Kelet-Magyarország, 1976. június (33. évfolyam, 128-153. szám)
1976-06-13 / 139. szám
1976. június 13. KELET-MAGYARORSZÁG — VASÁRNAPI MELLÉKLET 7 A suszter változatlanul büszke az új házára. Má6 ember lett, egész életmódja megváltozott azóta, hogy a kőműves elvitte az utolsó malteros- ládát, s a facér szobafestő is elkocogott a csattogó létrával. Addig az udvar mélyében lakott. Egy szoba, konyhás kis keresztépületben, ahova jobbról és balról virágokkal szegélyezett keskeny járda vezetett, a zöldre festett aklakokban muskátli nyílt, az ajtó előtt pedig sző- lőlugas volt. Ott verte ő a talpat egész nyáron a zöld levelek alatt, s hangosan fütyülve. Jókedve messzire elhallatszott. Most minden vasárnap délután felmegy feleségével az új ház utcára néző teraszára, s mintegy a helyzet magaslatáról, megelégedve tekint szét a poros falu fölött. Ünneplőben van, persze, fekete ruhában, fényesre kefélt kalappal a fején, s a felesége is kicsípte magát. Frissen ondolált frizurával ül szemben az urával, egy fehérre festett, ingatag kis kerek asztalnál, melynek közepén karcsú, palackzöld vázát állítottak rózsaszín jácinttal, s úgy ülnek ott, mintha minden pillanatban megérkezhetne a fényképész, hogy ezt a szép jelenetet megörökítse. Már illett, hogy én is elmenjek és megcsodáljam ezt a szegényesen modern kis házat, a padlásból ellopott „emeletet”, aztán a zuhanyt, amely ugyan csak akkor működik, ha az ember a falra szerelt szivattyút rángatni kezdi. De elsősorban a teraszt kellett megdicsérnem, az új ház ékességét, ahol ők ilyen bodogan tudják eltölteni az időt. Mindamellett az asszony boldogsága nem volt egészen zavartalan. — Csak azt sajnálom — mondta, s szeme sarkához emelte keményített zsebkendőjét —, hogy a gyerekeink elhaltak, s ha egyszer mi is elmegyünk utánuk, itt marad ez a mi szegénységünk gazdátlanul, idegenek terpeszkednek benne. — Elmegyünk, elmegyünk — utánozta siránkozását a mester és felállt, a pirosra festett vaskorláthoz lépett, mert az utca túlsó oldaláról lépteket hallott, s neki látnia kellett, ki megy el az ő új háza előtt. — Most élvezd és ne törődj vele, mi lesz, ha majd alulról szagoljuk az ibolyát. Na, mi az, Józsi? Együtt van a parti? Én nem. Én arról már lemondtam. Ez az elmenőnek szólt, vidáman és fölényesen, s az asszony elcsendesedett, készségesen engedte át az urának a szót. Herceg János: A TERASZ — Tisztelt uram — fordult felém emelt hangon a suszter, s ez is oly furcsa volt, minthogy azelőtt sokkal egyszerűbben szólt hozzám, s nem ilyen színpadiasán —, nekünk a gyerekekkel nincs szerencsénk. Három lett, hármat el is temettünk. Akkor azt mondtam a feleségemnek, többé nem akarlak úgy látni, hogy elöl rövidebb a szoknyád. Az asszony erre illő szeméremmel sütötte le a tekintetét. s a zsebkendőjét simogatta az ölében, a suszter meg így folytatta: — Azt mondtam, minek dolgozok én? Hátul lakjak a putriban holtomiglan és benézzen mindenki, aki erre jár? Volt egy kis spórom a bankban, meg egy kevés kölcsönt vettem fel, az épí-. tőmester meg jó kollégám, hát mondom, gyerünk. Ezt legalább nem veheti el tőlem senki. Még az isten se a magas égben! És keményen felmutatott az égbolt felhőtlen kékségébe. — Jani, ne vétkezz! — szólt rá a felesége. — Azt az ember sose tudja, hogy a gondviselés mit akar vele. Ami engem illet, megmondom, ahogy van, nem tudnék ilyen biztos lenni a sorsomban. — Én tudok. Ki építette ezt a házat, mondd meg? Én! Nem is volt itt más, csak a kollégám, akit említettem. Mert én is odaáll- tam melléje, hordtam a téglát, a maltert és amikor minden ott volt a keze alatt, falaztam én is. — Szó sincs róla — enyhült meg engedelmesen az asszony. — Nahát! Ebbe a teraszba, tisztelt uram, tizenhét mázsa vasat tettünk bele. A cementet nem is számoltam, csak azt tudom, hogy nem győztem hordani a zsákokat. De ez most legalább örökös. Lehajolt, begörbített mutatóujjával megkopogtatta a betont és diadalmasan nézett rám: — Mint az üveg! — Azóta az én uram nem jár sehova. Régente ő is elment kicsit kártyázni, vagy kuglizni a férfiakkal, mert megvoltak, ugyebár, a barátai. Most, tetszett látni, hiába is hívják. — Itt érzem jól magam, ez az egész! — hagyta jóvá a mester. P ersze, megdicsértem én is mindent, de nem sokáig maradtam. Az utca felől hatalmas porfelhő szállt, el kellett fordulni, s akkor az udvar- mélyi kis házon akadt meg a tekintetem, amely úgy állt ott, mintha kifosztották volna. Ablakaiból hiányzott a muskátli, lugasa alól a füttyös kedvű mester. Az udvar kopáran, feldúltan terült el alattunk, mészfol- tok és téglarakások tarkították. Mintha mindent feláldozott volna a suszter ezért az új házért, a teraszért, ahonnan estefelé és vasárnap délután úgy nézhet széjjel, mint a kapitány a hajó fedélzetéről. Ezért nem sajnált semmi áldozatot, ezért mondott le a kugliról, a kártyáról, a barátairól is. Ügy búcsúztam el tőle, hogy irigyeltem, s egyben sajnáltam is. •• Benczur-kiállítás MÚZEUMBAN P ár hét óta a Jósa András Múzeumban új Benczúr-kiállítás várja a látogatókat. Akik látták az előzőt, s összehasonlítják a kettőt, minden bizonnyal sajnálni fogják a második feleségének s gyermekeinek a négyes portréját. Ezt meg is lehet érteni, hiszen Benczúi munkásságának ezek a saját magának festett képei a legőszintébbek, legmélyebbek, melyek mellé a magyar festészetben is kevés mű állítható. A hiányérzet mellett azonban számításba kell vennünk azt a körülményt iá, hogy a lebontott kiállítás nagyrészt a Magyar Nemzeti Galéria kölcsönanyaga volt. Három év után itt volt az ideje, hogy a kiállítás felfrissüljön, s ez alkalommal a múzeum némi jó érzet tudatában olyan kiállítást rendezett, mely egészében a saját tulajdona. Természetes, ez a szempont magában véve kérdőjelet kaphat a végén, de itt másról van szó: az a szempont vezérli a kiállítást, hogy Benczúrt alkotás közben mutassa be. Nem a kész eredményt akarja elénk tárni, hanem követni az alkotás folyamatát, azokat az állomásokat, fázisokat, melyeket az alkotás folyamata megjárt. A tárlóban lévő kis zsebnotesz tanúsága szerint egy ötlet első feljegyzése csak alig valami, egy gondolattöredék, melyekből esetleg féltucatnál több is elfér egy oldalon. A formálódó gondolat, a tanulmány már nagyobb lapot igényel. A kiállított ceruzarajzok ilyenek. Tervek meg nem valósult művekhez: IV. Béla menekülése, Ikarosz bukása stb.; vázlatok nagyobb művekhez: nagyon szép. árnyalatokban gazdag női fejek a madonnákhoz, Budavár visszavételéhez, a Millenniumi hódolathoz. Következő lépést az olaj- vázlatok jelentik, mint a Kun László halála, mely a kevéssé ismert művek közé tartozik. Klasszikus példája annak a technikának, mely a kép>et egyenletesen fejleszti fel. Befejezetlansége nem zavar, sőt ezáltal áll közelebb hozzánk. A mai ember, ki nem szereti, ha mindent „szájába rágnak” s ki szereti, ha vizuális képzeletének a művész meghagyja a kellő játékot, talán jobban is élvezi, mint például Károlyi Gyula remek ötvözetű boglárjainak a szabatosságát. A Millenniumi hódolat vázlata (a második emeleti folyosón), melynek eredetije a várban elpusztult, csak szakaszosan van kidolgozva — nyilván bemutatásra szánta. Az uralkodó, a miniszterelnök, a hercegprímás bíbor- tallárja van csak kidolgozva. De hogy milyen kitűnő impressziókat tud adni Benczúr, legjobban a zászlók forgataga bizonyítja. A befejezett, kész kép>ek jórésze azelőtt is ki volt állítva. Bravúros festménye, de valahogy oly távoliak, idegenek. A Nyúlás Madonna már belsőségesebb, legszebbek azonban a szüleiről készített portrék. Mint az előbb említett családi képek, ezek is az őszinteség, az emberi hang tiszta csengését hallatják. Benczúr nagy művész volt, művészete ezen a kiállításon előttünk némileg áthangolódik. Művészi nagysága attól a salaktól megtisztúlva, mely korának sajátja volt, tisztábban állhat előttünk. Koroknay Gyula MEGYÉNK TÁJAIN PORCSALMA — Az osztályunkból csak egy fiú nem jelentkezett továbbtanulásra, a többiek huszonegyen, mind mennek valamilyen iskolába. Szakmát tanulnak, gimnáziumba készülnek, meg szakközépiskolába ... — Te hová jelentkeztél? — Debrecenbe a vegyipari szakközépbe. Papp József, a porcsalmai általános iskola végzett nyolcadikosa társaira néz, s azok is sorolni kezdik terveiket. Sajó Jenő a csengeri gimnáziumba fog járni, Csobai Erzsébet szintén, Siroki László pedig a Nyíregyházi Zrínyi Gimnáziumba. Idén negyvenhat fiú és lány fejezi be az általánost a porcsalmai iskolában, s közülük negyvenhármán elkerülnek a községből — tanulni. — Amikor mi befejeztük a hatodik elemit, akkor az osztályunkból egy fiú tanult tovább a polgáriban. Nekünk, többieknek eszünkbe sem juthatott ilyesmi — pedig volt ám köztünk eszes gyerek nem is egy. Bajnai Kálmán lemondóan legyint egyet, helyeslésre várva pillant az asztal túlsó oldalán ülő öregúrra, Tarczali Bálintra. Ö rábólint késedelem nélkül, aztán betoppan Bajnainé is, és hozzáfűzi: — Tanulás!? Dehogyis volt róla sző. Tizenkét éves koromtól bújtam a gépet! — És érteden tekintetemre válaszolva mondja: — Apámnak része volt a cséplőgépben, így engem be tudott tenni annak ellenére, hogy csak tizennégy éves koromtól dolgozhattam volna. Kellett a pénz: hat testvérem volt.. . — Mit csináltál vasárnap, mivel töltötted az időt? — Mit is?! Ja, igen: tollaslabdáztunk délelőtt, délután meg fejeltünk egyet a srácokkal. — Én meg a kertben motorozni próbáltam. Itt is van a nyoma: felborultam. De semmi komoly. — Kimentem a Porcsalma—Szamosan- gyalos meccsre. Győztünk három—egyre! — Délelőtt olvastam, délután megnéztem a tévében az UEFA-döntőt, aztán hat- vanhatoztunk... A gyerekekkel ezután a nyári terveikről beszélgettünk. Nyaralás a rokonoknál, úttö- rő-csapattábor Felsőtárkányban, olvasás, meg némi kerti munka szerepelt a felsorolt elfoglaltságok között. Vidámak voltak, várakozással teliek — a szünidő az aranyszabadságot ígéri nekik. Egyikük izgatottan várja a debreceni utazást: tagja annak a váltónak, mely az úttörő-olimpia megyei döntőjéből továbbjutott a területire; a másik Pécsre készül az iskola irodalmi színpadával, országos versenyre. — Tizennégy éves koromban már szántottam apámmal, őriztem a marhát, meg hordtam a ganét az istállóból. Harmadosok voltunk, mint sokan a faluból — PécUy-bir- tok volt jórészt ez a vidék. A legtöbb embernek volt egy kis földje, jó néhány család meg cseléd volt. Bálint bácsi csöndesen tűnődik a 64 éves Bajnai Kálmán mondatain — ugyanez a sors fordulna ki az ő szavaiból is, pedig tíz évvel előbb volt fiatal. Megsimítja csudás méretű ősz bajszát, aztán hozzám, a harmadannyi éveshez fordul. — Ha hiszi, ha nem, még faekével is szántottunk, csak a csoroszlya vót vasbul. Tán még a húszas években is, ugye Kálmán? Házigazdánk bólint. Aztán tovább fűzi a szót, a téli gazdaiskoláról mesél, meg arról, hogyan választották be a községi vezetőtestületbe, és hogy miképp tudta meg a katonaságnál: a személyi lapján a „megbízhatatlan” bejegyzés szerepel... Porcsalma bizonyos tekintetben központi helyen fekszik: a Mátészalka—Fehérgyarmat—országhatár háromszög közepe táján. Régebben körjegyzőség működött a faluban, itt laktak a földesurak is, itt kezdett működni a környék első ipari „üzeme”, a porcsalmai kendergyár. Mindössze negyven-ötven embernek adott kenyeret, s nem is nagy darabot. A föld, a gazdálkodás volt a megélhetési forrás — mint Bajnai Kálmán mondta: „Azt tanultuk a gazdaiskolán, hogy egy család megélhetéséhez tizenkét hold kell”. Serdüléstől vénségig hajtottak az embereik, s akiknek semmi sem jutott, az cselédsorban élt. A szatmári község messze volt mindentől: várostól, jóléttől... Csak a föld volt közel. Péchy Manó földbirtokos szájából hangzott el egyszer a mondat: „A mi csendőreink vannak olyan intelligensek, hogy tudják, kinek mekkora pofont kell adni...” — Mi az elképzelésetek, hol fogtok dolgozni, ha elvégzitek az iskolát? — A vegyipari végzettségemmel haza is jöhetek: a konzervgyárba, esetleg a csengeri gumigyári üzembe? De persze, ezt még nem tudom — ha jól végzek, szeretnék továbbtanulni ... — A csengeri gimnáziumban gyors-gépírói tagozatot lehet választani majd harmadikban. Talán Mátészalkán el tudok helyezkedni ... — Én... nem is tudom. — Én sem gondolkodtam még nagyon ezen ... — S az osztálytársaitok — közülük vajon hányán jönnek majd haza? — Sokan mennek például mezőgazda- sági gépszerelőnek — talán el tudnak majd helyezkedni itthon vagy a környéken. Egészségügyi pályát is több lány választott... De bizony nehéz ügy ez! A komolykodó kijelentés egy gyerek szájából hangzott el, de megerősítette Ár- vay István, a községi pártszervezet titkára is, aki az iskola igazgatója. — A fiatalok zöme elmegy tanulni — és sokan közülük haza is jönnének, ha módjuk lenne. De még mindig kevés a munkalehetőség. Az aktív keresők húsz százaléka eljár dolgozni; Győrtelekre, Mátészalkára, Pestre. Az utóbbi évtizedben sokat javított a helyzetünkön a konzervüzem. Ma már kétszáz porcsalmai ember dolgozik ott, többségük nő. Az üzem fejlődik tovább, de persze teljesen nem oldja meg a gondot. Mindenesetre jellemző számot mondok: a keresőknek csak 22 százaléka dolgozik a tsz-ben! Vagyis csaknem „munkáslakta” község lettünk ... Sok embert foglalkoztatnak például a vegyesipari szövetkezetnél is, elsősorban az ajtó-ab- lakkészítő telepen. Itt száznyolcvanán dolgoznak két műszakban! Délután negyed három. A Bem utca népes — kerékpárosok sora gurul szembe a faluból kifelé tartóval, asszonyok-lányok csoportjai közelednek. A konzervgyárban műszakváltás volt. Felföldi Gyulánéval a délutáni műszakban beszéltem: — Nyolc éve dolgozom itt, és egy percig nem bántam meg, hogy otthagytam a háztartásbeli „foglalkozást” ... Havonta két és fél ezer forintot keresek, igaz, nem könnyű a három műszak az idényben. Nagyon sokat jelentett ez a gyár a porcsalmaiaknak — én csak az ő nevükben beszélhetek. De nyilván ugyanez a helyzet Tyúkodon is! Sok asszonynak és férfinak munkát adott, biztos keresetet ... ★ És hadd villantsunk föl még egy képet Porcsalmáról, a beszélgetések mellé téve. Csak utolsónak — nem befejezésnek! Az ipari szövetkezetnek van egy kis „szolgáltatóháza”. Az ajtó egyik oldalán „Lábbelik javítása” felirat áll, a másikon pedig rádió, televízió javítását hirdetik. Közös előtérből nyílik a két kis műhely. A cipészekében csak egy-két munkadarab a polcon, a két cipész lemondóan legyintget a kérdésekre. A másik műhelyben itt is, ott is rádiók, tévék, lemezjátszók. A bent ülő fiatalemberrel nem tudtam szót váltani: négyen várták, hogy hozzá kerüljenek a táskarádióval, lemezjátszóval... Tarnavölgyi György
