Kelet-Magyarország, 1976. június (33. évfolyam, 128-153. szám)

1976-06-13 / 139. szám

1976. június 13. KELET-MAGYARORSZÄG 3 Uj ODOT-zászló IDÉN A XI. TALÁLKO­ZÓN új zászló fog felkúszni az árbocra június 20-án, vasárnap este Nyíregyhá­zán, a Kossuth téren, ahol a találkozó megnyitójára kerül sor. Ez az új zászló formájában teljesen meg­egyezik a régivel, de amit szimbolizál az már sokkal több annál, amivel a régi elindult országjáró kőrútjá­ra. Az új zászló nemcsak azt hirdeti, hogy sokkal többen vannak az országjá­ró diákok és sokkal színvo­nalasabb a diákturisztika mint néhány évvel ezelőtt, hanem azt is, hogy valami új kezdődött a Kommunista Ifjúsági Szövetség IX. kongresszusa után. Az ifjú­sági szövetség munkájában ezután sokkal nagyobb te­ret kap a testnevelés és a sport, jelenti azt is, hogy ezen a területen az ifjúsági szövetségnek megnöveked­tek a feladatai és megnöve­kedtek az elvárások a KISZ-tagokkal szemben is. A testnevelés és tömeg­sport területén az ifjúsági szövetség magasabb szinten folytatja a munkát. Foly­tatjuk az Edzett ifjúságért akciót, amely már sikere­sen kiállta a gyakorlat pró­báját és mintegy félmillió KISZ-tag szerezte meg va­lamelyik jelvényfokozatát. AZ AKCIÓ EGYIK KÖ­VETELMÉNYE a túrázás, amelynek teljesítéséhez az ODOT-körök jó feltételeket biztosítanak, hiszen évente legalább tíz túrán vesznek részt, s emellett segítik a KISZ-alapszervezetek tag­jainak túrázásait is. A kö­zépfokú tanintézetekben folyó turisztikai tevékeny­ség fő vonalaiban megfe­lel az elvárásainknak, de a IX. kongresszus határozata komoly feladatokat szab a túrizmus más ifjúsági réte­gek körében történő fej­lesztésében is. Feladatunk az ifjúmunkás kempingta­lálkozók és az egyetemi-fő­iskolai turisztikai találko­zók rendszerének szélesíté­se, és a jelenlegi rendezvé­nyek színvonalasabbá té­tele. Arról van szó, hogy azok a fiatalok, akik az is­kolában megszerették ezt a tevékenységi formát, akik szívesen járják a természe­tet, szívesen sportolnak, versenyeznek az erdőben, a szabad levegőn és termé­szetes igény számukra a haza megismerése, az or­szágjárás, — az iskolából kikerülve továbbra is tud­janak hódolni e nemes szen­vedélynek. Lehetőséget kell teremteni számukra, hogy akár a munkahelyükön, vagy az egyetemen, főisko­lán továbbra is rendszere­ssen sportoló, túrázó embe­rek maradjanak. Természe­tesen a lehetőség megte­remtése még nem minden, azzal élni is kell, s elvár­juk ezektől a fiataloktól, hogy megfelelően éljenek e lehetőségekkel, sőt legyenek harcosai is ennek a mozga­lomnak. AZ IFJÚSÁGI SZÖVET­SÉGNEK — alapításától kezdve — alapvető felada­ta az ifjúság nevelése. A nevelési eszközeink tára nagyon gazdag, fontos esz­közeink közül való a tú­rizmus is. A természetjárás, a túrázás, kirándulás — az ifjúság körében végzett po­litikai nevelőmunkának is jó eszközei. Ezek az alkal­mak lehetőséget biztosíta­nak a közösségek összeko­vácsolása, egymás jobb megismerésére, közösségi emberek nevelésére, mert olyan fiatalokra van szük­ségünk, akik nem az egyé­ni érdekeiket, hanem a társadalom, a közösség, a csoport érdekeit tekintik el­sődlegesnek. Eszköze az if­júsági turizmus a hazafias honvédelmi nevelésnek is. Hazánk szép tájainak, for­radalmi elődeink emlékei­nek, a múlt történelmi és kulturális örökségének, a szocialista jelennek a meg­ismertetése a haza szerete- tére neveli a fiatalokat. A hazáját ismerő és szerető, érte dolgozó, és, ha kell megvédeni kész, épp, egész­séges, edzett, jó szellemű fiatalokra van szüksége az országnak. Ilyen fiatalok az országjáró diákkörökben szép számmal találhatók és idén is eljönnek az ODK- mozgalom nagy ünnepére, az ODOT-ra, melynek házi­gazdája Nyíregyháza és Sza- bolcs-Szatmár megye. A nagy rendezvény - szervező, előkészítő munkája a befeje­zéséhez közeledik, bátran állítom, hogy a szervező bi­zottság alapos, jó munkát végzett. A megye párt-, ál­lami és KISZ-vezetői, az üzemek, vállalatok és a szervező bizottság minden tagja fontos kérdésként kezeli a találkozó sikeres megrendezését és felkészül­ten várják az ország min­den megyéjéből és a fővá­rosból érkező fiatalokat. JÚNIUS 20-ÁN ESTE KEZDŐDIK AZ ^ODOT, amely már tíz éve minden alkalommal sok fiatalnak ad életre szóló élményt. Fel­húzzák az új zászlót, amely hasonlít a régire, de egy új korszak szimbóluma a Kommunista Ifjúsági Szö­vetség sportmunkájában. Fejti György, a KISZ KB titkára A terményszárító előkészítésén dolgoznak a bökönyi Kossuth Tsz gépszerelői. (Hammel József felvétele) A bökönyi Kossuth Tsz műhelyében is az aratási elő­készületekkel törődnek. A ré­gi kombájnok felújítása, ja­vítása mellett jut erő a most vásárolt SZK 5-ös kombájn összeszere­lésére, bejára­tására is. Ma­jor Mihály, Petró Sándor és Száraz Já­nos az új gépet szereli. (Ham­mel József fel­vétele). Kisvárdáról a mongol parlamentnek Helytállásból: jeles Mint derült égből a vil­lámcsapás, úgy érte a BEAG kisvárdai gyárának vezetőit a hír: ha vállal­ják égy hónap alatt kell elkészíteni a mongol par­lament részére az egymil­lió-kétszázezer Ft értékű akusztikai berendezést. A megrendelésről már ko­rábban is hallottak, de a gyártást csak a második negyedévre tervezték. A műszakiak számításai sze­rint éppen három hónap alatt tudták volna elké­szíteni. Amikor elmond­ták a dolgozóknak, miről van szó, egyáltalán nem bíztak benne, hogy sike­rülni fog. Mégis vállalták. 1976. feb­ruár 25. volt, amikor az uta­sítást megkapták: március 31-re el kell készíteni 84 nagy­méretű, két kisméretű elnök­ségi asztalt, két szónoki emel­vényt és 48 írólapos mellvé­det, amelyekbe tolmácsberen­dezéseket szerelnek, hogy a mongol parlamentben meg­tartandó pártkongresszus kül­földi vendégei a beszédeket saját nyelvükön hallgathas­sák. Elmondták az aggályokat Danes Ferenc igazgatónak nem volt könnyű dolga. Ér­tette a feladat fontosságát, ám a számítások szerint erre 16 ezer munkaórát kellett fordítani, ami megoldhatatlan feladatnak látszott abban az időben. Megoldhatatlannak, mert nem hagyhatták abba a korábban vállalt bútorok, na- gyotthalló oktató-berendezé­sek, vetítőszekrények gyár­tását. A határidőt ezeknél a berendezéseknél is tartani akarták. A döntés megszületett: a Mongóliának készülő akusz­tikai termékeket a bútor­üzemben kell gyártani. Igen- ám, de mi lesz a bútorokkal, amelyeket épp úgy vár a bel­kereskedelem, mint a külföld az akusztikai termékeket ? És mi lesz a minőséggel, mert a bútorgyártó szakmunkások­nak, betanított munkások­nak ismeretlen feladatot kell megoldani? Kérdés kérdést követett, az­tán egy nap múlva megszü­letett a válasz, összehívták a dolgozókat, a szocialista brigádokat és elmondták mi­lyen nagy és fontos feladat vár a gyárra, de nem titkol­ták el az aggályokat sem. Szakmunkások, műszakiak álltak fel egymás után, s sen­ki nem akadt közülük, aki a lehetetlenségre hivatkozott volna. Azt mondták: „Meg­próbáljuk. Ha nem megy munkaidőben, maradunk to­vább, hagy tudják meg Pes­ten is, mit ér a szabolcsi munkás.” És senki nem akadt, aki azt kérdezte volna: mit kapunk érte, mennyi lesz a prémium, ha megoldjuk a le­hetetlent? Egymást biztatták A munka kezdetétől épp egy hónap telt el, amikor március 29-én, két nappal a határidő előtt berakták az utolsó vagont is: elkészült a mongol parlament akusztikai berendezése. — Mi hajtotta az embere­ket? Nem tudom, pontosab­ban szólva nagy szavaknak tűnne, ha megfogalmaznám — mondja Bogáti János fő­művezető, aki az egész folya­matot szervezte és irányította. Annyi szent, hogy ilyen lelke­sedést még nem láttam. Az Esze Tamás, a Dobó Katalin, a Zalka Máté szoci­alista brigádok neveit mond­Á pénz kutató N yuszi, a feleségem és nem is inkább pénzt keres, mint pénzt ku­tat. Ami a legszörnyűbb, meg is találja és elteszi. Ha a zse­bemben hordom, megtalálja, ha nem a zsebemben hordom akkor is megtalálja. Eldugtam már a fiókomba, a könyv- szekrénybe, a kályhacsőbe, a faliórába, a szőnyeg alá, de semmit nem ér. Nyuszi min­denütt megtalálja és elteszi. Már a hatodik érzékében kez­dek hinni, ami Nyuszi külön tehetsége, mert kell lennie valami belső ösztönének, amellyel a dugesz pénzt rej­tekhelyén megtalálja. Ügyes­ségével még a lélekbúváro­kat is megdöbbentené. Kü­lönösen, ha a lélekbúvárok­nak is eltűnne reggelente 100—200 forintjuk. A dugesz pénz azon guba, ami Nyuszi előtt minden fi­zetéskor és prémiumosztáskor letagadtatik. Ez többfélekép­pen történik. Másodikén pél­dául úgy, hogy elrejtem a dugesz pénzt a mellényzseb­ben, a többit pedig azzal a felháborodással nyújtom át Nyuszinak, hogy „Borzasztó ja a főművezető, akik a sok­nál is többet dolgoztak, Danes Ferenc igazgató pedig Bogá- tit dicséri, aki ez alatt a hó­nap alatt többet volt a gyár­ban, mint otthon, hogy min­den anyag és eszköz ott le­gyen és akkor, amikor arra szükség van. Mikor mindennel elké­szültek, ötvenezer forint pré­miumot kaptak az emberek. A siker ünneplése nem tar­tott sokáig. Amíg ugyanis az akusztikai berendezések ké­szültek, két és fél millió fo­rint értékű szekrénysor gyár­tása maradt el, amit pedig korábban mindig időben szál­lítottak a megrendelőnek. Az emberek a pénzt is alig ér­keztek zsebre rakni, megkez­dődött az újabb nagy hajtás. Eltelt április, eltelt május, a két és fél millió lemaradás pedig egymillióra csökkent. Áremelés nélkül A kereseteket nézzük. Ta­valy 27 100 forint volt átla­szívem, már megint meg kel­lett rendelni a hivatalban há­rom szakmai lapot, Csészés kartárs meg beteg, s meg kell ajándékoznunk kollektiven ugyebár.” Nem baj, — moso­lyog ilyenkor Nyuszi, aztán lefekszünk, a dugesz pénzt el­dugom, s másnap reggel ar­ra ébredek, hogy hült helye van. Ilyenkor persze hallga­tok, mert ha patáliát csa­pok, hol a pénzem, magamat leplezem le. Hát hallgatok, miközben kerülget a fenslóg. A nem fizetésnapokon már más a helyzet. Nyuszi szere­tettel olvasgatja megjelent novelláimat a lapokban. Mi­kor érdeklődöm, hogy tet­szett, ráfeleli, hogy nem tudja, miről szól, csak a flekkek számát adta össze és kikalkulálta, melyik laptól mennyi pénz jár. Később kér­dőre von, mennyit kaptam ezért és ezért a novellámért. Én átnyújtom a honorárium felét, másik felét eldugom, reggelre hült helye van. Na- mármost: ha keresem, akkor magamat leplezem le, hát hallgatok, miközben kerül­get a ferslóg. Most már any- nyi pénzem sincs, hogy el tudnék menni a „Szomjas Krokodil”-ba. Kénytelen va­gyok kölcsönt kérni. A felét elverem, a másik felét eldu­gom, másnap reggel keresem, hült helye van. Namármost: ha keresem, magamat leple­zem le, kiderül, hogy köl­csönből ittam, s akkor engem Nyuszi fejbevág a ferslóggal. Hát ez így nem mehet to­vább, a százast is meg kell adni valamiből. Nemrég múlt másodika, valósággal kirob­gosan a munkások bére, az idén épp egy ezressel szá­molhatnak többre. Három évé már, hogy elmondhatják: a kevés és bizonytalan kere­setből biztos és elfogadható átlagot sikerült elérni. Talán magasabbra is eljuthattak volna, ha idő közben emelik a szekrénysorok árait, de erről lemondtak és az anyag­áremelkedéseket az önkölt­ség csökkentésével ellensú­lyozták. Tavaly például 470 forinttal csökkent egy szek­rénysor költsége és a 3100 garnitúránál ez már sokat jelentett. Fél hónap van még a fél év végéig, de ha most készí­tenék el a mérleget, a bú­torgyártásban meglévő elma­radás ellenére is 100 százalé­kon felüli termelési értéket kapnának. S mellesleg helyt­állásból is jelesre vizsgáztak. Balogh József banva berobbantam Nyuszi­hoz: — Borzasztó! Mármeg Bu- zseráknak, Korbujnak és Ramliszek kartársnak gyűj­töttek pénzt. Ez pontosan egy 100-as. — És fájdalommal át­nyújtottam az egy pirossal kevesebb fizetést. — Nem baj! — mosolygott Nyuszi. Elhatároztam, saját testem­mel védem meg a dugesz pénzt. A párnám alá rejtet­tem. Ha odanyúl, felébredek. Aztán úgy tettem, mintha aludnék. Éjfélig semmi, Nyu­szi hánykolódott, majd na­gyot sóhajtott és elaludt mint a tej. Nagyokat mulattam magamban, míg végre ma­gam is beleszédültem Mor- feusz karjaiba. Reggel fel­ébredek: bekukucskálok a párnám alá, üres. Hinnye a hatodik érzékkel fütyülő réz­angyalát ... Namármost: ha keresem, magamat árulom el és jön a ferslóg. Nem, nem, itt nem lehet mást tenni. Itt nem egyszerű dologgal állunk szemben, óriási tehetséggel. Tudományos alapon, a logi­ka ismeretében kell szembe­szállni Nyuszival. Meg is van. Igen, így lesz. A z újabb 100-ast mélyen bedugtam — az ő, már­mint Nyuszi párnája alá. És ma reggel a 100-ast Nyuszi párnája alatt érintet­lenül megtaláltam. Nyuszi most gyanakszik, a szemével mosolyogva rönt­genez, olykor dühös és egész éjszaka pénzt keres. Mindent átkutat, csak a saját párnáját nem. Dénes Géza

Next

/
Oldalképek
Tartalom