Kelet-Magyarország, 1976. május (33. évfolyam, 103-127. szám)
1976-05-13 / 112. szám
1976. május 13. KELET-MAGYARORSZÁG 3 GAZDASÁGI JEGYZETEK A MEZŐGAZDASÁGI TERMELÉS 1976. évi, de az ötödik ötéves terv időszakának feladataira is kiható nagy jelentőségű tanácskozást tartottak Nyíregyházán május 11-én, a termelőszövetkezetek területi szövetségénél. A tanácskozás témája a konvertálható export árualapok bővítésére szolgáló hitelpályázat feltételeinek ismertetése, illetve igénylése volt. Mint ismeretes, a népgazdasági terv egyik alapvető törekvése a minden piacon értékesíthető termékek gyártásának gyors növelése. Erre a célra sajátos hitelkonstrukciót dolgoztak ki. Népgazdasági szinten 45 milliárd forint ösz- szegű beruházási hitelt különítettek el. A hitel igénybevételére ipari, mezőgazdasági üzemek egyaránt pályázhatnak. Országos tapasztalat, hogy a mezőgazda- sági üzemek részvétele az új sajátos hitel- konstrukcióban jelentős mértékű. Ugyanez nem mondható el teljes egészében megyénk mezőgazdasági üzemeiről, termelőszövetkezeteiről. A hitelkonstrukció meghirdetésétől több hónap telt el, s itt a megyében csak mérsékelten talált visszhangra. Jellemző az is, hogy az említett tanácskozásra 38 olyan termelőszövetkezetet hívtak meg, amelyek pályázhatnak, illetve pályázhatnának exportnövelő hitelre, de a 38 termelő- szövetkezetből csak 16 képviseltette magát. A mezőgazdasági termelés feladatai ma már széleskörűen ismertek. A termelésbővítés alapvető követelménye a beruházás. Az ötödik ötéves terv időszakában a mező- gazdasági beruházások hitelezésénél az exportarányok növelése előnyben részesül. Az új hitelkonstrukcióban a bank — ha a pályázat megfelelő, az előírt követelményeket tartalmazza — kedvező feltételek mellett hitelezi a vágómarha, sertés, juh, nyúl, pulyka, liba, olajos termékek, zöldség-gyümölcs termelésének fejlesztésére vonatkozó terveket. Alapvető követelmény, hogy a pályázó az előző három év átlagához viszonyítva az export árualapot növelő többletet biztosítsa. SZABOLCS-SZATMÁR MEGYE mező- gazdasági üzemei termékeikkel mindig jelentős szerepet játszottak a kivitelben. NemElfutó A VÁLLALATI BELSŐ TARTALÉKOK KERESÉSEKOR könnyen megeshet, hogy csupán azt figyelik: ki az, aki olykor vagy gyakran nem dolgozik és melyik gép, menynyit áll. Ebből kiindulva kezdik azután vizsgálni — nagyon helyesen — a tétlenkedés, vagy a gépállás okait. Tehát — így is mondhatjuk — közvetlen veszteségidő-fel- tárást végeznek: azt nézik, hogy a munkar időből hány perc, hány óra futott el haszontalanul, mert hiányzott az anyag, a rajz, vagy késett a karbantartó, a gépbeállító, vagy hiányzott a munkás a gép mellől, mert nincs, vagy mert megbetegedett. Az ilyesmiből adódó időveszteségek tekintélyes óraszámot tesznek ki. Népgazdasági összesítésben az így elfutó percek az éves munkaidőalap — egyesek szerint — 10, mások szerint 25 százalékát is felemésztik. E kiesés csökkentése, kézenfekvőén, a jelenlegi vállalati erőforrások (ember és gép) azonnali jobb hasznosítását eredményezné: ugyanaz a géppark, létszám, ugyanannyi idő alatt több eredményt érhetne el. Ez közismert képlet és nincs is ma olyan vállalat, amely ne igyekezne, valamilyen módon csökkenteni az effajta veszteségeket. A vállalati gazdálkodásban azonban létezik olyan helyzet, amelyben senki sem áll, nem fut a perc tétlenül vagy haszontalanul, az erőforrások és a munkaidőalap lehetséges kihasználásától mégis messzire elmarad a vállalatok egész sora és az egész népgazdaság. Ezt a veszteséget nehéz felfedezni, ez nem szúr szemet. Arról van szó ugyanis, hogy a hazai iparban a közvetlen termelő tevékenységet kiszolgáló úgynevezett melléktevékenységeket igen sok ember végzi, lassan és alacsony hatásfokkal: az anyagmozgatást, a karbantartást, a raktározást, a vállalati fűtést és energiaellátást stb. Vagy például a gépipari szerelő munkát — általában — (az építőiparban is) még mindig nem gépesítették megfelelően. A gépiparban például az alig gépesített szerelés a gépipar teljes munkáslétszámának 23, az anyagmozgatás a 12 százalékát köti le. Ha ehhez hozzászámítjuk a többi szükséges melléktevékenység munkaerőgárdáját is — már a teljes munkáslétszám feléhez közelítünk. Ez az arány nemcsak a gépiparra vonatkozik, hanem — legfeljebb 1—2 százalék eltéréssel — tulajdonképpen az egész népgazdaságra. AZ E KÖRBEN FOGLALKOZTATOTT EMBEREK, ha még oly serények is, közvetlenül csak a töredékét állíthatják elő annak a termelési értéknek, amelyet a létszám csak üzemi, de megyei és egyben népgazdasági érdek, feladat, hogy az exportarány a termelésben ne csökkenjen, hanem növekedjen. Elgondolkodtató, hogy mezőgazda- sági üzemeink a termelésfejlesztést és ezen belül az exportarány fenntartását, növelését meg tudják-e oldani meglévő eszközeikkel. A válasz egyértelmű lehet, nem. Fejlesztésre, az eszközök, a technika, a technológia tökéletesítésére mindenképpen szükség van. Talán kissé erős a fogalmazás, de a mezőgazdasági üzemeknek is tudomásul kell venni, hogy hitelből is lehet beruházni, gazdálkodni és nem tartható fent az az állapot, hogy a bővített újratermelés megvalósítása csak egyéb forrásokból lehetséges. A hitellel történő gazdálkodás feltételezi a kockázatvállalást. A kockázatvállalás azonban nem új, hiszen akár hitellel, vagy anélkül az üzemek évről évre kockázatot vállalnak. Ezt a kockázatot jó értelemben véve az export árualapok növelését célzó beruházás, illetve az erre kért hitel nem növeli. Ugyanakkor az ezzel a hitellel végrehajtott beruházás a későbbiekben az árutermelés további fejlesztésének, fejlődésének biztosít teret. Természetesen a kockázat mértékének csökkentéséhez elengedhetetlenül szükséges a bankhitelkérelmek s a beruházások jó előkészítése, gyors megvalósítása. A tanácskozás azzal zárult, hogy a megjelent 16 termelőszövetkezet közül tíz jelezte, igényt tart az export árualapok bővítését szolgáló hitelre, részt vesz a pályázaton. Az említett tíz termelőszövetkezet hiteligénye a juhtenyésztés, a szarvasmarhatenyésztés, a sertéstenyésztés, a zöldség- és gyümölcstermesztés fejlesztésére vonatkozik. Ezenkívül számos termelőszövetkezet a bankfiókok útján már pályázott. Ez is eredmény, de ismételten hangsúlyozni kell, feltételeink és lehetőségeink nagyobbak és termelőszövetkezeteinknek élniük kellene ezzel. Addig élni, amíg arra lehetőség van. Seres Ernő percek másik fele, a termelő berendezések mellett, azokat kezelve előállít. A „melléktevékenység” címszó alatt összefoglalt teendők persze rendkívül szükségesek, az értékalkató folyamat nélkülözhetetlen részei, ha ezekben zavar támad, az súlyos fennakadásokat okoz a közvetlen készárutermelésben is. Sőt: valamennyi vállalat egyik feladata most éppen az, hogy a közvetlen termelőberendezések és a melléktevékenységek technikája, technológiája közötti összhangot megteremtse. Nem lehet szüntelenül csak a termelést végző berendezéseket korszerűsíteni — egyszer be kell „várni”, hogy a kiszolgáló technika színvonala felzárkózhasson a termelő gépek műszaki tudományához, tempójához. Sok gyárban a jelek sokasága figyelmeztet arra, hogy eljött ennek az ideje. A két tevékenységcsoport közti színvonalbeli különbség napjainkra már jelentős veszteségforrás: a lassú, s többnyire a kézi munka színvonalán megrekedt kiszolgálás egyre inkább gátja a nagy értékű termelő technika maradéktalan kihasználásának. A veszteség tehát itt nem csak abban jelentkezik, hogy ezek a munkák sok embert kötnek le — noha ez is számottevő pazarlás —, hanem konkrétan abban is, hogy kifejezetten lassú és bizonytalan a termelés kiszolgálása. A melléktevékenységek gépesítésével és racionalizálásával, észszerűbb szervezésével jelentős számú munkaerőt szabadíthatnak fel, csoportosíthatnak át a vállalatok a közvetlen termelésbe, például a második, harmadik műszak megszervezéséhez. S nemcsak az anyagmozgatás gépesítése kínálja ezt a lehetőséget, hanem valamennyi kiszolgáló melléktevékenység korszerűsítése. A KOHÓ- ÉS GÉPIPAR KÖZELMÚLTBAN KIDOLGOZOTT egységes cselekvési programja számol ezzel a tartalékkal is; vállalatai figyelmébe ajánlotta a tervek ösz- szeállításához s a végrehajtásához is. Természetesen nemcsak a gépipari ágazatban van mód — ahogyan a cselekvési program fogalmazta — a technológiai szerkezet átalakítására, hanem az egész népgazdaságban. Valamennyi vállalatnál érdemes keresni a lehetőségeket és megteremteni a pénzügyi feltételeket is ahhoz, hogy egyre több embert szabadíthassanak fel — a gépek és a szervezés segítségével — a termelést kiszolgáló, kevésbé hatékony munkák alól. Ez az embereknek is jó, akik ezzel alkotó jellegű munkakörbe kerülhetnek, jobb munkakörülmények közé. G. F. A Rakamazi Cipőipari Szövetkezetben 270 modellt készítettek a jövő évben gyártásra kerülő szocialista exportra. Képünk: Hangács Agnes az új modelleket rendezi a szövetkezet bemutató- termében. (Elek Emil felvétele) A kongresszus szellemében Felhívással fordult a mátészalkai pályafenntartási főnökség Kölcsey Ferenc kiváló szocialista brigádja a főnökség többi brigádja felé. Javasolták, hogy a május 8- án kezdődött IX. KISZ- kongresszust együttesen kommunista műszakkal köszöntsék. A Kocsord-alsó — Csenger közötti pályaszakaszon közel 60-an végeztek síncserés pályafelújítást. Az itt dolgozó brigádok vállalták mind a négy sínmező teljes kicserélését. Ez azért is lényeges, mivel a forgalom csak reggel 8-tól 10 óra 30-ig biztosított vágányzárást. A csengeri vonalon a felújítása után megszűnik a tengelynyomás korlátozása, s lehetővé válik a 60 kilométeres óránkénti utazási sebesség. A nagyecsedi vonalon 16, a Nyírbátor—Nagy- kálló közötti szakaszon 32 dolgozó talpfákat cserélt. A forgalombiztonság javítása érdekében személyenként öt talpfa cseréjét vállalták. A pályafenntartási főnökség női szocialista brigádja a vásárosnaményi Ti- sza-parton álló MÁV-nya- ralót szépítették. Üj függönyöket, szúnyoghálókat szereltek fel, az iparosok pedig átfestették, lelakkozták a fabetéteket. Így a közeledő idényben a dolgozók nyugodt, rendezett körülmények között pihenhetnek az üdülőben — tudósítja Zsoldos Barnabás. A SZOVJET HATÁRTÓL ALBERTIRSÁIG Épül a 750 kilovoltos távvezeték 750 KILOVOLTOS TÁVVEZETÉK SZELI AT HAZÁNKAT A SZOVJETUNIÓ HATÁRÁTÓL ALBERTIRSAlG. ILYEN NAGY TELJESÍTMÉNYŰ VILLAMOS VEZETÉK CSAK MOSZKVA KÖRNYÉKÉN ÉS AZ USA—CANADA HATÁRÁN TALÁLHATÓ. A Szabolcsban épülő világméretekben is grandiózus vezetéken karvastagságú drótkötelek továbbítják az áramot. A tartóoszlopok 42 méteresek, a vezetékeket 36 méter magasan rögzítik és belógásuk 18 méter. A négy pilléren álló oszlop 700 mázsa terhet tart. A kormány által kiemelt beruházás kivitelezője az Országos Villamosvezeték Vállalat. A Kelet-magyarországi Közmű- és Mélyépítő Vállalat alvállalkozóként az országhatártól — Barabás térsége — Szolnok megyéig oszlophelyeket épít. Alapozási munkákat, a vezetéktartó csonkok építését, az oszlopok földelését végzik szalagföldelő megoldással. E nagy precizitást kívánó munkával a 3-as főépítésvezetőség szakembereit és szocialista brigádjait bízták meg. Csillogó csílc A tavasz zsenge, zöld ruháját feloltott határban Csa- roda és Nagykálló között árkon és bokron, szántóföldön meg legelőn ezüstösen csillogó csík fut végig. Tehergépkocsik taposták. Az egyik billenős ZIL-nek a nyergében Simon Ferenc gépkocsivezető ül: — Hogy mit kapnak ezek a kocsik, amíg ezeken az út- talan utakon behordjuk a betont, meg a különböző építési anyagokat, azt csak mi vezetők tudjuk. Az építkezés nem állhat meg. Volt itt olyan terepszakasz, ahol 60 kilométeren 80 litert ettek meg gépeink. A betont Vásárosnamény, Mátészalka, meg Nyíregyháza keverői- ből szállítjuk. A 64-es oszlophely, amelyikhez a ZIL-en igyekszünk Nyírkárász és Gyulaháza közötti határszakaszon található. Csikorog a gép, torokba emelkedik a gyomor, amint egy-egy árkon, barázdán át- döccenünk. Orosz János bronzkoszorús brigádjának a tagjait — a zömében hetei embereket — szorgos munkában találtuk. Lapátoltak, vibrátorral tömörítették, szivattyúzták a pátrialemez közé betódult vizet, hogy károsodás nélkül kössön a beton. Egyikük az érkező billenős kocsit irányította, hogy minél kevesebbet kelljen karral mozgatni a dög nehéz anyagot. Esőben, fagyban — Kar kell ide, szív, meg tüdő — mondja Danes György. — Egy nap fejenként átlag 160 mázsa betont küldünk karral a gödörbe. Itt még a talajvíz is nehezíti a munkánkat. Egy szó, mint száz, a kubikos élete mindig is nehéz volt, és az is marad. De melyik munka nem nehéz, amit becsülettel végeznek? Egy a kormány által kiemelt munkán a nyolc százalék bérpótlék nélkül is nagy figyelemmel, odaadással kell dolgozni. így meg minden tudásunkat bele adjuk. Kilenc évig dolgoztam bányában. A család miatt hagytam oda. Három apró gyerekünk van. Az ő életük is megváltozott, hogy minden este hazajárok. — Nem vagyunk itt kirakatban. A madarak közül is csak a bátrabb téved erre, — veszi át a szót az 52 éves Gonda József. — Minket az eső, fagy, meg a zivatar is csak zavarni tud a munkában, de megakadályozni nem. Bada Gyula bronzkoszorús ácsbrigádjának a tagjai a több mint négy méter mély oszloppillérek gödreiben dolgoznak. A 380-szor 380 centiméteres, alulról felfelé szűkülő betonoszlop zsaluzatát állítják össze, ök is valamennyien széltől cserzettek. Egészség, erő, jókedv árad belőlük. Most éppen azon derülnek, hogy az egyikük keze alatt a szél „elhajlította” a colos szeget. Milliméteres pontossággal — Nézem itt a géppel kiásott föld színeződését, — mondja Kecskés János ács. — Mintha ennek is évgyűrűi lennének. Mindenesetre elgondolkoztató. Meg az is, amit mi végzünk. Itt lent, a fenékben úgy kell a zsalut elhelyezni, hogy a beállított hatalmas lemezek, melyekhez a négy oszlopot kötik, a geodéziai kitűzésnek milliméterre megfeleljenek. Az országhatártól Nagy- kállóig 400 méteres távolságokra előregyártott betonelemekből és helyszíni betonozással 155 oszlophelyet készítenek. Ehhez kétszer megmozgatnak 16 ezer köbméter földet. Az oszlophelyekbe pedig 5444 köbméter betont dolgoznak be. Ennek a szakasznak a munkálatait július végére fejezik be. Hogy segítsék az oszlopál- lítókat és a vezetékszerelőket, az első harminchárom oszlophelyet május végére átadják. A távvezeték rendkívüliségére, nagyságára jellemző, hogy ember és állat szervezeti károsodás nélkül két órát sem tartózkodhat alatta. A vezetékhez 500 méteren belül sem fa, sem lakóépület, sem más építmény nem lehet. Sigér Imre Export hitellel
