirányító, ellenőrző, beszámoltató és segítő tevékenységet igényel. M inden üzemben hangsúlyozni kell, hogy e nagy fontosságú feladatok csak az emberek közreműködésével, lelkes és fáradságot nem ismerő munkájával oldhatók meg. A nagyobb technikai felkészültség nem csökkenti, hanem növeli a mezőgazdaságban dolgozók szerepét, felelősségét. Szükséges, hogy az elkészült tervek. s azok végrehajtása mindenütt tartalmazza az emberekről való fokozottabb gondoskodást, a személyes felelősséget, a megfelelő erkölcsi és anyagi elismerést. Nagymértékben támaszkodhatnak pártszervezeteink a tsz-ekben és az állami gazdaságokban és az érdekelt vállalatoknál működő közel 15 ezer szocialista brigádtagra, akik kezdeményező szerepet vállaltak az idei év, illetve az ötödik ötéves terv feladatainak jó megvalósítása érdekében. A soron lévő pártrendezvényeket is fel kell használni arra, hogy mozgósítsák a párttagságot, a párton kívüli dolgozókat mindnyájunk kenyeréért, az időbeni és veszteségmentes betakarításért. A Nyíregyházi Konzervgyárban teljes kapacitással dolgoznak a borsófeldolgozók. A termék folyamatosan érkezik a tsz-ekből, állami gazdaságokból. (H. J. felv.) Mindenki tudta: többre képesek... Nem érte meglepetés a dolgozókat a termelési tanácskozáson, amikor a gyár vezetői bejelentették, hogy új normákat vezetnek be a termelés minden területén. Dőre dolog lenne azt mondani, hogy a változást kitörő lelkesedés fogadta, az viszont tény, hogy senki nem emelt szót ellene, mert mindenki tudta, hogy' az addiginál többre képesek és afelől sem volt kétsége senkinek, hogy a tavalyi 118 millió forint termelési érték helyett csak úgy lehet 167 milliót termelni, ha emberek és gépek egyaránt jobban kihasználják a munkaidőt. Monoton zaj fogad a forgácsolóüzemben. Az esztergagépek katonás sorban állnak egymás mellett. Fémes fényű és sárga színű alkatrészek, forgácshulladékok igazítanak útba, melyiken milyen anyaggal dolgoznak. Vas, acél és réz vár megmunkálásra, hogy végül vízórává álljon össze hetven ember munkája nyomán. Kétszer is köszönni kell, míg fölnéz valaki, s azt is megfontolják, hányszor gyújtsanak rá munka közben. Több a munka, több a pénz Egyik csúcsesztergán Török Attila dolgozik. Másfél éve, hogy megismerkedett gépével, azelőtt katonaidejét töltötte. Megállítja gépét, aztán szívesen, nem kis büszkeséggel beszél munkájáról. Hogy mennyi a norma? Alkatrészenként változik. Van amiből nehezen lehet kihozni a száz százalékot, de van olyan is, ahol be lehet hozni az időt. Legjobb a kemény gumit darabolni, de a szárnytengely esztergályozásával sincs különösebb baj, pedig 1,8 perc helyett 1,7 perc lett az új norma. — 113—115 százalék körül teljesítek minden hónapban. A normarendezés előtt? Akkor is ennyi volt a teljesítményem. Most többet dolgozok érte, de a pénz is több. 10,10 volt a személyi órabérem, most 13,10. Kettő- ötvenet emeltek, de nálunk 12 forint felett mindenki kap 50 fillér személyi pótlékot. Egy 184 órás hónapban 3400 forintot keresek. Persze azzal a plusszal, ami a teljesítmény után jár. A múlt hónapban 16,63 jött ki óránként a százalékkal együtt. — Azért nem mindenki tud ilyen eredményről beszámolni, mint Attila — mondja Czibere János, a vízóra forgácsolóüzem csoportvezetője. — Kérdezze- csak meg a revolver-esztergályosokat. Csak úgy tudják teljesíteni a tervet, ha az üres gépek dolgozói, vagy a gépbeállítók is segítenek. Vannak persze itt is jó tételek, például az anyák gyártása, ezzel is lehet a százalékon javítani. Csakhogy anyából is adott a darabszám, nincs szükség .kétszer annyira, mint ameny- nyi a vízórákhoz kell és a lassabban gyártható alkatrészekből sem csinálhatunk kevesebbet, mint amennyire szükség van. Szerszámozottság gondokkal Soltész Miklós nem nagy lelkesedéssel állítja meg a „revolverét” még rövid Időre sem. Kötőcsövet esztergál, amiből 280-at kellett korábban a 100 százalékért csinálni, mist 480-at kell. — Csak kellene, de ezt nem tudjuk teljesíteni. Nehogy azt higgye, hogy ezt akarjuk bizonyítani és kevesebbet dolgozunk, mert ilyesmiről szó sincs. Mi is szeretnénk többet keresni, 100 százalék felett termelni, de tényleg csak segítséggel és jobb normájú alkatrészekkel tudunk többet produkálni. Mi az oka? Talán, hogy nem itt, a mi gyárunkban mérték meg mit tudunk, hanem Pesten, a központban állapították meg az új normákat. Míg beszélgetünk, többen is odajönnek, hogy elmondják gondjaikat. Azt, hogy nem a normával van bajuk, hanem a szerszámozottsággal, hogy néha órákat kell járni a mérőműszer után. Drága mulatság lenne Czibere János csoportvezető mond el egy példát. A napokban a délelőttös műszak vette ki a raktárból a mérőműszert. Délután hiába keresték, nem kaptak, mert drága mulatság lenne, ha aki felvette, nem zárná el, hanem szabadon hagyná. Szóval nem volt műszerük, de pontos méretre kellett volna készíteni az alkatrészt. Készítettek egy belső dugót, hogy mérni tudjanak vele, ám a dugó méretét sem tudták műszer híján. Aztán egy csapágyat kerestek maguknak, aminek 6 mérete ugyan megvolt, de négy milliméterrel kevesebb volt, mint amilyenre szükségük lett volna. Mire rászámolták a csapágy méretére a különbséget és elkészítették a dugót, jó négy órába telt. Ezen a napon aztán természetesen nem teljesítették a tervet. Nem jobb, sőt rosszabb a helyzet a fogmaróknál: nekik nem is a normát, hanem a vízórákhoz szükséges darabszámot kell elkészíteni a 100 százalékért. Különösebb baj nincs is emiatt, az viszont már több, mint szépséghiba, hogy nem tudnak tartalékalkatrészeket készíteni ezekből a vízórákhoz. A norma itt is Pesten készült, s minden ..bizonnyal a nagyobb gyakorlattal rendelkező munkások idejét, az ottani- teljesítményeket vették figyelembe, csak azt nem, hogy ott jobb a szerszámellátottság. Nem volna igaz és teljes az összkép, ha csak a forgácsolóüzem gondjait látnánk a Magyar Optikai Művek mátészalkai gyárának életéből. Mert a normarendezés jelentős megtakarítást hozott, s egyetértettek vele a dolgozók is. A finomoptika dolgozói például 1113, a forgácsoló dolgozói 1341 órát takarítottak meg a normarendezés óta. Nem maradtak le ettől a szemüveglencse üzem dolgozói sem, s az év első öt hónapjában a forgácsolóüzem mintegy három,, heti teljes temjei mondhatják megtakarít nak a gyár üzemrészeiben megspórolt órák ellenértékeként. Kézzelfogható eredmények A normaóra-megt.akarítás csak egy része azoknak a szervezési intézkedéseknek, melyek lehetővé teszik, hogy a MOM mátészalkai gyárában másfélszer annyit termeljenek ebben az évben, mint tavaly. Ha nem is min- denüttt tökéletes még a megoldás, az eredmény máris kézzelfogható. Többet tesz mindenki az asztalra, s ezzel egyidőben több pénz jut a borítékokba. A gyár dolgozói azt mondják: megértek a normarendezés emberi feltételei, hiszen a három-négy évvel ezelőtti kezdő szakemberek ma már többre képesek, s ennek kifejezésre kell jutni a termelés növekedésében. Ahol azonban a műszaki feltételek még hiányoznak, ott a gyárnak kell egyet lépni! Balogh József V ilágéletében nyakas ember hírében állt az öreg Kárási. Amit egyszer a fejébe vett, vagy kimondott, ha beleszakadt is, tartotta magát hozzá. Egyetlen fia volt, aki nem nagyon akart megházasodni, pedig az öregnek már na-, gyón hiányzott a kis unoka. Ügy tervezte, nagy lakodalmat tartanak, hivatalos lesz rá a fél falu. Nagyon várta már ezt a napot, de egyszer szörnyű hír érkezett: megházasodott a fiú, az ő tudta, beleegyezése nélkül és ráadásul még csak nem is templomban esküdtek. Valami városi menyecskét vett el, akit addig sosem látott, s most hirtelen egyik napról a másikra négyen lakták a portát. Hetekig szavát sem lehetett hallani az öregnek, tettvett az advaron, s hátul a kertben." A mm Az öreg és az unokája Egyszer csak azonban teljesen megváltozott az öreg: addigi makacsságát levetkőzte, már-már elkényeztette a menyét, s néha még a fiához is barátságosam szólt. A fiatalok nem tudták mire vélni a dolgot, de honnan is tudhatták volna, hogy az öreg néhány napja véletlenül kihallgatta őket, s megtudta, útban van az unoka. Nagyszerű dolgokat tervezett. Először is — ha már a fia titokban nősült — hatalmas keresztelőt tartanak, s aztán majd ő megmutatja, milyen ember lesz a kis unokájából. S nemsokára elérkezett az áhított nap, gyönyörű fiúgyermeknek adott életet a fiatalasszony. Az öreggel madarat lehetett volna fogatni, elhalmozta szeretetével a menyét, unokáját. Elérkezett az idő, mikor nevet kellett adni a kisfiúnak, s az öreg megszólalt. — Jó magyar nevet adjatok neki fiam. Legyen János, vagy István, református embernek ilyen jár.'Már beszéltem a pappal is, én a jövő héten gondoltam a keresztelőt. A fia megütközve nézett rá. — A pappal is beszélt. Miért? Nem akarjuk mi templomban keresztelni. Meg különben is — hisz maga is úgy szólítja már — Péter az unokája neve. Valamelyik szombaton tartunk egy kis névadót, nem kell ahhoz olyan nagy felhajtás. Az öreg hosszú percekig szótlanult állt a küszöb előtt, majd megfordult, s elindult hátra, a kert felé. Ettől kezdve kerülte az embereket. Szé- gyelt eléjük kerülni, hiszen büszkén mondogatta mindenkinek, milyet fog ő mulatni az unokája keresztelőjén. Ritkán mutatkozott még az udvaron is, hiába próbálták engesztelni a fiatalok, hetekig feléjük sem nézett. Történt azonban egyszer, a tornácon babrált valamit, keservben sírni kezdett a kisfiú. A fiatalok elmentek valahová, az öregasszonyra bízták a gyereket, s most az öreg nem tudta, mitévő legyen. Végül benyitott, a feleségét látta a gyerekágy fölé hajolpi. — Mi baja annak a kisfiúnak? — mordult feleségére, mikor meglátta gyerek bal karján a világoskék szalagot. — Ó, te hát még vénségedre sem jön meg az eszed, azt hiszed ez a szalag megvédi őt a szemmel rontástól? Na, gyere kisunokám, nem hagyom én, hogy ez a bolondos nagyanyád ijesztgessen — azzal sáros kezét gyorsan a nadrágjába törölve, ölbe vette a kis- unokát. A kertbe, az öreg diófák felé vitte, s közben folyton mondogatta. — Na, ne sírj hát, nem hagyom én, hogy bántsanak! Hallod? Hát. nem ismersz meg, én vagyok a nagyapád! Balogh Géza
