Kelet-Magyarország, 1976. június (33. évfolyam, 128-153. szám)
1976-06-13 / 139. szám
1976. június 13. KELET-MAGYARORSZÄG 3 Uj ODOT-zászló IDÉN A XI. TALÁLKOZÓN új zászló fog felkúszni az árbocra június 20-án, vasárnap este Nyíregyházán, a Kossuth téren, ahol a találkozó megnyitójára kerül sor. Ez az új zászló formájában teljesen megegyezik a régivel, de amit szimbolizál az már sokkal több annál, amivel a régi elindult országjáró kőrútjára. Az új zászló nemcsak azt hirdeti, hogy sokkal többen vannak az országjáró diákok és sokkal színvonalasabb a diákturisztika mint néhány évvel ezelőtt, hanem azt is, hogy valami új kezdődött a Kommunista Ifjúsági Szövetség IX. kongresszusa után. Az ifjúsági szövetség munkájában ezután sokkal nagyobb teret kap a testnevelés és a sport, jelenti azt is, hogy ezen a területen az ifjúsági szövetségnek megnövekedtek a feladatai és megnövekedtek az elvárások a KISZ-tagokkal szemben is. A testnevelés és tömegsport területén az ifjúsági szövetség magasabb szinten folytatja a munkát. Folytatjuk az Edzett ifjúságért akciót, amely már sikeresen kiállta a gyakorlat próbáját és mintegy félmillió KISZ-tag szerezte meg valamelyik jelvényfokozatát. AZ AKCIÓ EGYIK KÖVETELMÉNYE a túrázás, amelynek teljesítéséhez az ODOT-körök jó feltételeket biztosítanak, hiszen évente legalább tíz túrán vesznek részt, s emellett segítik a KISZ-alapszervezetek tagjainak túrázásait is. A középfokú tanintézetekben folyó turisztikai tevékenység fő vonalaiban megfelel az elvárásainknak, de a IX. kongresszus határozata komoly feladatokat szab a túrizmus más ifjúsági rétegek körében történő fejlesztésében is. Feladatunk az ifjúmunkás kempingtalálkozók és az egyetemi-főiskolai turisztikai találkozók rendszerének szélesítése, és a jelenlegi rendezvények színvonalasabbá tétele. Arról van szó, hogy azok a fiatalok, akik az iskolában megszerették ezt a tevékenységi formát, akik szívesen járják a természetet, szívesen sportolnak, versenyeznek az erdőben, a szabad levegőn és természetes igény számukra a haza megismerése, az országjárás, — az iskolából kikerülve továbbra is tudjanak hódolni e nemes szenvedélynek. Lehetőséget kell teremteni számukra, hogy akár a munkahelyükön, vagy az egyetemen, főiskolán továbbra is rendszeressen sportoló, túrázó emberek maradjanak. Természetesen a lehetőség megteremtése még nem minden, azzal élni is kell, s elvárjuk ezektől a fiataloktól, hogy megfelelően éljenek e lehetőségekkel, sőt legyenek harcosai is ennek a mozgalomnak. AZ IFJÚSÁGI SZÖVETSÉGNEK — alapításától kezdve — alapvető feladata az ifjúság nevelése. A nevelési eszközeink tára nagyon gazdag, fontos eszközeink közül való a túrizmus is. A természetjárás, a túrázás, kirándulás — az ifjúság körében végzett politikai nevelőmunkának is jó eszközei. Ezek az alkalmak lehetőséget biztosítanak a közösségek összekovácsolása, egymás jobb megismerésére, közösségi emberek nevelésére, mert olyan fiatalokra van szükségünk, akik nem az egyéni érdekeiket, hanem a társadalom, a közösség, a csoport érdekeit tekintik elsődlegesnek. Eszköze az ifjúsági turizmus a hazafias honvédelmi nevelésnek is. Hazánk szép tájainak, forradalmi elődeink emlékeinek, a múlt történelmi és kulturális örökségének, a szocialista jelennek a megismertetése a haza szerete- tére neveli a fiatalokat. A hazáját ismerő és szerető, érte dolgozó, és, ha kell megvédeni kész, épp, egészséges, edzett, jó szellemű fiatalokra van szüksége az országnak. Ilyen fiatalok az országjáró diákkörökben szép számmal találhatók és idén is eljönnek az ODK- mozgalom nagy ünnepére, az ODOT-ra, melynek házigazdája Nyíregyháza és Sza- bolcs-Szatmár megye. A nagy rendezvény - szervező, előkészítő munkája a befejezéséhez közeledik, bátran állítom, hogy a szervező bizottság alapos, jó munkát végzett. A megye párt-, állami és KISZ-vezetői, az üzemek, vállalatok és a szervező bizottság minden tagja fontos kérdésként kezeli a találkozó sikeres megrendezését és felkészülten várják az ország minden megyéjéből és a fővárosból érkező fiatalokat. JÚNIUS 20-ÁN ESTE KEZDŐDIK AZ ^ODOT, amely már tíz éve minden alkalommal sok fiatalnak ad életre szóló élményt. Felhúzzák az új zászlót, amely hasonlít a régire, de egy új korszak szimbóluma a Kommunista Ifjúsági Szövetség sportmunkájában. Fejti György, a KISZ KB titkára A terményszárító előkészítésén dolgoznak a bökönyi Kossuth Tsz gépszerelői. (Hammel József felvétele) A bökönyi Kossuth Tsz műhelyében is az aratási előkészületekkel törődnek. A régi kombájnok felújítása, javítása mellett jut erő a most vásárolt SZK 5-ös kombájn összeszerelésére, bejáratására is. Major Mihály, Petró Sándor és Száraz János az új gépet szereli. (Hammel József felvétele). Kisvárdáról a mongol parlamentnek Helytállásból: jeles Mint derült égből a villámcsapás, úgy érte a BEAG kisvárdai gyárának vezetőit a hír: ha vállalják égy hónap alatt kell elkészíteni a mongol parlament részére az egymillió-kétszázezer Ft értékű akusztikai berendezést. A megrendelésről már korábban is hallottak, de a gyártást csak a második negyedévre tervezték. A műszakiak számításai szerint éppen három hónap alatt tudták volna elkészíteni. Amikor elmondták a dolgozóknak, miről van szó, egyáltalán nem bíztak benne, hogy sikerülni fog. Mégis vállalták. 1976. február 25. volt, amikor az utasítást megkapták: március 31-re el kell készíteni 84 nagyméretű, két kisméretű elnökségi asztalt, két szónoki emelvényt és 48 írólapos mellvédet, amelyekbe tolmácsberendezéseket szerelnek, hogy a mongol parlamentben megtartandó pártkongresszus külföldi vendégei a beszédeket saját nyelvükön hallgathassák. Elmondták az aggályokat Danes Ferenc igazgatónak nem volt könnyű dolga. Értette a feladat fontosságát, ám a számítások szerint erre 16 ezer munkaórát kellett fordítani, ami megoldhatatlan feladatnak látszott abban az időben. Megoldhatatlannak, mert nem hagyhatták abba a korábban vállalt bútorok, na- gyotthalló oktató-berendezések, vetítőszekrények gyártását. A határidőt ezeknél a berendezéseknél is tartani akarták. A döntés megszületett: a Mongóliának készülő akusztikai termékeket a bútorüzemben kell gyártani. Igen- ám, de mi lesz a bútorokkal, amelyeket épp úgy vár a belkereskedelem, mint a külföld az akusztikai termékeket ? És mi lesz a minőséggel, mert a bútorgyártó szakmunkásoknak, betanított munkásoknak ismeretlen feladatot kell megoldani? Kérdés kérdést követett, aztán egy nap múlva megszületett a válasz, összehívták a dolgozókat, a szocialista brigádokat és elmondták milyen nagy és fontos feladat vár a gyárra, de nem titkolták el az aggályokat sem. Szakmunkások, műszakiak álltak fel egymás után, s senki nem akadt közülük, aki a lehetetlenségre hivatkozott volna. Azt mondták: „Megpróbáljuk. Ha nem megy munkaidőben, maradunk tovább, hagy tudják meg Pesten is, mit ér a szabolcsi munkás.” És senki nem akadt, aki azt kérdezte volna: mit kapunk érte, mennyi lesz a prémium, ha megoldjuk a lehetetlent? Egymást biztatták A munka kezdetétől épp egy hónap telt el, amikor március 29-én, két nappal a határidő előtt berakták az utolsó vagont is: elkészült a mongol parlament akusztikai berendezése. — Mi hajtotta az embereket? Nem tudom, pontosabban szólva nagy szavaknak tűnne, ha megfogalmaznám — mondja Bogáti János főművezető, aki az egész folyamatot szervezte és irányította. Annyi szent, hogy ilyen lelkesedést még nem láttam. Az Esze Tamás, a Dobó Katalin, a Zalka Máté szocialista brigádok neveit mondÁ pénz kutató N yuszi, a feleségem és nem is inkább pénzt keres, mint pénzt kutat. Ami a legszörnyűbb, meg is találja és elteszi. Ha a zsebemben hordom, megtalálja, ha nem a zsebemben hordom akkor is megtalálja. Eldugtam már a fiókomba, a könyv- szekrénybe, a kályhacsőbe, a faliórába, a szőnyeg alá, de semmit nem ér. Nyuszi mindenütt megtalálja és elteszi. Már a hatodik érzékében kezdek hinni, ami Nyuszi külön tehetsége, mert kell lennie valami belső ösztönének, amellyel a dugesz pénzt rejtekhelyén megtalálja. Ügyességével még a lélekbúvárokat is megdöbbentené. Különösen, ha a lélekbúvároknak is eltűnne reggelente 100—200 forintjuk. A dugesz pénz azon guba, ami Nyuszi előtt minden fizetéskor és prémiumosztáskor letagadtatik. Ez többféleképpen történik. Másodikén például úgy, hogy elrejtem a dugesz pénzt a mellényzsebben, a többit pedig azzal a felháborodással nyújtom át Nyuszinak, hogy „Borzasztó ja a főművezető, akik a soknál is többet dolgoztak, Danes Ferenc igazgató pedig Bogá- tit dicséri, aki ez alatt a hónap alatt többet volt a gyárban, mint otthon, hogy minden anyag és eszköz ott legyen és akkor, amikor arra szükség van. Mikor mindennel elkészültek, ötvenezer forint prémiumot kaptak az emberek. A siker ünneplése nem tartott sokáig. Amíg ugyanis az akusztikai berendezések készültek, két és fél millió forint értékű szekrénysor gyártása maradt el, amit pedig korábban mindig időben szállítottak a megrendelőnek. Az emberek a pénzt is alig érkeztek zsebre rakni, megkezdődött az újabb nagy hajtás. Eltelt április, eltelt május, a két és fél millió lemaradás pedig egymillióra csökkent. Áremelés nélkül A kereseteket nézzük. Tavaly 27 100 forint volt átlaszívem, már megint meg kellett rendelni a hivatalban három szakmai lapot, Csészés kartárs meg beteg, s meg kell ajándékoznunk kollektiven ugyebár.” Nem baj, — mosolyog ilyenkor Nyuszi, aztán lefekszünk, a dugesz pénzt eldugom, s másnap reggel arra ébredek, hogy hült helye van. Ilyenkor persze hallgatok, mert ha patáliát csapok, hol a pénzem, magamat leplezem le. Hát hallgatok, miközben kerülget a fenslóg. A nem fizetésnapokon már más a helyzet. Nyuszi szeretettel olvasgatja megjelent novelláimat a lapokban. Mikor érdeklődöm, hogy tetszett, ráfeleli, hogy nem tudja, miről szól, csak a flekkek számát adta össze és kikalkulálta, melyik laptól mennyi pénz jár. Később kérdőre von, mennyit kaptam ezért és ezért a novellámért. Én átnyújtom a honorárium felét, másik felét eldugom, reggelre hült helye van. Na- mármost: ha keresem, akkor magamat leplezem le, hát hallgatok, miközben kerülget a ferslóg. Most már any- nyi pénzem sincs, hogy el tudnék menni a „Szomjas Krokodil”-ba. Kénytelen vagyok kölcsönt kérni. A felét elverem, a másik felét eldugom, másnap reggel keresem, hült helye van. Namármost: ha keresem, magamat leplezem le, kiderül, hogy kölcsönből ittam, s akkor engem Nyuszi fejbevág a ferslóggal. Hát ez így nem mehet tovább, a százast is meg kell adni valamiből. Nemrég múlt másodika, valósággal kirobgosan a munkások bére, az idén épp egy ezressel számolhatnak többre. Három évé már, hogy elmondhatják: a kevés és bizonytalan keresetből biztos és elfogadható átlagot sikerült elérni. Talán magasabbra is eljuthattak volna, ha idő közben emelik a szekrénysorok árait, de erről lemondtak és az anyagáremelkedéseket az önköltség csökkentésével ellensúlyozták. Tavaly például 470 forinttal csökkent egy szekrénysor költsége és a 3100 garnitúránál ez már sokat jelentett. Fél hónap van még a fél év végéig, de ha most készítenék el a mérleget, a bútorgyártásban meglévő elmaradás ellenére is 100 százalékon felüli termelési értéket kapnának. S mellesleg helytállásból is jelesre vizsgáztak. Balogh József banva berobbantam Nyuszihoz: — Borzasztó! Mármeg Bu- zseráknak, Korbujnak és Ramliszek kartársnak gyűjtöttek pénzt. Ez pontosan egy 100-as. — És fájdalommal átnyújtottam az egy pirossal kevesebb fizetést. — Nem baj! — mosolygott Nyuszi. Elhatároztam, saját testemmel védem meg a dugesz pénzt. A párnám alá rejtettem. Ha odanyúl, felébredek. Aztán úgy tettem, mintha aludnék. Éjfélig semmi, Nyuszi hánykolódott, majd nagyot sóhajtott és elaludt mint a tej. Nagyokat mulattam magamban, míg végre magam is beleszédültem Mor- feusz karjaiba. Reggel felébredek: bekukucskálok a párnám alá, üres. Hinnye a hatodik érzékkel fütyülő rézangyalát ... Namármost: ha keresem, magamat árulom el és jön a ferslóg. Nem, nem, itt nem lehet mást tenni. Itt nem egyszerű dologgal állunk szemben, óriási tehetséggel. Tudományos alapon, a logika ismeretében kell szembeszállni Nyuszival. Meg is van. Igen, így lesz. A z újabb 100-ast mélyen bedugtam — az ő, mármint Nyuszi párnája alá. És ma reggel a 100-ast Nyuszi párnája alatt érintetlenül megtaláltam. Nyuszi most gyanakszik, a szemével mosolyogva röntgenez, olykor dühös és egész éjszaka pénzt keres. Mindent átkutat, csak a saját párnáját nem. Dénes Géza
