Kelet-Magyarország, 1976. július (33. évfolyam, 154-180. szám)

1976-07-15 / 166. szám

/ 1976. július 15. KELET-MAGYARORSZÄG Hűtés—fűtés napfénykoncentrátor segítségével Az energiaválság és az új energiaforrások keresése rá­irányította a figyelmet a napenergia felhasználására. Nagy összegeket bocsátottak a tüdősök rendelkezésére, hogy kidolgozzák, miként le­hetne a világ energiaigényé­nek egy részét napenergiával fedezni. A jelenleg legelterjedtebb napsugár-koncentrátor a sík­lapos energiagyűjtő. A feke­tére festett síklapra eső nap­sugarak hőjét a test elnyeli, miközben üvegfedél akadá­lyozza meg az összegyűlt hő­nek a környezetbe való eltá­vozását. A fekete lemezbén vékony furatokon víz áram­lik, amely így 60 C-fokig fel­melegedhet. Ez már alkalmas háztartások melegvíz-szol­gáltatására vagy lakások fű­tésére. Ma már sok olyan la­kóházat építenek, amelynek tetőrészébe ilyen napsugár­koncentrátorokat építenek be. A hengeres parabola tükrű koncentrátorban — ilyen lát­ható a képen — a gyújtó­pont vonalában húzódik a cső, amelyben a felmelegí­tendő folyadék áramlik. Az egyes parabolakoncentrátorok sorba kötésével egyre maga­sabbra lehet emelni a folya­dék hőfokát, amely a 90—95 C-fokot is elérheti. Ha a hengeres parabola tü­kör tengelyvonalában húzó­dó csőben freont keringet- tetnek — a freon a hűtőgé­pek „lelke” — egy megfele­lően kialakított zárt rend­szerhez csatlakoztatva, a fel- melegítés és a nyomában je­lentkező elpárolgás hűtőha­tást eredményez. Télen ugyanez a rendszer fűtőbe­rendezésként üzemeltethető. Amennyiben sikerrel jár­nak a napenergia nagyobb mértékű felfogására irányu­ló kísérletek, a fő kérdés az fesz, hogyan tudják gazdasá­gosan, jó hatásfokkal tárol­ni, akkumulálni az energiát. „Csináld magad” autogíró Joggal irigyelhetjük a madarakat, hiszen helyvál­toztatásuk során néhány számycsapással a magasba emelkednek és máris szó szerint madártávlatból te­kinthetik át a vidéket. Úgy tűnik, autójával az ország­utak és városok forgalmába „bepréselődött” ember is szeretné egyszerűbben, gyor­sabban megoldani az utazá­sát. Kis járműveket konstru­álnak, építenek világszerte, amelyekkel egy személy rö­vid nekifutás után a magas­ba emelkedhet, s óránkénti 100—120 kilométeres sebes­séggel haladhat. E konstruk­ciók nem klasszikus érte­lemben vett helikopterek, hanem annak egy egysze­rűbb változatai, úgynevezett autogirók. kiig a helikopte­reknél a forgó szárnyat — azaz a rotort — valamilyen motor, _ dugattyús vagy gáz­turbinás hajtómű forgatja, addig az autogiróknál a" nagy lapátkerekeket csak az alulról felfelé irányuló és lapátokhoz nagy állószöggel érkező átáramló levegő tart­ja forgásban (az aerodina­mika ezt a jelenséget autó- rotációnak nevezi). Az autó' girót tehát az autorotáló la­pátkeréken keletkező felhaj­tóerő tartja a levegőben. Mindezt azonban csak a gép Román szupertanker Canstantában egy 150 000 tonna vízkiszorítású tank­hajó építését kezdték meg. Hossza 304 méter, szélessé­ge 46 méter és olyan magas, mint egy 13 emeletes ház. A hajtómű 28 000 lóerős telje­sítménye 16 csomós sebessé­get tesz lehetővé. A román hajóépítés történetében pá­ratlan hajót jövőre szándé­koznak vízre bocsátani. Motorral a hullámok hátán A motorcsónakok széles körű elterjedését az tette lehető­vé, hogy a fejlődés során a hagyományos hajók mellett meg­született a külmotoros hajótípus. Öle Evinrude svéd mérnök 1910-ben szerkesztette meg az első külmotort. A róla elne­vezett motorgyár termékei ma is világhírűek. A külmotoros hajókról — ilyenek láthatók szép szám­mal a képen — a motor nincs beépítve és nem foglal el he­lyet a hajótest belsejében. így a hajótestet kisebbre lehet méretezni, s a motor külső elhelyezésével felszabadult hely hasznos térként használható. A motor és a meghajtó részek szerkezeti egysége csökkenti a hajótest önsúlyát, mert a meg­hajtás által keletkezett erőhatások, feszültségek nem veszik igénybe a hajótestet. A külmotorok tervezői könnyítésre törekedtek, mivel a motor szállítása és szerelhetősége ezt parancsolóan megkö­veteli. E törekvés vezetett oda, hogy ma már viszonylag kis hengerűrtartalmú motorokkal is nagy teljesítményt lehet el­érni. Ennek köszönhető a motorcsónaksport gyors fejlődése is, mert az ilyen motorok és hajók viszonylag olcsón előállít­hatok. Ma már nem ritkák a 70—80 lóerős külmotorok sem, szemben a kezdetben használt 10 lóerő körüli külmotorok- kal. Nagyobb hajókra gyakran szerelnek két külmotort, ezek hatásfoka jobb, mint egy beépített motoré. A külmotorok a működési elvet és szerkezeti felépítést illetően nagyon ha­sonlítanak a motorkerékpár-motorokhoz. Általában kétüte­mű, 50—1000 köbcentiméteres térfogatú, egy- vagy többhen­geres felépítésűek. Nagyobbrészt vízhűtésűek, de gyártanak léghűtéses külmotorokat is, ezeknél turboventillátor hajtja a levegőt a hűtőbordák közé. egyidejű vízszintes előreha­ladásával lehet biztosítani (ezért kell bizonyos távolsá­gú nekifutás az autogiró ma­gasba emelkedéséhez). A vízszintes mozgást a közön­séges repülőgéptípusnál szo­kásos módon, légcsavarral valósítják meg az autogi- rónál. E kis, mozgékony gép­típusnak nincs szüksége a helikoptereken ún. kiegyen­lítő faroklégcsavarra. A képen látható „amatőr- autogirót” egy dán szakem­ber tervezte és építette meg. önsúlya kevesebb 150 kilo­grammnál. Egy 1200 köbcen­timéteres autómotor az erő­forrása. A felszálláshoz 40, a leszálláshoz 6—8 méternyi területre van szüksé­ge. Maximálisan 2500 mé­ter magasságba emelkedhet. Üzemanyagkészletével egy­huzamban 1,5—2 órát tartóz­kodhat a levegőben. KERTBARÁTOKNAK Növényvédelmi munkák a házikerlben A június közepén — jú­lius első hetében uralkodó rendkívül száraz és meleg időjárás a házikerti gyü­mölcstermesztésben tovább nehezítette az almafa-liszt- harmat elleni védekezést, ugyanakkor valamelyest gá­tolta a varasodás fejlődé­sét. A hónap második he­tében lehullott csapadék viszont megteremtette a feltételeit az újabb fuziklá- diumfertőzéseknek, me­lyek különösen a fiatal gyümölcsöt veszélyeztetik. A fuzikládium okozta va­ras foltok erősen rontják a termés minőségét, aminek az értékesítésnél jelentős anyagi kihatásai lesznek. Tovább kell tefeát foly­tatni a két kórokozó elleni védekezést. Lisztharmat el­len Fundazol 50 WP-vel, Karathane-nal, Thiovittal, Kolosullal permetezzünk. A varasodás ellen a Dithane M—45. Cuprosan Super D, a Fundazol nyújtanak vé­delmet. Június második felének időjárása igen kedvezett a takácsatkák fejlődésének. Ez nagyon sok házikertben a kártevő nagymérvű fel- szaporodásához vezetett. A fák lombozatának fakuló színe, bronzosodása erős atkafertőzésről tanúskodik. Ilyen esetben haladéktala­nul védekezni kell. A ta­kácsatkák egyedszáma mi­nimálisra csökkenthető 1— 2-szeri speciális atkaölő ké­szítménnyel történő perme­tezéssel (pl. Galecron, Pol- Ahurtlex stb.) majd to­vábbra is alacsony szinten tartható kéntartalmú liszt­harmat elleni szerekkel (Thiovit, Kumulus, Kolo­sul). A szőlőperonoszpóra fer­tőzések fokozódására kell számítani a hónap közepén. Ehhez a lehullott csapadék, a meleg és az intenzív har­matképződés kedvező vi­szonyokat teremtenek. A betegség ellen a megelőző védekezéseket kell előny­ben részesíteni. A fertőzés megakadályozható, illetve eredményesen gyéríthető a következő készítmények va­lamelyikével, Zineb, Réz- oxiklorid 50 WP, Dithane M—45, Dithane-Cupromix, Cuprosan-Super D. Kéntartalmú készítmé­nyekkel nagy melegben ne permetezzünk, mert perzsel­nek. Minden esetben tart­suk be a szerek felhaszná­lására vonatkozó óvó rend­szabályokat! Czető János növényvédő állomás Az időben végzett gyümölcsritkító permetezés megalapozhatja a kedvező méretű gyümölcsök kifejlődését. n növények fejlődésének serkentése— vegyszerekkel A növényélettani és kémiai ismeretek mélyülésével mind tökéletesebb technikai felté­telek között, egyre hatéko­nyabbá válnak a növények fejlődésszabályozósával kap­csolatos törekvések. Márpe­dig minél jobban befolyásol­hatjuk a növények fejlődését, annál eredményesebb lehet a termesztésük. Kémiai metszésinek is ne­vezik a hagyományos met­széshez hasonló hatású, de ké­miai úton, vagyis vegysze­rekkel megoldott növekedés­szabályozást. Az erre alkal­mas, egyre nagyobb számú anyagok kémiailag nagyon változatos szerkezetűek. A növényekben kifejtett hatás­módjukat vizsgálva viszont a többségüknél már megállapí­tották, hogy a növények nukleinsavképződését befo­lyásolják és ezáltal fejtik ki növekedósszabályozó, illetve -irányító hatásukat, a szám­talan növényi hormonhoz ha­sonlóan. Ezért és mivel mes­terségesen előállíthatok, a szintetikus hormonok — nö­vekedésszabályozó anyagok — csoportjába tartoznak. Közülük a törpésítő hatású szereket a gabonafélék szár- dőlésének gátlásán kívül a gyümölcstermő növények egy részénél és több dísznö­vénynél is eredményesen le­het alkalmazni. Attól függőt en, hogy a növény milyen fejlettségi állapotában és hányszor adagolják — rend­szerint permetezés formájá­ban — a törpésítő vegyszert, csaknem tetszés szerinti mé­retű növények nevelhetők. Különösen a gyümölcsükért vagy magvaikért termesztett növényeknél lehet előnyös a növekedésszabál: )zó anya­goknak a termésképzésre gyakorolt hatása. Találtak közöttük ugyanis olyanokat, amelyek viszonylag nagyon kis töménységben a virágzás után a növényekre kiperme­tezve, a terméskezdemények egy részének lehullását idé­zik elő. Ennek magyarázatát abban látják a kutatók, hogy a növények által termelt nö­vekedésszabályozó anyagok­kal telített embriójú térrnés- kezdeménybe jutva, a kiper­metezett növekedésszabályo­zó vegyszer annyira megnö­velheti ezeknek az anyagok­nak a mennyiségét, hogy eb­ben a töménységben azok már gátolják a fejlődést és emiatt a terméskezdemény lehullik. így a költséges és üzemi méretekben szinte megoldhatatlan kézi ritkítás nélkül is kialakulhat a ter­méskezdemények és a leve­lek száma között olyan arány, ami a termés tökéletes kifej­lődéséhez a legkedvezőbb. A termésritkításon kívül sokszor éppen ellenkezőleg, a terméshullást kell meggátol­ni. Sok növény ugyanis haj­lamos a-még tökéletesen ki nem fejlődött és a már be­érett terméseinek hirtelen, gyors lehullatására, ami az egész évi termés elvesztésé­vel is járhat. Minden esetben alkalmazhatók a hullás gátló’ sára is ugyanazok a szerek, amelyek a korábbi időszak­ban a termésritkításra hasz­nálhatók, csak más tömény­ségben. Ez az ellentmondás azzal magyarázható, hogy a kifejlett terméseknél már csak az elválasztóréteg kép­ződését képesek meggátolni, mivel ekkor a növekedést be­folyásoló anyagok mennyisé­gét károsan nagy mértékűre növelő (hatásuk már nem ér­vényesül. Ismertek olyan növekedés­szabályozó anyagok is, ame­lyekkel a kifejlett termések leválása serkenthető. Ezért lehetséges, hogy a jövőben a betakarítást segítő rázó rend­szerű és más típusú gépek munkájának könnyítésére, il­letve javítására, betakarítás előtt kipermeteznek olyan vegyszert, amely elősegíti, megkönnyíti a termések le­válását. Azt viszont sohasem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a növekedésszabályozó vegy­szerek valamennyi hatása el­sősorban a töménységtől függ, de többek között még az időjárás, a kezelés idő­pontja és a kezelt növény tu­lajdonságai is befolyásolják. Komiszár Lajos ÚJDONSÁGOK, TUDOMÁNYOS KUTATÁSOK

Next

/
Oldalképek
Tartalom