Kelet-Magyarország, 1976. július (33. évfolyam, 154-180. szám)
1976-07-18 / 169. szám
1976. július 18. KELET-MAGYARORSZÁG — VASÁRNAPI MELLÉKLET 5^ Csak a keze K islány ismerősöm annak idején töltötte a középiskolában jelentkezési lapját, melyben a tanárképzőt jelölte meg. Le is érettségizett annak rendje és módja szerint, mégpedig kitűnő eredménnyel. S miután egész iskolai pályafutása alatt lelkes és jól dolgozó leány volt, maximális pontszámmal startolhatott volna a felvételim. Ö azonban el sem ment a behívóra. Az önbizalma hiányzott volna? Szó sincs róla. Csak éppen mérlegre tette a dolgokat és úgy döntött, hogy nem megy olyan pályára, amelyhez édeskevés a kedve, hanem belevág az élet közepébe. És ettől a perctől kezdve unikumként nézik, holott erre semmi ok sincs. A lányka jelentkezett a gumigyárba, segédmunkásnak. Azzal a reménnyel, hogy hamarosan beletanul azokba a munka- műveletekbe, amelyek a jó termeléshez szükséges. Értelmiségi környezetében, ahonnan indult, többen teljesen értetlenül figyelték mimdezt. Ö azonban a legjobb kedvvel kezdte meg a munkát, s ráadásul nem íróasztal, hanem gépek mellett. Amikor szóba került, hogy miért, válaszai nagyon is átgondoltak voltak. Először is hiányérzetként említette, fogalma sincs arról, hogy mi is az igazi termelőmunka. Továbbá elmagyarázta, hogy miért legyen ő egy rossz, elfuserált kémiatanár, amikor kedve sincs, ha itt viszont remény van rá, hogy jó vegyész legyen. Sok gyakorlat, a termelés megismerése után módja nyílik, hogy továbbtanuljon, s ha valahol, akkor egy olyan fejlődő iparágban, mint a gumigyár, erre minden lehetősége megvan. Hogy ez hosszabb időbe telik? Nos, 18 éves korban kár lenne elsiratni egy-két- három olyan évet, ami aztán igazán ad tapasztalatot. J ár is szorgalmasan, s ha nehéz is, jó a kedve az egészhez. Nem vendég, nem futó látogató. Munkáslány. S nem vág fel rá, nem mártír, nem hős. nem is akar annak látszani. Ahogy ő mondja,” neki ez természetés, s örömet talál benne. Természetesnek találom, hogy tervei is varrnak, és azt is, hogy tovább akar tanulni. Miért is ne? Ki hiszi, hogy pár év múlva a milliár- dokat hórukkosok termelik? Senki. Akkor pedig egy gyári karrier utáni vágy — főleg ha annak alapja csak a munka! — nem elmarasztalható. Csupán egy rejtély számomra, hogy miért kell ezen olyannyira csodálkozni? Talán ez lenne a természetes. Egy kitűnő bizonyítvány alapvetően nem feltétlenül jelenti azt, hogy tovább is kell ta- 'nulni. És miért ne lehetne egy hasznos kitérőt tenni, mielőtt valaki végérvényesein dönt jövőjéről? De egyáltalán: miért kitérő az, ha valaki egy üzemben kezdi az életét? És egyáltalán: becsületesebb lenne, ha történetesen ez a leány most felvételizik, bejut a főiskolára, kedv nélkül, majd miután öt évig elveszi egy hivatástudó elől a helyet, akkor „lép le”? Nos, úgy érzem, hogy ez az eset, ha úgy tűnik egyedi is, szolgál néhány tanulsággal. Ezek között a legfontosabb: van olyan fiatal, aki józan eszére, erkölcsi tartására építve mer úgy dönteni, ami úgymond „megbotránkoztatja a polgárt”. Ez viszont jó. Nem az eksztrava- gancia miatt, hanem azért, mert a döntés egy korszerű szemléletből fakad. Becsületes, nem kíntól izzadtságszagú, hanem friss, fiatalos. Lehet tanulni belőle diáknak is, szülőnek is. Mert hogy iné feledjem, a szülők a lányka döntését tudomásul vették, mondván: saját életének ő a kovácsa, ugyan mit is érne, ha kény- szerítenék olyanra, amihez nincsen kedve. E gészen biztos, hogy a gumigyárban, ahol sok helyen nem passzió a nyolc óra eltöltése, a kislány megtalálja örömét, s képes lesz a további sorsát is okosan intézni. És ami a fő: soha egy percre sem fogja sajnálni, hogy a start onnan kezdődött, ahol nehezebb. A napokban újra láttam. Kedve kitűnő, hangulata jó, szeme ragyogóan jókedvű. Talán csak a kezén látszik, hogy valami változott. Ezt viszont míg csak él, büszkén vállalhatja. Éppúgy, ahogy ma sem szégyelli. S miért is tenDr. Hagymási Józseffel, ■ szikéi I a megyei tanács vb kereskedelmi osztályvezetőjével a lakosság ellátásáról Mennyire sikerült beilleszkedni, részt vállalni a kereskedelemnek a megye gyors fejlődéséből? — Az ipar és a mezőgazdaság dinamikus fejlődésének hatására 1970 és 1975 között 60 százalékkal nőtt a lakosság pénzbevétele. Ez a növekedés magasra emelte a mércét a kereskedelem előtt: hasonló nagyságrendben kellett növelni az árualapot is. A kiskereskedelmi áruforgalom ennek hatására 6 milliárd forintról 9,1 milliárdra növekedett. Ehhez gyors ütemben kellett növelni a tárgyi és személyi feltételeket. A Hogyan teremtették meg ehhez a fellé- w teleket? — Szerénytelenség nélkül mondhatom, hogy jól, az országos átlagot meghaladó ütemben, öt év alatt a kiskereskedelmi és vendéglátóhálózat alapterülete több, mint 73 ezer négyzetméterrel bővült, korábban egy évtized alatt sem sikerült ilyen mértékben fejleszteni. Ilyen hálózat működtetése rátermett szakembereket igényelt, ezért több ezer ember képzését és továbbképzését oldottuk ■fneg. Sokat segített, s a jövőben még többet segít az új kereskedelmi szakközépiskola és kollégium. A Említette, hogy az országos átlagot w meghaladó ütemben fejlődött a megye kereskedelme. Hol tartunk a fogyaszi- tásban? — Nem vagyok híve az átlaghoz mérésnek, hiszen ki-ki a maga fogyasztásán, vásárlási körülményein méri le a kereskedelem fejlődését, vagy egy helyben topogását. Célszerűbb tehát saját magunkhoz viszonyítani, ez pedig dinamikus fejlődést jelez, öt év alatt közel ötezer forinttal emelkedett az egy lakosra jutó vásárlás értéke, s egy év alatt eléri a 15 300 forintot. Ez a szám még mindig csak 75 százalékra közelíti meg az országos vidéki átlagot. Miben látja ennek okát? — Mindenekelőtt abban, hogy — a jelentős fejlődés ellenére — a lakosság pénzbevétele is kevesebb, mint az országos átlag. Emellett azonban — ha területenként nagyot is léptünk előre — megmaradtak a gondok. A kisebb településeken sem az alapterület fejlesztésében, sem az áruválaszték bővítésében nem tudott lépést tartani a kereskedelem a lakosság igényeinek növekedésével, ráadásul még mindig jelentős a feszültség a forgalom és a hálózat között. A korszerű üzlethálózat Csaknem fele városokban. kiemelt településeken van, ez még jobban jelzi a kisebb települések ellátási gondjait. hogy tudniillik az utóbbi években kialakított ABC-áruházi hálózatnak csak elenyésző része épült a falvakban. A A forgalom növekedésével változott-e a v lakosság fogyasztásának összetétele? — Mind az élelmiszerek, mind az iparcikkek tekintetében jelentős változást hozott az utóbbi néhány év. Az élelmiszerek közül a baromfiértékesítés például százszorosára nőtt, de a húskészítmények, húskonzervek és az ételforgalmazás is kiemelkedően magasra emelkedett. Kedvezően változott a vendéglátóforgalom szerkezete is, az ételforgalom megközelíti az összforgalom 23 százalékát és hússzorosára emelkedett az üdítőital-forgalom. Ha szerény mértékben is, de csökkent a szeszesital-forgalom és meghaladja a százezerét a szervezett közétkeztetésben részt vevő dolgozók és gyermekek száma. Az iparcikkek közül jellemző {példának a bútorértékesítést emelném ki: évente 300—400 millió forint értékű bútort vásárol a lakosság, de két-két és fél ezer vil- lanyboylert, 15—16 ezer hűtőszekrényt, 6—7 ezer porszívót ad el a kereskedelem. Csak követi, vagy alakítja is a kereskedelem a lakosság ízlésének, igényeinek válfívzását? — Követi és sajátos eszközeivel alakítja is. Követnie kell, hiszen a kereskedelem alapvető feladata a lakosság igényeinek kielégítése, ugyanakkor jelentős részt vállal az ízlés, az étkezési kultúra, az egészségesebb életmód alakításában, változtatásában. Nem tudnék számot mondani, hány alkalommal rendezett a kereskedelem bemutatókat, kóstolókat olyan félkész és mirelit árukból, amelyek táplálkozási szokásainkat egészségesebb irányba terelik, s emellett megkönnyítik a nők háztartási munkáját. Kanyarodjunk vissza a százszorosára nőtt baromfiértékesítéshez. Vajon csak az egészségesebb táplálkozásra való törekvés az oka a kiugróan magas értékesítésnek? — Sajnos nem! Egyik oka például, hogy jelentősen csökkent a saját termelésből való fogyasztás, vagyis ma azok a családok is a boltban veszik a baromfit, akik korábban neveltek maguknak. A másik ok pedig — szintén a saját termelés csökkenése miatt — hogy a keretgazdálkodáshoz kötött húsmeny- nyiség nem tudja kielégíteni az igényeket. A Régi gondja a megyének, hogy az itt el- w adható hús mennyisége lényegesen elmarad az országos átlagétól. Mi ennek az oka? — A nagy különbség speciális Szabolcs- Szatmár megyei gond. Mi magas önfogyasztási szintről indultunk, vagyis amikor a keretet meghatározták, a megyében még több tízezer sertést vágtak. Ezért kisebb volt a lakosság tőkehús iránti igénye, s a keret meghatározásánál ezt vették figyelembe. Az utóbbi években csökkent a saját vágások száma, s rendkívül meggyorsult az urbanizációs folyamat. Ma a megye lakosságának 23 százaléka városokban, 29 százaléka kiemelt 'településeken !lákíik!,'!Öcé a természetes szaporulat is. háromszorosa, gz országos átlagénak. Ezek a tényezők számottevően meghatározzák az igények növekedését. Gond-^ jainkat megértették és a megoldást támogatták az országos szerveink. Ennek köszönhetjük, hogy az utóbbi öt évben az országosan rendelkezésre álló mennyiségből mi mindig többet kaptunk, mint bármely más megye. Sajnos ez még mindig kevésnek bizonyul. A Nincs-e lehetőség helyi erőből javítani w az ellátáson? — Van, s ezt mi mindig megkülönböztetett módon kezeljük. Jelentős erőfeszítéseket tettünk a termelési háttér biztosítására, ennek eredménye a 19 ÁFÉSZ-i szakcsoport és a mátészalkai' társulás, amelyek évente több mint 100 vagon sertéssel járulnak hozzá a lakosság ellátásához. Az ellátás javítása nemcsak a kereskedelem ügye. mégis úgy tűnik: a tanácsok inkább külső szemlélőként a vállalatokra, a szövetkezetekre, a termelés oldaláról nézve pedig a termelőszövetkezetekre hárítják a felelősséget. Milyen tapasztalatai vannak Önnek, mint a kereskedelmi szakigazgatási szerv vezetőjének? — A tanácsoknak meghatározó szerepük van és kell, hogy legyen az ellátás javításában, — ez egyébként a tanácstörvényből fakadó kötelezettségük is. Tény, hogy többet kellene vállalniuk a termelés és a kereskedelem együttműködésének összehangolásában. A zöldség-gyümölcs ellátásra megyei intézkedési tervet dolgoztunk ki, amelyik jó módszereket és komoly lehetőségeket ad a helyi tanácsok kezébe. Sok helyen jó kezdeményezések születtek ezek hatására, de találkozunk olyan esettel is, ahol szinte semmi nem történt. Finomabban fogalmazva: várakozó álláspont alakult ki, ha nem termel a tsz, s nem forgalmaz az ÁFÉSZ, majd megoldja a MÉK az ellátást. Arra már nem gondolnak, hogy a MÉK is csak a megtermelt zöldséget tudja eladni, s hogy a helyi koordinációval — termelő és forgalmazók között — lényeges, javulás biztosítható. A megyei tanács évente 5—6 millióval támogatja a zöldség-gyümölcsök téli tárolását, de ebből nem tudjuk megoldani a kis települések téli tárolását, ellátását. A kereskedelem feladata e téren a vetőmagvak, a palánták, a kisgépek, a növényvédő szerek biztosítása, a permetezést, a növényápolást segítő gépek kölcsönzése és árusítása, a későbbiekben pedig bármilyen tétel felvásárlása és feldolgozásra, vagy fogyasztásra továbbadása. A A hús- és húskészítmények árainak ^ emelése nem érte váratlanul a lakosságot, az azonban már nem tetszik a vásárlóknak, hogy a zöldség- és gyümölcs- félék ára is magasra szökött. Tehet-e valamit eiz' ellen a kereskedelem? — Tehet, bár azt mindenki tudja, hogy a kereskedelem csak azt értékesítheti, amit megtermeltünk. A zöldségek és gyümölcs- félék esetében most az az alapvető gond, hogy kevés termett, s a késői kitavaszodás és a két-három hetes szárazság miatt később juthat el az áru a piacra. Az árak tehát elsősorban emiatt magasabbak. Amit a kereskedelem tehet az. hogy egyrészt felkutatja és felvásárolja a rendelkezésre álló árualapokat és azt tisztességes haszonnal adja tovább, másrészt, hogy a jövőben hosszú távú szerződéseket köt a termelőszövetkezetekkel, kistermelőkkel, s így biztosítja az árut. A Sokat hallani arról, hogy a viszontel- w adók a piacon vásárolják fel a MÉK áruit, s néhány méterrel arrébb drágábban árulják? — Előfordulhat, de nem általános. A MÉK, egyáltalán a kereskedelem dolgozóit szabályok kötik az értékesítés rendjének megtartásához, ám ezeket a szabályokat ki lehet játszani. Erre csak azt tudom mondani, hogy rendet kell tartani a piacon. Éhhez megfelelő apparátus áll a városi tanács piaci irodájának rendelkezésére, hogy megszigorítsa az ellenőrzést. Megnyugtató megoldást azonban csak az árubőség hozhat. Enyhíthet az is a gondokon, ha a vásárlók, akik a szabálytalanságot látják, nem rösteli- nek,: szólni, vagy a panaszkönyvbe észrevé- . telüket bejegyezni. A Az MSZMP XI. kongresszusának hatá- v rozatában az áll, hogy a lakosságot a jövedelmekkel arányosan több, választékosabb közszükségleti cikkekkel kell ellátni. Fejleszteni kell az állami és szövetkezeti kereskedelmet, javítani a kulturáltságot, szélesíteni az üzlethálózatot. Hogyan tudnak eleget tenni e követelményeknek? 1 — Mindenekelőtt egy hosszú távú, 1990- ig szóló fejlesztési tervet dolgoztunk ki, amelynek elkészítésénél figyelembe vettük más ágazatok távlati terveit és elemeztük az elmúlt 15 év kereskedelmi munkájának tapasztalatait. tendenciáit. Ezek alapján azzal számolunk, hogy az ipari termelés több, mint két és félszeresére nő, az iparban foglalkoztatottak száma pedig eléri a 85 ezer főt. A mezőgazdasági termelés általános növekedésén belül a zöldség-gyümölcsfélék termelés, másfélszeresére, áz álláttgá^^gfés'.TT-- j4,.S®Coi tés'terryés'zt'ésen kiírni '— úgyáncsak másfél- szeresére növekszik. — A dinamikus fejlődés hatására javulnak az életkörülmények, bővül a fizetőképes kereslet, amely megfelelő alapul szolgál a vásárlóerő erőteljes fejlődéséhez. Ennek alapján terveztünk úgy, hogy a kiskereskedelmi forgalom évi 6—8 százalékkal növekszik majd. Lehet, hogy merésznek tűnik ilyen arányú növekedéssel számolni, azt is vettük azonban, hogy a jövőben tovább csökken a saját termelésből való fogya.sztás, erőteljes lesz a lakosság számának növekedése és tovább nő majd a városba áramlás tendenciája. Keveset szóltunk eddig a vendéglátásról. Milyen feladatokat szán a terv a vendéglátásnak? — A szabad idő növekedése magasabb igényeket támaszt a vendéglátással szemben: a főétkezések zömét a vendéglátásnak kell majd lebonyolítani, de nagyobb szerepet kell vállalni a nők háztartási munkájának megkönnyítésében például a félkész termékek, a hidegkonyhai készítmények, a cukrászati termékek választékának növelésével. Nagyobb részt kell vállalni a munkahelyi és gyermekélelmezésben. A belföldi turizmus és az idfegenforgalom fellendülése a szálloda- és vendéglátó-hálózat fejlesztésében jelent komoly feladatokat. Nemcsak a szállodai szobák számának növelése, hanem az idegenforgalom által felfedezett helyek ellátásának javítása, a Tisza-parti kiránduló- helyek kölcsönző és ellátási tevékenységének javítása is megoldásra vár az elkövetkező években. Végül egy örökzöld téma: mit tehet a kereskedelem a szeszes italok fogyasztásának csökkentéséért? — A mértéktelen alkoholfogyasztás részben annak következménye, hogy a szeszes ital árusítására, mérésére jogosítvánnyal rendelkező kereskedelmi szervek magatartása nem kielégítő, sőt helyenként elősegítik a túlzott alkoholfogyasztást. A forgalmazás korlátozására ezért egységes rendelet készül. Alapelvünk az, hogy italbolt típusú egység létesítését nem engedélyezzük, a ^öld- ség-gyümölcs . a tej- és húsboltokból a szeszes italt kivonjuk. A falatozó típusú egységek áruválasztékát ételféleségekkel lehet csak bővíteni, a szeszes italt csak az engedélyezett profilokban hozhatnak forgalomba. Végül érvényt szerzünk azoknak a tilalmaknak, amelyek a fiatalkorú és ittas vendég kiszolgálását egyértelműen megtiltják. ® Köszönöm az interjút. Balogh József
