Kelet-Magyarország, 1976. május (33. évfolyam, 103-127. szám)

1976-05-06 / 106. szám

1976. május 6. KELET-MAGYARORSZÁG 7 ,// Lézer-,,fűrész' az ipar számára Angol fizikusok nagy telje­sítményű lézert állítottak elő, amelyben a sugarakat ki­bocsátó gáz széndioxidból, nitrogénből és héliumból áll. A lézer a fényt nagyfeszült­ségű kisüléssel való gerjesz­tés hatására bocsátja ki. Tel­jesítménye 800—900 watt. Eredetileg hegesztési kísér­leteket akartak végezni a ké­szülékkel, de kiderült, hogy erős gázsugárral együtt al­kalmazva a fémek és más anyagok vágására sokkal megfelelőbb. E célra egy gépet is konst­ruáltak, amelyben a függőle­gesen vezetett sugár egyhely­ben áll, a munkadarab pedig vágás közben mozog alatta. A lézersugarat kis átmérőjű nyalábbá fókuszálták, s kö­rűié áramoltatták a mun­kadarab irányába a gázt (fé­„ Világrekorder“ lóhere mekhez oxigént, nem-fémes anyagokhoz levegőt, kerá­mia anyagokhoz argont). A gáz feladata az, hogy lefújja a sugárnyaláb környezeté­ből a megolvadt anyagot, amely máskülönben újra megszilárdulna. Igen szép, sima vágási fe­lületet lehet kapni ezzel a lézer-gázsugár kombinációval. Kivétel nélkül mindenféle anyag darabolására felhasz­nálható a vágási mód. A 2 mm-nél vastagabb acél le­mezt másodpercenkénti 2 méteres (!) sebességgel „fű­részeli el” a lézersugár. Más vágási módszerek olcsóbbak ugyan, de vannak olyan kö­rülmények, amikor más úton nem is lehetne megoldani a feladatot (pl. titán vagy mar- tenzites rozsdamentes acél vágása esetében). A furcsa rekordokat gyűj­teményes formában tartal­mazó, évenként megjelenő amerikai kiadványban mind­eddig az szerepelt, hogy a világ legnagyobb levélszá­mú lóheréjét, egy tízleveles példányt, 1966-ban egy angol ember találta meg. Nos, egy észak-amerikai kislány most a múltnak adta át e különös rekordot, miután családi farmjukon egy tizenegylevelű lóherére akadt, amelyet a ké­pen látható módon bekere­tezett (a levelek egy része fedésben van, ezért nem lát­ható valamennyi a képen). Valószínű, hogy mindeddig még a tízlevelű rekorderpél­dányról is csak kevesen tud­tak, hiszen általában az is különleges szerencsének szá­mít, ha egy négylevelű ló­herét talál az ember. Egyébként köztudott, hogy a pillangósvirágúak családjá­ba tartozó, erős, vastag gyö- kérzetű takarmánynövény levélzete hármas tagozódású. Vadon élő típusai (mezeihe- re, hegyi here, tarlóhere, te kergőshere, bércihere, stb.) Európa, Ázsia, Észak-Afrika és Ame­rika nagy területein megta­lálhatók. Kultúrfajtáinak (ré- tihere, fehérhere, korcs- vagy svédhere) nagyfokú elterje­dése a 18. századra esik, akkor kerültek hazánkba is. Szántóföldön először a 16. században Spanyolor­szágban kezdték termeszte­ni. A vöröshere (lóhere) a lucernánál kevésbé száraz­ságtűrő. A hozama 30—50 mázsa katasztrális holdan­ként. Zölden és szénává szá­rítva elsősorban a szarvas- marha takarmánya, amely „megelégszik” a háromlevelű példányokkal is, csak eleget kapjon belőle.' A Fiat és a komputer Lengyelországban kidol­goztak egy készüléket, amely gyűjti és tárolja, majd pedig a komputerbe betáp­lálja a Polski Fiat 125p mo- tormegterhelési adatait. A készüléket — amelynek neve DAS—301 — a kocsi belsejé­ben helyezik el, s menet közben valamennyi paramé­tert regisztrálja. így a szelep­nyitás idejét és nagyságát, a motor főtengelyének kerü­leti sebességét, a hűtőfolya­dék hőmérsékletét, az olaj­nyomást, a sebességváltó mű­ködését, stb. A mért adatokat a készülék feldolgozza és egy kazettás magnetofonszala­gon regisztrálja. A rögzített adatok aztán betáplálhatók közvetlenül a komputerbe, a perforált szalagot leolvasó csatorna segítségével. A fenti készüléket a Var­sói Személygépkocsi Gyár megrendelésére a Gdanski Műszaki Egyetem Számító­intézetének munkatársai ké szítették. A tudománnyal eljegyzett madarak A madárgyűrűzés céljairól Madarak milliói viselik lábukon a sorszámmal ellá­tott csillogó alumíniumka­rikát, mely örökre eljegyezte őket a tudománnyal. De vajon kinek jutott elő­ször eszébe, hogy madarain­kat ilyen ötletes, és teljesen megbízható jelzéssel lássa el? Madárjelölési próbálkozá­sokról már az 1600-as évek végéről vannak adataink. Leonhard Frisch például a tornácán költő füstifecskék lábára piros pamutszálakat erősített. Frisch úr izgatottan várta a következő tavaszt és vele együtt a „házi” fecské­ket. És amikor csicseregve megérkeztek és újra birto­kukba vették az őszi fészket, bebizonyítottnak látta annak az akkoriban elterjedt nézet­nek a tarthatatlanságát, amely szerint a fecskék az iszapba bújva töltik a téli hónapo­kat. A tudományos madárjelö­lés megindítását csak az 1800- as évek végétől számítjuk, amikor egy dán tanár, H. C. C. Mortensen, szerény esz­közökkel kezdte meg azokat a kísérleteket, melyek a mai madár jelölések alapjaiul is szolgálnak. Mortensen 1890- ben seregélyekkel kezdett munkához. Házi műhelyében egyenként készítette a szá­mokkal ellátott gyűrűket, me­lyeket azután nagy gonddal erősített a fiókák csüdjére. Munkájával egyidejűleg le­velek és a sajtó útján igye­kezett kísérleteire az euró­pai ornitológusok figyelmét felhívni és egyben segítségü­ket is kérte. A megjelölt se­regélyekről hamarosan be­futottak az első visszajelen­tések Dél-Európából, sőt Észak-Afrikából is. Az új madártani kutatási módszer gyorsan terjedt és hazánk, Németország után, másodikként csatlakozott a mozgalomhoz. Az 1891-ben Budapesten megtartott II. nemzetközi ornitológiái kongresszus után Hermann Ottó kapott megbízást a Ma­gyar Ornitológiái Központ megalakítására. Hazánkban elsősorban éne­kesmadarakat, poszátákat, rigókat, pintyféléket gyűrűz­nek, de tavaly, a magyar ma­dárgyűrűzés történetében először, különböző parti ma­darakat is nagyobb számban sikerült fogni és jelölni a Kis- kúnsági Nemzeti Park terüle­tén létesített gyűrűzőtábor­ban. Mi is a célja tulajdonkép­pen a madárjelöléseknek? Nemcsak a vonulással kap­csolatos problémákat segítet­ték tisztázni. Pontos adatokat nyújtottak többek között a madarak életkorát, helyhű­ségét, a párok összetartozá­sát illetően is. A jelölések se­gítségével derült fény arra is, hogy a madarak között is akadnak hűségesek, de „csa- podárok” is. Volt olyan fecs­ke, mely két éven át hűsé­gesen kitartott párja mellett, de akadt olyan is, mely már az első évben „feleséget cserélt” a második költés­hez. Gazdasági jellegű problé­máknál is nyújtott segítséget a madárjelölés. így tudtuk meg például, hogy a Magyar- országon költő seregélyek a szőlő érésének idején már rég Dél-Európában vannak, és a Badacsonyban, továbbá más szőlővidéken garázdál­kodó csapatok északabbi át­vonulok. Ez azért fontos, mert a seregély a költési idő­ben elsősorban sáskákkal és egyéb rovarokkal él, fió­káit is ezekkel eteti, tehát kifejezetten hasznos, ko­moly kártétele csakis ősszel a szőlő érése idején jelent­kezik. A gyümölcsfák korai termő­re fordításának egyik részét képezi a termőkaroknak a víz­szinteshez viszonyított különbö­ző szögállásban történő rög­zítése. E műveletnek az egyik időpontja a tavaszi nedvkerin­gés megindulásakor van, ami­kor a gyümölcsfák részei könnyen hajlíthatók. A lekötözés mértéke a gyü­mölcsfák növekedési erejétől, mértékétől függ. Az erős növe­kedésű fajták termőkarjait a vízszintessel bezáróan 30—45 fokos szögállásban rögzítjük Például a starking alma fajtáit, a gyenge növekedésűt, mint a jonatán 15—30 fokban. A termőkarok lekötözésével alapvetően befolyásoljuk a gyü­mölcsfák növekedési erejét, ezért a helyes szögállás mérté­kének megválasztása igen lé­nyeges. Arra kell törekednünk, hogy a gyümölcsfák növekedé­se a lekötözés ellenére is meg­felelő mértékű legyen. Ha a vázkarok hajlásszögének kiala­kításánál nem vesszük figye­lembe a fa kondícionális álla­potát, súlyos hibát követünk el. "Erős növekedésű fajták vízszintesen történő kötözése esetén, több erős felfelé törő, a fából eltávolitandó hajtást kapunk, és a vázkarok sem a hosszanti növekedése, sem pe­dig az oldal elágazásai nem lesznek megfelelőek. A gyenge növekedésű erejű fajtáknál pe­dig a meredekebb, 30—45 fokos szögállás az oldalirányú hajtá­sok teljes elmaradását is maga után vonhatja. Gyakori hiba, hogy az eltele­pített fiatal fák oldalvezéreit a telepítés után közvetlenül le­kötözik. Az új telepítésű gyü­mölcsfák első évi növekedése tavasszal lassan indul meg, mert á megfoganás köti le a fa „energiáját”. A lekötözéssel még jobban lassítjuk a fa nö­vekedését, amelynek következ­tében az oldalvezérek gyengék maradnak, kellően nem íejlőd- nek. Az elsőéves fák oldal­vezéreit abban az esetben a nyár végén lekötözhetjük, ha a A gyümölcsfák termő- karjainak rögzítése növekedésük megfelelő volt. Magának a kert tulajdonosá­nak megfelelő érzéssel kell el­dönteni, hogy milyen mértékű lekötözést alkalmaz. Az egyes gyümölcsfák növekedése is el­térő, amelyből következik, hogy a lekötözés mértéke is bizonyos fokig eltér. Javasolható meg­oldás, hogy az első alkalommal kisebb mértékű lekötözést vég­zünk és attól függően, hogy a fa hogyan reagál e beavatko­zásunkra, határozzuk meg ké­sőbb a helyes szögállást. A munkaművelet végzése so­rán az alábbi általános szem­pontok betartása szükséges. A lekötözést úgy hajtsuk végre, hogy a sugár függőleges hely­zetben maradjon, a kötöző­anyag a lekötözött rész vasta­godását ne akadályozza. Először mutatóujjunkkal ki­tapogatjuk a lekötözésre kerü­lő résznek azt a pontját, aho­vá a kötözőanyagot kötve el­érhetjük a megfelelő szögállást anélkül, hogy az ívesen he­lyezkedne el. Tehát bármilyen szögállásban végezzük a rögzí­tést, a lekötözött résznek egyenes vonalat kell képezni. Ezután rögzítjük a kötöző­anyagot az adott részhez, majd mutatóujjunkkal ismét abba a helyzetbe hozzuk, ahogyan rög­zíteni akarjuk és ezt követően a kötözőanyag másik végét az alkalmazott segédeszközhöz rögzítjük. Többféle segédeszközt alkal­mazhatunk. Sövényültetvény esetében célszerű támrendszert készíteni. Termőkaros orsó ese­tén a talajba ferdén karót ve­rünk le, fánként 4—5 db-ot, amelynek a talaj felszínével érintkező részéhez végezzük a rögzítést. Tartós és praktikus megoldás, ha egy 30—40 centi­méter hosszúságú drót egyik végére kb. 20 cm-es fadarabot erősítünk, s ezt a talajba he­lyezzük úgy, hogy a drót má­sik vége a talaj felszíne fölött helyezkedjen el. A földből ki­álló részét begörbítjük, amely­hez végezhetjük a termőkarok rögzítését. Előnye e megoldás­nak, hogy a szükséges időtar­tamig elegendő. Karádi István Bogyósgyümölcsüek növényvédelme A szamóca tavaszi növény- védelmi munkái során elsősor­ban fabreás és mikoszferellás levélfoltosság elleni védekezés okoz gondot. E betegségek el­leni permetezésre Orthocid 50 WP (0,2—0,3%) és Ortho-Phal- tan (0,2%) készítmények hasz­nálhatók, 10—12 naponként megismételve. Lisztharmát- fertőzés esetén a fenti szerek egyikéhez Thiovit S., Kumulus 80 (mindkettőt 0,3%-ban), Mo- restan (0.03—0,05%-ban) készít­mények valamelyikét kell hoz­záadni. A Fundazol 50 WP (0,08%) önmagában eredményes védelmet biztosít a fenti be­tegségek ellen. Károsítok közül a nagy szamócasodrómoly, a bagolylepkék hernyóinak kár tételére számíthatunk ebben az időszakban. E kártevők ellen hatásos készítmények: a Dit- rifon 50 WP (0,2%), Unifosz 50 EC, Lebaycid (0,1—0,15%-ban), Metathion és Sumithion 50 EC (0,2%-ban). Szamócaatka észle­lésekor Pol-Akaritox (0,2%), Rogor L—40 vagy Bi—58 EC (mindkettőt 0.075—0,1%-ban) szerekkel védekezhetünk. Közvetlenül virágzás előtt a szamócaeszelény, a bimbóli- kasztó és a kis szamóca-levél- tetű kártételével számolhatunk, melyek ellen Bi—58, Metathion, Sumithion készítmények hasz­nálhatók fel. Ebben az időszak­ban a levélfoltosságokon kí­vül a botritiszes rothadás ellen is védekezni kell Orthocid, Ortho-Phaltan, vagy Fundazol gombaölő szerekkel. Virágzás alatt a botritiszes rothadás el­leni védekezést meg kell is­mételni Ortho-Phaltan, vagy Fundazol készítmények egyi­kével. A málnavessző-foltosságok elleni védekezést a néhány le­veles állapottól kezdődően 10— 12 naponként megismételve kell végezni, Orthociddal, vagy'va- lamelyik rézoxiklorid tartalmú szerrel (Rézoxiklorid 50 WP, Cobox, Coprantol — vala­mennyit 0,4%-ban). A készít­ményekhez nedvesítőszer (No- nit, Citowett) hozzáadása szük­séges. A levéltetvek elleni vé­dekezést is ebben az időszakban kell megkezdeni Rogor, Bi—58, Unifosz szerek egyikével. Vi­rágzás előtt közvetlenül szá­molni kell a kis málnabogár és a szamóca bimbólikasztó kárté­telével, mely kártevők ellen Fiiból E., Ditrifon, Satox és Unifosz készítmények használ­hatók fel. A botritiszes rothadás (szür­kepenész) elleni permetezést is ekkor lehet megkezdeni Ortho- Phaltan, vagy Fundazol szerek- kal. Teljes virágzásban a kis málnabogár és botritiszes rot­hadás elleni védekezést ajánla­tos megismételni, de ekkor ro­varölő szerként a méhkímélő Melipaxot (0,4%) kell használni. Virágzás végén botritisz ellen még egy permetezést érdemes elvégezni. A ribiszke és a köszméte ese­tében a virágzás után egy-két alkalommal a pszeudopezizás és a mikoszferellás levélfoltos­ság ellen Orthocid, Zineb, va­lamint a lisztharmat ellen Thio­vit, Kumulus (mindkettő 0,3%- ban), Karathane FN (0,06—0,1%), Karathane LC (0,05%) gombaölő szerekkel végezhető el a per­metezés. A Morestan megfi­gyelések szerint ribiszkén erős perzselést okozhat. Kaliforniai pajzstetű rajzásakor — melyet a növényvédő állomás jelez — Sumithion, Metation 50 EC, vagy Foszfotion szerekkel vé­dekezhetünk egy-két alkalom­mal megismételve. Ez a perme­tezés hatásos az üvegszárnyú ribiszkelepke ellen is, mely ebben az időszakban rajzik. A fenti szerekkel elpusztíthatok a köszmétearaszolók, valamint a levéldarazsak lárvái is. Erős takácsatka-fertőzés esetén spe­ciális atkaölőszerek (Pol-Aka- ritox 0,2%, Galecron 0,15%) használata szükséges. A növényvédő szerek hasz­nálatánál ügyelni kell az egész­ség- és környezetvédelmi óyó rendszabályok maradéktalan betartására. Endreffy Zsolt növényvédő állomás Mennyibe kerül egy Tiepolo Giovanni Domenico Tiepolo XVIII. században készült csa­ládi portréja, a londoni Sot- heby-galériában rendezett aukción rekordárat, 193 000 dollárt ért el. A londoni galé­ria képviselője kijelentette, hogy ilyen árat még soha­sem fizettek az olasz festő egyetlen művéért sem. A vá­sárló nem fedte fel kilétét. ÚJDONSÁGOK TUDOMÁNYOS KUTATÁSOK

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom