Kelet-Magyarország, 1976. június (33. évfolyam, 128-153. szám)

1976-06-06 / 133. szám

1976. június 6. KELET-MAGYARORSZÁG 3 TERMELŐSZÖVETKEZETEK Hegelőzni a veszteséget LAPUNKBAN MÁR KORÁBBAN MEGÍRTUK: a megyei tanács végrehajtó bizottsága az 1975. évi gazdálkodásról ké­szült mérlegbeszámoló alapján 21 termelő- szövetkezetben és három szakszövetkezet­ben rendelte el a veszteségrendezési eljá­rást. Hírt adtunk arról is, hogy a felülvizs­gálok megállapításai, javaslatai alapján a végrehajtó bizottság döntött a veszteség- rendezés módjáról, melyik szövetkezetben mit kell saját erőforrásból kigazdálkodni, és milyen összegű hitelt, illetve dotációt kaphatnak a gazdálkodás zavartalan vite­léhez. A záró értékelésben megállapították, a veszteséges szövetkezetek a fehérgyarmati, mátészalkai, és nyíregyházi járás Tisza és mellékfolyói mentén fekvő belvízveszélyes helyekre összpontosulnak. Ebből kitűnik, hogy az 1975. évi veszteség keletkezése dön­tően az 1974. évi őszi rendkívüli csapadékos időjárásra vezethető vissza. Ezek a szövet­kezetek őszi vetési tervüket nem, vagy csak későn teljesítették, a tavasziak alá mélyszántást alig végeztek. Tavasszal is a belvíz miatt késtek az előkészítő munkák. Így jelentős terület maradt i'etetlen. A vegyszerezés hatástalan volt, a talaj elgyo­mosodott. az átlagtermés az előző évekhez képest igen nagy mértékben visszaesett. A VESZTESÉG JELENTŐS HÁNYA­DÁRA ez mentséget, magyarázatot ad — de mindenre nem. A veszteség keletkezé­sében nyög ott is. ahol az túlnyomó részben ,a már említett objektív okokra, vezethető vissza, szerepe volt a szövetkezeti gyenge vezetésnek, a nem megfelelő szervezettsé­gű munkának, a számonkérés elmaradásá­nak és egyes helyeken a tagság nem kielé­gítő munkafegyelmének. A vezetés hibáit, gyengéit támasztja alá, hogy a veszteséges szövetkezetekben igen nagy volt a vezetők cseréje, a lemondás, a leváltás. Az elmúlt esztendőben és ez év első negyedében az említett szövetkezetekben 14 elnök, 18 fő- agronómus és 12 főkönyvelő személyében volt változás. A veszteségek között volt olyan szövetkezet, ahol az egyesülés után a megnövekedett követelményeknek a ve zetőség és a szövetkezet elnöke nem tudott eleget tenni. Több helyen ok volt az elég­telen szakember-ellátottság, vagy azok ala­csony képzettsége. Voltak szövetkezetek, ahol hónapokig hiányzott a íőállattenyész- tő, a kertész, vagy a főkönyvelő. Azt szokták mondani; okos ember nem ütközik kétszer-égy‘ kőbe. Sajnos--néhány •> ■ szövetkezetben a hibák ismétlődnek. Mint" annyiszor az előző években, most is több helyen hiányos volt a belső ellenőrzés. így állhatott elő olyan helyzet, hogy az egyik szövetkezetben a nagy teljesítményű gépe­ket nem használták ki. A 450 hektár bur­gonyából mindössze 15 hektárt takarítottak be géppel, holott az egész területhez meg ­vásárolták a kombájnt. Ebben a szövetke­zetben a tagok a 'kézi betakarításért bur­gonyaprémiumként 5 millió forintot kap­tak. A rossz szervezés, az ellenőrzés hiá­nyossága miatt tervezett 12,5 millióról 20 millióra növekedett a kifizetett munkadij. Egy-két esetben a felülvizsgálat túlgépesí- tést állapított meg. de nem ez a jellemző. A FELÜLVIZSGÁLT VESZTESÉGES SZÖVETKEZETEK között akadt olyan is. ahol a drága pénzen épített modern istálló félig üresen állt, emellett az alacsony ho­zamok következtében az itatásos borjú élő­súly Önköltsége kilogrammonként 95 forint, a tej literenkénti önköltsége pedig több mint ,11 .forint yo\t! Máshol a szarvasmar­ha-ágazat veszteségét helytelen döntés nö­velte, mivel megalapozatlanul tértek át a húshasznosításra. Itt a nagyfokú meddőség és a magas borjúelhullás rontotta az ered­ményt. Több helyen súlyosbította a vesz­teséget, hogy az állattenyésztést nem ala­pozták meg saját takarmánytermesztéssel. Néhány helyen pazarló műtrágya-fel­használást, és szakszerűtlen tárolást is megállapított a felülvizsgáló bizottság. Ahol okszerűtlenül használtak műtrágyát, kevés gondot fordítottak az istállótrágya szaksze­rű kezelésére és hasznosítására. Ez a meg­állapítás sok, nem veszteséges termelőszö­vetkezetre is ráillik. Több helyen súlyos­bodott a veszteség, a gondtalan, a szerve­zetlen betakarításból. Volt olyan szövetke­zet. ahol az alma jelentős részét a fáról le­rázták és válogatlanul, ömlesztve adták el. Ebben a szövetkezetben a kézzel szedett, megfelelően osztályozott alma kilogram­monként 4 forintos nyereséggel értékesült, míg az ömlesztett eladottért önköltség alatti árat kaptak. Más szövetkezetben az alma- és burgonyaszedés elhúzódása miatt romlás, minőségi veszteség következett be. A VESZTESÉGES SZÖVETKEZETEK közül nem egyben a tagság előtérbe he­lyezte a közös munkával szemben a háztáji gazdálkodást. Néhány helyen szeptember­ben, októberben a tagok a saját alma- és burgonyaszedéssel voltak elfoglalva, a kö- L zös rovására. Máshol a háztáji terület pénz- beni megváltása okozott veszteséget: több volt a megváltás díja, mint amennyi érté­ket a ki nem osztott területen előállítottak. Ezekben a szövetkezetekben a munkafe­gyelem azért is lehetett ilyen, mert nincs megfelelő ügyrend és munkarend. A felülvizsgálat azt is megállapította, hogy az említett szubjektív szervezési, ve­zetési hiányosságok jó része ezekben a szö­vetkezetekben hosszabb idő óta fennáll. Évenként hoztak ugyan határozatot a hi­bák megszüntetésére, de sok helyen min­den maradt a régiben. A hibákat, a bajo­kat tehát nem mindenütt a váratlan ténye­zők okozták; a gondosabb, szervezettebb vezetés és ellenőrzés hiányzott ezekben a szövet kezete k ben. A bajok ellenszere ismert, azok a jól gazdálkodó szövetkezetekben alkalmazott módszerekkel gyorsan megszüntethető!-: lennének. Az ellenőrző és felügyeleti szer­veknek nagyobb figyelmet kell fordítaniuk ezekre a szövetkezetekre. Ehhez nemcsak joguk van, hanem-kötelességük Is a foko­zottabb ellenőrzés, mivel a i'eszteséges szö­vetkezetek jelentős állami támogatással gazdálkodnak. Jobban kell mérlegelni az évközi felmérések, termésbecslések realitá­sát. A szanált termelőszövetkezetek tervét alapos felülvizsgálat nélkül nem lehet jó­váhagyni. Az illetékes szervek idejében jelezzenek és adjanak segítséget. Több energiát kell fordítaniuk a revizoroknak és belső ellenőröknek a megelőzésre. A MÚLT ÉVBEN VESZTESÉGESEN GAZDÁLKODÓ SZÖVETKEZETEKBEN az 1976-os esztendő jobb eredménnyel bíz­tat. Az őszi munkákat sikeresen, idejében végezték, jelentősen növekedett a mezei leltár értéke. Másrészt a veszteségrende­zés minden szövetkezetben megadja a gazdasági lehetőséget az eredményesebb gazdálkodáshoz. A vezetésen, a munka jobb szervezésén, a tagok munkafegyelmén és szorgalmán múlik, hogy az idei évet ezek a szövetkezetek is hiány nélkül zárják. Csikós Balázs A z üdülő portása a fáíi- naptárhoz lépett és le­tépte a 2976. naptár egyik lapját. Uj hét kezdő­dött. — Repülj föl a százhuszon- harmadik emeletre — szólt a boyhoz, — vidd fel neki az újságot. A boy bekapcsolta elektro­mos szárnyát és nyílegye­nesen felrepült a százhuszon- harmadikra. Tudta már, hogy kiről van szó, nem is kellett vele közölni, hogy a Satur- nusról érkezett vendégnek kell a bolygóról imént érke­zett újságot felvinnie. Brr (így hívták a saturnu- si vendéget, aki csereüdülte­tésen volt Balatonlellén), mo­sollyal fűszerezett „Dzz” szócskát hallatott, ami satur- nusul köszönetét jelentett. A boy ezután megnyomta a hasán a „le” gombot és né­hány másodperc múlva már ott is volt a portásfülke mel­let. Éppen akkor készülődtek a vendégek a reggeli kirándu­lásra. — A tízórais csomagot min­denki átvette? — kérdezte a kulturos. — Igen — hangzott kó­rusban a válasz. Valaki megkérdezte: — Ma hová megyünk? — Félórára felugrunk a Marsba, azután visszafelé Á 2976-os esztendő Japánban iszunk teát a tíz­órai mellé. — Szóval ebédre vissza­érünk? — Kényelmesen — vála­szolta a kulturos — azután egy fiatal nőhöz fordult: — Irénke, maga nem jön? — Nem — hangzott a vá­lasz — egyrészt, mert unom a Marsot, másrészt ma jár le az üdülésem, megyek visz- sza robotolni az irodába. Elég baj az, hogy csak há­romhavi szociális üdülés jár egy gépírónőnek. De jövőre! — Mi lesz jövőre? — Csoportvezető leszek és ekkor évenként öthavi be­utalást kapok. Irénke azonban nem volt őszinte. Még elég ideje lett volna a kirándulásra, hiszen csak délután indult vissza a rakétája Budapestre. Azért maradt, mert a saturnusi emberrel akart megismer­kedni. Az már jött is le a százhuszonharmadik eme­letről és megállt a portás­nál: — Kérem, hívja fel a Sa- turnus. Gyűrűváros 183—999­es számot. Mikor kapcsol­ják? — Négy-öt perc. Addig tessék helyet foglalni. Brr leült az Irén inéUelti karosszékbe. A lány meg­szólította: — Bocsánat, hallom, hogy a Saturnusról jött. — Igen. Üzleti ügy. Brr vagyok. — Irén... Kovács Irén. Ne haragudjon, hogy megszólí­tom, de én jövőre az IBUSZ- szal öt napra a Saturnusra megye. A Gyűrűvárosba. Szép hely? — Gyönyörű. Tízmillió la­kos, klimatikus gyógyhely, játékkaszinó, gyógyfürdők, . közvetlen rakétaösszekötte­tés az összes bolygókkal. — Hallom, hogy csodála­tos textiláruk vannak ma­guknál. Láttam egy saturnu­si aranyiamét az Operában. Állati szép... — A mi textiliparunk a vi­lághírű venusbeli textilter­mékeket is lepipálja. Majd vásárolhat belőle. — Igen, éppen erről van szó, de kevés saturnusi tal­lért kapok, ezért szeretnék odavinni egy kis pesti csere­árut. Adjon tanácsot, sza­lámit, barackpálinkát vagy valamilyen népművészeti matyó holmit vigyek eladni? Palásti László Kukoricára kedvező az időjárás Szigeti Imre, a nyírteleki Dózsa Tsz földjén kultivátorral végzi a növényápolást. (Hammel József felv.) MEZŐÉK A KERT KÖZBEN Ha esik, ha fúj... „Tegnap — június 3-án — egész nap esett az eső, a pufajkák átáztak, csu­romvizesek voltak a kő­művesek, de dolgoztak. Ma reggel kint jártam az építkezésen, megfogtam az egyik ember vállát, a kabát még mindig vizes volt. Ilyen ez a szakma. Ilyenek a kőművesek. Ha esik, ha fúj. ott kell lenni a munkahelyen. Ha vizes a pufajka, akkor abban dolgoznak.” Ahol a lakásokat építik, Nyíregyházán Kert köznek, más néven XIX-es lakókör­zetnek nevezik. Az utcák névtelenek. A Bujtos nyúl­ványa sáros, vizes talaj, gé­pet, embert marasztaló. Egy sávház, amelynek falait az ÉPSZER munkásai húzták fel, már kimagasodik a kör­nyezetből. A KEMÉV-esek 13 kőműves, 8 kubikos, 5 ács. az úgynevezett C—I, C—JI jelű épületek alapjait rak­ják. A VI I-es építésvezető­ség munkásai tűrik az esőt, a hideget, a júniusra egyál­talán nem jellemző szeszé­lyes időt. Lehet hamarabb? Járunk a téglarakások, sárga homokdombok, beton- oelemefc között,; és. Szabó Já- 'rios építésvezető a feladatok­ról ad átfogó képet. — Az építésvezetőségnek ez csak az egyik, és nem is a legnagyobb munkája. Mi készítjük a sóstói TITÁSZ- munkásszállót, a KPM autó­felügyelőség vizsgálóállo­mását, a kórházi infúziós la­boratóriumot, a tbc-szanató- riumban az új kazánházat, a Vasvári Pál utcai transz­formátorállomást. ­Mintegy 41 millió forint ezeknek az értéke, ebből az építőmesteri tevékenység 29 millió, és kilencvenen va­gyunk rá. A lakások átadási határideje 1977 dereka, de szeretnénk hamarabb kész lenni vele. Az építésvezető utolsó mondatának megfogalmazá­sában az, hogy „szeretnénk hamarabb kész lenni vele”, csak az építésvezetőségen, az építésvezetőség dolgozóin múlik. Az esőben, sárban, a júniusi hidegben történő helytállás mutatja, akaratban nincs hiány. A munkára az embereket sok minden ösz­tönzi, egyebek között a kere­set, de az önként vállalt plusz is, a munkaverseny. A versenynek Veres Tamás technikus a legjobb ismerő­je. O mondja: Csak jó minőséget! — A határidők tartásával nálunk soha sem volt baj. Sokfelé dolgoztunk már, de még egyetlen egy létesít­mény sem volt, amit késve adtunk volna át. Nyolc bri­gádja van az építésvezetőség­nek, mind a nyolc versenyez a szocialista címért. Nehéz különbséget tenne.az ered­mények között, de nagyon jó brigád Mező Sándor kőműves brigádja, Németi István gép­kezelő-karbantartó brigád­ja. Hadházi János kubikos- brigádja, Rácz István kubi­kosbrigádja. Egyébként minden brigád teljesítette vállalását, és az építők nap­ján valamennyien megkap­ják a brigádcím egyik, vagy másik fokozatát. A verseny, mint minden munkahelyen, az építőknél is folytatódik. Egyöntetűen csatlakoztak az „Indítsuk jól az ötéves tervet" TITÁSZ brigádfelhíváshoz és ahhoz á mozgalomhoz, amelynek jelmondata így hangzik: „Becsüljük meg egymás munkáját". Ez utóbbinak lé­nyege, hogy az egymást kö­vető szakmák munkásai mi­nőségi munkát adnak át, s aki átveszi a területet, meg­óvja a már kész részeket. Hogy ez így van, Mező Sán­dor szocialista brigádvezető igazolja: — Korábban sokkal több volt a gond a munka átadá­sával, megbecsülésével. Most már jóval jobb a helyzet. Mi igyekszünk minőségi mun­kát végezni és nem igen for­dul elő, hogy utólagos javí­tásra lenne szükség. A Mező-brigádnak 13 tag­ja van, négy segédmunkás, kilenc kőműves. A brigádve­zető harminc éve műveli a szakmát, tapasztalt, jó szak­ember, de most nem erről kérdeztük, hanem arról, mi ösztönzi brigádját leginkább a többletmunkára. Kereset és becsület — A kereset és természe­tesen a becsület. Amit válla­lunk, teljesítjük. A kereset nem rossz. Nyári hónapok­ban 3500—4000 forint között van, télen kevesebb. A pén­zért nagyon meg kell dol­gozni. Itt is vízben, sárban kezdtük, most is víz és sár van. Arra a kérdésre, hogy mit követel meg leginkább a brigád tagjaitól, a brigádve­zető képletesen, de mélyér- telműen válaszolt: — Azt mondom a brigád tagjainak, hogy úgy kell dol­gozni, hogy holnap is ezt a szürke lovat kell befogni a szekérbe. Ahogy a fuvaros megbecsüli a lovát, úgy húz számára a szürke. Nekünk a munkahelyet, a munkát kell megbecsülni, és akkor min­ket is megbecsülnek. A mi vállalásunk az. hogy ezeket az, épületeket határidő előtt elkészítjük. Ha -meglesz, nem marad el a megbecsülés. A kiváló segédmunkás A Mező-brigád a többi nyolc brigáddal a június 4-i építők napi ünnepségen vet­te át a brigádcím bronz foko­zatát, kapta meg a jutalmat. De kitüntettek személyeket is az építésvezetőségen. Kiváló dolgozó lett Seres István se­gédmunkás. Kántor Emil ku­bikos, Bodnár Mihály gépke­zelő. Szoboszlai Benjamin ács. Bodnár Mihállyal a zör­gő malterkeverő mellett vál­tottunk szót. — Tíz éve vagyok . gépke-i zelő — mondta —, most a kis dömperrel, vagy ahogy másképp mondják, a mo­toros japánerrel dolgozom. Minden géphez értek, felvo­nóhoz, habarcskeverőhöz, betonkeverőhöz. csinálom azt, amit kell. Szűkre fogott szóval, a frissen kiváló gépkezelő szin­te egész életútja kikereke­dik. Dolgozott Csepelen, in­gázott a „fekete vonattal", majd Miskolcra került és évtizede végképp újfehértói lakhellyel és nyíregyházi munkahellyel Szabolcsban maradt. — Aki megpróbálta a „fe­kete vonatozást”, az idegen­be járás gyötrelmeit, az meg­becsüli. ha itthon jó helyet talál. Én így tartom, így vagyok vele. A vállalat min-j den nap háztól házig szállít.’ A keresetem 3600 körül van, és most. életemben először a Kiváló dolgozó kitüntetést is megkaptam. Nem kell ettől több. ★ Nyíregyházán, a Kert köz­ben, a névtelen utcában, ahol az építésvezetőség baraképü- letei vannak, június 4-én délelőtt dekoráltak. Délután ünnepség volt. Az építőmun­kások az átázott ruhákat le­vetették, s egy pillanatra megfeledkeztek a betonkeve­résről, az alapozásról, a fai­rakásról. Ünnepeltek. Megér­demelték. Seres Ernő

Next

/
Oldalképek
Tartalom