Kelet-Magyarország, 1976. június (33. évfolyam, 128-153. szám)

1976-06-17 / 142. szám

1976. június 17. KELET-MAG YARORSZÁG 3 Nyugdíjba vagy sem? HÁROM NAPIG TA­NÁCSKOZTAK hazunk­ban a szocialista országok szakszervezeti központjai­nak társadalombiztosítási vezetői. Legidőszerűbb kö­zös szociálpolitikai gond­jainkat — rehabilitációt, nyugdíjas kérdéseket — tűzve napirendre. „A nyugdíjasok munkába be­vonásának hatékonysága, anyagi, erkölcsi ösztönzői” című napirendi pont kü­lönösen méltán tart igényt figyelemre. Hiszen aho­gyan az előadó, N. Tro- fimjuk, szovjet társada­lombiztosítási vezető szakember hangsúlyozta — a nyugdíjasokkal való törődés társadalmi, gaz­dasági jelentőségű. Ennek megfelelően a Szovjet­unióban a kilencedik öt­éves tervben kétszer any- nyit fordítottak e célra, mint az előző két terv­időszakban együttvéve. A nyugdíjasok munkára ösztönzésének időszerű­ségét társadalmi és egyéni szempontok egyaránt alá­húzzák. Indokolja egy­részt a szocialista orszá­gokra általában jellemző munkaerőhiány, másrészt az aktivitás fontos életta­ni, életmeghosszabbító szerepe. Az idős korúak helyzetének javítása — a konferencia tanúsága sze­rint — azonos célja vala­mennyi szocialista ország­nak. Hasonlóképpen min­denütt igyekeznek a munkába bevonáshoz szükséges anyagi érdekelt­séget megteremteni. Érthető tehát, az utóbbi években gyakorlattá vált a szocialista országokban, hogy bizonyos munkakö­rökben a teljes nyugdíj folyósítása mellett dolgoz­hatnak az emberek. Más módon szolgálja a célt a tovább dolgozásra ösztön­ző nyugdíjpótlék, amely országonként eltérő mér­tékben növeli a nyugdíjat. Magyarországon — köztu­domásúan — évi 3—7, Bulgáriában 6, Csehszlo­vákiában 7 százalékkal. A Szovjetunióban anyagi kedvezményekkel és er­kölcsi elismeréssel befo­lyásolják az aktivitást, a termelésben való részvé­tel folyamatosságát. Az idén nyugdíjba vonulók­nak például több, mint 60 százaléka tovább dolgozik. A módszerek tehát vál­tozatosak. Ide sorolható a szocialista országokban mind szélesebb körű „be­dolgozás”, vagy az NDK- ban gyakorolt jövedelem­adó-kedvezmény, a Len­gyelországban meghono­sított elsőbbség a szanató­riumi beutalóhoz, a Szov­jetunióban rendszeresített munkaidő-kedvezmény és pótszabadság. ÉS HOGY MENNYIRE EGYBEVÁGÓAN egyéni és társadalmi érdek a nyugdíjasok termelőmun­kája, arra jellemző a kon­ferencián elhangzott ha­zai példa: Magyarorszá­gon tavaly 45,1 millió fo­rint ösztönző nyugdíjpót­lékot állapítottak meg, ami személyenként havi 248 fo­rint pluszt jelent. A mér­leg másik oldalán pedig több mint 3 milliárd fo­rint értékű termelési ér­ték mutatkozik. L. M. Elkészült a vállalati alkotmány Jó a munkásnak, 4 koll*k.fÍY # szerződős jó a vállalatnak « A kérdések között ilyenek szerepel­tek: maradjon-e hűségpótlék, az a fizeté­sen felüli jutatás, amit évek óta kapnak a VAGÉP-nél azok, akik a törzsgárda tag­jai. Érdeklődtek, hogy a délutános mű­szak után járó műszakpótlékot havonta, vagy negyedévenként fizessék. Kérdezték, hogy az igazolatlan mulasztók, vagy azok, akik ittasság miatt nem állhatták munká­ba kapjanak-e hűségjutalmat. — Vagyis nem úgy volt feltéve, hogy ki mit akar, hanem azzal kezdtük, hogy milyen lehetőségek vannak, ezen belül mit akartok? — mondja Muszbek István, a vállalati szakszervezeti bi­zottság titkára. Bezárt „kiskapuk" — A finomítás időszaká­ban vagyunk — kapcsolódik hozzá Markovics Gyula igaz­gató. — Már nem először ké­szítünk kollektív szerződést, ezért a mostaniban, amelyik 1980-ig szól, azokat a kérdé­seket vizsgáltuk legjobban, ami a rendeletek változásá­val nálunk is kellett, hogy változzon. Például most már a részesedési alapból nem le­het támogatni a lakásépítést, ezért máshonnan kerestünk rá fedezetet, mert ezt a for­mát nem akarjuk csökkente­ni. Az új kollektív szerződést véglegesen június 14-én, hét­főn fogadta el a vállalati szakszervezeti bizottság. Az igazgató és az szb-titkár alá­írása után július 1-től már az új kollektív pontjai az irányadók a dolgozók és a vállalat között felmerülő esetleges vitás kérdéseknél. — A korábbi szerződések gyakorlata alapján még job­ban a vállalati sajátosságok­hoz igazítottuk a szerződést. A lényeg az volt, hogy be­zárjuk azokat a „kiskapukat”, amelyek miatt esetleg más­képpen lehet értelmezni az egyes pontokat, mint ahogy az szándékuk szerint ké­szült. Közös érdek Természetesen a tervezet elkészültéig, majd részletes kidolgozásig igen sok ember véleményét hallgatták meg. Azzal, hogy üzemegységen­ként véleményt kértek, majd különböző bizottságokban tárgyalták meg az egyes részterületeket, már előzete­sen sok munkás Véleményét megismerhették. Ezt tetőzte be az előbb említett kérdés­sorozat, amelyet minden munkásnak eljuttattak, hogy akár névtelenül is, de vála­szoljon azokra a kérdésekre, amelyeknél a többség véle­ménye szerint alakítják a kollektív szerződést a meg­adott határokon belül. Jel­lemző az aktivitásra, hogy szinte minden kérdőív visz- szaérkezett. S jellemző az egységes gondolkodásra, hogy például alig volt olyan, aki ne helyeselte volna a fegyel­mezetlenektől a kedvezmé­nyek megvonását, vagy a másik oldalon a vállalathoz való hűség jutalmazását. Egyesek úgy mondják, a kollektív szerződés elkészí­tésekor két fél áll egymással „szemben”. Az igazgató a vállalat, a tfermelés érdekeit képviseli, míg a szakszerve­zetnek a munkások érdekeit kell szem előtt tartania. — Legfeljebb „hivatalból” lehet ellenfél a szakszervezet — ellenkezik az igazgató. — Nem én találom ki a szer­ződés pontjait. Értenie kell a szakszervezetnek is, hogy amit akarunk, az közös ér­dek. — Azt kell látni, hogy vég­ső soron egy a célunk — ma­gyarázza a szakszervezeti titkár is. — Nekem az az ér­dekem, ha elkészül az a ter­mék, akkor a munkás meg­Az Országos Anyag- és Ár­hivatal elnökének tájékozta­tója alapján az árellenőrzé­sek tapasztalatairól tárgyalt szerdai ülésén a tárcaközi ár- és termékforgalmazási bizott­ság. A hatóságok az első ne­gyedévben 8693 állami válla­lat, szövetkezet, bolt, magán­kisiparos és kiskereskedő ár­politikáját, kalkulációit, ár­tervét, árait vizsgálták. A tapasztalatok szerint a vállalatok általában viszony­lagos árstabilitásra töreked­nek, a kereskedelem is tar­kapja az érte járó pénzt. Az érdekképviselet elsősorban termelési érdekképviselet, amiben benne van a termelő ember is. Hiszen csak akkor lehet adni, ha van termelés. A nyugodt munka feltétele A legfontosabb inkább a hogyan kérdése. Mert nem mindegy, hogy a munkás kedvvel, vagy kényszerűen dolgozik, érzi-e, hogy meg­becsülik munkája után. A kollektív szerződés egyes pontjainál éppen a megbe­csülést hangsúlyozták ki. A VAGÉP-nél minden év­ben emelkedik a termelés, új termékek gyártását vezetik be. A nyugodt munkához tar­tozik, hogy olyan vállalati alkotmánnyal rendelkezze­nek, amely útmutatást ad a fontosabb dolgokhoz. irá­nyítja a vállalatot és a mun­kást egyaránt. L. B. tózkodik indokolatlanul nagy haszonkulcsok alkalmazásá­tól. A vizsgálatok azonban sok szabálytalanságot is feltár­tak, s indokolatlan áremelési szándékuktól is eltérítettek az ellenőrök több vállalatot. A különböző árhatósá­gok összesen 3194 eljárást kezdeményeztek szabályta­lanságok miatt, köztük 17 esetben büntető, 899 esetben szabálysértési, 27 esetben fe­gyelmi eljárást, 390 esetben pedig pénzbírságot. A tárcaközi bizottság az árellenőrzésekről Újra itthon viszontlátás örömé­vel jár-kel, hasonlít- gat és emlékezik a nyíregyházi tanárképző fő­iskola 25 másodéves hallga­tója. Ez nem is csoda, hiszen nemrég érkeztek vissza a Szovjetunióból, a Moszkva környéki Vlagyimirból. Sze­gedi, pécsi, egri és szombat- helyi tanárképzős fiatalok társaságában intenzív nyelv­gyakorlásban, úgynevezett részképzésben vettek részt a távoli szovjet városban. Ve­lük találkozva önként adódik a kérdés: megérte-e a hosz- szú távoliét, tudásban, ta­pasztalatban gyarapodva lát­juk-e viszont őket? — Feltétlenül — válaszol­ják szinte kórusban a lá­nyok, majd egymás szavába vágva sorolják bizonyítékai­kat, a még teljesen friss be­nyomásokat. — Átlagosan napi hat órát tanultunk az ottani főiskolán magyarul egyáltalán nem ér­tő tanárok irányításával. Ezenkívül az órákra való fel­készülés és a legfontosabb, a szovjet diákokkal való állan­dó kapcsolat adott lehetősé­get a nyelvtanulásra. Négy­ágyas szobákban laktunk, az esetek többségében két orosz diáklánnyal együtt. így az­után szinte észrevétlenül sa­játítottuk el a mindennapi életben használatos szavakat és kifejezéseket, az iskolai, bonyolultabb feladatok meg­oldásában pedig sok segítsé­get kaptunk szobatársaink­tól. Nyelvtani előadásokat hallgattunk, stilisztikai, or­szágismereti szemináriumo­kon vettünk részt, javítot­ták hanghordozásunkat, ki­ejtésünket. A sok újonnan elsajátított szó és nyelvtani törvény mellett külön haszon, hogy a régebben tanult és már-már elfelejtett szavak is felelevenedtek. Most már többségében ott tartunk, hogy nyugodtan hallgathat­juk az orosz nyelvű rádió­adásokat, különösebb gond nélkül olvashatunk újságot is. — Ezek szerint, ami a ta­nulást illeti, hasznos volt az ösztöndíj. De gondolom, azért nem görnyedtek állan­dóan a tankönyvek felé! — A legcsodálatosabbak a kirándulások voltak! Jártunk Moszkvában, Leningrádban, a Vlagyimir környéki ősi orosz városokban, amelyek a történelmi Oroszország köz­ponti részét alkották. Néhá­ny an közülünk eljutottak a Volgához is. Gorkijba és Cse- bokszáriba. Szovjet vendég­látóink kirándulást szervez­tek részünkre a Kaukázusba, sétáltunk az Elbrusz lábá­nál. Ezek a kiemelkedő él­ményeink, azonban Vlagyi­mirban sem unatkoztunk. Mindig érdekes megismerni egy idegen ország életét, még a hétköznapokat is, izgalmas megismerni egy másik nép szokásait. Részt vettünk az ottani főiskola kulturális és mozgalmi életében is, sokat jártunk moziba és színházba. Felejthetetlen a legendás orosz tél is, a mínusz 30 fok körüli hideg. Sok jó barátot, ismerőst szereztünk, gyakran jön majd ezután Nyíregyhá­zára vlagyimiri feladójú le­vél. z úti beszámolók most néhány napig szüne­telni fognak, helyet­tük ismét a tankönyvek ve­szik át a szót. Hamarosan elérkezik az orosz szigorlat időpontja, arra pedig ké­szülni kell. A Vlagyimirban járt nyíregyházi diákok ki­váló lehetőséget kapnak, hogy immár hivatalos fórum, kiküldőik színe előtt bizo­nyítsanak, biztos tudással hálálják meg a kapott lehe­tőséget. György Péter 4 A Hétköznapi történetek Érdekes történetet mond el az egyik községi tanács elő­adója. Az esemény a sokat hallott ügyintézéssel kez­dődik, aztán felvillan há­romféle emberi tulajdonság: a bizalmatlanság, a pénz utáni mohó vágy, és a segí­tőkészség. * — A szomszéd település­ről átjött hozzám egy idős bácsi, hogy anyakönyvi ki­vonatot kérjen, mivel itt szü­letett. Mondom neki, hogy máris kiállítom, de kell hoz­zá egy 50 forintos okmány­bélyeg. Erre ő: „Jaj, lelkem, csak annyi pénzem van, hogy visszamehessek vele a busz- szal. Nem tudtam, hogy ezért is fizetni kell”. Tessék kérni kölcsön régi ismerőstől. Az öreg egy óra múlva vissza­jött, kezében a pénzzel. El­mondta, hogy régi ismerősé­től, illetve régi falubelijétől csak úgy kapott pénzt, hogy valamit zálogba hagyott. Hogy mi volt az? A nyug­díjából megvásárolt 10 lottó- szelvény. Erre nyomban ad­tam kölcsön egy 50-est az öregnek és visszaküldtem, hogy váltsa ki a szelvényeit. — S vajon nyert az öreg? — Valamit mindenkép­pen ... * Gyári munkás sorolja: — Többször panaszkodtam a gyárban, hogy a forgalmas kövesútra néző kiskapúöreg zárja elromlott, s a drótke­rítés is úgy tönkrement, hogy ki-be jár rajta a ku­tya. A fenébe is, a környé­ken nem kapok sem megfe­lelő zárat, sem drótot. Már szégyellem a helyzetet, meg féltem a legkisebb fiamat, aki gyakran kiszalad az útra játszani. Egy este aztán me­gyek haza 11 körül a mű­szakból, a szokott módon rá­teszem kezem a kilincsre, hogy benyomjam az ajtót. Nem mégy. Be van kulcsol­va. A kerítés is új. Nocsak, eltévedtem? Szétnézek, el­kezdek örülni, de már jön is az asszony nevetve és kezé­ben himbál egy kulcsot. — Ki volt a „tettes”? — Hát, a délelőttös mű­szakban dolgozó Rákóczi brigád. * Még van egy fél óra, míg a kisvonat begördül a kóró- vékony síneken. Az ötven körüli, őszülő állomásfőnök a szék karjára teríti zubbo­nyát és mesél: — Én nem itt lakom, ha­nem Gávavencsellőn. Tar­talékos, vagyis helyettesítő beosztásban dolgozom. Min - dig oda vezényelnek, ahol valaki megbetegszik,- vagy szabadságra megy. Strapás munka ez, de szeretem. Most az itteni főnököt helyettesí­tem. — Szabad még egyszer a nevét? — Kozák András vagyok. — Ismerünk egy színészt... — Nem rokonom, de fur­csa történet fűz hozzá. Jó tíz éve lehetett. Ebédelünk a feleségemmel, jön a postás egy levéllel. Az asszony fel­bontja és méregbe gurul: „Mi közöd neked a színész­nőkhöz? Hová jelentkeztél te?!” Kiveszem kezéből az írást és olvasom, hogy két nap múlva jelenjek meg a Színház- és Filmművészeti Főiskolán felvételizni. Men­tem a postára és mondtam, hogy több névrokonom van, vigyék ezt a levelet másnak. A következő nap a levél egy ‘újjongó fiatalember kezé­be került, aki ma népszerű színész. De ha mérgünkben eltépjük azt a levelet, mi minden történhetett volna ... Csak képzelje el. Elképzelem. Nábrádi Lajos Fafaragók, karvezetők, néptáncosok Nyári tanfolyamok, továbbképzések Évről évre a nyári hóna­pokban bonyolítja le a me­gyei művelődési központ a műkedvelő művészeti cso­portok vezetőinek képzését és továbbképzését. Elsősor­ban pedagógusok és népmű­velők a résztvevői ezeknek a tanfolyamoknak, amelyek közül néhány, a több éves képzés után működési enge­délyt is ad a sikeresen vizs­gázóknak. Színjátszó csoportok és iro­dalmi színpadok rendezői képzésével kezdődött az idei program. E csoport résztve­vői az idén befejezik tanfo­lyamukat, s a szükséges tud­nivalókból vizsgát tesznek. A sort ugyanebben a kategó­riában a gyermekszínjátszó csoportok rendezőinek kép­zése követi, ugyancsak Má­tészalkán, június 21-től. Üjfehértó művelődési háza fogadja ebben az évben a kezdő és haladó tanfolyamo­kon az ifjúsági klubvezető­ket, június 21—30. között. A haladó csoportok résztvevői ebben az évben vizsgáznak. Ennek a tanfolyamnak az az érdekessége, hogy egyéves el­méleti képzésük után itt mé­lyíthetik el ismereteiket a Vasvári Gimnázium népmű­velés szakos tanulói. Ugyan­ebben az időben ismét Kis­várdán rendezik az amatőr­filmesek és fotószakkörök ve­zetőinek tanfolyamát. Több mint húsz honismer réti szakkörvezető vesz részt a június 22-én Baján kezdő­dő országos táborban. A hó­nap végétől július közepéig Nyíregyházán a kárvezetők, Nagykállóban pedig a népi tánc csoportok vezetői is­merkednek e művészeti ágak elméleti és módszertani kér­déseivel. Országos fafaragó tábor nyílik július 5-én Vásáros- naményban, amelyre több ne­ves népi iparművészt hívnak meg. A tábor célja elsősor­ban a megyében dolgozó fa­faragók képzése, akiknek munkáit a közönség kiállítá­son ismerheti meg. A nyári tanfolyamok sorát a július 12—17 között rendezendő há­rom program zárja Nyíregy­házán. Ekkor indul a bábcso­portok vezetőinek kezdő tan­folyam a Rozgonyi Kollé­giumban. Ugyanott látják vendégül a fizikai dolgozók tehetséges gyermekeit egy­hetes rajztáborban. A har­minc gyermeket gazdag prog­ram, sok kirándulás várja. Itt tartják az ipari üzemekben népműveléssel foglalkozó szakszervezeti kultúrfelelő- sök és klubvezetők munkás­művelődési tanfolyamát. A nyári bentlakásos tanfolya­mokon megyénkből összesen több mint kétszázan vesznek részt.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom