Kelet-Magyarország, 1976. május (33. évfolyam, 103-127. szám)

1976-05-13 / 112. szám

1976. május 13. KELET-MAGYARORSZÄG 7 ÚJDONSÁGOK, TUDOMÁNYOS KUTATÁSOK 1 légikiszok térhódítása Egy évtizeddel ezelőtt az Egyesült Államokban vetődött fel először olyan repülőgéptípus kialakításának a gondolata, amely 900—1000 km/óra sebességgel, 250—400 utassal a fe­délzetén (vagy ennek megfelelő súlyú teherrel), 3000—5000 km közötti távolságon belül közlekedhet és a nagy gépekhez ha­sonlítva kb. egyharmaddal csökkentett fel- és leszállótávol­sággal is „megelégszik”. Időközben elkészült és „légibusz” né­ven vált közismertté, elfogadottá ez az utasgép-kategória. Az amerikai Locheed-tröszt „TriStar” néven (L—1011), a Doug- las-gyár DC—10 jelzéssel, a Szovjetunió IL—86 típusmegneve­zéssel konstruált légibuszt. A nyugat-európai közös építésű légibusz, „Airbus” (A—300B—4) néven vált ismertté. A képen látható „TriStar” légibusz max. hasznos terhe­lése 38 tonna, a gazdaságos utazósebessége 900 km/óra (10 ezer 'méter magasságban); fedélzetén 400 utas számára van hely. A felszálláshoz 2,3, a leszálláshoz 1,8 km hosszú pályára van szüksége e géptípusnak. A „TriStar”-nak három, egyenként 19 ezer kg tolóerejű hajtóműve van. Ezeket az angol Rolls-Royce- gyár készíti (a felvétel egy tartalékhajtóműnek az elszállítás előtti speciális felfüggesztési módját mutatja). Számítógép a nyelvészetben A Lengyel Tudományos Akadémia krakkói nyelvtu­dományi intézete a nyelvé­szeti kutatásokban számító­gépeket használ. A nyelvi je­lenségek lyukkártyákon tör­ténő regisztrálása lehetővé te­szi komputerek igénybevéte­lét, amelyek az adatokat sok- kíil gyorsabban válogatják, s eközben nem követnek el hi­bákat. Az a munka, amit a nyelvészek eddig hagyomá­nyosan, kézi munkával több napon át végeztek, a kompu­terek segítségével pár perc alatt elkészül. Az új techni­ka lehetővé tette a krakkói intézetben folyó kutatások körének bővítését. Ide tarto­zik „Az ólengyel nyelv szótá­ra” (Slownik strapolski), amely tíz kötetben felöleli a XV. század végéig használt lengyel nyelvet, s kiadását 1980-ra tervezik. Kipusztul-e az antilop ? A londoni állatkertben antilopbébi született, ami ritkaságnak számít. A fotó- riporternek száguldozás köz­ben sikerült ilyen furcsa helyzetben megörökítenie a fiatal állatot. A világ egyik legruganyosabb és kétség­telenül leggyorsabb állata — 10—12 méteres ugrásokkal képes haladni, és óránkénti 100 kilométeres sebességgel tud futni — sajnos kivesző félben van. Dél-Afrikában például már csak mind­össze 400 antilopot tartanak nyilván. Indiában is erősen megcsappant a kecses álla­tok száma, sokáig ugyanis nagy divat volt a félénk és gyors állat vadászata. Sóly­mokkal és gepárdokkal ül­dözték a vadászok az indiai antilopokat, így egyetlen év­század alatt töredékükre csökkentek falkáik. Az Ázsia — főként a Szovjetunió — te­rületén honos tatárantilop is csaknem a kipusztulás sor­sára jutott, a XX. század elejére mindössze ezer pél­dány élt a jóízű húsáért nagy előszeretettel vadászott állat­fajból. Miután a Szovjet­unióban 1919-től tilos a ta­tárantilop vadászata, az álla­tok száma napjainkban meg­közelíti az 1,3 milliót. KERTBARÄTOKNAK Az antilop igénytelen ál­lat, tápláléka főképpen a bo­zótok lombja. Elsősorban éjszaka táplálkozik, amikor a levelek nedvességtartalma nagyobb. Az antilop jobban tartalékolja a testnedvessé- get, mint a „hagyományos” háziállatok. Mint említettük, az antilop a leggyorsabban futó állat, ezért rendkívül nehéz fel­adat a rezervátumok példá­nyainak a megjelölése, beol­tás céljából való befogása. Helikopterrel közelítik meg az állatokat és kábító injek­ciós puskával „ejtik el” őket. Hogyan készül a kerámia? Az ősi agyagművességből, fazekasmerterSégből hajtott ki a legrégibb iparág, a kerá­miaipar, amelynek ma is hallatlanul nagy a jelentősé­ge. Régen csak az agyagtar­talmú keverékekből készülő gyártmányok előállításával foglalkozott, mint pl. a por­celán, kőedény, fajansz stb., ezért egészen századunk ele­jéig nem is különböztették meg az agyagipart a kerámia­ipartól. Üjabban azonban eh­hez az iparághoz sorolják azokat a rokon iparágakat is, amelyek a kerámiaipar mun­kamódszereivel (keverés, for­málás, szárítás, égetés) nem agyagtartalmú anyagokat dol­goznak fel. Az ipar termékeit széles skálában állítja elő a durvakerámiai tárgyaktól (tégla, tűzálló építőanyag) a művészi kivitelű finomkerá­miai tárgyakig. Ez utóbbia­kat az iparművészek tervezik és anyagát saját maguk állít­ják elő, illetve az egyedi da­rabot gyári úton sokszorosít­ják. A finomkerámiai tárgyak legjellemzőbb része az üveg­szerű, színtelen vagy fém-; oxidokkal színezett bevonat, a máz, amely a tárgy felüle­tét tömörré, keménnyé, simá­vá, fényessé és díszessé teszi. A máz általában üvegesen megolvadt szilikátokból áll. Leginkább nem a kész üveg­anyagot, hanem a máz anya­gainak vagy félkész anyagai­nak a keverékét viszik rá a cserépre, és így az'üvegkép­ződés égetés alatt a cserép fe­lületén következik be; akkor „jön elő” a már végleges szí­ne is. A fazekasmáz minium, vagy ólomfehér, a porcelán­máz földpát, kaolin, kvarc és cinkoxid felhasználásával ké­szül. A nép hagyományaiban évszázadokra vissza­nyúló hit. hogy május 12, 13, és 14-én Pongrác, Szervác, Ronifác napjain a tél valamelyik elkésett kí­sérője a fejlődésnek induló vetést dermesztő levegőjével, megsemmisítéssel fenyegeti. A nép külön nevet is adott e szenteknek .,fagyosszentek­nek” nevezték őket s e jelző­vel kifejezte szomorú követ­kezményeit, amely hozzájuk fűződik. E napokat szorongó szívvel várták attól való fé­lelmükben, hogy az egész esztendőnek reményei meg­hiúsulnak. Még jobban féltek Orbántól, a negyedik fagyos, szenttől (május 25), amelyet veszedelmesebbnek tartottak az előbbieknél. Csak Orbán elmúltával könnyebbültek meg, mert a fagyveszély már nem fenyegette a mezőgazda­ságot. Nem lehetetlen, hogy a ko­rábbi évszázadokban több évben egymás után ezeken a napokon volt fagy, amely a földművelőket olyan érzéke­nyen sújtotta, hogy ezeknek a napoknak szomorú emléke nemzedékről nemzedékre át­szállóit és mélyen emlékeze­tükbe vésték a fagyosszentek hírnevét. A fagyosszentek hi_ edelme nemcsak Magyaror­szágon, hanem Csehszlovákiá­ban, Ausztriában, Német. országban. Svájcban. Jugo­szláviában, Romániában is ismeretes. A fagyosszentek­hez fűződő néphit hosszú év. századok megfigyeléseit, ko­moly tapasztalatait rejti ma­gában, mert május második és harmadik harmadának elején (gyakran nem az em­lített napokon, bár egyes években éppen ezeken), csak­nem minden évben erős hő- mérsékleti visszaesés jelent­kezik. dosítják a beáramló hideg vagy meleg légtömegek. Az év első felében, április, május, június hónapokban gyakori a hőcsökkenés. A nö­vénytermesztés szempontja, ból legveszélyesebb a máju­si. A májusi hőcsökkenés fel­lépése nemcsak hazánk, ha­nem Közép-Európa éghajla­tának is jellemző vonása. A késő tavaszi hőmérsékleti visszaesést a sarkvidéki ere­detű légtömegek dél felé Fagyosszentek Az utolsó évtizedekben a legerősebb és az egész ország, ra kiterjedő pusztító májusi fagy 1952. május 22-én volt. (Például Siklóson —7 Celsius fokot mértek.) Hazánk évi hőmérsékleti grafikonján megfigyelhetjük, hogy febru­ártól július második feléig emelkedik a hőmérséklet és az azt követő hónapokban csökken. De azt is tapasztal­hatjuk, hogy sem a hőmér­sékleti emelkedés, sem a csökkenés nem egyenletes, hanem vannak visszaesések és kiugrások. Ennek oka, hogy a hőmérsékletnek első­sorban a besugárzás nagysá­gától függő változását mó­való áramlása Pkozza akkor, amikor itt már mintegy 10 Celsius fokkal magasabb át­laghőmérséklet uralkodik. Maga a beáramló levegő ilyenkor 0 fok feletti hőmér­sékletű ugyan, de éjszaka derült égbolt és szélcsend esetén, felszíni rétegek kisu. gárzása folytán fagypont alá hül le és különösen a talaj mentén erős fagy lép fel. Szerencsére — bár a köze­pes mértékű hőmérsékleti visszaesések minden évben bekövetkeznek — a májusi fagyok átlagosan csak három­négy évenként sújtják mező. gazdaságunkat. Napjainkban ezek a károk kisebbek is mint régen voltak, mert az ember jobban ismeri a légkör fizi­kai tulajdonságait, s káros hatásai ellen hatásos módon védekezik. így a fagykárok ellen is kialakította a legha­tásosabb mesterséges véde­kezési formákat. Például fa­gyos éjszakán a gyümölcsö­sökben, szőlőkben alkalmaz­ható védekezés: a füstölés, takarás, fűtés, agrotechnikai módszerek (fagytűrő fajták terjesztése, fagymentes lej­tőkre való telepítés stb.). A késő tavaszi hőcsökke­nés bonyolult légköri folyamatok követkéz, ménye, amelyek nem auto­mata pontossággal játszódnak le minden évben, hanem esz­tendőről esztendőre a leg­változatosabb körülményeket, meglepetéseket tartogatják számunkra. Azt. hogy az idei fagyosszentek vagy az azt kö­vető napok hoznak e fagyot, azt a meteorológia nem tud ja biztonsággal megmondani. Az azonban biztató, hogy ez év májusában több napon át tartó nyári meleg miatt a ta­laj tartalékolhatott annyi hő­mennyiséget, hogy erősebb lehűlés esetén sem sugározza ki az összes melegtartalékát, s így elkerülhet bennünket a fagyveszély. K. Gy A méhek szerepe a meg- porzásban Gyümölcstermő növényeink túlnyomó többsége Idegen meg- porzást kíván. A virágport többféle közvetítő viheti át az egyik virágról a másikra. Ezek két fő csoportba oszthatók: élettelen és élő elemek. Az élettelen tényezők közül a leg­jelentősebb a szél munkája. Szerepe azonban egyes növé­nyeknél nem számottevő, A kísérletek egyértelműen bizo­nyítják, hogy az almafák ese­tében a megporzó rovarok te­vékenysége nélkülözhetetlen, ezen belül is a háziméhek vé­geznek leghasznosabb munkát. Az almafának viszonylag egy. szerű virága van, amely a mé­hek számára könnyen hozzá­férhető. Az almafa fajtájától, korától, gyümölcsfánként a vi­rágok száma tíz- és harminc­ezer között változik, amelynek természetesen csak egy része termékenyül meg. A mézelő méhek a virágban lévő nektá­rért és a virágporért keresik fel az almafák virágait, munkájuk reggeltájban kezdődik el és este 17—18 óráig végzik. A jó megporzás érdekében célszerű méhcsaládokat telepí­teni a gyümölcsösökbe. A ki­telepítés Időpontja a virágzás Idején van. Kedvezőtlen időjá­rás esetén a méhek a kaptár­tól 100—150 méter távolságra re­pülnek el, természetesen ez a távolság jóval nagyobb ked­vező időjárás esetén. Egy méh­család képes kb 600—800 négy­szögöles kert, almaültetvény eredményes megtermékenyíté­sét biztosítani. Az utóbbi idő­bén a méhészek és kertészke- dők közötti kapcsolat romlott. Évente a helytelen permetezé­sek hatására nagy mennyiségű méhcsalád pusztul el, mert virágzáskor olyan növényvédő szerekkel permeteznek a nem hozzáértők, amely a méhek pusztulását eredményezik. A növényvédőszer-csomagoláso- kon található felirat tartalmaz­za, hogy az adott szer a mé- hekre veszélyes-e. Törvényere­jű rendelet tiltja azoknak a szereknek a virágzásban törté­nő használatát, amelyek mé- hekre veszélyesek. A termesz­tőnek és a méhészeknek ez kö­zös érdeke is. Karádi István Zöldségfélék növényvédelme Sok kertbarát meglepetéssel és bosszankodva tapasztalhatta, hogy zöldségnövényei a meleg­ágyakban vagy a szabadföldön szinte egyik napról a másikra kidőlnek, elszáradnak. A károsítás helyén a talaj összevissza van furkálva. Egy cm átmérőjű a talaj felszínén futó keskeny, kanyargós szö­vevényes járatok vezetnek egyik növénytől a másikig. A palántákat kitúrta, a ceruza­vastagságú gyökereket vagy a növény föld alatti szárát átrág­ta a kártevő. Az elfonnyadt, megbámult növények a talaj­ból könnyen kihúzhatók. Szin­te valamennyi zöldségfélénél megtalálható (pl. a paradicsom, a paprika termesztésénél gya­kori kártevő) a lótücsök (Gryl- lotalpa gryllotalpa) ilyen jelle­gű károsítása. A lótücsök két év alatt fej­lődik ki, az első évben lárva, a második évben lárva vagy ki­fejlett állapotban telel a talaj fagymentes mélységében, a trágya- vagy komposzttelepe, ken. Tavasszal folytatja fejlő­dését, táplálkozását. A kertek­ben általában ilyenkor károsít. Sokszor a trágyával hurcolják Egész életét a talajban tölti, csak párosodás idején június­ban—júliusban jön a felszínre. A 3,5—5 cm hosszú, barna bár­sonyos testű ásólapátokkal ren. delkező állat ilyenkor repül is. A megtermékenyített nőstény június végén, július elején a ta­laj ásónyom mélységében tyúk­tojás nagyságú üregben helye­zi el a tojásait, 200—300-as cso­mókban. A kikelő, ilyenkor hangyákhoz hasonlító lárvák egyideig együttmaradnak, majd szétszélednek. A lótücsök kártételét általában tavasszal, áprilisban a palánta­nevelés során, szabadföldön a növények kiültetése után ápri­lisban—májusban kell megaka­dályozni. A lótücsök ellen szórjunk ki az esti órákban a növények közé cinkfoszfid hatóanyagú készítményt Lótetű Arvalint 20—30 grammot négyzetméte­renként (a baromfira 6—8 na­pig veszélyes!), vagy járatai mentén süllyesszünk a talajba sima falú edényeket, pl. kon­zervdobozokat. Ezekkel össze- gyűjthetők, sőt, ha llndán ha­tóanyagú szert, pl. Hungária L 2 porzószert teszünk az edé­nyekben, a lótücskök el is puszi thatók. A növényvédő szerek kiszó­rásakor a munka- és baleset- védelmi előírásokat szigorúan tartsuk be! Dísznövények növényvédelme Sok dísznövénykedvelő fél­tett növénye a szanzavérla, vagy tigriske. Nem kis bosszú­ságot okoz, ha észrevesszük, hogy dísznövényünk levelén sárgászöld színű, néhány mm átmérőjű foltok keletkeznek. Később a foltok 1—2 cm nagy­ságúra nőnek, ovális alakúak, vörösesbarna színűek lesznek A foltok közepe besüppedő, szé­lük kissé kiemelkedő, szegé­lyüknél sárga udvar látható. A foltokban a levélszövet fo­kozatosan elvékonyodik, majd kilyukad. A fiatal korban fer­tőzött levelek a foltosodás ha­tására deformálódhatnak, csa­varodhatnak. A védekezésnél itt is a megelőzés a legfonto­sabb. A foltos növényrészeket dugványozásra ne használjuk fel. A levéldugványokat ho­mokban gyökereztessük. A ta­lajt úgy öntözzük, hogy a le­véltölcsérbe és a levelekre víz ne kerüljön. A betegség megjelenése ese­tén rendszeresen a benomil ha­tóanyagú Fundazol 50 WP-vel permetezzünk 0,08—0,1 százalé­kos töménységben. A növényvédelmi munkák végzésénél a munka- es bal­esetvédelmi óvó rendszabályo­kat szigorúan tartsuk be! Széles Csaba adjunktus mg. főiskola Rajzik az almamoly A nyáriasan meleg, száraz időjárás elsősorban a rovarkár­tevők fejlődéséhez biz.tosít ked. vező feltételeket. Egyaránt megfigyelhető ez az almamoly, az amerikai fehér szövőlepke, keleti gyümölcsmoly stb. raj­zásdinamikai vizsgálata során. Az almamoly első lepkéinek rajzása a megszokottnál 4—5 nappal korábban május 10-én volt észlelhető. A meleg hatá­sára az egyedek gyors, ug­rásszerű megjelenésére kell szá­molni. Tartós meleg esetén tö­meges rajzás május 18—2C kö­rül várható, a lárvák elleni vé­dekezést ennek megfelelően a hónap utolsó felében (május 25—30 között) célszerű beüte­mezni. Amennyiben hűvös, csa­padékos időjárás válik uralko­dóvá a lepkék rajzása szaka­szossá válik, a lárvakelés pedig elhúzódik. Ebben az esetben a május végi védekezést, június elején célszerű megismételni. Hasonló lefutású az alma­molyhoz, a keleti gyümölcsmoly imágóinak rajzásmenete is. A lárvakelés itt is a hónap utolsó dekádjában várható. Te­kintettel arra, nogy a keleti gyümölcsmoly veszélyes kár­tevők közé tartozik a védeke­zést a fertőzött körzetekben (Nyíregyháza, Üjfehértó, Nyír. bátor, Baktalórántháza) foko­zott gonddal kell elvégezni. Különösen felhívjuk a figyel­met a veszélyeztetett körzeten belül is az őszibarackosok vé­delmére, hiszen ez az első nem­zedék legkedveltebb tápnövé­nye. Szintén a veszélyes kártevők közé tartozik az amerikai fe­hér szövőlepke is. Első imágói­nak rajzását április utolsó he­tében észleltük. A fokozatosan erősödő lepkenépesség a ked­vező ökológiai tényezők hatá­sára nagy mennyiségű tojást produkált. Ezért május máso­dik felében erős lárvafertőzés­sel kell számolni. A védekezést kezdetben mechanikai úton, majd az erősödő és júniusra is áttevődő lárvakártételt vegyi úton célszerű megakadályozni. Jelenleg méreggel permetez­ni csak az elvirágzott csonthé­jas kultúrákban lehet. A véde­kezések itt a levéltetvek, polos- kaszagú gyümölcsdarazsak, va. lamint az elhúzódó rajzású má­jusi cserebogár imágók ellen irányulnak. Méreg használatá­nál is előírt óvó rendszabályo­kat be kell tartani. Keresztesi István növényvédő állomás

Next

/
Oldalképek
Tartalom