Kelet-Magyarország, 1976. július (33. évfolyam, 154-180. szám)
1976-07-25 / 175. szám
1976. július 25. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Pártirányítás az első „vonalban“ NEM RECEPT a tiszaber- celi pártbizottság pártirányító és ellenőrző munkája, de tanulságokat adó. Pártirányításunk egyik leggyengébb pontja az első „vonalban” a határozatok megvalósításában tapasztalható következetlenség. Ezt állapította meg a XI. kongresszus is, több következetességet sürgetve. Vajon miért? Elsősorban azért, mert a párthatározat végrehajtását — tudatosítását. megszervezését, ellenőrzését — nem kíséri kellő figyelem. Hiányzik a „visszatérés”, nem kérik számon, hol is tartanak megvalósításában. Nem így Tiszabercelen. Kövessük nyomon egyik pártbizottsági határozatuk megvalósítását. Bizonyíthatja, hogy a saját határozathoz való viszony, meghatározó és döntő. Hatással van egy-egy gazdálkodó szervezet egész életére, fejlődésére. Még ha az jó gazdaság is, mint a tiszaberceli Bessenyei Tsz. „Csodákat” ugyan nem tett, a pártbizottság 1976. január 20-i ülésén elfogadott határozat, de fontos gazdaságpolitikai kérdésekben döntő fordulatot eredményezett. A határozat a következőképpen hangzik: „Az árutermelés összetételében, minőségében feleljen meg mind az export, mind a belföldi követelményeknek. Népgazdasági érdek fűződik ahhoz, hogy a fontosabb ipari növények vetésterülete az elmúlt évi szinten maradjon, a hozamok pedig erőteljesen növekedjenek. Különösen a cukorrépa, a dohány, a napraforgó és a zöldségfélék termesztésére kell megkülönböztetett figyelmet fordítani.” öt hónap elegendő volt ahhoz, hogy szemléletváltozás következzék be. így értékelte a június 7-i pártbizottsági ülés. A községi pártbizottság januári határozata alapján a tsz pártvezetősége intézkedési tervet készített. Előzetesen megtárgyalta ezt a párttagsággal. MEGGYŐZÉS ÜTJÄN 20ról 25 hektárra növelték a dohány termőterületét. Vállalta a tagság. Előzőleg megvitatták a szocialista brigádok. Egyetlen női szocialista brigád termeli most a dohány zömét. Annak érdekében, hogy gazdaságos, jövedelmező és főleg biztonságos is legyen a termelése, az idén először fóliák alatt nevelték a 25 hektárra szükséges dohánypalántákat. Ezt a női szocialista brigád vállalta. Öntözéssel a tavalyi 16 mázsás átlaggal szemben most 17-re számítanak. A fóliás palántaneveléssel megtakarított melegágyi trágyát máshol hasznosították. A június 7-i pártbizottsági ülés megállapította: sikeresen halad a januári határozat végrehajtása. Elhatározták, hogy jövőre legalább 40 hektárra növelhető a dohány termőterülete. Feltétele: növelni kell a dohány szárításához szükséges pajtákat. Nagy szüksége van a népgazdaságnak napraforgóra. A pártvezetőség javasolta, hogy erre a 120 hektárnyi perjés területet hasznosítsák. Itt most a tervezett 10 helyett 13 mázsás átlagra számítanak. S a párthatározat értelmében a korábbi 125 hektár helyett az idén 165 hektáron termelnek napraforgót. Az idén 40 hektáron termelnek zöldségféléket. A jó pártvezetés igényli a helyes helyzetfelmérést. Igaz, bizonyos bátorságot is igényel. Gondolt a pártvezetőség arra is, hogy 40 hektár zöldségkertészethez hozzáértő irányító kerüljön vezetőnek. Ő vezette be a fóliasátras primőrtermesztést is. így biztosítja most a tsz és a szakmunkás- képző közösen a község zöldségellátását. Az idén az állami és szövetkezeti kereskedelemnek a város ellátására 320 mázsa uborkát, 200 mázsa káposztát, 140 mázsa zöldpaprikát, 300 mázsa paradicsomot adnak. Csak szamócából 400 mázsát értékesítettek. Tavaly egy kiló zöldséget sem termeltek. Erre az idén a párthatározat kötelezte őket, s megvalósították. A PÄRTBIZOTTSÄGI HATÁROZAT másik fontos megállapítása : „Az állattenyésztési ágazat fejlődésének gyorsítása a tervévben fontos gazdaságpolitikai célkitűzés. A szarvasmarha létszámát növelni, a tejtermelés hozamát emelni kell. Javítani szükséges a vágómarha minőségét és csökkenteni az előállítási költségeket. A sertéshús termelése az 1975. évhez képest szintén növekedjen. Ezzel egyidőben biztosítani kell az ágazat jövedelmezőségét.” Azért fordít gondot a községi pártbizottság határozata az állattenyésztésre, mert a Bessenyei Tsz, de az egész Tiszabercel fejlődésében meghatározó tényező. A bevételek 60 százaléka az állattenyésztésből származik. Korszerű sertéskombinátjuk az idén 10 ezer hízott sertést biztosít a népgazdaságnak. Az országban itt tenyésztik a dánlapáj fajta sertést, melyet importáltak. A törzsállomány 48 darab. Nagy értékű állomány. A tsz-nek azért nagyon fontos, mert saját állományából javíthatja a hústermelést, kapcsolatuk van az Állattenyésztési Kutató Intézettel. E kooperáció célja a sertésállomány minőségének a javítása, mely sok gazdaságnak lesz előnyös. Elérték azt, hogy ma már a sertés- kombinátban a takarítókat és az őröket kivéve szakemberek dolgoznak. Létszámuk 42, többsége KISZ-korosztályú. s a pártvezetőség javaslatára önálló KISZ-alapszervezetet alakítanak. A párthatározat nyomán sikerült a háztáji állattartás fellendítése is. Eddig 35 anyakocát helyezett ki a tsz a háztájiba. A cél, hogy még tovább növeljék a háztáji sertésállományt mennyiségben és minőségben. Az első fél évben 100 anyakocát adtak ki, amennyit igényeltek a tagok. JAVULÁS TAPASZTALHATÓ a közös szarvasmarha-állomány létszámának növelésében. Év végére el kívánják érni a 300-as állományt. Tejtermelési átlaguk tavaly 2572 liter volt. Az idei tervük tehenenként 2900 liter tej elérése, s már tapasztalható a javulás itt is. Tiszabercelen konkrétan határoznak. Mielőtt azonban igent vagy nemet mondanak, megvizsgálják ami döntést igényel. És megkövetelik a párthatározatok végrehajtását. Vissza-vissza térnek rá, s ahol az élet módosít, ők is igazítanak. Ez a következetesség jellemző a községi pártbizottság és a tsz-pártve- zetőség pártirányítására. Farkas Kálmán Óhaj és valóság Meg nem valósított ígéretek Tiszaszalkán Ha egyszer rossz példát kell majd keresni arra, hogyan lehet a lehetőségektől, a valóságtól teljesen elrugaszkodó tervet készíteni alighanem a, Magyar Acélárugyár tiszaszalkai gyáregységének nevét, a gyár 1976. első félévi termelésének törté- ténetét említhetjük elsőként. Történt pedig mindez az V. ötéves terv első évében, amikor párthatározatok egész sora olyan rövid és középtávú tervek kidolgozását jelölte célul, amelyek végrehajtása, időarányos teljesítése minden vezető és dolgozó alapvető feladata. — Ezt a tervet nem tudjuk teljesíteni — mondogatták a dolgozók egymás között, meg a termelési tanácskozáson hangosan is, amikor megtudták, hogy a múlt évi 83 milliós termelés helyett ebben az évben 171 milliós értéket kell előállítaniuk. Aztán az acélárugyár vezetői megnyugtatták őket: nem lesz probléma, új csarnok épül 10 millióért, gépekre pedig 20 milliót költenek ebben az évben, s gazdaságosan előállítható új termékeket kell majd készíteni, ami pluszmilliókban hozza majd meg gyümölcsét. Gyors csalódás A tiszaszalkaiak megnyugodva jöttek ki a tanácskozásról. Októberig, a MEZŐGÉP gyáregysége voltak, s úgy gondolták az új gazda, a Magyar Acélárugyár nemcsak munkáról, hanem a munkavégzés feltételeinek megteremtéséről is gondoskodik majd. A csalódás gyorsan érkezett, sőt tulajdonképpen már a termelési tanácskozás idején is vastagon érezhető volt. Január elsején ugyanis olyannyira nulláról indultak, hogy még megrendelésük sem volt, egész hónapban munka után szaladgáltak a gyáregység vezetői. Nem csoda hát, hogy az első hónapban mindössze 3 milliót termeltek abból ami az alaptevékenységet jelentette. Még szerencse, hogy egy 10 évre szóló szerződés alapján a forgácsolók folyamatosan dolgozhattak a Csepeli Szerszámgépgyár bér - munkáin. A február lényegesen jobban sikerült, mert addigra tudtak munkát szerezni. Igaz, többségében olyan munkát, ami nem nyereséges, mert nagyon anyagigényes, sok a szállítási költség, s nem ritka az egyedi gyártás sem. Csak néhány példa erre: készítenek légelszívót a paksi atomerőműnek, szerkezeti berendezést a recski ércbányának, hűtőházi tartókat Miskolcnak, vasúti betonalapokhoz alkatrészeket Ujszentmár'tonnak, darukat és permetező szivattyúkat, s 1100—1200 féle alkatrészt a Csepeli Szerszámgépgyárnak. Kell-e magyarázat ezek után arra, hogy a tiszaszalkaiak nem teljesítették a féléves tervet, amikor mindenki előtt közismert, hogy mennyi időt, mennyi energiát igényel egy-egy átállás az új termékre, mert mire a munkás keze is megismerné a mozdulatokat, újabb alkatrész, újabb termék kerül az esztergagépre. Ám a szám, amely a teljesítést jelzi, még ezek után is meglepetésként hat. Mert a 171 milliós éves tervből fél év alatt mindösz- sze 43 és fél milliót teljesítettek. Az emberek jobban dolgoztak Koroknai Ambrussal, a gyáregység igazgatójával elemezgetjük a számokat, amelyeket ha nem a tervhez, hanem a tavalyi tényhez viszonyítunk, nem is olyan roszszak. Tavaly, amikor teljesítették a tervet, csak 34 milliót termeltek, most tehát 9 millióval jobbak. Még nagyobb a növekedés, ha az egy produktív órára jutó termelési értéket nézzük, amely 79 forintról 133-ra nőtt ebben a fél évben. Ha ezek alapján kell ösz- szegezést végezni, akkor nincs más hátra, mint azt megállapítani, hogy az emberek jobban dolgoztak mint tavaly, hiszen a létszám azonos, sőt negyvenen állandóan a fővárosi anyagyárban vannak átképzésen és a tavalyi 36 ezer túlóra helyett most mindössze 1958-at használtak fel. A hibát tehát nem a dolgozókban kell keresnünk, hiszen ők többet tettek az asztalra a tavalyinál, ám a terv, 111 százalékkal felemelt termelési érték teljesítése irreálissá vált az elmaradt beruházások, a folyamatos és hosszú távon gyártható új termékek letelepítésének hiányában. Amikor ezt a vállalat vezetői is látták, tervmódosításra vállalkoztak: a 171 milliót 120-ra csökkentették, mert ennek végrehajtására reálisnak látják a lehetőséget. (Csak zárójelben egy ismétlés: 43,5 milliót termeltek fél év alatt). — Ha ehhez viszonyítjuk a lemaradást, akkor csak 17 millió — mondja Koroknai Ambrus — és a jelenlegi rendelésállomány alapján teljesíthetőnek látszik a módosított terv. Ahhoz azonban, hogy az V. ötéves tervet teljesítsük — 1 milliárd 366 millió öt év alatt — meg kell valósítani az épületekben és gépekben tervezett 141 milliós beruházást, s ide kell hozni azoknak a termékeknek a gyártását, amelyek hosszú távon és folyamatosan gyárthatók. A beruházás megvalósításán múlik Mik lesznek ezek az új termékek? 1977 január elejétől kellene gyártani a Győri Vagon- és Gépgyár számára fenékvázakat, ez 10 évre előre biztosítana évi 20— 30 milliót. Most folynak a tárgyalások — ugyancsak a győri gyárral — évi 45—50 ezer darab légtartály gyártására, amelyet jövő év áprilisában kellene kezdeni. Ami már biztos — persze a beruházások megvalósulásától függ — a vállalat központjában gyártott pótkocsik rugóinak gyártása, ez 1978-tól évi 208 milliót jelent majd Tiszaszalkának. Ez lesz a főprofil, de gyártanak majd falfurókat is, amelyek iránt mind a külföldi, mind a hazai piacon nagy az érdeklődés. Ennyit a tervekről, amelyeket Tiszaszalkán már kezdettől ismernek, s amelyekből a mai napig — néhány anyagmozgató gép vásárlásán kívül — nem valósult meg semmi. Pedig a dolgozók bizonyították, hogy rájuk lehet számítani. Nincs könnyű helyzetben a Magyar Acélárugyár vezetősége, hiszen a január elsejétől érvényes szabályozók szigorúbb gazdasági környezetet teremtettek minden vállalatnak, és a korábbiaktól jobban behatárolják a fejlesztés lehetőségeit. Ám az is igaz, hogy amikor a vállalat idei és középtávú tervét készítették, a szabályozók már ismertek voltak, s ennek szellemében kellett volna felmérni a reális lehetőségeket. Mert most már csak bizonyítani lehet! Balogh József E gy feszülő tőgyű tehén nagyokat bőgve kísérgeti Musuly László tehenészt a nyírgyulaji legelőn. Arra szeretné rávenni gondozóját, hogy vigye vissza a villanypásztor alatt átbújt, s fűben hűsölő, alig kétnapos borját. Am a csöppnyi jószág nem éhes, nem szalad anyja hívó szavára. A gulyás, hogy az ideges tehenet megnyugtassa, karjába veszi a roskadozó térdű bocit, közelebb viszi a kifeszített, s enyhe elektromossággal telített dróthoz. Leteszi a fűbe, hogy az anyja is lássa. — így megy ez az első napokban minden tehénnél — mondja a jószágokat féltő gondossággal körülvevő tehenész. — Az anyai ösztön, a féltés hajtja a jószágot. A kisborjú meg teleszívja magát tejjel és a nagy fűben lustán le- heveredik, kérődzik. Az anyja meg árnyékként követ, mert tudja, hogy csak én hozhatom vissza a fiát a villanypásztor mögül... A nyírgyulaji Petőfi Termelőszövetkezet 100 hektáros mesterséges legelőre alapozott hústehéntartásra rendezkedett be. A változó fűkeverékű legelőt 8 egyenlő részre osztották, elkerítették. A telepített legelő dús füvének első hozamát a termelőszövetkezet teljes egészében lekaszálta, kazalba gyűjtötte. A sarjú egyes tábláin pedig villanypásztor segítségével szakaszosan legeltetnek. A mesterséges legelőre alapozott hústehéntartásnál a tehenet nem fejik. A borjak rúgásig együtt vannak az anyjukkal és szopnak. Az üszők és bikaborjak választás után továbbtenyésztésre, vagy hízóba kerülnek. A jószágok az év nagy részét a szabadban töltik. A tehenek füvön és vizen élnék. A borjak kapnak abrakot is. Musuly László tehenész most 120 tehén és 107 borjú gondozását végzi. Mi a munkája? — Követni kell a jószágokat. Mindent elárulnak magukról — mondja a tehenész. — Az itatás nem gond — kivéve a mostani szárazságot —, mert motor nyomja a vizet a vályúkba. A párzási időszakot kell nagyon figyelni. A másik nagy esemény a pusztán az el- letés. Több száz borjút megfogtam már és mind életben maradt, még az ikrek, meg a nehezen világra jövők is- Az egykét napos kisboci nagyon kiszolgáltatott, csak gondoskodásunkkal tud létezni. A többire már alig kell ügyelni. A széltől cserzett arcú tehenész nyu- gadtságot áraszt maga körül. Bevisz bennünket a térdig érő fűben legelésző jószágok közé. Nefh kell itt félni a döféstől. Nyugalma a tehenekre is ráragad. Simogatjuk valamennyit, amelyik utunkba kerül. — A tehenek egyetlen dolgot tisztelnek, a villanypásztort, a kifeszített elektromos huzalt. Látni kell, ahogy ennek ellenére kieentizik és tövig eszik ki a füvet az elektromos drót alól, mely olyan magasan van kifeszítve, hogy a borjak, a félévestől idősebbek is áramütés nélkül sétálhatnak át alatta. Musuly László 26 évvel ezelőtt alapítóként lépett be a termelőszövetkezetbe. A havi keresete az utóbbi években eléri a 4300 forintot. Erre a borjak leadásakor, a mérlegeléskor summás ösz- szeg járul. Nem a kényszer, a jószágok szeretete hozta a tehenészetbe, még akkor, amikor jóval rosszabb körülmények között dolgoztak. Elénk tereli kedvenc tehenét borjával, meg az anyjával. Tekintetében ott bujkál munkájának minden öröme. [ J^| élután van. Szopási idő. A tehe- I nek hívón bőgnek. A borjak LI mintegy vezényszóra indulnak. Pillanatok alatt meglelik anyjukat, nagyokat lökve a duzzadó tőgyeken, szopják az éltető tejet. A tehenész két pulija nyálcsordulva nézi a habzsolást. Sigér Imre
