Kelet-Magyarország, 1976. május (33. évfolyam, 103-127. szám)
1976-05-29 / 126. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1976. május 29. Á KISZ KB felhívása FIATALOK! LÁNYOK ÉS FIUK! USZ- TY-ILIMSZKBEN, AZ ANGARA PARTJÁRA HÍVUNK BENNETEKET! A hívó szó egyet jelent a IX. kongresszus határozatának teljesítésével, mert köteleztük magunkat arra, hogy részt veszünk Ázsia és Európa legnagyobb cellulózgyártó üzemének felépítésében. Az Angara folyó mentén létesülő kombinát nagy teljesítményre lesz képes, évente félmillió tonna papíralapanyagot termel majd. Hazánk eddig is sok erőfeszítést tett a papírellátás megoldására, hasonló helyzetben vannak a testvéri szocialista országok is: tehát a kombinát közös ügyünk. Ettől várhatjuk a papírprobléma alapvető megoldását. Ezért kérjük részvételeteket. A lenini Komszomol — a közreműködő testvéri szocialista országok ifjúsági szövetségeivel együtt — nemzetközi építőbrigádot szervez a nagyszabású vállalkozás megvalósítására. A Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség IX. kongresszusa ehhez csatlakozott, amikor kimondta határozatában, hogy 1976 júliusában önkéntes ifjúsági építőbrigádot indít a helyszínre, Uszty- Ilimszkbe, az építkezésre. Háromszáz építőt hívunk kétéves kemény munkára! Olyan 18 évesnél idősebb fiatalokat várunk, akik az építőipari szakmákban betonozóként, falazó és vakoló kőművesként, épületasztalosként, üvegesként, parkettázóként, burkolóként, festő- és mázolőként, épületbádogosként hasznosítani képesek szakmai ismeretüket, tettrekészségüket, s akik eddigi munkájukkal kivívták társaik elismerését. Művezetők, építésvezetők és szakácsok jelentkezését is várjuk. Az önkéntes építőbrigád tagja lehet minden KISZ-tag és szervezeten kívüli fiatal, aki megfelel a feltételeknek, a szakmai követelményeknek. Jelentkezni a munkahelyi KISZ-szervezetnél lehet, 1976. június 10-ig. Ott kaptok felvilágosítást a feltételekről, a szociális és kulturális körülményekről, a munkaügyi ellátásról. Nagy feladatra várunk és hívunk benneteket, amelynek nemzetközi jelentősége és országunk számára megvalósuló haszna sokat ígérő. Nem lehet mindegy számunkra, hogyan vesszük ki részünket a közös vállalkozásból. Becsületbeli ügyünk, hogy eddigi helytállásunknak megfelelően, de inkább azt tovább fokozva teljesítsük internacionalista vállalásunkat. Ez a helyszínen, a közös munkában, a nemzetközi vetélkedőben, a több nyelvű és több nemzetiségű ifjú sereg barátságában, közös kulturális, sportéletében dől majd el. Tudjuk, nem lesz könnyű a feladat. A távoli Szibéria amennyire romantikus, legalább annyira erőfeszítést és helytállást kíván, de hát éppen ez az, ami próbára teheti akaratunkat, lelkesedésünket, helytállásunkat és vállalkozó kedvünket, amit az ország és a szocialista közösség érdeke, az internacionalizmus eszméje és gyakorlata tesz kötelezővé számunkra. Erősítsük tovább a szocialista országok ifjúságának együttműködését, barátainkkal együtt építsük fel az uszty-ilimszki kobiná- tot. Lányok, fiúk! Jelentkezzetek az építőbrigádba, amely 1976 júliusában indul az uszty-ilimszki építkezéshez. A MAGYAR KOMMUNISTA IFJÚSÁGI SZÖVETSÉG KÖZPONTI BIZOTTSÁGA fl IV. UNCTflD barikádjain Kenya fővárosában, Nairobiban május 28-án befejezte tanácskozásait az ENSZ kereskedelmi és fejlesztési konferenciájának (angol rövidítésével: UNCTAD) IV. ülésszaka. 4500 küldött töltötte meg a padsorokat, 152 ország képviseletében! Az UNCTAD-ot a fejlődő országok gazdasági követeléseinek rendszerbe foglalása, igényeik reális felmérése és érvényesítése céljából alapították. A szervezet egymást követő ülésszakai a fejlődő országok gazdaságpolitikai küzdelmének fontos állomásai. Az első három UNCTAD- értekezlet, sajnos, nem hozott döntő változást a modern világ egyik alapvető gazdasági kérdésében. Annak a gazdasági szakadéknak az áthidalásában, amely a fejlődő országokat a fejlett tőkés világtól elválasztja. Szegény és gazdag fejlődők A IV. UNCTAD lezárásának pillanatában megállapítható, hogy a feladatot ez az ülésszak sem tudta végrehajtani. A leggazdagabb tőkésországok szembenállása mellett ebben döntő szerepe volt annak, hogy maguk a fejlődő országok sem egységesek. Az olajexportáló fejlődő országok csoportja például gyökeresen más gazdasági helyzetben van, mint azok az államok, amelyek más ipari nyersanyagok, vagy éppen mezőgazdasági termékek exportjától függenek. A megoszlás hatását súlyosbította, hogy a fejlődő országok egy része ismét egyenlőségjelet tett a szocialista országok és a fejlett tőkésországok között. Ezt a nézetet táplálta és ösztönözte az a romboló és provokatív magatartás, amelyet jCína küldöttei játszottak a konferencián. Mindez megosztotta az erőket, holott világos: a szocialista országokat nem terheli felelősség az imperialista gyarmatosítás örökségéért. A gazdasági kapcsolatok vonatkozásában pedig tény, hogy részben éppen a gyarmati kapcsolatok továbbélése miatt a harmadig világ teljes exportjának több mint 70 százaléka a fejlett tőkés szférába irányul, — s csak mint egy 8 százalék a KGST országaiba. Gazdaságpolitikai harci program Az említett, mélyebb okok miatt nem jöhetett létre áttörés a IV. UNCTAD ülésein. Mindamellett ez az UNC- TAD-konferencia a harmadik világnak a fejlett tőkésországokra nehezedő fokozott nyomását tükrözte: az ÜNC- TAD-titkárság olyan átfogó követelésrendszert állíthatott fel, amelyre eddig még nem volt példa. Voltaképpen megadja a harmadik világ gazdaságpolitikai harci programját a következő esztendőkre! E program: 1. Meg kell akadályozni a nyersanyag- árak ingadozását és a tíz legfontosabb nyersanyag árának megszilárdítására 3 milliárd dolláros nagyságrendű alapot kell létesíteni. (A tíz nyersanyag: réz, ón, kávé, kakaó, gyapot, szizál, juta, gumi, cukor és tea.) 2. A fejlődő országokra nehezedő óriási adósságterhek csökkentésére a 44 legszegényebb országot — ahol az egy főre jutó évi nemzeti jövedelem 400 dollár alatt van — öt évre mentesíteni kell a nekik nyújtott kölcsönök és kamataik törlesztése alól. 3. Ezen belül a 29 „legeslegszegényebb” ország 3,5 milliárd dollárt kitevő tartozását el kell törölni. 4. A többi fejlődő ország esetében könnyíteni kell a fizetés feltételeit a kamatok leszállításával és a visszafizetési határidő meghosszabbításával. 5. A fejlett országok hajtsák végre azt a határozatot, hogy fejlesztési segélyeik érjék el a bruttó nemzeti össztermék 0,7 százalékát. (A jelenlegi színvonal ennek körülbelül a fele). 6. A fejlett tőkésországok különleges intézkedésekkel és kedvezményekkel tegyék hozzáférhetővé technológiai eredményeiket és ezzel gyorsítsák meg a harmadik világ iparosításának folyamatát. A konferencia hangnemét a „barikád másik oldaláról” a Kissinger amerikai külügyminiszter által előadott ellenterv határozta meg: 1. Amerika elvben elismeri, hogy szükség van a technológia átadására és erről hajlandó tárgyalni. 2. A nyers- anyagárak megszilárdítása létrehozandó alap helyett Washington nemzetközi nyersanyagbankot javasol. A lényeges különbség itt az, hogy a nyersanyagbank a szóban forgó tíz nyersanyagra nem egységes stabilizálási alapot hozna létre, hanem minden egyesről külön döntene. Ez megosztaná a fejlődő világot, hiszen az egyes országok más-más nyersanyag exportjában érdekeltek. 3. Az Egyesült Államok nem hajlandó átfogóan tárgyalni az adósságok visszafizetésének elhalasztásáról vagy a fizetési könnyítésekről, hanem országonként kíván dönteni. Ez politikailag osztaná meg a harmadik világot. „A jó magaviseletüek” megkapnák a kedvezményt, a többiek nem. Világos frontvonalak Nem állítható, hogy az ösz- szes vezető tőkésország egyértelműen követte ezt az amerikai vonalat. Franciaország, Olaszország, Dánia, Belgium és Hollandia például hajlamos lett volna valamilyen közbeeső megoldásra a nyersanyagalap ügyében. Törekvésük azonban lényegében meghiúsult a három legerősebb gazdaságú tőkésország: az USA, az NSZK és Japán ellenállásán. A IV. UNCTAD után mindamellett a harc frontvonalai világosabbak, mint eddig bármikor. A harc szintere pedig továbbra is az UNCTAD marad. „A Szovjetunió — mondotta Patolicsev szovjet külkereskedelmi miniszter az értekezlet utolsó napjaiban — hisz ennek a szervezetnek a lehetőségeiben és kész széles körű, konstruktív párbeszéd folytatására”. Aláírták a Szovjetunió és az Egyesült Államok békés célú földalatti nuk' leáris robbantásokról kötött megállapodást Leonyid Brezsnyev beszéde A moszkvai Kreml Vlagyimir termében pénteken délután moszkvai idő szerint 5 órakor Leonyid Brezsnyev aláírta a Szovjetunió és az Egyesült Államoknak a békés célú föld alatti nukleáris robbantásokról kötött megállapodását, valamint az ehhez tartozó jegyzőkönyvet. Amerikai részről az aláíráson jelen volt Walter Stoessel moszkvai nagykövet. Az aláírás után Leonyid Brezsnyev rövid beszédet mondott. Ennek a szerződésnek az előkészítését a szovjet—amerikai csúcstalálkozókon határozták el. Most ez a döntés gyakorlatilag megvalósult. Ez az elégedettség érzését váltja ki belőlünk. Nyugodtan elmondhatják, hogy hasznos dologra került sor. Az új szerződés annak biztosítására hivatott, hogy a föld alatti atomrobbantásokat — amelyekről a szerződésben szó van — békés célokra és csak békés célokra használják fel. Erre vonatkozóan előirányozták a szükséges garanciákat, beleértve az ellenőrzésre kapcsolatos rendelkezéseket. Ugyanakkor a szerződés elő fogja segíteni a Szovjetunió és az Egyesült Államok együttműködésének fejlesztését az atomenergia békés felhasználásában, s ez más országok számára is előnyös lesz. Ez a szerződés a korábban létrejött megállapodásokkal összekapcsolva azoknak az intézkedéseknek újabb láncszeme, amelyek a fegyverkezés fokozódásának korlátozására, az atomfegyverkísérletek általános és teljes beszüntetésének elérésére irányulnak. A szerződés politikailag kétségtelenül jelentős azért is, mert konkrét lépés a Szovjetunió és az Egyesült Államok kapcsolatainak kedvező fejlődésében. Az elért sikerről, a békés célú atomrobbantásokra vonatkozó szerződés megkötéséről szólva ugyanakkor emlékeztetni kell arra, hogy számos nagy probléma még megoldásra vár. Közéjük tartozik a hadászati fegyver- rendszerek korlátozásáról a Szovjetunió és az Egyesült Államok között kötendő új, hosszúlejáratú megállapodás kidolgozásának befejezése. Szeretném újra hangsúlyozni, hogy a Szovjetunió ennek érdekében a maga részéről a korábbiakhoz hasonlóan ezután is mindéht megtesz. Más országokkal együttműködve, készek vagyunk energikusan olyan széles körű intézkedések felé haladni, amelyek a fegyverkezési hajsza felszámolásához, a leszereléshez vezetnek. Nincs magasztosabb és humánusabb cél, mint a béke és a nemzetközi biztonság minden módon való erősítése, a háború fenyegetésének megbízható kiküszöbölése az államok közötti kapcsolatban. Ettől a céltól vezérelve pártunk XXV. kongresszusa olyan konkrét akcióprogramot terjesztett elő, amelynek megvalósítása nemcsak véget vetne a még mindig folytatódó veszélyes fegyverkezésnek, hanem biztosítaná a határozott áttérést is a felhalmozott fegyverkészletek fizikai csökkentésére, a tényleges leszerelésre. A kormányoknak, az államok felelős vezetőinek tisztában kell lenniük azzal, hogy e kérdések megoldásának parancsoló szükségességét az élet diktálja. ★ Gerald Ford, az Egyesült Államok elnöke pénteken a Fehér Házban ünnepélyes keretek között aláírta a föld alatti nukleáris robbantásokról kötött szovjet—amerikai szerződést. Az aláírásnál jelen volt Kissinger külügyminiszter, Rumsfeld honvédelmi miniszter, az amerikai kormány több más tagja, valamint a törvényhozás vezető képviselői. Ott volt továbbá Dobrinyin, washingtoni szovjet nagykövet. Ford elnök az aláírási ünnepségen mondott beszédében történelmi mérföldkőnek nevezte az új egyezményt a fegyverzetellenőrzési megállapodások sorában, majd hangoztatta: hosszú és bonyolult tárgyalások után sikerült előrehaladni a fegyverzet ellenőrzésében, lényeges lépést tettünk egy stabilabb, békésebb világ felé csakúgy, mint az Egyesült Államok és a Szovjetunió közötti építőbb viszony irányában. Gerald Ford befejezőben hangoztatta: „üdvözlöm ezt a sikert és remélem, további eredményekhez vezet majd a szilárd, igazságos békéhez vezető úton, népeink és az egész emberiség érdekében”. Az elnök bejelentette: a szerződéseket a lehető legrövidebb időn belül a szenátus elé terjeszti, és sürgeti azok mielőbbi törvénybeiktatását. Eridj, fiam, vidd az asz- szonyt, ölelj, szeress, mert Holnap reggel indulunk. Trencsén alá vár bennünket a nagyságos fejedelem. JÍ /. jf j mm rn Ül/IM/IBARABAS TIBOR regénye nyor\.ÁKOCZ9 t,bo,;-
