Kelet-Magyarország, 1976. július (33. évfolyam, 154-180. szám)

1976-07-28 / 177. szám

2 KELET-MAGYARORSZÁG 1976. július 28. TiborszáUás: Szaktábor — úttörőknek Úttörő kulturális szaktábor nyitja kapuit július 28-án a tiborszállási úttörőtáborban. A megyei művelődési köz­pont, a megyei, illetve a má­tészalkai városi úttörőelnök­ség által szervezett táborozá­son 120 szabolcsi pajtás vesz részt. A kis népi táncosok­nak, a gyermekjátékcsoport, az irodalmi színpad, az úttö­rőzenekar — tagok és a szín­játszók részére szakemberek tartják a foglalkozásokat. A délelőtti tanulás után délután gazdag program — sok túra, harci játék, vetélkedő — kí­nálkozik a gyerekeknek. Au­gusztus 3-án a táborzáráson valamennyi kulturális cso­port önálló műsorral búcsú­zik az egyhetes táborozástól. Klubtaiálkozó Kemecsén A kemecsei Corvina arany­koszorús ifjúsági klub és a KISZ Nyíregyházi járási Bi­zottsága a megye valameny- nyi ifjúsági klubjának rész­vételével klubtalálkozót ren­dez augusztus 21-én. Az egész napos program délelőtt 9 órakor kezdődik a résztve­vők találkozójával Sor kerül sport- és szabadtéri játékok­ra, konzultációra és vetélke­dőre. Este ifjúsági bállal ér véget a találkozó. IFJÚ ÉPÍTŐK MUNKA UTÁN Több, jobb program kellene A SZÁÉV a megye legnagyobb építőipari vállalata. Több mint négyezer embert foglalkoz­tat, közülük körülbelül háromezer fizikai dolgo­zó. A nyári időszakban — ami az építőknél fő­szezonnak számít —, reggel héttől délután ötig, majdnem tíz órán keresztül a gépesítés mellett is megterhelő fizikai munkát kell végezniük, ki­téve az időjárás viszontagságainak. A vállalat dolgozóinak csaknem fele 30 éven aluli. Néhá- nyuktól azt kérdeztem meg, hogyan élnek, mit csinálnak munkaidő után. Bejárók A jósa városi építkezésen találkoztunk Néző Istvánék- kal, akik ennél a vállalatnál voltak tanulók és szívesen maradtak itt a szakmunkás­bizonyítvány megszerzése után is. Ö Balkányból jár be. Hogy munkakezdésre ideér­jen, ötkor kell felkelnie, és este hat óra is elmúlik, mire hazaér. Otthon a kertben dol­gozik, míg be nem sötétedik, aztán már vége is a napnak. Kikapcsolódásra, pihenésre csak hét végén jut idő. Elha­tározta, hogy nem hagyja ab­ba a tanulást, levelezőn fogja elvégezni a szakközépiskolát. Hruska Miklós 1974 óta dolgozik a SZÁÉV-nél, s rö­vid időn belül művezető lett. Kezdetben bizony szokatlan volt, ahogy alig húszévesen ő szervezi, irányítja a nála idő­sebbek munkáját, de egy hó­napon belül sikerült beillesz­kednie új munkakörébe, s a munkások is elfogadták őt. Sokat köszönhet idősebb kol­légáinak, akik mindig szíve­sen segítettek neki, ha szük­ség volt rá. Ibrányból jár be. Fél ötkor kell felkelnie, s es­te hét óra után ér haza. Hét végén barátaival szokott ki­rándulni a környéken, néha a hegyekbe mennek, olvasás­hoz azonban ritkán van tü­relme. Nősülés előtt áll, s itt Nyíregyházán akar lakást venni. Vállalati hozzájárulás­sal most fog technikusi mi­nősítő vizsgát tenni. Lakás — vállalati támogatással Nagy Dénesné technikus. Nyíregyházán lakik. Harma­dik éve van a SZÁÉV-nél. A JÓ ORRÚ VENDEG Palackozott fröccs — A LA FEKETE Tetszettek már hallani du­gaszolt fröccsről? Nem? Pe­dig van, vagy legalábbis volt Kisvárdán a város főterén a gyorsbüfében. Persze reklá­mot nem csinált neki Fekete László, a büfé vezetője, de hát istenem, a francia bará­tok is évtizedeken át őrizték a pezsgőgyártás titkát. Nehogy bárki is azt higy- gye, hogy e nagy újítás nem okozott komoly előtanulmá­nyokat, ezért annak titkaiba is beavatjuk az olvasót. Az­zal kezdődött, hogy egy nyug­díjas ember nem szerette az angolkeserűt. Elhatározta hát, hogy unicumot kér, de mivel korábban ennek min­dig angolkeserű-íze volt, nyo­matékosan felhívta a büfé vezetőjének figyelmét, mond­hatnék, egyedülálló ízérzé- kéré. Miután megnyugtatták, hogy itt sose volt angolkese­rű, az öreg meg csak ezt érezte, úgy döntött, inkább almát — értsd: almapálinkát — iszik. „Itt csak szilva van” — tá­jékoztatták nyájasan, ám ahogy kimérték a fél szilvát, a válogatós orrt vegyes pá­linka szaga csapta meg. Tel­tek, múltak a napok, s az eset ismétlődött, ezért a ven­dég papírra vetette észrevé­telét. Az ellenőrök — nekik is jó orruk van — ugyanazt kértek és megnyugodva álla­pították meg, hogy az öreg­nek kifogástalan a szaglása, Fekete Lászlónénak meg ki­tűnő — csak vastagon fog — a ceruzája. Mert a szilva helyett ve­gyes gyümölcsöt kaptak szil­va áron és még az összeadás­ból is rosszul vizsgázott az asszony. És akkor jött az unicum. Kísérővel, csak azt már előre beleöntötték. Még­pedig olyan mennyiségben, hogs, a 116 forint helyett — a keverés miatt — csak 89 forintért lehetett volna adni literjét. No, és a pálinka! Kiderült róla, hogy sehonnan sem származik, csak úgy van. Az a természetes ugyanis — hátha valaki nem tudja —, hogy ha árut kapnak, arról valamilyen számla árulko­dik, ám Feketéék vegyes gyü­mölcse első látásra a kocs­mában termett. Próbálkozott ugyan a ve­zető magyarázkodni is, hogy a Sport-falatozó vezetőjével cserélte, ám a falatozó veze­tője nem tudott erről. Mire persze ez kiderült, eltelt né­hány nap, s mire az ellen­őrök. visszamentek, csoda történt. Fekete számlát len­getett az orruk alá: íme, itt van, csak a múltkor úgy ösz- szekevertek neki mindent, hogy képtelen volt megtalál­ni. Eszerint nem csere útján, hanem vásárlás útján került a büfébe a pálinka? Milyen feledékeny a vezető — gon­dolhatnánk — ha elfelejtette, hogy Nyírbátorból cipelte Kisvárdáig a vegyes gyümöl­csöt, de eszünkbe se jusson ilyesmi, mert a dátum nélkü­li számla öt nappal később készült, mint ahogy a vizs­gálat történt. Alig telt el pár hónap, ta­lán már Fekete László kifi­zette az 5000, felesége az ezer forint bírságot, amikor levél érkezett: Fekete László fel­találta a dugaszolt fröccsöt. Felbontja a palackokat, vi­zet önt bele, de némelyik bornak fagiforíze van, a szí­ne meg mint a tokaji asszúé, ebben bizonyára kóla van ... Méghogy ő vizezi? Nézzék meg a palackokat. Megnézték. Mindjárt az el­ső szemeltrizlingüvegen kö- vidinkás üveg kupakja, rá­adásul olyan koszosán, hogy az már nem az első bor tisz­taságának látszatát őrzi a kedves vevő előtt. Aztán gyorsan ment minden: min­tavétel, minőségvizsgálat és az eredmény: 78 százalék bor, 22 százalék víz. Fekete László nem tartott igényt találmányi díjra, de azért kapott 2500-at. Bünte­tésnek. Mivel azonban ez még nem jogerős, több fajta befejezés is lehet. Megváltoz­tatják például á bor minősé­gének szabványát, mert ugye így vizezve később rúg be az ember, vagy jóváhagyják a büntetést, mert így hama­rabb józanodik ki Fekete. Balogh József Folytatja munkáját a honismereti nyári egyetem es akadémia A nyíregyházi tanárképző főiskolán hétfőn ünnepélye­sen megnyílt II. honismereti nyári egyetem és akadémia folytatja munkáját. Kedden délelőtt Szabolcs-Szatmár megye a Rákóczi-szabadság- harcban címmel és az emig­ráció irodalmáról hangzott el előadás. Délután a Jósa And­rás Múzeum kiállításait te­kinthették meg, majd este fo­gadást és ismerkedési estet rendeztek a rendezvény részt­vevői. Ma, szerdán délelőtt ismét két előadás hangzik el Rá­kóczi történelmi szerepéről és külpolitikájáról. Délután sóstói múzeumfalut tekintik meg. Csütörtökön egész na­pos kirándulást szerveznek. Reggel nyolc órakor indulnak és a Nyíregyháza—Kisvárda —Tarpa útvonalat járják be, amelyet Tisza-parti strando lássál fejeznek be. Szívesen dolgozik itt, viszont nyáron nagyon hosszúnak tartja a munkaidőt. Amikor hazaér, majdnem hat óra van. Mire végez az otthoni teen­dőkkel, beesteledik. A múlt évben kaptak lakást vállalati támogatással. Ö is technikusi minősítő vizsgára készül. A SZÁÉV szervez ugyan kirán­dulásokat, közös mozilátoga­tást, néha más rendezvénye­ket is, de ezekre ritkán szo­kott elmenni, szabad idejét inkább férje és barátaik tár­saságában tölti. Renn Antalékkal a SZÁÉV Széchenyi utcai munkásszál­lójában találkoztunk. Szak­munkásként dolgoznak a vál­lalatnál. Szülei Mérkvállajon laknak, ezért hét végén haza szoktak utazni. A munkás- szálláson tágas háromágyas szobájukban rádió is van. Szabad idejükben tv-t néz­nek, moziba járnak, olvasnak, a városban sétálnak, vagy le­ülnek valamelyik presszóban egy-egy üveg ital mellé. A munkásszálláson hetente egyszer filmet vetítenek az itt lakóknak. Saját könyvtá­ruk, olvasótermük van, ahol a különféle újságokat is meg lehet találni. A fiatalok közül néhányan a szomszédos KISZ-klubban töltik el sza­bad idejük egy részét. Színes tévé, magnetofon, különböző játékok és érdekes rendezvé­nyek várják őket. Hiába van közel a szállóhoz a klub, mégis kevesen keresik fel kö­zülük rendszeresen. Ennek egyik oka az lehet, hogy csü­törtökön, szombaton és vasár­nap van nyitva, hét végén viszont legtöbben hazautaz­nak. A harminc éven felüliek rendelkezésére nem áll a KlSZ-klufohoz haSonló lehe­tőség; Saját rendezvénye ke­vés van a munkásszállásnak. Tanulás, háztáji Az építők munkaidő utáni kulturált, hasznos időtöltésé­nek megszervezése nehéz fel adat. Sokan közülük bejárók, egymástól távoleső munkahe­lyeken dolgoznak. Nagy ener­giákat köt le a tanulás: a vállalat dolgozóinak 42,8 szá­zaléka nem végezte el az ál­talános iskolát. A múlt évben mintegy 950-en vettek részt valamilyen oktatásban. A vállalat segíti a tanulni vá­gyókat. Körülbelül 1800 dolgozójuk bejáró. A nehéz munka után fárasztó utazás, az otthoni teendők elvégzése, a kert, a háztáji megművelése vár rá­juk. Kikapcsolódásra csak hét végén van mód. Könyv rit­kán kerülhet le a polcokról. A SZÁÉV közművelődési bi­zottsága tervbe vette a bejá­rók járműre várakozási ide­jének kitöltésére egy üzemi hangos híradó létrehozását, ami a vállalat életéről adna hírt, idővel kulturális műso­rokat is sugározna. Ez azért különösen jelentős, mert ilyen rendezvényeken való. részvételre hétközben aligha lenne idejük, hiszen szabad idejük jelentős részét elveszi az utazás, a járműre várako­zás. Kit vonz a klub? Jóval előnyösebb a mun­kásszállásokon lakók helyze­te. Sokkal több a szabad ide­jük, de ennek megszervezése nem történik meg rendszere­sen, így többnyire a biliárd, a kártya marad a legfőbb szórakozás. A KISZ-klub nagyszerű le­hetőség, de legfeljebb száz ember számára. Ilyen jól mű ködő, szívesen látogatott klubra lenne szükség, de nemcsak a KISZ-esek számá­ra. Olyanra, amelyik érdekes programjaival a városban la­kó építők közül is sokat von- zana. Kántor Éva A KÉPERNYŐ ELŐTT A televízióban kezd meg­erősödni a közművelést na­gyon fontos feladatként fel­fogó koncepció. Ezt a meg­szaporodott és színvonalban is megjavult különféle mű­sorok jelzik. Az nagyon jó, hogy még az ismeretterjesz­tő filmek sem egy műfa­júnk, hanem a nézők külön­féle érdeklődési szintjéhez igyekeznek igazodni: a rö­vid játékfilmekből (soroza­tokból) (például A sebészek évszázada) kezdve a doku­mentumműsorokon, úti­filmsorozatokon, a tudások­kal folytatott beszélgetése­ken és a kultúrtörténeti em­lékeket feltáró, összefűző filmeken (például Letűnt kultúrák nyomában) át az új tudományos eredménye­ket ismertető nagyon rokon­szerű híradókig (Delta) ter­jed az a skála — hogy csak a legismertebbeket említ­sem — amelyben a néző válogathat. Ennek a közművelő tevé­kenységnek az erősödésével a televízió egyre többet va­lósít meg hivatásának abból az ágából, amely napjaink­ban mind nagyobb jelentő­ségűvé, talán túlzás nélkül lehet azt is mondani: a leg­fontosabbá válik. A hét legnagyobb érdek­lődést kiváltó televíziós adásai kétségtelenül a mont­reali olimpiáról sugárzott közvetítések voltak. Hatal­mas előkészületek előzték meg, s jól szervezett tájé­koztatás közölte a nézőkkel, hallgatókkal a közvetítések rendjét, sőt a műszaki há­lózatot is. Az előzetes hírve­rés nem volt indokolatlan, s nem mondhatjuk túlzottnak sem, ha összevetjük azzal, amit már eddig is kaptunk a sporteseményekről a kép­ernyő (és a rádió) révén. Csak elismerés és köszönet illeti mindazokat, akik ezt megszervezték, s azokat, akik napról napra lehetővé teszik nekünk, hogy az idő­azonosság varázsában néz­hessük, hallhassuk a verse­nyeket. Az a Mikszáth, aki az „Esküvő Gergelypusztán”-t írta, messze van attól, aki a Noszty fiúban beszámol a dzsentrihez fűzött illúziói­val. Akit itt látunk, azt a rendező, Makk Károly a kávéházbeli keretjátékkal is hangsúlyozta. Ennek a csip­kelődésnek, amelynek Mik­száth ebben az írásában a hozomány vadász, a látszat­csillogást a romokon és a maradékokból is minden áron megőrizni akaró dzsentrit aláveti, nincs igazi éle, súlya. Elnéző, a külön­féle vagyonszerző csaláso­kat kópéságnak tekintő és a csalfaságokat megmosolygó, megbocsájtó hangnem ez. Könnyed tónus, ami megfe­lelően érdekes lehet a kül­földi tévénézőknek (a ma­gyar és a kölni tévé koo- produkciója a film), anél­kül, hogy komolyabb szel­lemi erőfeszítésre késztetné őket. A színészektől sem kívánt rutinmunkánál töb­bet a rájuk háruló felada­tok megoldása. Szórakozta­tás mélyebb tartalom nél­kül. A Café Hungária soro­zatban ez már a második ilyen tévéalkotás. Mind ilyen könnyű lesz? Seregi István A RÁDIÓ MELLETT A helyenként erős után­érzéseket és kevésbé erede­ti, elcsépelt poéneket felidé­ző számok ellenére is jó kezdeményezésnek tarthat­juk ä rádió Kabarészínház „Ez a mi rádiónk” című, a nem budapesti rádióstúdiók vidám nyári műsorsoroza­tát. A jó humor persze hogy nemcsak Pesten te­rem, ám az „anyatársulat” patronálása a műfajban még gyakorlatlan vidéki rá­dióstúdiókra (helyi szöveg­írókra, szerkesztőkre, sőt nem egy színészre) bizony ráfér. Az eredmények mégis biztatók. Máris bebizonyo­sodott, hogy az egészséges lokálpatriotizmus is számos, megismerésre érdemes hu­morforrást buzogtathat föl, s nem egy helyileg sajátos szemszögű megfigyelés álta­lánosabb érvényre tarthat számot, hát még ha jól pointírozott. A pécsi rádióstúdió múlt héten elhangzott vidám mű­sora legalábbis ezekre en­ged következtetni. A Pé­cset és Baranyát bemutató, szelíden ironikus összekötő szövegben leginkább a kis- határforgalom parodizálása tetszett, Pecseri úrral, a pé­csi török leszármazottal folytatott beszélgetés vi­szont már korábbi kabaré- tréfák nem is szellemes vál­tozata volt. A továbbiak­ban váltakoztak az olyan számok, amelyek a pesti rá­diókabaréban is bizonnyal jónak minősülnének, a majdnem amatőr színvona- lúakkal. Az előbbiekre le­gyen a példa G. Szabó Ju­dit magánszáma a fiatalok öltözködéséről és hajvisele­téről, (Schubert Éva előadá­sában) a „Pécsi hírek”, meg Tiszay László és Farkasházy Tivadar jelenete, „A Ten­kes kapitánya.”. Az utób­biakra bőségesebb még saj­nos a példatár. (Az „Össze­kevert újságcikkek”, a vil­lámtréfák, a „Filmszemle”, a „bolondos bokrétába kö­tött” népdalcsökor és má­sok.) A gyengébben sikerült számok sem feledtethették azonban a műsor fentebb említett érdemeit, s a lel­kes helyi felpezsd ülést, melyből az egész magyar kabaréművészet felfrissü­lést nyerhet. Lengyel író, Sztaniszlaw Grochowiak kiváló drámai hangjátékát hallottuk va­sárnap, Cserés Miklós dr. avatott rendezésében. A „Partita szekercére és fű­részre öt költői tételben” a hang játék történetében is jegyzett mű — ebben a so­rozatban is sugározták. A hiábavaló megalkuvás drá­mája döbbenetes alaphély- zetből, a legszükségesebbre összefogott hangképekben („tételekben”), visszafojtott izgalomban fejlődött, a tra­gikus vég felé. A németek által megszállt Lengyelországban Weich ácsmester egyszerre 50 akasztófát ácsolt a nácik megrendelésére, „mert va­lakinek csak fel kellett állí­tani azokat.” De nem tud­hatta, hogy azok saját lá­nyát akasztják fel az egyik­re, s hiába is kötött volna alkut a németekkel a lánya életéért. A megalkuvás cél­talanságát és végső soron lehetetlenségét alig lehetett volna megrázóbban jelké­pezni, mint azzal, hogy a felakasztott lány kacajjal az ajkán halt meg: kinevette az apját... A hamgjáték pa­rádés szereposztásban, mon­danivalójához méltó színé­szi teljesítményekkel került hazai bemutatásra. Merkovszky Pál

Next

/
Oldalképek
Tartalom