Kelet-Magyarország, 1976. május (33. évfolyam, 103-127. szám)
1976-05-14 / 113. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1976. máju6 14. A „fehér világ” alkonya Dr. Szekér Gyula Ottawában Dr. Szekér Gyula. a kormány elnökhelyettese a kanadai kormány meghívására kedden este hivatalos látogatásra Ottawába érkezett. Szerdán találkozott Pierre Elliott Trudeau miniszter- elnökkel. Ezt megelőzően tárgyalásokat folytatott Donald Jamieson kereskedelmi és iparügyi miniszterrel a magyar- kanadai gazdasági kapcsolatokról. A szívélyes légkörű eszmecserén kölcsönösen megállapították, hogy számos lehetőség kínálkozik a két ország közötti gazdasági együttműködés és ipari kooperáció fejlesztésére, elsősor. ban a mezőgazdaság és gépipar területén. Szükséges, hogy ebből a célból a két ország szakértői minél előbb kapcsolatba lépjenek egymással és felmérjék a piaci lche. tőségeket. Jamieson miniszter ebédet adott a magyar miniszterelnök-helyettes tiszteletére, melyen a kormány több tagja is részt vett. A nap folyamán dr. Szekér Gyula jelen volt a kanadai parlament ülésén, majd eszmecserét folytatott Mitchell Sharppal a kormánypárt parlamenti vezető, jével, aki a miniszterelnököt annak távollétében rendszeresen helyettesíti. Ezt követően Alastain Gilleupie bánya és energiaügyi miniszterrel folytatott eszmecserét, majd találkozott a kanadai sajtó képviselőivel is. Hivatalos ottawai tárgyalásai befejeztével dr. Szekér Gyula Toron, tóba és Montrealba látogat. Csütörtök reggel Libanonban újabb összecsapások voltak a falangisták és a nemzeti-hazafias erők osztagai között. A tegnapi nap folyamán a harcokban ötve- nen vesztették életüket, százötven a sebesültek száma. A leghevesebb összecsapások Bejrútban zajlanak, de harcok folynak Tripoliban és az ország más városaiban is. A UPI szerint tegnap találat érte Eliasz Szarkisz újonnan megválasztott libanoni elnök Bej rút melletti villáját. Kamal Dzsumblatt, a haladó szocialista párt vezetője tegnap este Bejrútban megbeszélést tartott Jasszer Arafattal, a Palesztinái FelMegújúló gerrilatámadá- sok hívják fel a a világ figyelmét az afrikai fehér uralom egyik „bástyájára” Rho. desiára. Az ország 6,1 millió főnyi színes bőrű lakossága 270 ezer „fehér” uralma alatt áll. A színes bőrű népesség 90%-a déli bantu nyelveket beszélő népekhez tartozik. Nyersanyag-kitermeló. természeti kincsekben gazdag agrár-ipari ország. A világon harmadik a krómérc-, hatodik az azbeszt-, nyolcadik az aranytermelésben, de egyéb ércek bányászata is jelentős. A kitermelt ásványi kincseket a hazai, a brit, a dél-afrikai, a nyugatnémet, az amerikai és japán ipar használja fel. Az ország külkereskedelmi forgalmának közel 80%-át mozambiki kikötőkön keresztül bonyolította le. Az ország területén 1514- ben jelentek meg a portugálok. A később Matabele- földnek nevezett területet 1889-től a Cecil Rhode által szabadítási Szervezet végrehajtó bizottságának elnökével. A tanácskozás részletei nem ismeretesek. Ugyancsak tegnap este közös értekezletet tartottak a „Libanoni Arab Hadsereg” és a Kamal Dzsumblatt vezette baloldali pártok képviselői. A tanácskozás után kiadott közlemény hangoztatja: a „Libanoni Arab Hadsereg” csatlakozik a Palesztinái ellenállás és a libanoni hazafias mozgalom harcához. A közlemény szerint a két fél a jövőben összehangolja álláspontját és intézkedéseket tesz akcióegységük előmozdítására. alapított Brit Dél-afrikai Társaság Dél-Rhodesia néven irányította. A vidék északi része Észak-Rhodésia (a mai Zambia) is a társaság igazgatása alá került. 1918-ban Dél-Rhodesia brit korona- gyarmat, Észak-Rhodesia protektorátus lett. 1923-tól Dél-Rhodesia önkormányzattal rendelkező gyarmat. 1953. tói a brit gyarmatosítók által létrehozott Közép-afrikai Fö- derácó része, 1963-tól ónálló kormányzattal rendelkező brit gyarmat. 1964. áprilisában hatalomra került Ian Smith reakciós kormánya, amely a gyarmat nevét 1964. október 24-én Rhodesiára változtatta. 1965. november 14-én a fehér telepesek egyoldalúan kikiáltották az ország „függetlenségét”. 1966. december 22- én Rhodesia kilépett a Brit Nemzetközösségből. 1970. március 1-től köztársaság lett, az életbe lépő alkotmány, „afrikai” és „európai” területre osztotta az országot. 1974. decemberében az afrikai fel. szabadító harc megerősödése tárgyalóasztalhoz kényszerítette a rhodesiai kormányt. 1975. elején a Zimbabwei Afrikai Unió (ZAPU) és a Zimbabwei Afrikai Nemzeti Unió (ZANU) az Afrikai Nemzeti Tanács (ANC) keretében egyesült. 1975. szeptemberében sikertelen tárgyalások folytak a Smith-kormány és az ANC között. 1976. február végén Rhodesia támadást hajtott végre Mozambik határ menti települései ellen. Válaszul március 3-án a mozambiki kormány lezárta több mint ezer kilométeres rhodesiai határát és kisajátította az országban lévő rnodesiai javakat. Május 3-án a fokozódó gerillaháború ellen új offenzíva érdekében 55 ezer főre duzzasztotta az „önvédelemre” készülő kormány a hadsereg és a rendőrség létszámát. Harcok Libanonban Változás vagy állandóság Kínában ? hullanak ismét a fejek, mint a 66—67-es kulturális forradalom idején. Meglehet tehát, hogy találóan jellemzi a jelenlegi pekingi politikai helyzetet a londoni Guardian egyik cikkéinek címe: „Törékeny fegyverszünet Peking frakciói között”. S az is bizonyos, hogy a Mao utódlásáért folyó hatalmi harc még nem dőlt el, különben nem kerülne sor fegyverszünetre. A már idézett hongkongi South China Morning Post szerint az USA-t és Japánt most leginkább az érdekli: bármerre dől is el a kínai hatalmi harc, kitart-e Peking szov- jetellenes politikája mellett? Ha más alapállásból tó, de a szocialista tábort, a béke híveit is elsősorban ez érdekli, hiszen a kínai politika többi vonatkozása nagyrészt kínai belügy. K ína-szakértők szerint az úgynevezett radikális és az úgynevezett pragmatista szárny között az a fő különbség, hogy az előbbiek a politikai harcot, az utóbbiak a gazdasági fejlődést tartják az elsőrendűnek. Meglehet. Annyi azonban bizonyos: a Szovjetunióval és a többi szocialista országgal való szembefordulás mind a politikai harcot, mind a gazdasági fejlődést Kínában egyértelműen rossz irányba viszi. Más szóval: politikailag és gazdaságilag egyaránt csak úgy fejlődhet igazán korszerű, népe javát és valódi érdekeit szolgáló hatalommá a világ legnépesebb országa, Kína, ha visszatér a barátság és a szövetség politikájához azokkal az államokkal, amelyekben a nép van hatalmon. (KS) PÁRTKONGRESSZUSRA KÉSZÜL AZ NDK 2. Megoldják a lakáskérdést A rövid idő alatt Berlin egyik jelképévé vált tv-to- rony alatt, a berlini informá. ciós központ nagyon csinos, idegenvezető-nője a hivatalos kedvességen messze túltevő lelkesedéssel magyarázta az épülő főváros makettje felett: „Berlin egyre szebb és egyre fiatalabb”. A második világháborúban 70 százalékig lerombolt város újjáépítésének szakaszait ismertetve jutott el a mostani nagyarányú lakásépítésig, ami legfőbb fia- talítója Berlinnek is. 7S0 ezer új otthon Az NSZEP IX. kongresszusának irányelvei szerint 1976 és 1980 között a lakáskörülményeket 750 ezer lakás építésével, illetve átépítésével, korszerűsítésével kell megja_ -vítani. Ez a szám 250 ezerrel nagyobb, mint a legutóbbi öt évre tervezett, és 140 ezerrel nagyobb, mint a megvalósított lakásépítések száma. Az 1980-ig megépülő 750 ezer lakásból 75—77 ezret Berlin lakossága kap. E számok ismeretében egyáltalán nem furcsa az embernek, ha a tv-toronyból körülnézve, a főváros nagyrészt már kialakult központja körül valóságos építődarú- erdőt lát, magasodó házakkal. Üj lakótelepek, színes, tetszetős, 20—25 szintes épületei nőnek ki a hajdani bérkaszárnyák szürke, egyhangú tömegéből. Talán valamely, a jelképeket tisztelő szándék alakította úgy, hogy a IX. kongresszust megelőző hetekben éppen a IX. kerületben kezdődött egy új városrész építése, ahol 1980-ig 20 ezer lakás készül el. Biztosan elkészül-e. biztosan betartják-e a tervet? — kérdeztük Heinz Geldnertől, a lichtenbergi kerületi tanács titkárától, akit ugyancsak a lakásépítés üteméről, arányairól és módjairól faggattunk. Geldner elvtárs először nem nagyon értette a kérdést: ha egyszer megtervezték, a pártkongresszus irányelveiben is benne van, hogy a 750 ezerből 75—77 ezer lakás Berlinben, s ezek közül 15 585 Lichtenbergben, az ő kerületükben épül meg, mi tehetné kérdésessé, hogy 1980 végéig ezekbe az otthonokba be is költözhetnek a lakók... Minden gyerek óvodás Egy nagyon szép tavas, erdős rész körül, tulajdonképpen egybefüggően, mégis különállóan három lakótelep épül itt, Berlin egyik munkáskerületében. A lakás ugyan alapvető, de csak egyik alkotóeleme a lakótelepnek. A titkár idézte a IX. kongresszus irányelveit, amely kimondja, hogy a lakásokkal együtt és egyidőben létre kell hozni a szükséges iskolákat, tornatermeket, óvodákat, bölcsődéket, kulturális és klub- helyiségeket, fiókkányvtára. kat, kereskedelmi intézményeket, rendelőintézeteket és szolgáltató létesítményeket. Az 1972-ben kezdődött nagyarányú lakásépítéssel párhu. zamosan eddig is úgy építették például a gyermekintézményeket, hogy minden gyereket fel tudtak venni a lakótelep egyik vagy másik óvodájába. Hetvenkettő óta megépült még két vasárcsarnok. *az idén átadják a harmadikat. Szolgáltatóház épült, s ebben posta, virágüzlet, egy szolgáltató felvevőhely, női és férfifodrászat, kozmetika létesült, A klubvendéglőben naponta 2500 adag ebédet főznek. 2000 adagot az iskolások részére. A !X. kongresszust megelőző napokban adják át rendeltetésének a lakótelep új egészségügyi központját, ahol 50 orvos dolgozik majd. * A munkásoké az elsőbbség A lakáspolitikáról váltottunk aztán szót: kik kapják a lakásokat és mennyi ideig kell várni arra, nogy egy- egy család új otthonhoz jusson? A munkáscsaládoké az elsőbbség, mondják ki az elvek, és valóban ... A legutóbbi öt évben Lichlenberg- ben átadott lakások 70 százalékát munkások kapták, elsősorban több műszakban dolgozó munkások. Előnyt élveznek a sokgyermekes családok és a fiatal házasok. Ebben a kerületben az új lakások 60 százalékát a mün- káslakás-építő szövetkezetek létesítik, a munkahely támogatásával és a leendő Lakók személyes részvételével a munkában. A Német Szocialista Munkáspártnak. a német munkás -paraszt államnak elhatározott szándéka, hogy 1990-ig megoldják a lakáskérdést: addigra minden család önálló lakáshoz juthat. Nincs oka senkinek kételkedni abban, hogy ez az elhatározás Is maradéktalanul megvalósul. Következik: A szakosítás szövetkezete. F. Fábián Ferene Kékóczi S emmi szándékosság nem volt abban, hogy az új brit külügyminiszter, Anthony Crosland első külföldi útja éppen Pekingbe vezetett. Távol áll Londontól a Kínával való különösebb kacérkodásnak, mélyebb barátkozásnak a törekvése. Csupán úgy hozta a véletlen, hogy Wilson váratlan lemondása nyomán hirtelen következett be változás a brit kormány néhány tárcájánál, s a külügyminiszter (eredetileg az időközben kormányfővé választott Callaghan) útiprogramjában éppen Peking és Tokió volt soron. Mi újat tudott meg Crosland a változatlanul rejtélyes Kínáról? A Hongkong brit koronagyarmaton megjelenő South China Morning Post nevű napilap vezércikke szerint: a brit külügyminiszter a jelenlegi kínai vezetéstől olyan tájékoztatást kapott, hogy Kína külpolitikájában az elmúlt hetekben bekövetkezett személycsere nem hoz drasztikus változást. így lesz-e, csakugyan? Az úgynevezett radikálisoknak, a Csiang Osimg (Mao felesége) vezette hatalmi szárnynak sikerült ugyan el- távolítania a fő ellenségüknek tartott, pragmatikus Teng Hsziao-pinget — akiről azt is feltételezték (legalábbis a radikálisok), hogy mérsékelni kívánja a szovjetellenes politikáját —, de a Kína-szakértők szerint mégsem arattak teljes győzelmet. Azért nem, mert Teng utóda, Hua Kuo-feng nem a radikálisok embere, hanem úgynevezett centrista. 3őt, politikai megfigyelők azt is tudni vélik: a mérsékeltek annak fejében fogadták el Teng menesztését, hogy azt követően nem lesznek tömeges politikai leváltások, nem