Kelet-Magyarország, 1976. június (33. évfolyam, 128-153. szám)
1976-06-18 / 143. szám
2 KELET-MAGYARORSZÁG 1976. június 18. A Mátészalkai Sütőipari Vállalat tarpai üzemében naponta 50—60 mázsa kenyeret és 15 ezer darab péksüteményt készítenek. Varga Károly csoportvezető géppel dagasztást végez. (Elek Emil felvétele) Sorompó a bútornak „Pokoljárás“ az Orgona utcában... Egyesek szerint Nyíregyházán három dologhoz a legnehezebb hozzájutni: lakás, garázs (van aki ezt megfordítja) és bútor. Maradjunk most a harmadiknál, a bútornál. Van-e alapja a pesz- szimista kijelentésnek, tényleg olyan nehéz a megyeszékhelyen bútorhoz jutni? Az ideális az lenne, ha az ember bemenne a bútoráruházba — nevezzük azt Do- musnak, vagy bármi másnak — és kiválasztaná a kedvenc .fotelét, szekrénysorát,' garnitúráját, hintaszékét és már vihetné is haza, illetve ha- zaküldenék a címére... Csak a szemnek Ezzel szemben a valóság egészen más: először is nincs bútoráruház, s az iparcikk- kisker vállalat vezetőinek tájékoztatása szerint a következő öt évben nem is fog épülni. Távlatilag tíz éven belül, a jelenlegi ötéves terv utáni ötéves tervben — kerülhet sor ilyen beruházásra. Addig meg kell elégedni a jelenlegivel. Ez pedig: Dózsa ■György utcai bolthelyiség, „amely ismét, átalakult, . mégpedig kedvezően. Két hónapja bemutatóterem, ahol tíz- tizenkét bútortípust tudnak bemutatni. Ezeket azonban nem vihetik el nyomban a vásárlók — bár olykor engednek a vevők nyomásának. Körülményes azonban állandóan pótolni a megvásárolt bútorokat. Mi történik viszont azzal a még legalább 14—15 féle bútorral, amelyet hely hiányában nem tudnak a bemutató- teremben elhelyezni? Azokat a Guszev-lakótelep mögötti, Orgona utcai nagy raktárban kereshetik a vevők. És keresik is naponta, feltéve, ha nyitott a „guszevi" vasúti átjáró. Kevesebb íróasztal fogy... öt raktára van itt a bútorboltnak, ahol jó értelemben véve „ömlesztve” állnak a bútorok, közelebbről megnézni leginkább akkor nyílik lehetőség, amikor már rakják fel a gépkocsira, vagy a lovas kocsira. A bolt vezetői nem panaszkodnak a forgalomra, mintegy hárommillióval az elmúlt negyedévben is többet árultak a tervezettnél. De a forgalom egy kicsit mégis lassult, pedig a választékkal ma már nincs olyan gond, mint évekkel ezelőtt. Még az igen kedvelt, olcsóbb áru gyermekbútorokból is állandóan kapható valamilyen típus. Kevesebb íróasztal fogy viszont, mióta bevezették a létszámstoppot. Igen kelendők a különféle szekrénysorok, s ebből bizony nem mindig tudják kielégíteni a vevőket. Évek óta jelzik a bolt dolgozói, hogy „fordult” a vásárlói érdeklődés, a kárpitozott bútorok helyett inkább a szekrénysorok a keresettek, ehhez kellene igazítani a termelést. Szabolcsi gyárból is Nemcsak az a baj, hogy nincs a megyeszékhelynek bútoráruháza, a raktározás is nehézkes. Igaz, az évek során ez is javult, ma már nem 25—30 helyen van raktára a boltnak, hanem három helyen. De még így is kevés a raktártér, s nagyon szükséges a tervezett 100 négyzet- méteres bővítés, amely eredetileg garázs lett volna, de valószínű a szükség bútorraktárt csinál belőle. A bútorhelyzet alapján bele kell törődnünk, hogy fél délelőttje is rámegy a vásárlónak, amíg megtalálja a keresett bútort az Orgona utcai nagyraktárban. S örülnie kell, ha csak oda, vagy csak visz- sza kap sorompót. A Tiszavas- vári úton épülő felüljáró belépésével bizonyára közelebb kerül a városhoz a bútorraktár, kevesebb lesz a bosszúság, a várakozás. Addig a Dózsa György utcai terem tökéletesítésével, a házhoz szállítás bővítésével, az olcsóbb bútorokról való gondoskodással „mennek a vevők” elé a bútorbolt dolgozói. A vállalat vezetői megjegyezték: igyekeznek a jelenleginél jobb együttműködést kialakítani a Szatmár Bútorgyárral, hogy a keresett cikkek mennyiségét növeljék és rövidebb idő alatt bútorhoz juttassák a vásárlókat. A bútorbolt — mint egy érzékeny műszer jelzi a tömeges lakásátadásokat. Ilyenkor sűrű sorokban indulnak a vásárlók az Orgona utcába, ami olykor — az oda-vissza utat számítva — messzebb esik, mint Debrecen. Ezt a „pokoljárást” viszont vállalni kell... Páll Géza Növekszik a fogyasztás, de... Több tej — jó egészség A tejtermékek fogyasztása az egyik fokmérő ahhoz, hogy kulturálódik-e táplálkozásunk. Az elmúlt évek tapasztalata szerint egyrészt a minőségi javulásoknak, másrészt a hatékony tájékoztatásnak köszönhetően, Szabolcs- Szatmár megyében a vásárlások növekedtek. Az idei év első negyede — melynek statisztikája mostanra készült el — azt mutatja, hogy mérsékelt fejlődés van, bár az ütem mintha lassult volna. Érdekességként csupán annyi, hogy nem a hagyományos termékek iránt csökkent az érdeklődés, hanem a joghurt, a kefir, a tejszínhab és vaj szorult némileg vissza. A megyei tej- és tejtermékfogyasztás — és ez csak a kereskedelmi forgalmat tükrözi — az elmúlt év első negyedéhez viszonyítva húsz százalékkal nőtt. Ezen belül — bármilyen furcsa is —, a Túró Rudi nevű készítmény felfutása a legnagyobb, meghaladja a 230 százalékot. Ezt követi a félzsíros túró, a poharas tejföl, a dobozos sajt. Érdemes néhány számadat tükrében nézni, miként alakult a megye 600 ezres lakosságának tej- és tejtermékfogyasztása. Tejből összesen 53 és fél ezer hektó fogyott. Növekedés itt is van, de még korántsem éri el a kívánt mértéket. Ha csak a tízezer hektós pluszt nézzük, akkor a tej mennyisége magas, de még így sem éri el a fejenkénti fél litert napi átlagban. Jelentős emelkedés van a tejföl forgalmánál. Visszaszorul a kimérős és rohamosan nő a poharas iránti igény. Tejfölből 5000 hektót adtak el a boltok. Ami jól megfigyelhető: a tejtermékek fő fogyasztói a gyermekek, a fiatalok. Ez kifejezésre jut abban is, hogy az iskolatej az egyik legnépszerűbb ital, hogy a kakaó és más édes készítmények a büfékben, tejbárokban egyre több vevőt vonzanak. A tejiparnál a számokat, összevetve a korábbiakkal elemzik, hogy a korszerű üzletpolitikának megfelelően ezek figyelembevételével alakítsák a kínálatot, s javítsák a tejes tejtermékek propagandáját is. BARÁTOKNÁL MAGDEBURGBAN (2.) Beszélgetések egy iparváros jövőjéről Magdeburg az NDK ötödik legnagyobb városa, régi ipari központ. A háború idején sokat szenvedett, jó néhány romos épület deszkafallal körülvett foghíjtelek lépten-nyomon felhívja a figyelmet: a város újjáépítésében még nagyon sok a tennivaló. Különleges feladatot is jelent ez a munka, hiszen az NDK-ban is az egyik legfontosabb, hogy minél előbb minden családnak önálló, jó lakást teremtsenek, s ez elsősorban a nagy házgyári lakótelepeken valósítható meg. Ilyen Magdeburgban is több van. Hogyan hozzák összhangba a szép történelmi városközpont és az új lakónegyedek képét, mit ígérnek a magde- burgiaknak a következő évekre — ilyen kérdésekkel kopogtattunk be Werner Riechershez, a magdeburgi főpolgármester első helyetteséhez, aki Horst Heineman- nal, a város főépítészével együtt szívesen vállalkozott a kalauzolásra, együtt tekintettük át röviden az elmúlt harminc esztendőt, s a következő két és fél évtizedet. Magdeburgban különben könnyű dolga van a várospolitika iránt érdeklődőnek, mert a város új lakótelepeinek rajza, makettja, a város- központ rekonstrukciójának többféle tervezett változata kiállításon várja az érdeklődőket, bárki megtekintheti, s véleményeket is kérnek. — A korábban 335 ezer lakosú nagyvárosnak a háború után mindössze 110 ezer lakosa maradt, a lakásoknak közel a fele, a városközpontnak csaknem a kilencven százaléka elpusztult. Az első újjáépítési tervek az 1950-es években készültek — az akkori építési stílust most is magán viseli a város számos középülete. Később sokat változtattak a terveken: alapelvként határozták meg, hogy Magdeburg szocialista nagyváros, a nehézipar központja, a tudományok városa (három egyetemét a felszabadulás után alapították) — s a tervezők számára feladatul szabták, hogy mindezek a városépítésben is tükröződjenek. — Most korszerű város- rendezési tervvel rendelkezünk — mondja a főépítész. — Kétezerig vázoltuk fel a város jövőjét, de tanultunk a korábbi tapasztalatokból, s. háromévenként konkretizáljuk az egyes részterveket, így mindig figyelembe tud-| juk venni a mai kor követel menyeit, a tervek nem kötik meg'a kezünket. Az építész számára jelenleg kedvező a helyzet, mert egyrészt Mag- deburgnál nem jellemző a gyors lakosságszám-emelke dés, mint hasonló nagyvárosoknál (Magdeburg várhatóan 1990-re is csak 290 ezer lakosú város lesz, ma 276 ezer); másrészt dinamikusan épülnek az új lakónegyedek, tehát a legsürgősebb problémát, a lakáskérdés megoldását nem hátráltatja, hogy a városközpontban kicsit nehezebben és költségesebben haladunk előre. A lakásépítésről a főpolgármester-helyettes beszélt részletesebben. — A hatvanas évek közepe óta építünk Magdeburgban lakótelepeket — mondta —, s főleg erre alapozzuk tervünket, hogy a lakásproblémát 1990-ig megoldjuk a városban. Ez azt jelenti, hogy minden család rövid idő alatt a mai követelményeknek megfelelő jó lakáshoz juthat, s közben a régi — komfort nélküli lakásokból is fokozatosan jobb minőségű- ekbe költözhetnek az emberek. Ehhez olyan hatalmas lakótelepek szükségesek, mint az új északi városrész, amelyben három ütemben egyaránt 11—11 ezer lakást építenek. Az építkezések Magdeburg- ban is hasonló problémákat vetnek fel, mint nálunk. A lakások gyorsan épülnek, de a környezet, a kapcsolódó építkezések, éppen azok, amelyek a várost várossá teszik — gyakran elhúzódnak. A házgyári épületek változatosabbak, mint nálunk, de mégis gond az uniformizálódó városkép. Mostanában egyre többször kerül szóba a házgyári lakások belső átrendezése is: az egyébként célszerű lakásokat kifogásolók gyakran róják fel, hogy a tervezők csak a funkciót nézik (szoba, konyha, fürdőszoba), s ugyanakkor nem veszik figyelembe, hogy a mai kor embere másként él, mint akár csak a két évtizeddel ezelőtti. Bátrabban kellene hozzányúlni a lakások beosztásához — mondják, s ezt a tervezők már fontolgatják is. — Az építész számára jó néhány szép feladat kínálkozik a következő években is — veszi át a szót Horst Heinemann. — Az Elba, amely eddig a városfalak alatt, tehát Magdeburgon kívül folyt, a jövőben szerves részét képezi majd a városnak, legalábbis az építkezésekkel „be akarjuk hozni” a városba. Nagy feladat lesz az új lakótelepek és a régi városközpont ízléses összekötése, a régi munkásnegyedek rekonstrukciója, amelyek most mintegy éket jelentenek a régi és új Magdeburg között. Meg kell oldani egy sor olyan jellegű szociális problémát is, mint a régi házak lakásainak összkomfortossá tétele, mert ha erre nem figyelnénk, néhány év alatt elnéptelenedhetnének a központi részek. S aztán vannak olyan speciális problémák is, mint a híres XIII—XVI. században épült dóm újra szabaddá tétele — mivel az ötvenes években emeletes házak közé szinte „eldugták” a híres műemléket. Mivel azokat lebontani nem volna célszerű, most egy másik oldalról nyitnak teret, hogy a tekintélyes magasságú dóm teljes panorámájában ne csak szűk utcákból gyönyörködhessenek a helybeliek és a Magdeburgbá látogató idegenek. Vendéglátóink azt is elmondták: rengeteg jó ötlet származik a lokálpatrióta lakosságtól, s a város 210 tagú parlamentjétől, amelyben évről évre nagy vitákat folytatnak a jövő Magdeburgjáról. Marik Sándor Következik: A lakatos húsz piros rózsája. MA NYÍLIK Országos virágkötészeti versenj és kiállítás Nyíregyházán A XI. országos virágkötészeti verseny és kiállítás ma nyitotta kapuit Nyíregyházán, a Bessenyei György Tanárképző Főiskola kerengőjé- ben. A Magyar Agrártudományi Egyesület kertészeti társasága, a Nyíregyházi Városi Tanács, a Kertészeti Egyesülés és a Nyíregyházi Kertészeti és Parképítő Vállalat együttesen közel 360 ezer forintos költséget fordít a rendezésre. A versenyfelhívásra eddig hazánk 20 kertészeti, illetve városgazdálkodási vállalatának 61 virágkötője nevezett be. A résztvevők június 17-én érkeztek Nyíregyházára. Elhelyezésüket a tanárképző főiskolán biztosították. A verseny jún. 18-án reggel 6 órakor kezdődött. A versenyzők öt kategóiában — szabadon választott, kötelező, menyasszonyi csokor, koszorú és kirakat témában — mérik össze tudásukat. A helyezésekről öttagú zsűri dönt dr. Dalányi László, az ÉVM főosztályvezetője irányításával. A legeredményesebb versenyzők értékes tárgyjutalomban részesülnek. A kompozíciókat június 18-án délután 5 órától láthatják a vendégek. A kiállítás még két napon át tart nyitva: június 19-én és 20- án délelőtt 10-től 20 óráig. A Nyíregyházi Kertészeti és Parképítő Vállalat dolgozói június 14-én, hétfőn kezdték meg a főiskolán a dekorálást és a hely kiképzését. A „régi” Magdeburg.
