Kelet-Magyarország, 1976. június (33. évfolyam, 128-153. szám)

1976-06-25 / 149. szám

1976. június 25. KELET-M AG Y ARORSZÁG 3 Adat­szolgáltatás A statisztikai felmé­rések, valamint más fontos adat­gyűjtések immáron elvá­laszthatatlanul hozzátar­toznak a gazdálkodáshoz. A napi élethez is, mert hi­szen ahhoz, hogy reális tervei készülhessenek, el­engedhetetlenül szükséges a reális kiindulópont az olyan adat, amely folya­matokra, állapotokra, igé­nyekre válaszol. Aligha kétséges: korunkban — az intenzív fejlődéstől dik­tálva —, ezért nő hihetet­len gyors ütemben az in­formáció jelentősége, s ve­le együtt az információ- éhség. Természetesen ennek következménye az adat­gyűjtés divatja is. Ponto­sabban az a törekvés, hogy akinek a munkája, feladata valamiképpen is igényli az információt —s egyáltalán van-e olyan munka, amely nem igény­li? — mindent megtesz a több és több adatért. Nem kevés esetben az indokolt­nál, a szükségesnél és megengedhetőnél jóval többért. N emrég egyik erre il­letékes szervünk — stílszerűen — fel­mérte az adatgyűjtés és -szolgáltatás helyzetét. Eb­ből a vizsgálatból kiderült, hogy — bár némi javulás tapasztalható a tavasszal végrehajtott egyszerűsíté­sek hatására, amelyet pél­dául a Munkaügyi, a Me­zőgazdasági és Élelmezés- ügyi Minisztérium, a Mi­nisztertanács Tanácsi Hi­vatala hajtott végre — változatlanul túlzott mér­tékű az adatgyűjtés. Túl a jogosulatlan információ- kérők tekintélyes hánya­dán — feltűnt, hogy még mindig nincs kellő össz­hang az egyes tárcák, va­lamint a Központi Sta­tisztikai Hivatal hivatalos és szakszerű felmérései között. De mit lehet tenni? Mert a helyzet — ezt hangsúlyozni sem kell! — arra inti az illetékeseket, hogy mielőbb megtalálják a szükségtelen adatgyűjtés betegségének gyógymód­ját. A minap a Központi Statisztikai Hivatal is fog­lalkozott e témával, s el­készült jelentéséből kivi­láglik a megoldás lehető­sége, módja. Elsősorban a legilletékesebbek, a KSH, valamint az ágazati ható­ságok, a minisztériumok ebbéli tevékenységét kell tovább javítva, összehan­golni. Működik például a statisztikai koordinációs bizottság, amelynek meg­van a lehetősége az átfe­dések kiszűrésére, az adat­kérések egyszerűsítésére. Jövőbeni munkájukat ha­tásos és ésszerű új szabá­lyok is segítik. r A m pusztán ezekre hagyatkozni nem elég: a szemlélet megváltoztatására van szükség, arra, hogy min­denütt ahol csak igény van az új információkra, ada­tokra — a leggondosabban mérlegeljenek, takaréko­san gazdálkodjanak a vizsgálatokkal, felméré­sekkel. Másként fogalmaz­va: akik kérik, elrendelik az adatszolgáltatást, szá­moljanak a reális adottsá­gokkal. Tekintsék annak az új információt, mint ami — egyre dráguló ter­mék — tehát — pénzbe kerül. Méghozzá egyre többe... (M.) A nyíregyházi Taurus gumigyár kerékpárköpeny üzemében dolgozik Balogh Józsefné fel­építő. Az úgynevezett drótperemes külső gumiból műszakonként 300—300 darabot ké­szít. (Hammel József felvétele) LÁTNI AZ ÖSSZEFÜGGÉSEKET..." Államvizsgázók a pártiskolán A várakozók még fe­szült izgalomban, drukk­ban, a 2-es tanterem ajta­ján kilépők arcán a fel- szabadultság, a feszültség feloldódása. Odaálltam én is az ajtó elé, s vártam, ki milyen reményekkel hagyja el az „izzasztót”, az államvizsga helyiségét. Június 16-án kezdődtek, s 25-ig tartanak az államvizs­gák az MSZMP Szabolcs- Szatmár megyei Bizottsága oktatási igazgatóságán. 350- en „álltak” a bizottságok elé. Ünneplőbe öltözött férfiak, nők, ismerős arcok. Munkás, gazdaságvezető, párt-, társa­dalmi munkás j ár-kel a fo­lyosón. A család, a munkahely Mrenkó János lakatos, aki most megbízott csoportvezető is a MÁV nyíregyházi vonta­tási főnökségén, már túl van az izgalmakon. Valaki figyelmeztet, ne feledjem — ha már szólok róla — hogy ő egy háromszoros MÁV-ki- váló brigádnak a vezetője. Ezt a rangos címet legutóbb tavaly április 4-én nyerték el. Ha már erről szóltam, szólni illik arról is, hogy a városi pártbizottságnak és a vb-nek is tagja, és „mellesleg” mun­kásőr. Kissé rejtély, hogyan csinálja, miként tudja ellátni e fontos megbízatásokat. Nem titkolódzik. — Megértő feleség szüksé­ges hozzá, meg jó munkatár­sak. Nélkülük aligha jutot­tam volna el eddig — mond­ja Mrenkó János. — Én a marxista—leninista esti egye­tem hároméves tagozatának az elvégzése után tettem érettségit a Nyíregyházi Kos­suthban. S utána jelentkez­tem ide a szakosítóra. Sok elfoglaltsággal jár évek óta — a tanulás. De első fel­adat, amit ő maga elé tűzött. A brigádban is vállalta, a szakosítók elvégzését, főisko­lai oklevél megszerzését. — Talán nekem a legköny- nyebb, „csak” tanulnom kell. Igaz, a családnak be kell „se­gítenie”. Sok mindent átvál­laltak amit korábban én vé­geztem. így vagyok a brigá­dommal is. A fiúk sokszor helyettem is — dolgoznak, ha nem vagyok bent. Jó kollektí­va. Nélkülük nem is tudom, tudnám-e folytatni. Erőt, ösz­tönzést adnak a tanuláshoz. Ezt igyekszik „honorálni”, ha lehet. Rendszeresen tart tájékoztatókat a kül-, belpo­litikai kérdésekről. Hatodikként vizsgázott, így van a munkával is a bri- gádvezető-lakatos. — Szeretem tiszteséggel el­végezni pontosan a munká­mat. És van is, lesz is hol kamatoztatni mindazt, amit itt tanultam, — mondja. — Én magam is fejlődni akarok, emberekkel foglalkozom. A brigád vezetése, a pártmeg- bizatások teljesítése ezt kö­veteli. 1976. június 21-én a nem­zetközi munkásmozgalom tör­ténetéből tett először ál­lamvizsgát Mrenkó János. — Ügy érzem sikerült, de nem tudom, hányast kaptam. Világnézetet tanítani Mártát (Hock Miklósnét) nagy tisztelettel vette körül az osztály. Egyedüli nő volt a 28 hallgató között. Tanárnő, kedves és mindig sok a mun­kája, elfoglaltsága. El is kép­zelhető, hiszen latint és tör­ténelmet tanít a Kölcsey Fe­renc Gimnázium és Egész­ségügyi Szakközépiskolában. Sokszor államvizsgázott már, de pártiskolán most első ízben. Pártcsoportvezető, két gyermek anyja. Férj, házi munka, a pedagógusi hivatás, az állandó készenlét. És bír­ja. — Nem, nem izgultam én — a vizsgán, inkább fáradt voltam — említi, miközben a melegben hervadozó virágot vázába helyezi. — Egy peda­gógusnak kevés ideje van. Osztályfőnök is vagyok, év vége is van, érettségiztettem, s közben magam is készültem az államvizsgára. Szereti a történelmet. Hogy mit adott egy történelem sza­kosnak a munkásmozgalom története? — Sokat. Egy történelem szakos tanárnak nemcsak tör­ténelmet kell tanítania, nem csupán eseménytörténetet, hanem világnézetet is! Ezt szükséges kialakítani a ta­nulóknál. Marxista—leninista történelemszemlélet és neve­lés, erre ösztönözni, segí­teni. Ehhez nyújtott részemre sokat ez a tantárgy no és a vi­lágnézetünk alapjai tantárgy tanításához is. Ügy érezte, szüksége volt rá úgy is, mint pártbizalmi­nak. Nem volt könnyű a ren­geteg elfoglaltság mellett a tanulás, készülődés. — Megérte — vallja, a ta­nárnő. Én akartam ide jelent­kezni azért, hogy többet tud­jak, s így képes legyek még többet átadni majd tanulóim­nak. Fegyelmezett tanulással viszonozni... — Aki tunult, készült, az tud is — vallja Igaz Dezső, a SZÁÉV építésvezetője, aki a fővárosból „hazaugrott”, mivel most ők, ott segítenek „be” az óvodák, iskolák épí­tésében, hogy mielőbb elké­szüljenek. Ennek, a fávárosba he­lyezett stábnak a vezetője Igaz Dezső. Innen jár haza. Vonattal, kocsival, s kihasz­nálta a szabad időket is a tanulásra. — Áprilisban azért enge­délyt kértem, hogy csak má­sodik hetenként vegyek részt a foglalkozáson — mondja. — Ez volt az első államvizsgám. Ügy érzem, sikerült. Én sze­retem is ezt a témát, szívesen tanultam. Százhúsz munkás, ács, kő­műves, szerelő főnöke. Évek óta végez propagandista­munkát. Kétszer kapta meg a Lenin-plakettet ezért a mun­káért. Alapszervezeti veze­tőségi tag, szervező titkár. Tagja a vállalat pártbizottsá­gának is. — Én mindenütt tudom ka­matoztatni a tanultakat, hi­szen emberekkel dolgozom. Itt az összefüggéseket is meg­ismerte az ember, nemcsak a jelenségeket látta. Mögéjük is tekintett. Ebben segített so­kat nekünk tanárunk, dr. Farkas Dezső. Nem iskolás módszerekkel tanított ben­nünket. Igaz Dezsőnek két gyerme­ke van. Dezső a 14 éves és Csilla a kisebbik. — Versenyzőnk a srácok­kal. Csak az a baj, hogy ed­dig még mindig én győztem a tanulásban. Szeretném, ha felzárkóznának. — Mit gondol, hogyan si­került az államvizsgája? — Talán jelesre. — Fegyelmezett tanulással viszonozza a bizalmat, mert vallja, legalább 600 hasonló olyan ember van mint ő, akik közül bármelyik megfelelt volna. Farkas Kálmán Munkahely érettségizett fiataloknak 650 fiatalt várnak a vállalatok — Zárlat egyes munkakörökben — Lányokat várnak az egészségügy területére A Szabolcs-Szatmár me­gyei Pályaválasztási Ta­nácsadó Intézet arról tá­jékoztatta lapunkat, hogy biztosított az 1976-ban gimnáziumban érettségi­zett tanulók elhelyezése és szakmai képzése. Ez úgy vált lehetővé, hogy az adminisztratív mun­kakörökre elrendelt lét­számzárlat miatt a gim­náziumokban végzett és továbbtanulást nem ter­vező fiatalok munkába állítására megyénkben is meghozták a szükséges in­tézkedéseket. A megyei tanács vb mun­kaügyi osztálya összegyűjtöt­te azoknak a munkakörök­nek a jegyzékét, és a szak­munkásképzési lehetősége­ket, amelyek közül a közép- iskolákban^ végzett fiatalok választhatnak. A meglévő munkaválasztási lehetősé­gekről készített kimutatást megküldték valamennyi kö­zépiskolába. Megkérték az is­kolák igazgatóit, hogy tájé­koztassák végzős hallgatóikat az elhelyezkedési lehetősé­gekről, a szakmunkásképző intézetekben részükre bizto­sított szakmai képzésről. A megye vállalatai és in­tézményei 650 munkahely­re kérnek érettségizett fia­talt. Az átlagosnál nagyobb létszámban várja a középis­kolát végzetteket a nyírbá­tori cipőgyár, a Nyíregyházi Konzervgyár, a nyíregy­házi Taurus gumigyár, az EAG UNlVERSIL nyíregy­házi gyáregysége, valamint a nyíregyházi gyógyszertári központ. A megyei egészség- ügyi intézmények további 200 fiatal — zömében lá­nyok részére biztosítanak helyet és egy részüknek el­szállásolási lehetőséget is. Azt is elmondták a pálya- választási tanácsadó inté­zetben, hogy a megyei tanács elnöke a zárlattal érintett munkakörön túl, további 11 munkakörre kötelező munkaközvetítést rendelt el. Ilyenek például a különböző pénztárosi, adatrögzítői, gyer­mekgondozói, orvosírnoki, általános asszisztens, csecse­mő- és gyermekgondozói, bolthálózati ellenőri, raktár- vezetői, műszaki rajzolói ál­lások. Ezeket a munkakörö­ket csak az e tanévben vég­zett fiatalokkal lehet betöl­teni. A hagyományos érettségi­hez kötött szakmákon túl a villanyszerelő, az üvegműves, a mechanikai műszerész szakmákban is tartottak fenn keretet a most végzett fiata­lok számára. Fenntartott keretszámon túl, különösen az érettségizett lányokat vár­ják a szakmunkásképző inté­zetek. A gimnáziumban vég­zett fiatalokat Nyíregyházán kívül Kisvárdán autószerelő, férfiszabó, mechanikai mű­szerész, Tiszavasváriban gyógyszergyártó, Mátészal­kán autószerelő, gépiforgácso­ló, optikai üvegcsiszoló, kö­tőhurkoló ipari konfekciós szakmákba várják. Van felvételi lehetőség Nyír­egyházán a 107-es számú in­tézetben papírfeldolgozók­nak, a 110-esben szerszám- készítőknek. Nyírbátorban ci­pőfelsőrész-készítőket, férfi­szabókat keresnek. Fehér- gyarmaton kötőhurkoló és nőiszabó szakmákban van hiány. Nyíregyházán a ke­reskedelmi és vendéglátó szakmunkásképző intézet­be is vesznek fel még tanu­lókat. (sigér) Levél a Szeder utcából _\ dós, munkás ember fo­gott tollat, hogy szű- kebb hazájáról, a nyír­egyházi Szeder utcáról tudó­sítson. Benicsák Jánosnak hívják, vezetőségi tagja a Ha­zafias Népfront helyi szerve­zetének. A lelkesedés, a buz­dítani akarás adta kezébe a tollat. Arra kért bennünket, hogy sorainak lényegét te­gyük közé a lapban, hátha ez is közelébb hozza utcáját a város központjához. A Szeder utca a levél sze­rint (és ahogy kimentünk, megtudtuk, a valóságban is) öt kilométerre fekszik a vá­rosközponttól délre. Hatvan­három család lakik itt, vagyis 201 állampolgár. Mint a le­vélben olvasható, 1920, illetve 1921 előtt a házsorok helyén szőlőtőkék álltak. Az igazi fej­lődés csak 1960-ban indult meg, amikor bevezették a villanyt az utcába. S mily furcsa: 9 darab villanyoszlo­pot az elmúlt hetekben át kellett helyezni. Valóban kel­lett, hogy az ittlakók járdát tudjanak építeni maguknak. A városi tanács idehozatta a járdalapokat, a lakók vállal­ták a járdásítást, de akár­hogy számolgattak, méreget­tek, a kilenc oszlop útban volt. Jött Muskó László kör­zeti tanácstag és Bernyiscsek József a HNF helyi szerveze­tének titkára. A rajzolgatás után kilincseltek és megtud­ták, hogy 250 ezer forintba kerül az oszlopok áthelyezése. Sokan jelentkeztek társadal­mi munkára, de tudtukra ad­ták, hogy itt semmit sem ér a puszta erő, a tanácsnak meg másra kell a pénz. A TITÁSZ Dózsa György szocialista brigádja vállalta, hogy szabad szombaton el­végzi a szerelési munkákat ingyen. Most már csak darú kellett. A SZÁÉV bérmente­sen kölcsön adott egy darut, amelynek karjait Bernyiscsek József és Bernyiscsek Mihály (testvérek) kezelte — szintén társadalmi munkában. Le­vélírónk munkahelyén, a Nyíregyházi Közúti Építő Vállalatnál megigérték, hogy egy hét végén kölcsönadnak egy földmunkagépet, hogy a járdalapok mielőbb a helyük­re kerüljenek. Nem is az eső­től, a forró naptól félnek az itteniek, mert a sivó homok­ban elakad a kerékpár, meg- pördül a gépkocsi kereke. L ám, ötvenöt évnek kellett eltelnie, hogy járda épüljön, s hogy a kerékpár simán gurul­hasson az utcában. S remény van arra, hogy tíz éven belül bekötő út is épül ide, addig is kérik a gépkocsi-tulajdono­sokat, hogy napos időben tü­relmesen és óvatosan vezes­senek ... Szó van arról, hogy az egyik közeli utcában ha­marosan ABC-áruházat épí­tenek, később a Szeder utca végén buszfordulót alakíta­nak ki. Az itt élő emberek szóban vállalták, hogy mind­két létesítmény építésénél legalább 20—20 ezer forint értékű társadalmi munkát vé­geznek. Szavuknak hinni lehet. (n)

Next

/
Oldalképek
Tartalom