Kelet-Magyarország, 1976. július (33. évfolyam, 154-180. szám)

1976-07-29 / 178. szám

I 1976. július 29. KELET-MAGYARORSZÄG 3 O námítás iogy eljön a nyaralás ideje, tágranyitott bukszá­val járunk-kelünk. Semmi nem számít, semmi nem drága, hiszen nyaralunk. Ennyit igazán megengedhetünk magunknak egyszer egy évben — mondogatjuk. Ha nincs beutalónk, és csak úgy maszek­ban indulunk el a Balatonra, gondolkodás nélkül le­tesszük a szép summát egy bódéban is éjszakai szál­lásért — örülünk, hogy hozzájutunk. Megfizetjük a pecsenyét, a lángost, a sört, a fröccsöt, a vendéglői ebédet, vacsorát. Eddig természetes is, hiszen nem in­gyen élünk, tudtuk, hogy a nyaralás pénzbe kerül. De az már kevésbé természetes, hogy a pincér mosolyát, a kabinos jóindulatát is megfizetjük. 0 Persze, nem egészen önzetlenül. A kabinostól azt reméljük, hogy számunkra a holnapi túlzsúfoltságban is talál helyet, nem szorulunk a fogasos öltözőbe. A pincértől elvárnák a törzsvendégnek kijáró gyorsabb felszolgálást, ízletesebb adagot. Várakozásainkban csa­lódhatunk ugyan — mert másnap még sincs szekrény a strandon, a vendéglőben is ugyanazt kapjuk, ugyan­olyan lassan, mint a többiek — de önérzetünk az át­adott borravaló következtében töretlen maradhat. Ne­künk is telt — telik — annyira, mint másoknak. Nem kell szégyenkeznünk. Legfeljebb önmagunk előtt. Mert ez a „borrava­lóláz” nem múlik el a nyaralás tünékeny napjaival. Szövődményei átjárják borús, őszi, téli napjainkat is. A nyáron fölszedett barnaság lekopik a bőrünkről, el­felejtjük a másnap ránk sem ismerő kabinost, a ven­déglői miniadagot, de a borravalót változatlanul osz­togatjuk. Továbbra is úgy gondoljuk, hogy pénzzel sok minden elintézhető — mintha csak a nyári szál­lásról, pecsenyéről, sörről, fröccsről lenne szó. Borravalóval próbáljuk egyengetni ügyes-bajos dolgainkat, felülfizetjük a szerelő számláját, vásárlás­kor pénzt csúsztatunk az eladónak, borítékokat oszto­gatunk, néha még a törvényesség határát súrolva is megpróbáljuk „érdekeltté” tenni ügyeink intézőit. Jó­val több ez már a nyári könnyelműségnél... Amikor a forintok erejében reménykedve közvetítésükre bízzuk, hogy a szerelő nekünk jobban dolgozzon, mint mások­nak, hogy az eladó a pult alól is elővegye a keresett darabot, hogy ügyeinket, bajainkat kellő lelkiismere­tességgel vegyék kezelésbe — arról állítunk ki bizonyít­ványt, hogy másképp nem bízunk bennük. Nem hisz- szük el nekik, hogy enélkül is megtennék, legjobb tu­dásuk, képességük szerint. Ahogyan azt is teszik, hi­szen az esetek nagy részébeh a pénzünkért sem ka­punk mást, mint anélkül. De bizonyítványt állítunk ki ilyenkor — önmagunkról is. Arról, hogy mi a borra­valóért adott helyzetben igenis jobban, körültekintőb­ben dolgoznánk. Ha nem ez motoszkálna bennünk, nyugodtan megtartanánk a pénzünket. |indannyian jobban járnánk. Több maradna a pénztárcánkban — legfeljebb egy hamis illú­zióval lennénk szegényebbek. Azzal, hogy pén­zért nemcsak tárgyakat, árucikkeket, hanem jóindula­tot, érzéseket, emberi kapcsolatokat is lehet vásárolni. Pedig nem lehet. Valódiakat soha. Hiába mutatja azt a látszat, hogy néha sikerül — magunkat csapjuk be, ha elhisszük, Nagyon nagy árat fizetünk érte. Leérté­keljük a tisztességes munka, a törvényesség, az em­berség hitelét. Vele a saját munkánkat, a saját hitün­ket. Ezt pedig a leggavallérosabb borravalóval sem le­het visszaszerezni. Viczián Erzsébet ÖN MIKOR AKAR DOLGOZNI? Megfogott órák Rugalmas munka- idő a vízügyi igazgatóságnál Reggelente százak és ez­rek rohannak, tülekednek az autóbuszokon, vonato­kon, hogy időben beérjenek a munkahelyükre. Azoknál a vállalatoknál, intézmé­nyeknél, ahol nagy fegyel­met tartanak, még az egy­perces késéseket is feljegy­zik. Éppen ezért meglepő, hogy a Felső-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóságnál né­hány hónapja nem sok gon­dot fordítanak a munkaidő kezdésére, másfél, két óra kell ahhoz, hogy a központ valamennyi dolgotaója mun­kahelyén legyen. — Ha lekésem az egyik buszt, akkor a másikkal jö­vök be dolgozni, nem kell ro­hannom — mondja Páll Györgyné, a segédhivatal ve­zetője. — Vásárolni akartam vala­mit az áruházban, de előbb elvittem a kicsit az óvodába, e^ért most csak kilencre me­gyek dolgozni — jelenti ki a legnagyobb nyugalommal Puskás Gáborné, a laborató­rium dolgozója. — Én inkább háromnegyed hétre jövök be, mert reggel nyolcig nem nagyon zavar­nak, nyugodtabban tudok dol­gozni — szól Széli György, az igazgatási osztály vezetője. Mindenkinek kedve szerint Szó sincs arról, hogy a víz­ügyi gazgatóságnál keveseb­bet dolgoznának, mint ameny- nyi a törvényesen előírt mun­kaidő. Csak éppen annyi a könnyebbség, hogy minden­kinek az egyéni elhatározá­sára van bízva, mikor kezdi, illetve mikor fejezi be a mun­kaidőt. A napi munkát legké­sőbb reggel 9-ig kell megkez­deni, s legkorábban délután 3-kor lehet abbahagyni. De kezdhet valaki reggel három­negyed hétkor is, vagy dél­után öt óráig lehet benn a hi­vatalban. — Az eddigi tapasztala­taink nagyon kedvezőek — mondja az igazgatási osztály vezetője. — Még olyan véle­mény sem volt, hogy valaki­nek a rugalmas munkaidő nem tetszett volna valami­lyen ok miatt. S az ügyfél- forgalommal sincs baj, hiszen az reggel 9-kor kezdődik, s akkorra már mindenkinek benn kell lennie. A vízügyi igazgatóságon áp­rilis 15-től vezették be a ru­galmas munkaidőt. Nem vo­natkozik ez a fizikai munkát végző egységekre, illetve az őket közvetlenül irányítókra, hiszen ott a csoportosan vég­zett, esetleg műszakos mun­ka dominál, nem lehetne fel­borítani a már kialakult munkarendet. Egyöntetű siker — Nálunk különösen a kis­gyermekes anyák örülnek en­nek a munkaidő-beosztásnak — tolmácsolja a maga és a munkatársai véleményét Páll Györgyné. — Mi inkább ké­sőbben jövünk, ahogy a gye­reket elvittük a bölcsődébe, óvodába. Nem kell őket ko­rán kirángatni az ágyból, mert munkába indulunk. Amikor kialakították a ru­galmas munkaidőt, akkor számítottak a dolgozók fele­lősségére, érettségére, hogy ezzel javul a munkaidő ki­használása. A legfontosabb az ellenőrzés. Minden önálló egységnél jelenléti íven iga­zolják, hogy ki mettől med­dig dolgozik. Ezen kívül rendszeresítettek egy kilépő­könyvet is,- amelyben a köz­vetlen munkahelyi vezető igazolásával jegyzik be, ha valaki eltávozott az épületből hivatalos vagy magánügyben. — Ha szomszédba megy két kiflit venni és tíz percet el­Befejezte a kenyérgabona betakarítását az ököritófül- pösi termelőszövetkezet. A mátészalkai járás egész terü­letén kihasználják a aratás­ra kedvező időjárást. A mező- gazdasági üzemek július 28- ig a búza 65 százalékát, a rozsnak mintegy 60 százalé­kát takarították be. A ter­mésátlagok megfelelőek, a minőség jó. A kombájnolás­sal egyidőben történik a szal­malehúzás és beszállítás. Az árpaszalmát teljes egészében tölt vele, azt is be kell írni — magyarázza Széli György. — Mivel rugalmas a munka­idő, így annyival később megy haza, bedolgozza a ki­esett időt. Magánügyben — munkaidőn kívül Ezzel a rendszerrel jófor­mán teljesen sikerült kikü­szöbölni azokat az órákat, amelyek szinte minden vál­lalatnál, intézménynél kiesést jelentenek a munkaidőből, mert magánügyben — vásár­lástól kezdve a tanácsi ügy­intézésig — kellett eltávozni. Most az így elveszett időt be­dolgozzák, hiszen arra is van lehetőség, hogy a következő nap kilenc órát dolgozzon az, aki előtte csak hetet tudott. Az országban nem a víz­ügyi igazgatóság az első, ahol megpróbálkoztak a rugalmas munkaidő bevezetésével. A testre szabott rendelkezés si­kere viszont azt mutatja, hogy másutt is érdemes len­ne megpróbálkozni vele, hi­szen egyre több fórumon szó­ba kerül, hogy a havibéres dolgozóknál is fokozni kell valamilyen módon a munka­idő kihasználását. L. B. kazlazták, minősége megfele­lő, takarmányozásra alkal­mas. A mátészalkai járás terme­lőszövetkezeteinek aratásába a nagykállói kombájnok is besegítenek. Végzik a terme­lőszövetkezetek a tarlóhán­tást, az eddigi eredmény több mint 1500 hektár. Az ar­ra alkalmas területeken uborkát, takarmányozási cél­Segítség a nagykállói járásból Jó ütemben aratnak . a szatmári részen JÉ pesti vonat befutott a siófoki g[M> állomásra, az utasok egyike, egy ^ 9 harmincöt-negyven év körüli férfi a taxiállomás közelében megpillan­tott egy fiatal lányt, aki éppen be akart szállni egy kocsiba. Odarohant, és a taxi másik oldalán ő nyitotta ki az aj­tót. — Én előbb jöttem! — mondta mér­gesen a lány. — Egyszerre — mosolygott a férfi —, de talán egy irányba igyekszünk. — Hová akar menni? — Nem mindegy? Hát... Szabadiba. — Én Széplakra. — Egy szép lány kedvéért szívesen csinálok egy kis kerülőt. — Ez pont az ellenkező irány. — Nem tesz semmit. — Nos, ha ennyi pénze van! De a taxiban nincs udvarlás! A férfi bólintott, és a széplaki SZOT-üdülőig úgy ültek egymás mel­lett, olyan némán, mint két csuka. Ami­kor kiszálltak és a bejárati lépcső felé mentek, a lány rátámadt a kísérőjére: — Miért késtél? — Nem én késtem, hanem a vonat. Elég baj, hogy én csak Szabadiba kap­tam beutalást és mindig át kell jönnöm hozzád, ha látni akarlak. De te miért nem vártál meg? — Azt hittem, a vonat már rég megérkezett, de te nem jöhettél. — És mit csinálsz itt, ebben az üdü­lőben? — Ne légy féltékeny. Meg akartam látogatni Lilit, akit ide utaltak be. — Siess, végezz gyorsan Lilivel, utána hazaviszlek, és te végre beszélsz anyáddal. Megmondod, hogy megeskü­szünk. — Tudhatnád, hogy nem merem neki megmondani. Sehogy se tetszik neki, hogy te udvarolsz nekem. Dühös, hogy együtt járok egy férfival, aki az apám lehetne. Egészen biztos, hogy nem egyezne bele ha szóba hoznám az es­küvőt. ő is fiatalon ment férjhez és mindig arról beszél: nem akarja, hogy én is úgy járjak, mint ő. — De drága Sárikám, remélem, te nem félsz ettől? — Dehogy, édesem. Én érzem, tu­dom, hogy nagyon boldogok leszünk. — Akkor szólj az anyádnak! — Tudom, hogy érettségi előtt nem fog beleegyezni. Várnunk kell egy évig. De ha te beszélnél vele, te meggyőz­hetnéd őt. Érvelj az új besorolásoddal is. Remélem, megfőzöd, és akkor rög­tön elmegyünk az itteni házasságkötő terembe és az esküvő után nászúira a pesti lakásunkba. Mert hozzánk költö­zöl. Elég volt az albérletből. Jaj. bár­csak sikered lenne a mamánál. — Megpróbálhatom. Nem sokkal később hatalmas vi­rágcsokorral jelent meg a férfi. Sárika izgatottan várta a beszámolót. — Az édesanyád nagyon kedves volt, és nem mondott határozott ne­met. Azt mondta: keressem fel újra, mert még gondolkodik a döntésen. — Sikerülni fog! — bizakodott Sá­rika. — A legközelebbi látogatás után valószínűleg kimondja az igent. Aztán usgyi a tanácshoz! öt nap múlva a lány örömmel lát­ta, hogy » férfi derűs arccal hagyja el anyja szobáját. — Mesélj! Mi történt? — kérdezte szívszorongva. — Siker! Hozzátok költözöm. — Remek! Olyan boldog vagyok. Holnapra kérj terminust. — Igen, holnapra. — És a férjem leszel. A lányok meg fognak pukkadni a suliban. — Nem leszek a férjed. — Nem értem. Hozzánk költözöl, és nem leszel a férjem? — Nem. Az apád leszek, leányom... Palásti László ra tarlórépát vetettek, eddig mintegy 300 hektáron. A szá­raz időjárás alkalmas a pil­langósok magfogására. Vető­magnak mintegy 600—700 hektáron csépelnek pillangó­sokat. A mátészalkai járásban nagy hagyományai vannak az állattenyésztésnek, ezért a té­li takarmányalap megterem­téséért nagy munkát végez­nek. A hagyományos szálas takarmányok termése keve­sebb, a minőség jó, de a mennyiség pótlására az eddi­gieknél nagyobb mértékben hasznosítják a cukorrépa melléktermékét, növelik a si­lózás mennyiségét. A kapás­növények erősen megsinylik a szárazságot. A kukoricánál már most mintegy 25 száza­lékos károsodásra számíta­nak. Az aszály eddig a bur­gonyára volt a legkedvezőtle­nebb, a mennyiségi kiesés mellett a gumók fejletlensége miatt a minőség is romlott — írja tudósítónk Zsoldos Bar­nabás. Tanácsi tervezés AZ ELMÚLT ESZTEN­DŐKBEN több olyan hatá­rozat látott napvilágot, amely a tanácsoknak a korábbiak­nál nagyobb önállóságot adott. A megyei, városi, köz­ségi tanácsok mindinkább gazdái területüknek — s ez a közép- és hosszú távú ter­veikben is tükröződik. A ta­nács egyszersmind hivatottá népgazdaság és a lakosság érdekeit képviselni — ám aligha kell külön hangsúlyoz­ni: az esetek többségében a kettő elválaszthatatlan. Nem szorul bizonygatásra: egy-egy terület fejlődését alapvetően meghatározza az ipar fejlesztése. Hiszen aho­vá jelentősebb üzem, vagy egyéb ipari létesítmény tele­pül, ott az infrastrukturális ellátottságnak is érdemlege­sen javulnia kell. Az iparte­lepítés a lakások és az utak megépítését, a szolgáltatóhá­lózat bővítését is feltételezi; s ha a lakásépítésekből a vállalatok mind hatékonyab­ban részt kérnek is, a terü­let előkészítése (de maga a lakásépítés is) elsődlegesen tanácsi feladat. A tanácsok viszont nem ritkán késve ér­tesültek az ipari tárcák el­képzeléseiről, nehezítette to­vábbá a területi tervező munkát a vállalati szabályo­zók késése, illetve az ugyan­csak késedelmes és pontat­lan vállalati adatszolgáltatás. MINDENNEK SZEREPE VOLT ABBAN, hogy a me­gyei ötéves tervek csak a közelmúltban öltöttek végle­ges formát. így aztán csak az év derekán került sor a Parla­mentben ama tanácselnöki értekezletre, amelyen — a fővárosi, a megyei és a me­gyei jogú városi vezetők, to­vábbá az Országos Tervhi­vatal képviselőinek rész­vételével — a tanácsok jóvá­hagyott ötödik ötéves tervé­nek tapasztalatait vitatták meg. Ami a tanácsi tervező munkában kifogásolható, az a feladatok nem megfelelő rangsorolása és a megalapo­zatlanság. A lakásépítés tár­sadalompolitikai tennivaló­ink élén áll, ám épp e terü­leten gyakori a kapkodás, a bizonytalanság. Jobbára a ta­nácsok, vagy a felügyeletük­kel működő beruházási szer­vek felelnek azért, ha az épí­tők a terület-előkészítés hiá­nya miatt nem — vagy csak késedelmesen — láthatnak munkához. Emellett túlzott­nak tűnnek a társasház-épí- tésekre vonatkozó előirány­zatok is. Nem veszik kellően figyelembe, hogy a vállala­tok inkább a magánlakás­építési akciót támogatják — vagyis a rendelkezésre álló pénzeszközeiket több dolgozó között kívánják megosztani. Általában jellemző, hogy a kulturális ágazatban nem ér­vényesülnek a tervtörvény- ben kiemelt fejlesztési prio­ritások: az oktatási alágaza- tok ellátottsági színvonala alig javul. A tervtörvény ki­mondja: a közművelődési feladatok ellátását elsősor­ban az intézményhálózat kor­szerűsítésével, a meglévő lé­tesítmények több célú hasz­nosításával kell elérni. Ez­zel szemben a megyei terve­ket elsősorban az új műve­lődési intézmények iránti igény jellemzi; 13 művelődé­si központ, 7 nagyobb műve­lődési ház építése fejeződik be, s további 8 művelődési központ és 3 megyei könyvtár építése kezdődne meg ... A HELYI ÉRDEKEK ÉS A NÉPGAZDASÁGI LEHETŐ­SÉGEK EGYEZTETÉSE to­vábbra is alapvető feladat. A tervkészítést megelőző kon­zultációknak a későbbiekben is folytatódniuk kell: az igé­nyek és a lehetőségek közötti eltéréseket az éves tervekben kell korrigálni. F. T.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom