Kelet-Magyarország, 1976. június (33. évfolyam, 128-153. szám)
1976-06-16 / 141. szám
2 KELET-MAGYARORSZÁG 1976. június 16. ¥ Ártatlan szörny A naptárra pillantok: június. Igen, ilyenkor szokott előjönni a lochnessi szörny. Igaz, nem a víz alól, az újságok hasábjai közül bújik kétségeink közé. Általában ez az időszak, a nyár az uborkaszezon. Ez egyszer nem is a sajtó szenzációhiánya, hanem a tudomány parancsolta elő a víz alól Nessie-t (ez a beceneve). De hadd mutassam be azoknak, akik jártukban-keltükben még nem találkoztak volna vele: az őskorból ittmaradt .őshüllő lenne, és állítólag az észak-skóciai Ness-tó- ban él. Évtizedek óta vélik látni a mintegy ötven négyzetkilométeres vízfelületen többé vagy inkább kevésbé megbízható szemtanúk — most azonban szaktestület vette kézbe az ügyet, a New York-i Alkalmazott Tudományok Akadémiája. Neves amerikai, angol és kanadai tudósok utaznak Skóciába azzal a tiszteletre méltó szándékkal, hogy fényt derítsenek a legendára: él-e szörny a tóban, vagy nem? Eddig csak amatőrök vágtak neki e feladatnak, most azonban tévedhetetlen eszközöket vetnek harcba; a parton és a víz felszíne alatt elhelyezett műszereket. Egy résztvevő szerint a kezükben lévő speciális kamera „eddig a leglehetetlenebb. feladatokat is . elvégezte”. Hát .ez .éppen alkalmas'lesz ide. Hír szerint Nessie 1961 és 1970 között ötvenhét- szer tűnt fel a tó felszínén. De miért teltek el évtizedek anélkül, hogy bárki is tudományos eszközökkel látott volna a vizsgálathoz? A skótok legalábbis nem szorgalmazták ezt. És örülnek-e most a skótok az expedíciónak? Erős a gyanúm, hogy nem lelkesednek ' érte, bár nem nekik kell' viselni á költségeket! Ha ugyanis a New York-i tudományos akadémia megállapítja, hogy Nessie nem létezik, aligha várhatják ezentúl a turistákat, akik abban a reményben jöttek e zord tájra, hogy megláthatják a szörny körvonalait a ködös távolban. A tudományos expedíció vizsgálata azzal fenyeget, hogy a világ szegényebb lesz egy szörnnyel. De ha kiderülne, hogy él? Annyi baj legyen! Nemzetközi védelem alá kell helyezni. Elvégre a világ más — acélból és sok egyéb matériából készült — szörnyei között ő a legkevésbé szörnyű szörny. Tatár Imre A szörnykutatók a csoda- kamerával. Teljesítette az első lél évi termelési tervét a Fehérgyarmati Ruházati Szövetkezet. Először ebben az évben egyszerre szabadságolják az üzem dolgozóit. A több száz nő az ország különböző helyein tölti szabadsagát. Nagy várakozással készül a vakációra az a 40 dolgozó, akik vállalati támogatással együtt utazhatnak Lengyelországba. HŐK VÁLASZOLNAK Hol tölti a szabadságát? Nyár: szabadságok, üdülések, kirándulások. A munkahelyeken gyakran elhangzik a kérdés: „Mit csináltok a nyáron, hová mentek, mikor leszel szabadságon?” A gyerekek számára szünidőt jelent, a felnőttek számára pedig az éves szabadságot — ha nem is az egészet, de jórészét többnyire ekkor veszik ki a dolgozók. Néhány nőnek tettük föl a kérdést: mit terveznek a nyárra. Sándor Tamás- né, a megyei társadalom- biztosítási igazgatóság dolgozója, Szappanos Katalin, a nyíregyházi Nyírfa Áruház raktárosa, valamint Diószegi József- né és Novák Tamásné, a nyíregyházi ruhagyár dolgozói válaszoltak. Igazodás az óvodához — összesen huszonkét nap szabadságom van egy évben — mondta Sándor Tamásné. Be kell osztani, hogy mindenre jusson. Két kislányunk van, az egyik nyolc-, a másik pedig öt és fél éves. A kicsi óvodába jár, most lesz ősztől nagycsoportos. Az óvodában egyhónapos szünetet tartanak június 21-től, így ehhez is alkalmazkodni kellett. A nagyobbik lányom ugyan lehetne napközis, s mint tavaly, a kicsit is elhelyezték volna más óvodába, ha nagyon szükséges — de azt hiszem, kell az a pár hét „nyaralás” nekik is... A nyaralást azért mondom idézőjelben, mert úgy tervezzük, hogy én otthon maradok velük egy darabig, aztán pedig a nagymamánál lesznek. Az igazi üdülés egy hét lesz. A társadalombiztosítási igazgatóságnak Gergelyiugornyán és Hajdúszoboszlón van egy-egy kis üdülője, s mi a szobosz- lóiban kértünk helyet. Két évvel ezelőtt már voltunk ott, s nagyon kellemesnek találtuk. Két szoba, konyha, jól felszerelve — és csak tíz forint egy főre naponta... Tavaly a férjem révén a KI- S7.ÖV egyik balatoni üdülőjében voltunk két hétig. Reméljük. az idei üdülésünk is olyan jól fog sikerülni. Talán, ha lehetett volna, hosz- szabb időre kérjük, de nagyon sok az igénylő az igazgatóságról — sok dolgozó szeretne ott eltölteni pár napot... Be kell hát osztani. Először beutalóval Szappanos Katalin tizennyolc éves. Ez lesz az első szakszervezeti üdülése, „ — A kartársaim közül már többen voltak szakszervezeti üdülőben, és sokat hallottam tőlük, hogy nagyon jól érezték magukat. így én is kértem az idén egy beutalót Miskolc-Tapolcára. Mindössze 251 forintot kell fizetni — igazán megéri az a két hét. Június 17-én utazom és július elsejéig üdülök. Még nem jártam Miskolc-Tapolcán... Tavaly nyáron nem voltam sehol sem, pedig nagyon szeretek kirándulni^ utazni. Valahogy nem jött ki a lépés. Elapróztam a szabadságomat... Csak tizenkét nap jár évente. 1974-től dolgozom itt az áruházban, abban az évben jöttem át a háziipari szövetkezettől, ahol kötő-hurkoló szakmát szereztem. Ősszel elkezdem a kereskedelmi szakmunkásképzőt, hogy igazi kereskedő legyek... Indul a gyár szabadságra... — Augusztus 11-től 25-ig tart nálunk a szabadság, épp a napokban tudtuk meg a pontos dátumot. Ekkor végzik a gyárban az általános karbantartási munkákat, ekkor veszi ki a szabadságát mindenki. — Diószegi József- né mosolygós fiatalasszony, a gőzvasalóból jött ki beszélgetni pár percre. — 1973- ban esküdtünk, a férjem a Volánnál szerelő. Az esküvőt azért említem, mert a nász- Útunkon Balatonvilágoson megismerkedtünk egy házaspárral, s most a szabadságunk alatt náluk töltünk egy hetet Kaposváron. A maradó időben pedig szeretnénk átmenni Csehszlovákiába, esetleg az NDK-ba. Tavaly Lengyelországban voltunk két hétig egy csoporttal, most már a saját kocsinkkal mehetünk. Gyerek még nincs, így most még könnyen mozgunk... Novák Tamásné a 17-es szalag mellől állt fel. Három gyerek édesanyja. — A gyerekek közül a legidősebb, a gimnazista lányom megy egy hétre a Balatonra, aztán pedig — mivel elég jó oroszos — nyelvi táborba a Sóstóra. A nagyobbik fiú másodéves lesz a százhetesben, villanyszerelőnek készül. Ö dolgozik, és egy hónap szünideje lesz, nem készül sehová. A kisfiú pedig mehetett volna Zamárdiba a vállalat révén, de nem mertem elengedni, nem én. Olyan eleven... A másik két gyerek kétszer is volt ebben az üdülőben! Majd megy a kicsi is, ha nagyobb lesz .. — Ügy tervezzük, hogy a férjem is augusztusban Veszi ki a szabadságát. A tejipari vállalatnál dolgozik, gépkocsivezető. Persze, náluk sose lehet tudni— ha valaki beteg lesz vagy más jön közbe, akkor be kell menni. A tejet ki kell szállítani... Mindenesetre nem lesz nehéz megtalálni, mert nem készülünk sehová a nyáron. Tudja, ősszel lakást kapunk. Már kitették a nevünket a tanácson! M«* egy szobában lakunk a há rom gyerekkel... Igaz, elég nagy a szoba, van egy kis hálófülkéje is, de mégis csak szűk! Háromszobást igényeltünk három évvel ezelőtt. Most aztán ezt a lakást ki kell festetni, kicsit rendbehozatni, mielőtt kiköltözünk. Ez a szabadság alatti programunk... No, persze, azért mi is szeretnénk egyszer-kétszer kimenni a Sóstóra, a strandra. Tarnavölgyi György MAR KÉSZÜLNÉK Magyarország régészeti topográtiájának újabb kötetei Egyre nagyobb mértékben pusztulnak a „föld alatti Magyarország” értékes régészeti lelőhelyei, mindinkább csökken számuk a nagyarányú építkezések, tereprendezések miatt. Ezért is fontos, hogy a régészeti szakemberek számba vegyék, feltérképezzék hazáfík valamennyi lelőhelyét, a régészeti leletek forrását. Nyomdába került már a „Magyarország régészeti topográfiája” című sorozat ötödik-hatodik kötete, amely Komárom megye régészeti topográfiáját dolgozza fel, s a Békés megyei szeghalmi járás topográfiáján is munkálkodnak a nyomdászok. A • kötetek eáyi'k szerkesztője,' Torma István mutatta be a tudományos munkát: — A teljes magyar régészeti leletanyag egységes topográfiai feldolgozásának szükségességét ismerte fel 1961-ben a Magyar Tudományos Akadémia régészeti kutatócsoportja, s kezdeményezte a „Magyarország régészeti topográfiája” című sorozat megindítását. — Magyarország régészeti topográfiájának anyaggyűjtése és feldolgozása az őskortól a török korig (XVI—XVII. századig) terjed. Ezt az időhatárt az indokolja, hogy Magyarország területének legnagyobb részén a török háborúkban csaknem teljesen elpusztultak a középkori falvak, városok, várak, egyházi épületek, így a XI—XVI. század emlékeit is régészeti módszerekkel kell kutatni-. A tudományos munka során igyekeznek teljes egészében összegyűjteni a kutatott területeken előkerült régészeti léleteket, valamint az ezekre vonatkozó, múzeumi adattárakban őrzött dokumentációkat. Mint az adásokból látható, a vasárnaponként sugárzott A hét című belpolitikai műsor alapvető szerkesztési elve, hogy az előző hat-hét nap jelentősebb hazai (és a kiemelkedőbb vi-, lágpolitikai) eseményeit áttekintse, szükség szerint kommentálja, tehát hogy valami aktualitáshoz kötődjenek riportjai, tudósításai, magyarázatai. Természetesen vannak hetek — ha ritkán is — amikor országra szóló esemény nem történik, mégis meg kell jelennie A hétnek a képernyőn, de — s ez is alapvető elv — nem szabad erőszakoltan aktualizálnia sem. Ilyenkor kerülnek a műsorba olyan riportok, amelyek máshol nagyon jól megállnák a helyüket, harmonikusan illeszkednének a napi műsorképbe, itt azonban sután-furcsán hatnak. Egyrészt mert nem eseményt közölnek, magyaráznak, másrészt mert — ebből következően — érdektelennek tűnnek. Pedig valójában nagyon is figyelemre méltóak, s más műsorkörnyezetben hatásosak is lennének. Ilyen volt a legutóbbi adásban a komlói bányászok és a ruhagyári asszonyok szocialista brigádjának kapcsolatáról, együttműködéséről készített riport, A csongrádi termelőszövetkezeti összeállítás és a mongol bányászokról szóló riport is nélkülözte az aktualitást. Ez utóbbiak is érdekesek voltak ugyan a maguk nemében, de nem illettek A hétnek ebbe az adásába. S még egy megjegyzés engedtessék meg. Újságírók, rádió- és tévériporterek nem egyszer reagáltak már érzékenyen, rövid glosszákban arra, ha egy-egy megkérdezett Ve^ zető egyesszám első szentélyű birtokos raggal — („az én vállalatom”, „az én termelőszövetkezetem”) — említette az általa irányított gazdasági egységet. Tehát nyilván csak a rossz ragadós mivoltából eredő elszólásként szaladhatott most ki a jeles riporternő száján így megfogalmazva a kérdés: „Az ön termelőszövetkezete mennyit kapott az államtól?” Ha egyszer másokban valamit nyilvánosan kárhoztatunk, kettőzött figyelemmel kell kerülnünk, hogy a hibába magunk is bele ne essünk. (Egyébként innen ki is lehetett volna vágni ezt a szóbotlást.) A fogalom tisztaságát a kifejezés tisztaságával őrizhetjük meg! Színes, tartalmas szokott lenni a Cimbora egy-egy adása. Ez a gyermekeknek szóló irodalmi magazin játékos módon tágítja látókörüket, csiszolja ízlésüket. Ha az újra fellángolt színházi vitákra gondolunk, a jövőt illetően némileg talán megnyugodhatunk, már ami a Cimbora nézőtáborát — a leendő színházlátogatók egy részét — illeti: színháztörténeti szemelvényekkel igyekeznek a műsor szerkesztői a gyermekek érdeklődését felkelteni, tájékozottságukat gyarapítani, dicséretes gondossággal és ötletességgel. Jó ügyet segít azzal az újdonságával is, hogy a jövőben együttműködik a Kincskereső című ifjúsági újsággal. Több ez, mint a laptársnak szóló reklámfogás. Az írott szó, a nyomtatott szöveg értékére, megbecsülésére tanít vele. Seregi István A RADIO MELLETT Heti rádiókrónikánkban elsőként a vasárnap este sugárzott Költői Anna-em- lékműsorra térünk ki, melyet Friss Istvánná és Barát Apollónia az egykori harcos- és munkatársai visz1- szaemlékezéseiből, valamint eredeti dokumentumokból állított össze a magyar munkásmozgalom egyik kiemelkedő, mártírhalált szenvedett vezetőnője születésének 85. évfordulójára. A dokumentumműsor gerincét — Költői Anna nagyívű pályájának hátterében — a két világháború közötti hazai munkásmozgalom öntudatra nevelő, emberformáló munkájának érzékeltetése jelentette. A vísszaemlékezők közül ezt különösen Marosán György hangsúlyozta, mondván, hogy a fizikai munkásból szakszervezeti és szociáldemokrata pártvezetővé, OTI- igazgatósági taggá vált Költői Annát munkás elkötelezettsége és kiváló személyi adottságai alapján a mozgalom választotta ki és nevelte, s rámutatott arra, hogy „.. uiz egyéni tulajdonságok a közösségben válnak igazi értékké”. Bernáth Lászlóné és Szabó Piroska — akik sok évig dolgoztak, küzdöttek együtt vele — Költői Anna egyéniségét, emberi portréját vázolták föl rendkívül életesen. Döbbenetes hite- _ 1ességet adtak a visszaem- '"Tékézéseknek az olyan apróságoknak látszó megfigyelések elmondása is, mint pl. mikor 1944. márc. 19-én, a német megszállás napján Költői Anna az iratokat lázas sietséggel menekítette és csomagolta el a Vasas Székházban, hogyan csörgött végig a harisnyáján a kiömlött tinta... Ö, aki a német megszállás után is a helyén maradt és a lakásán fogadta a bizalmiakat, nem véletlenül vált a nyilasok és a nácik egyik első célpontjává és a mozgalom mártirjává. Élete, tevékenysége és helytállása ma is példa lehet, mint ahogyan a róla szóló dokumen- < tumműsor záróakkordjaként elhangzott. Egy másik műsorról csak röviden. Hosszabb szünet után, vasárnap délután ismét jelentkezett a Magyar Rádió Karinthy-színpada, mégpedig új, eredeti „miniatűrökkel”, a sokoldalú Páskándi Géza „Az én kabarém!” c. műsorának I. részével. Most és itt csak annyit, hogy a kitűnő író „bandzsa humora, gellert kapott, csúsztatott poénjai” a szándékolt gondolkodásra késztettek. A modern drámatechnika, a groteszk elemek, a pointírozó álmorbiditás alkalmazása, a több értelmű szóhasználat ezekben a kabaréjelenetekben és dialógusokban a szokványostól áttételesebben, ám nem kevésbé hatásosan volt humoros. Érdeklődéssel várjuk a II. részt, hogy további „példatárból” tud- hassukmeg, milyen is Pás- kárrai Kabaréja — aminek elméfcsfci alapjairól a Marton Endrével folytatott beszélgetéséből idéztünk fentebb. Merkovszky Pál rr „Ősszel lakást kapunk..."
