Kelet-Magyarország, 1976. június (33. évfolyam, 128-153. szám)

1976-06-09 / 135. szám

1976. június 9. KELET-MAGYARORSZÁG 7 olvasóink leveleiből POSTABONTÁS „Hivatalos levél" A hetvenöt éves Szabó Imre bácsi magányos em­ber. Elkeseredett hangú levelet kaptunk tőle a na­pokban. „Több alkalommal kértem adóm elengedését, először azért, mert azt hit­tem, hogy a kivetésnek nincs jogalapja, majd ké­sőbb méltányosságból kér­tem. Sajnos, egyik sem járt eredménnyel.” Szabó bácsi elküldött egy irathalmazt is, azokat a pe­csétes okmányokat, levele­ket, melyeket hivataloktól kapott (annyi van belőlük, akár egy asztalt is beterí­tenének), de valamennyi nélkülözi a megértő, élő, közvetlen emberi szót. Arra kért bennünket: segítsünk eligazodnia e leveleken. Ö ugyanis egyiket sem érti. Nem tudja megállapítani, hogy végül is mélányol- ják-e körülményeit, idős korát és adómentességet kap-e vagy sem? Levelében megjegyzi: „...lehet, hogy csak én vagyok értetlen, de ez idős koromnál fogva megbocsátható. Önök biztos ki tudják deríteni az igaz­ságot e levelek sokaságá­ból.” Megmondjuk őszintén, nem volt könnyű dolgunk. A levelekből mi sem tud­tuk meg, amire kíváncsiak voltunk. Bár ata ügyintézők többször leírták, hogy „föl­vetik a kérdést”, „bevizs­gálják”, „megoldják a problémát”, „a határozatot foganatosítják”, természete­sen ha „mód és lehetőség van rá”, és legalább tíz­szer hivatkoztak arra, hogy „megítélésünk sze­rint”, csak éppen arról nem írnak — legfeljebb csak burkoltan — amiről írniuk kellett volna. Jár-e az adó- kedvezmény Szabó Imré­nek vagy sem? Végül mi is csak egy telefonbeszélgetés alapján tudtuk meg, hogy korára való tekintettel men­tesül az adófizetés alól. Mire voltak akkor jók az asztalokat beterítő, sem­mitmondó, megértést nél­külöző, pecséttel ellátott, fe­lelős személyek által aláírt, jóváhagyott levelek? Arra, hogy ez is példát szolgáltasson arra: a hiva­tali munka színvonalát, ha­tékonyságát mennyire ront­ja a hivatalos nyelvnek a közérthetőséget veszélyez­tető nehézkes volta. A magánlevelek általá­ban könnyedek, abban min­denki érthető módon ki tudja fejezni, amit akar. Ugyanezek az emberek, amikor ügyintézői szere­pükben hivatalos levelet ír­nak, elfelejtik, hogy ezek­nek sem más a céljuk, mint az, hogy a közlendőjüket a másik ember könnyen, pon­tosan, jól megértse. A „hivatalos” fogalmazás — a szokatlan szóhaszná­lat, a nehézkes mondatok, az elcsépelt formulákból álló fogalmazás — éppen ellenkező hatást vált ki: ér­tetlenséget, rosszabb eset­ben félreértést. Soltész Ágnes Az ismeretlen segítőtárs Május 30-án, vasárnap dél­előtt séta közben barátom, M. László nyugdíjas pedagó­gus rosszul lett. A Bethlen u. sarkánál már tartani is alig bírtam, s kétségbeesésemben nem is tudtam hová fordul­jak segítségért. Ekkor meg­állt mellettünk egy autó — amelynek sajnos sem a tí­pusát, sem a rendszámát nem tudom —, s felajánlotta se­gítségét. Felmérve a helyze­tet, a városi rendelőintézet­be ment, s felsegítette a be­teget az emeletre, hogy mi­nél előbb orvosi ellátásban részesítsék. Kértem, hogy mondja meg a nevét — hogy tudjam, ki volt a segítőkész, 40 körüli férfi —, mire ő azt válaszolta: „Emberbaráti kö telességem volt csupán.” Ez­úton is szeretném köszöneté met kifejezni az ismeretlen gépkocsivezetőnek, aki ön- feláldozóan segítségünkre sietett — írja levelében Molnár József, Nyíregyháza, Kölcsey utca 24. szám alatti lakos. Hangos! A városban egyre több gépkocsi közlekedik, s na­ponta nő azoknak a száma, amelyek az eredetileg ki­adott gyári, megengedett hangerőtől jóval hangosabb kipufogóval vesznek részt a közúti forgalomban. Napja­inkban sokat teszünk annak érdekében, hogy szebb, nyu- godtabb környezetben él­jünk. Úgy gondolom, a dol­gozó emberek nyugalmához az is hozzátartozik, hogy ezek a gépkocsik a megen­gedett hangerővel közleked­jenek. Ha ennek saját ma­guk nem tesznek eleget, ak­kor jó lenne a törvény adta lehetőségeket alkalmazni — teszi szóvá H. I. nyíregyházi lakos. Lemaradnak Május 30-án új autóbusz- és vasúti menetrend lépett érvénybe. Korábban a Lilla­füred expressz 5,15-kor in­dult az állomásról, amelyhez megfelelő autóbuszjárat volt. Most, hogy ez a gyorsvonat megszűnt, Debrecenen ke-1 resztül lehet eljutni Buda­pestre, s a vonat 4,45-kor in­dul. Ugyanakkor az első au­tóbusz 4,25-kor indul Sóstó­ról, amely — az eddigi ta­pasztalataink során — rend­szerint nem éri el a gyors­vonatot, így nagyon sokan lemaradnak. Többen járnak 5 órára dolgozni, akiknek szintén problémát jelent ez az autóbuszmenetrend. Ha­sonló időpontban indul a 12-es busz is, amellyel szin­tén nem lehet elérni ezt a vonatot — írja több utazó nevében Szabó László nyír­egyházi olvasónk. Elfelejtették? Nyíregyházán, a Vasgyár utca és Bethlen Gábor utca kereszteződésénél csatorná­zási munkálatokat végeztek, amellyel nagymértékben za­varták a forgalmat, különö­sen a jobbra kanyarodást akadályozták. A cél érdeké­ben minden autós fokozot­tabb figyelemmel vezetett és kerülték az elkerített részt, ahol a csöveket fektették le. Hónapok óta viszont egyet­len egy munkást sem lehet látni a helyszínen, aki dol­gozna, így már sokkal bosz- szantóbb, hogy akadályoz­zák a közlekedést. Lehet, hogy már régen befejezték a munkát, csak „elfelejtettek” rendet tenni maguk után, s a forgalomnak átadni az ut­cát — teszi szóvá N. L. nyír­egyházi olvasónk. Pecsét pecsét hátán... — Tessék nézni ezt a stencílezett nyomtat­ványt: „összejegyzés az orvosilag rendelt gyógy­szerekért fizetett költsé­gekről!” A rublikákba mindig be kell majd je­gyeztetni a felírt gyógy­szert, le kell pecsételtetni a gyógyszertárban, beírni a fizetett összeget, majd legalul a kezelőorvossal igazoltatni, pecsétes alá­írással. Ha minden meg­van, akkor beadhatjuk a szakszervezethez, kérve, hogy részesítsék a beteget egy kis segélyben. Hát kérem, ez nemcsak fá­radságos papírmunka, de emberileg is megalázó. Farkas Sándorné, Nyír­egyháza, Korányi köz 3., fsz. 2. alatti lakos panasz­kodott így a szerkesztő­ségben, hogy sógornőjét. V. Gusztávnét ápolja már évek óta. A beteg férje után 850 forint özvegyi nyugdíjat élvez. V. Gusz­táv 40 évig szolgált ' be­csülettel a vasútnál. Ko­rábban ígérték, hogy az elhunyt vasutas özve­gye rendszeresen kap majd évi 0,5 százalékos segélyt. Erre csak egy íz­ben került sor, 1972- ben. A 79 éves V. Gusztávné, aki az év na­gyobb részében mozgás- képtelen, aligha tudja majd összegyűjteni ezt a sok igazolást, amit a se­gélykérelemhez kell csa­tolni. Kérdezik: miért van szükség ilyen tortúrára? Korábban — ezt pecsétes igazolás tanúsítja — a Vasutasok Szakszervezete megígérte, hogy minden erkölcsi támogatást meg­ad és ügyének intézésé­ben segíti V. Gusztávnét. Ez a bürokratikus intéz­kedés nem éppen az adott szó megtartása. Mindezt a Vasutasok Szakszervezete debrece­ni területi bizottsága nyugdíjas szakbizottságá­nak figyelmébe ajánljuk. „Rejtélyes” rendelő Jósavárosban, az Ung- vár sétányon már több hó­napja működik az orvosi rendelő. Itt helyezték el a gyermekorvosi rendelőt és a tanácsadó helyiséget is. Aki nem járatos ezen a he­lyen, annak nagy gondot je­lent az orvosi rendelők meg­találása. Ugyanis egy tábla sem jelzi, hogy merre, me­lyik épületben van az orvosi rendelő. A környékét is tör­melékkúpok teszik megköze- líthetetlenné. Vajon meddig kell még várni, hogy ezt a részt is járhatóvá tegyék? — kérdezi Fügedi Imre. Közkutat kérnek Nincs közkút az utcánk- oan — írja özv. Boros Mik- lósné, Nyíregyháza, Síp utca 8. szám alatti panaszosunk. Egy-egy udvarban három­négy család is lakik, s igen nagy gondot jelent, hogy a Színház utca elejére járunk vízért. Több idősebb is lakik a környéken, akinek a for­galmas Bethlen Gábor ut­cán közlekedni egy-egy ve- dér vízzel igen veszélyes fel­adat. Már több esetben kér­tük az illetékeseket. ígérik, ám sajnos, vizünk még min­dig nincs. Szeretnénk végre tudni, mikor lesz az utcánk­ban is egy kút? Zajos tó Nagy öröm és szép lát­vány, hogy a fiatalok moto­ros hajómodellezéssel foglal­koznak. Hasznos hobby, sport, hiszen az irányítható motorokkal fejlesztik tech­nikai készségüket. Azonban annak már nem igen örül­nek a csendre, pihenésre vá­gyók, akik a hét végét Sós­tón, nyugodt környezetben szeretnék tölteni, hogy egész nap a motoros hajók zúgását hallgassák. Számos más le­hetőség nyílik a városon kí­vül ezeknek a fiataloknak, ahol gyakorolni tudnának. Alkalomadtán még egy órás versenyt is elképzelünk, de hogy egész nap zavarják a csendet, az már kicsit sok — teszi szóvá Bártfay Miklós nyíregyházi olvasónk. Szerkesztői üzenetek Szabó Mihály ibrányi, Pa- lóczi Istvánná nyírmihály- di, Kovács István gyürei, Váry Ferenc baktalóránt- házi, Ling Péter rakamazi, özv. Kiss Imréné hodászi, Bessenyei Miklós kántorjá- nosi, Balogh Józsefné ib­rányi, Szűcs Andrásné olcs- vaapáti, Városi István nyír­egyházi, Bálint Jánosné nyíregyházi, Nagy Jánosné orosi lakosok ügyében az illetékesek segítségét kér­tük. Zentai Mihály nyíregyhá­zi, Tenke Mihályné nyíregy­házi, Tóth Mária csenger- újfalui, Támba Jánosné balkányi, Tóbiás Istvánná kisvárdai olvasóinknak le­vélben válaszoltunk. Lakatos Géza túristván- di lakosnak üzenjük, hogy a nyugdíjigénylő lapot, a csatolt .okmányokkal együtt a társadalombiztosítási igaz­gatóságnak küldje meg, ha­tározathozatal végett. Gyüre Károly fényeslit- kei olvasónknak azt taná­csoljuk, panaszával fordul­jon a járási hivatal keres­kedelmi osztályához. Papp Györgyné biri la­kos panasza kedvezően rendeződött. Elképzelésének megfelelően a kérdéses hi­dat átépítették. Nagy Hona nyírkarászi olvasónknak a munkabérét a tejipari vállalat kifizet­te. Rippel Lászlóné nyíregy­házi lakosnak a kérésére a városi tanács egészség- ügyi osztálya válaszolt. Kihagyják... Panaszom — írja Hajdú András, Nyíregyháza, Ipari utca 11. szám alatti lakos —, hogy a szemetet az utcánk­ból nem hordják rendszere­den. A déli ipartelepen csü­törtökön, vagy pénteken szokták a szemetet elhorda­ni, azonban már két hete az Ipari utcát kihagyják. Ért­hetetlen számunkra — mivel a Tünde utcáról elviszik a szemetet —, miért kerülik ki a mi utcánkat? Átilletékes válaszol Bejáró gyerekek „Bejáró gyerekek gondja” címmel megjelent cikkükre az alábbiakban válaszo­lunk: vállalatunk 1975. de­cemberében felülvizsgálta a szerződéses bérautóbuszok foglalkoztatását. Így az ÉR­DÉRT vállalatnál lévő autó­buszokét is, melyet a válla­lattól visszavontunk, s a he­lyi közlekedésbe állítottunk be. Az átszervezésekkel a vállalat vállalta, hogy az is­kolás gyerekeket a menet­rendszerinti járatokon szál­lítja, — mivel ezt korábban az ÉRDÉRT autóbuszai vé­gezték. A megbeszélések so­rán csak a kálongai gyere­kekről esett szó, az újfalui iskolásokról nem. Az átvétel előtt tanácstag bevonásával egyeztettük a közlekedési problémákat, de ez alkalom­mal sem tett említést az új­falui iskolásokról senki, még az iskola sem. A problémá­ról csak a cikk megjelené­sekor értesültünk, s a má­jus 30-án érvénybe lépő új menetrendet már úgy készí­tettük el, hogy az útirányba Újfalut is bekapcsoltuk. Volán 5. számú Vállalat Nyíregyháza Visszamaradt Április 28-án „Visszama­radt” címmel közérdekű be­jelentés jelent meg, amely­ben Kovács Ferenc a 8. szá­mú autóbusz Stadion utcai megállójában otthagyott szeméttároló tartórudjának balesetveszélyességére hívja fel a figyelmet. A tanácsi építőipari vállalattól meg­rendeltük az említett tartórúd kiemelését, s a helyszínről való eltávolítását. Nyíregyházi Városi Tanács VB műszaki osztálya A munkaviszony jogellenes megszüntetéséről Kálnai Zoltánná 1965-től kezdődően boltvezetőként dolgozott, egy olyan boltban, amelynek nyitvatartási ide­je átlagosan 14 óra. Az esetek túlnyomó többségében he­lyettese volt, akivel váltották egymást és a bolt vezetésé­ért a helyettes is teljes felelősséggel tartozott. Az eltelt idő alatt legalább 5 helyettes dolgozott mel­lette, az utóbbi időben egyre gyakoribb lett, hogy a he­lyettesek felmondtak és hosszabb ideig nem volt helyet­tes, ugyanis a bolthoz a közlekedési viszonyok rendkívül rosszak, olvasónk azonban ott lakott, s így a munkáját el tudta látni. Annak ellenére, hogy 1976. január közepétől állandó helyettes nem volt, a vállalat arra kérte, hogy ugyanolyan mértékben tartson nyitva, mint annak előtte, mert a lakosság igényét ki kell elégíteni és arra az adott környéken máé lehetőség nincs. Megígérték, hogy a több­letmunka anyagi ellenértékét biztosítani fogják és azt is, hogy mindent elkövetnek annak érdekében, hogy minél előbb megfelelő helyettes legyen. Olvasónk hónapokon ke­resztül 10—12 órát tartott nyitva, azonban ez számára rendkívül fárasztó volt, annak ellenére, hogy a jövedelme magasabb lett, és elhatározta, hogy felmond, annál is in­kább, mert más, kedvezőbb munkahely kínálkozott. Ezek után 1976. április 25-én közölte a vállalat igaz­gatójával, hogy a munkaviszonyát megszünteti 1976. ápri­lis 28-i hatállyal, egyben kérte azt is, hogy a felmondási idő kitöltésénél vegyék figyelembe a részére járó fizetett Szabadságot. A vállalat igazgatója nem volt hajlandó hoz­zájárulni ahhoz, hogy a felmondási időt ilyen formában töltse le, annál is inkább, mert a kollektív szerződés ér­telmében az olvasónkra előírt felmondási idő 45 nap. Er­ről az elhatározásáról a vállalatigazgató írásban értesítette olvasónkat, közölve, hogy ragaszkodik ahhoz, hogy a 45 napos felmondási időt olvasónk ténylegesen dolgozza le. Olvasónkat új munkahelyén is sürgették, hogy minél előbb vegye fel a munkát, ezért olvasóink írásban közölte a vál­lalattal, nem hajlandó ledolgozni a felmondási időt, akár „önkényesen” is kilép és kéri, hogy a munkakönyvét küld­jék ki a részére. Ezek után a vállalat leltár szerint átvette a boltot és „kilépett” bejegyzéssel kiadta olvasónknak a munkakönyvét, az esedékes évi szabadságot pedig kész­pénzben megváltotta. Olvasónk ezek után jelentkezett az új munkahelyén, ahol közölték vele, hogy tekintettel a ki­lépett munkakönyvi bejegyzésre, nem tudnak olyan ked­vező feltételeket biztosítani, mint amiben szóban meg­egyeztek, mert a kilépett bejegyzés olyan hátrányos követ­kezményekkel jár, hogy csak törvénysértés útján lehetne teljesíteni a korábbi ígéreteket. Olvasónk ezek után meg­gondolva a helyzetét, különös tekintettel arra is, hogy a régi munkahelyén az eltelt több, mint tíz év alatt jó mun­kát végzett, kétszer kapott Kiváló dolgozó oklevelet, ké­réssel fordult a vállalati munkaügyi döntőbizottsághoz, hogy munkakönyvében a kilépett bejegyzést javítsák ki „munkaviszonya megszűnt” bejegyzésre, részben méltá­nyosság okából, részben pedig azért, mert nem oktatták ki a kilépett bejegyzés1 következményeire. Kérését a dön­tőbizottság elutasította és olvasónk ezt sérelmesnek tartja. Álláspontunk szerint a döntőbizottság helyesen járt el. Közismert tétel az, hogy a törvény nem tudása nem ment­ség, de ezen túlmenően minden dolgozó tudja, hogy a ré­gi kifejezéssel élve „önkényes kilépésnek” komoly hátrá­nyos következményei vannak. Nincsen olyan jogszabály, amelyik a vállalatnak, vagy bármilyen más' szervnek elő­írná, hogy a dolgozót részletekbe menően kell kioktatni, hogy jogellenes munkaviszony megszüntetésének mi a kö­vetkezménye és ennek elmulasztása esetén a vállalat fe­lelősséggel tartozik. A méltányosságra történő hivatkozás is alaptalan, mert kilépés esetén a szükséges munkakönyvi bejegyzéseket a törvény határozottan előírja és így a mél­tányosságot figyelembe venni nem lehet. Olvasónk kezdet­től fogva tisztában volt azzal, hogy a kollektív szerződés szerint a felmondási idő 45 nap és azzal is, hogy a mun­kaviszony jogellenes megszüntetése komoly következmé­nyekkel jár, ez a vállalathoz intézett leveléből is kitűnik, melyben határozottan közölte, hogy minden következ­ményt vállal, de kilép. Ilyen körülmények között a dön­tőbizottság helyesen döntött. Dr. Juhász Barnabás

Next

/
Oldalképek
Tartalom