Kelet-Magyarország, 1976. június (33. évfolyam, 128-153. szám)

1976-06-11 / 137. szám

1976. június 11. KELET-MAGYARORSZÁG 3 A tisztesség körvonalai NEMHIÁBA NÉPSZERŰ A TÉVÉ JOGI ESETEK SOROZATA, ötletes jog- propagandája mellett, szó­rakoztatva csiszolja jogér­zékünket: hogyan dönte­nénk mi a bíró helyében? Elnézve az adásokat, sok­szor késztet elismerésre berniünket, hogy a laikus véleményezők többsége mi­lyen okos jártasságot mutat a paragrafusok világában is. Legyen az ügy eltartási szerződés megszegése, örök- befogadási, munkajogi, vagy garanciális vita, oly sokszor adhatunk jelest a nem szakértő hozzászólók­nak, hogy az már mégis csak mond valamit az álta­lános jogismeret szintjéről. Valóban, törvényismeret és törvénytisztelet széles körben csak ott élhet, ahol az állampolgárok minél na­gyobb hányada szerez jár­tasságot a jog alkalmazásá­ban. Van azonban e nép­szerű műsornak egy másik tanulsága is. Mégpedig az, hogy a legjobban szerkesz­tett és jogbölcselettől átha­tott paragrafusok sem ké­pesek felölelni az emberi­társadalmi viszonyok, a kölcsönös helyzetek sokré­tűségét, s így egy-egy érde­kesebb ügyben kettős kör­vonalú esetkép alakul ki a néző tudatában. Az egyik, ahogyan a paragrafus bírál és kötelez, a törvény, a jog­szabály, amelynek keretei­be az ügy tartozik. A má­sik, ahogyan az egyéni lel­kiismeret és igazságérzet ítél, amely olykor nem il­leszkedik szükségképpen és pontosan a paragrafushoz. Persze, a jó bíró, az emberi igazságot tisztelő jogász a legnehezebb esetekben, vagy majdnem minden eset­ben meg is találja azt a megoldást, amelyben a jog, és igazság, törvény és hu­mánum együtt haladnak. Minthogy azonban a peres Ügyekben érdek áll szem­ben egy másik érdekkel, a bizonyítás, a megítélés nem könnyű feladat. CSAK JELZÉSKÉPPEN NÉHÁNY ESETTlPUST. Komoly következményekkel járó üzemi baleset történik, de még sincs igazi, szemé­lyében is elővehető felelős. Á gondatlanság ugyan az üzemi körülményekben rej­lik, viszont a bizonyítás so­rán formális értelemben nem állítható, hogy X. vagy Y. sértette meg a munka­köri, vagy technológiai elő­írásokat. Vagy: tervezési és kivitelezési hibákkal adják át az elkészült lakásokat. Mire a dolgok kiderülnek, a lakók hiába keresik jogai­kat. szinte lehetetlen a bo­nyolult alvállalkozói és koo­perációs kapcsolatokból ki­hámozni. hogy ki tartozik felelősséggel, s következmé­nyeit így nem a hanyagsá­got elkövetők, hanem a la­kók viselik. Továbbá: nagy értékű, úgynevezett tartós fogyasztási cikket adnak el,' de a garanciális! feltételek olyan körmönfontan és ho­mályosan vannak megfo­galmazva, hogy érvényesí- tósükről adott esetben in­kább lemond a vevő, sem­mint végigjárja a labirintu­sokat. Eltartási szerződést kötnek, amelyet forma sze­rint, durván nem sértenek meg. Annál inkább tartal­milag, a bánásmód, az em­beri kapcsolatok minősége tekintetében. Egymás között osztja ki ki a prémiumot az összeszövetkezett érdekcso­port, de ügyelnek arra, hogy tételes rendeléseket formai­lag ne hágjanak át. Vissza­vágnak a bírálónak, de nem közvetlenül, hanem más, al­kalommal, bizonyíthatatlan összefüggésben, s az illető hiába keresi jogi úton az igazát. De talán felesleges is a példát szaporítani: a jog­határon belül megsértett igazság is sérelem, s lehe­tőség szerint gondoskod­nunk kell róla, hogy mégis az igazság érvényesüljön. Van erre lehetőség? Tár­sadalmi méretekben igenis van. A kulcs: az általános tisztesség, amelynek szembe kell szegülnie azzal, ami e tisztesség elfogadott nor­máiba ütközik. Való igaz, hogy törvénnyel, joggal nem lehet minden emberi és társadalmi kapcsolatot és magatartást szabályozni. MAGYARÁN: A TISZ­TESSÉG MEGSÉRTÉSÉ­NEK is kell, hogy legyenek társadalmi szankciói, főleg a megítélésben és elítélés­ben. Kell, hogy legyenek következményei: a jogi és gazdasági mellett, erkölcsi is. Még kapitalista körül­mények között is kialakult erre a — sajátos, merkanti­lista normáknak megfelelő — önvédekezés. Például aki egyszer nem fizeti meg tartozását, az elveszti hitel- képességét, egyetlen bank se hitelez többé neki. A mi szocialista társadalmi kö­rülményeink között a hitel- képesség nem szűkíthető le OTP-keretekre. De társa­dalmi-erkölcsi hitelképes­ségre, az ezekhez kapcsoló­dó normák szilárdabb kiala­kulására annál nagyobb igényt kell formálnunk, mind az egyéni életben, mind a vállalatok és válla­latok, vagy vállalatok és személyek kapcsolatában. Ezért nem elég, ha valaki csupán azt igazolja, hogy „joghatáron belül” volt az adott ügyben. A döntő, mindnyájunk szempontjá­ból mégis csak az, hogy „tisztességen belül” ma- radt-e. Rózsa László o A mátészalkai Szatmár Bútorgyár felületkezelő gép­sorának egyik dolgozója Kovács Mária, aki Nagyecsed- ről jött a gyárba dolgozni. (Elek Emil felvétele^ Homokhegy hátán ho­mokhegy. Több évtizedes akácerdőket fiatal nyár­fások, még fiatalabb fenyvesek, szántók — zö­mében erdőtelepítésre vá­ró szántók — váltanak a nyírlugosi határban. Dol­gunk az állami gazdaság­ba szólít. Itt, Cserháton, a központi majorban mun­kásokkal és munkásnőkkel arról beszélgetünk, ho­gyan tudják megteremte­ni a munka, a pihenés, a szórakozás harmóniáját. A múlt és a jelen, meg egy kicsit a jövő is keveredik a nyírlugosi sivó dombokon. A modern nagyüzem tő- szomszédságában ott él több termelőszövetkezet és az egyénileg gazdálkodó parasz­tok egész sora. A gazdaság­ban 582 állandó dolgozót tartanak nyilván. Az átlag- kereset 31 753 forint. A fő termelési ágazatok: a gyü­mölcskertészet, a dohány, az erdőművelés és a vadgazdál­kodás. Terhes örökség A gazdaságban 142 szak­munkás dolgozik. A betaní­tott munkások száma 91. A negyven éven aluliak közül 23-an nem végezték el az ál­talános iskolát. Az elmúlt évben 40-en tettek növény­védő szakmunkásvizsgát. Az előrelépés különösen a nők­nek nehéz. — Szegénysorsú zsellér em­berek lakták ezt a vidéket mindig, — mondja Tóth Gyu- láné ládaszegező. j— Ez a terhes örökség még ma is nyomja a vállunkat. A máso­dik családot nevelem. Apám korán elhalt. 12 évesen lettem családfenntartó. Ma 38 éves vagyok. Magam is hat gyer­meket hoztam a világra. A legnagyobb már nős, a legki­sebb óvodás. A férjem már régen itt dolgozik. Én csak most kerültem ide. Mihez ér­tek? A ládaszegezéshez. A gyerekeknek a tanulásban nem tudok segíteni. Amire viszik, maguktól viszik. Szó­rakozásnak jó lenne a televí­zió, de fáradt meg álmos va­gyok én már, mire leülhet­nék. Hogy lesz-e még gye­• (SZÍN: szerényen berende­zett szobácska. Amikor meg­szólal a csengő, a 70 év kö­rüli nénike kimegy ajtótnyit- ni.) LAJOS (40 éves, elegánsan öltözött férfi): özvegy Klam­merstock Károlyné? NÉNI: Én vagyok az. Drága fiam! LAJOS: Mama! (Átölelik egymást.) NÉNI: Micsoda meglepe­tés! Lajoskám, ülj le. Négy éve nem láttalak. Kérsz egy kamillateát? LAJOS: Köszönöm, mama, már uzsonnáztam. Hogy van a reumája? NÉNI: Megvan, fiam. LAJOS: Miért nem megy orvoshoz? NÉNI: Megyek én fiam. de az orvos is reumás. Egymás­nak szoktunk panaszkodni. Ti hogy vagytok, fiam? A féle­séged még mindig a zöldség- feldolgozóba jár? LAJOS: Dehogy. Kávéfőző­nő Budán. NÉNI: Magda otthagyta a zöldségfeldolgozót ? LAJOS: A feleségem soha­sem dolgozott a zöldségfel­ITT, CSERHÁTON. rekem? Akarni nem akarunk, de ha jön, felneveljük. Életmód a tanyán — Amikor elvégeztem az általános iskolát, a szüleim nem engedtek tovább tanulni — halljuk a ládaüzem leg­ügyesebb kezű munkásnőjé­től a 22 éves Máté Ilonától. Hét éve dolgozom a gazda­ságban. A ládaszegezés unal­mas munka. 108 szeg egy lá­dában. Ez 75 láda naponta. Én a szeget egy ütéssel beál­lítom, egy másikkal pedig be­ütöm. Aki hármat, négyet üt egy szegre, az nem keres és elfárad. A lakásunk is itt van kint a tanyán. Az esték na­gyon egyhangúak. Tanulnom kellene, de a közelben nincs középiskola. 2200 forintot ke­resek, amely mindegy fillérig megmarad. Gyűjtöm a pénzt. Hogy mire fogom költeni, még nem tudom.., Befizettem kocsira" // — öt órakor kelek, tíz óra­kor fekszem — jellemzi hely­zetét Rákos Ferenc 47 éves mezőgazdasági gépszerelő. — Gépparkunk közepesen el használt. Alkatrészünk álta­lában van. A ínunka a mű­hely kollektíváját nem állít­ja nehéz helyzet elé. Órabér­ben dolgozunk. Munkánkat a sürgősségi sorrend szabályoz za. Szakmai továbbképzésem abból áll, hogyha egy-egy új géptípus bejön, akkor elsajá­títom a kezelését, javítását. Van mindenem, amire szük­ségem van. Háromszobás, sa­ját kertes lakásban a község­ben lakom. Kocsira befizet­tem. Szabad időmet a család, a házimunka, a sertések ellá­tása és a kert gondozása emészti fel. Üjságot minden­esetre vacsora közben olva­sok. A tévé előtt legtöbbször elalszom... Szokványos szabolcsi sor­sok, mégis egyediek. Életüket a szorgalmas munka ková­csolja közösségivé, egymásért aggódóvá. Valamennyiben ott él egy tartalmasabb, egy szervezettebb életmód utáni vágy. A hogyant még nem látják. A helyi társadalmi szervek gondja is, hogy mi­képpen lehetne cselekedetü­ket közösségibbé formálni. Sigér Imre A megyeszékhely centenáriumára Állandó várostörténeti kiállítás Nyíregyházán Száz évvel ezelőtt, 1876. szeptemberében hirdették ki a rendeletet Nyíregyháza me­gyeszékhellyé válásáról. A centenárium alkalmából szá­mos eseményen, rendezvé­nyen emlékeztek meg eddig, s emlékeznek a jövőben a megyeszékhellyé válás előz­ményeiről, körülményeiről, valamint a város fejlődéséről. E megemlékezések sorában az egyik legjelentősebb a nyíregyházi Jósa András Múzeumnak az a kiállítása, amely ezt az időszakot öleli fel. Metszetek, látképek is­mertetik meg az érdeklődők­kel a korabeli Nyíregyházát, jegyzőkönyvek és egykori do­kumentumok fotómásolatai idézik fel a száz évvel ezelőt­ti eseményeket. Bemutatják a lakosság foglalkozási kate­góriáit, a kiállításra kerülő tárgyak között pedig ma már muzeális értékűek láthatók, például egy alispáni díszma­gyar. Kronológiai sorrendben il­lusztrálják a száz esztendő történetét, s ebben kiemelt szerepet kap a Tanácsköz­társaság eseményeit bemuta­tó rész, valamint a munkás- mozgalmi szerveződések írá­sos dokumentumai. A két vi­lágháború közötti szakaszból bemutatják a vármegye tiszt­viselőkarát, továbbá az épí­tőmunkások és a nyomdászok szervezetének munkásmoz­galmi jellegű emlékeit. A kiállítás anyagának fele az elmúlt harminc év ese­ményeiről ad számot. Ezzel a komplett várostörténeti be­mutatóval a múzeum állan­dó kiállításai gyarapodnak. A kiállítást június 12-én, szombaton délelőtt fél 12- kor dr. Pénzes János, a megyei tanács elnöke nyitja meg. Váratlan vendég (Tragikomédia) dolgozóban és nem Magdá­nak, hanem Irénnek hívják. Magdától egy éve elváltam, mert nem tudott főzni. NÉNI: Pistike kinél van? LAJOS: A gyereket nekem ítélte a bíróság. Nagyon jól megvannak a kis Katival. NÉNI: Kati is van? LAJOS: Tavaly született, 4 kiló 20 dekával. NÉNI: így kell megtud­nom? LAJOS: Nézze, mama, én az ötödik kerületben lakom, maga a tizenharmadikban. Az embernek annyi gondja, baja van. Elfeledkezik az ilyesmiről. De hoztam ám magának valamit. (Kis cso­magot ad át.) Tessék! NÉNI: Mi ez? LAJOS: Savanyúcukor. Tu­dom, hogy szereti. NÉNI: Köszönöm, de mért vered magad ilyen költségek­be? LAJOS: Szóra sem érde­mes. Szeretnék valamit mondani... Tudom, hogy a mama elég nehéz körülmé­nyek között él. NÉNI: Ne hozzál zavarba, fiam. Pénzről ne beszéljünk. LAJOS: De beszéljünk. Na­gyon örülnék, ha a mama nélkülözni tudna kétszáz fo­rintot ... Becsszóra vissza­adom. NÉNI: Szerencséd van, fi­am. Éppen tegnap kaptam nyugdíjat. Tessék a kétszáz forint. Majd megadod azzal a háromszáz forinttal együtt, amit két éve kértél becsszó­ra. LAJOS: Köszönöm, most megyek nincs több időm. De ne feledje el, mama, ha bár­milyen problémája van, anyagi vagy egyéb, csak ír­jon! Rám mindig számíthat! Kézit csókbiom! (Elrohan.) Galambos Szilveszter Játékból munka G azdag, gondosan vá­logatott, szépen el­rendezett kiállítást láthattunk az elmúlt na­pokban a Nyíregyházi 2. számú Általános Iskolá­ban, a megyeszékhely is­koláinak napközis cso­portjaiban és foglalkozá­sain készült munkákból. Gyermekrajzok, meseil­lusztrációk, saját készíté­sű bábok társaságában jól megfértek a legkülönbö­zőbb növényi termésekből varázsolt játékfigurák, mosószeres flakonokból átalakított, vidám, a gyer­meki világot kifejező me­sealakok, állatok, gépek, de még a tökéletesre si­került, eredeti mintákat alkalmazó hímzések, ke­resztszemesek is. A kiállítás rendezőit di­cséri, hogy tematikusán, a napközis nevelők munká­ját segítve állították ösz- sze az anyagot, csoporto­sítva a korosztályok és érdeklődési körök szerint, s azt is figyelembe véve, hogy meddig tarthat a gyermeknek örömet jelentő alkotómunka, s mikor le­het és kell — a gyermek sikerélménye érdekében — áttérni a csoport közös tevékenységére, mikor avatkozzon be a pedagó­gus, a gyermek határtala­nul szárnyaló fantáziáját nem visszafogva, hanem fejlesztve egy-egy mun­kafolyamat gyakorlati megvalósításában. Rövi­den: ahhoz adtak tippe­ket, hogyan lesz a játék­ból a gyermek kézügyes­ségét, ízlését, esztétikai érzékét, végső soron egész személyiségét fejlesztő ko­moly munka. Ez a kiállí­tás arról is meggyőzhette a nézőket, hogy a napkö­zis nevelő munkája rang­ban semmivel sem marad­hat el az óraadó pedagó­gusétól, mert amennyire a tanító nevel, annyira a napközis nevelő is tanít. Ha nem is tananyagot — bár legtöbbször azt is — de minden egyebet. Kiállításokon még ritka az az újítás, amelyet a nap­közis bemutatóhoz mel­lékeltek: magnótekercse­ket, amelyekről — kíván­ság szerint — nevelési­módszertani kiselőadások hallhatók. A magnót cso­portoknak de akár egyet­len érdeklődőnek is be­kapcsolták. A dicséretek után any- nyi megjegyzésünk lenne még a kiállí­táshoz, hogy kár volt csak a napközis nevelők szak­mai tájékozódásának cél­jára felhasználni, megér­te volna rá nagyobb kö­zönség, alsó tagozatos ne­velők, szülői munkakö­zösségek vezetői, sőt az „egyszerű” szülők figyel­mét is felhívni, hiszen a bemutató mindannyiunk közös érdeklődésének megfelelt. A nyári táborok idejének közeledtével ér­demes lenne megfontolni; nem lehetne-e vándorki­állításokon még több ér­deklődővel megismertet­ni. (be) Munkássá válás a majorban

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom