Kelet-Magyarország, 1976. május (33. évfolyam, 103-127. szám)
1976-05-22 / 120. szám
1976. május 22. KELET-MAG YARORSZ AG 3 Kétszázötven hegesztő rippen öt éve annak, hogy a szabolcs- szatmári vállalatok és szövetkezetek kérdéssel fordultak az MTESZ mellett működő gépipari tudományos egyesülethez: „A megyében kevés a vizsgázott hegesztő, a hegesztéshez értő betanított munkás is kevés. Jó lenne, ha a hegesztők képzésében segítene az egyesület.” Az illetékesek megértették, hogy gazdasági és politikai ügyről van szó és nyomban hozzákezdtek a szervezéshez. A tanfolyamok egyik fő szervezője volt (ma is az) Szirmay László gépész- mérnök, az egyesület tagja, a HAFE dolgozója. Kezdettől fogva az oktatási bizottság irányításával gépészmérnökök végzik az elméleti oktatást a tanfolyamokon. A gyakorlati fogások elsajátítását művezetők és tapasztalt szakmunkások segítik elő. Egy-egy tanfolyam három hónapig tart, s ez idő alatt a hallgatók az ívhegesztéssel és a lánghegesztéssel egyaránt megismerkednek. A munkavédelmi tudnivalókat az SZMT munkatársaitól sajátítják el. A három hónap elteltével vizsgabizottság előtt számolnak be tudásukról, a bizottság elnöke minden esetben a Kohó- és Gépipari Minisztérium egyik munkatársa. A sikeres vizsga után a hallgatók bizonyítványt kapnak, amely az ország valamennyi üzemében érvényes, ív- és láng- hegesztést bárhol végezhetnek, de úgynevezett minősített munkával nem bízhatják meg őket. Az egyesület évente két tanfolyamot szervez, az idei első vizsgára június 3-án kerül sor. A másik tanfolyamot a nyár végén szervezik, ezúttal a nyíregyházi tanfolyam mellett a vásárosnaményi faforgácslapgyárban is indítanak egy kihelyezett tanfolyamot. A kiképzés bázisüzeme továbbra is a Hajtóművek és Festőberendezések nyíregyházi gyára lesz. A tanfolyamokra mezőgazdasági termelőszövetkezetek és ipari szövetkezetek is küldhetnek dolgozókat. Szirmay László nagyobb részt társadalmi munkában végzi a tanfolyamok szervezését. Mint mondta, az ötéves tapasztalatai jók. Az említett időszakban 250 ipari és mezőgazdasági dolgozó végezte el a tanfolyamot és kapcsolódott be az egyre inkább fontossá váló hegesztési munkába. A tanfolyamok haszna nem csak abban áll, hogy szükségletet elégítenek ki, de segítik a munkássá válást is. A terv szerint 1977.. szeptember elején Nyíregyházán rendezik meg a soron következő országos hegesztési tanácskozást. Ezen a tanácskozáson is a magyar ipar hegesztési gondjairól, eredményeiről és terveiről lesz szó, de a tanácskozás színhelyének kijelölésével az egyesület munkáját és a tanfolyamokon végzett hegesztők munkáját is elismerhetik a szakemberek. N. L. NAPONTA FÉLEZER NADRAG V.isárosnaményban a Vörös Október férfiruhagyár szalagjairól gokból félezer darab kerül le készen. (Gaál Béla felvétele) a legdivatosabb nadráRekonstrukció gondokkal Négy éve kezdődött meg a megyében a gyümölcsrekonstrukció, amelynek célja, hogy megfelelő fajták. illetve fajtgyáltoza- tok és művelési módok megválasztásával magas terméseredményt érjenek el, a fát rövid idő alatt termésre fogják. Ezen kívül, hogy fokozzák a gépesítést, lehetőséget teremtsenek a korszerű növényvédelemre és minimálisra csökkentsék az emberi munkát. A gyümölcsösök korszerűsítése során új ültetvények kerülnek a kiöregedett ártéri és a volt uradalmi gyümölcsösök, a hatvanas évek végéig bő termést hozó gyümölcsöskertek helyére.. Fontos szempont a területek koncentrálása, mikrokörze- tek kialakítása. Terv 1990-ig A munka egy hosszú távú rekonstrukciós terv alapján kezdődött és folytatódik. 1990-re 15 ezer 800 hektáros gyümölcsöst vágnak ki, de ugyanekkor 19 ezer 800 hektáron újat telepítenek. A „fő szerep” az almának jut, a telepítések mindössze 20 százaléka bogyós és csonthéjas gyümölcs. Ami a terméseredményeket illeti, a szakembereknek úgy kell gazdálkodniuk, hogy 1990-re a jelenlegi 38—40 ezer vagonos al- matermés helyett 45—50 ezer vagonnal tudjanak adni az országnak, s az egyéb gyümölcsökből is a mostaninál többet tegyenek a lakosság asztalára. A korszerűsítésekben a megyei tanács irányításával és az Országos Szaporítóanyag Felügyelőség ellenőrzésével a Nyírkert és a Szat- márkert termelőszövetkezeti, illetve termelőszövetkezeti és állami gazdasági társulások, az ültetvénytervező vállalat, az újfehértói kutatóállomás, a mezőgazdasági főiskola vesznek részt. Elviszi a fejlesztési alapot Hogyan valósul meg a gyümölcsösök korszerűsítése? Elég hosszú és sok utánajárást igénylő utat kell bejárniuk a gazdaságoknak. A tervezés megkezdése előtt egy bizottság heteket tölt el a talajvizsgálatok elvégzésével, a tápanyagfeltöltési javaslat elkészítésével, meghatározzák a fajtaarány, a sorok irányát, s döntenek az ültetvény járulékos beruházásairól — hűtőtároló, perÁ „fo szerep" továbbra is az almáé •netlékeverő torony, különböző raktárak, mélyfúrású kút létesítéséről. Ezután ülnek le a tervezöasztalokhoz. Az anyagi fedezet biztosítása újabb hosszú hónapokat rabol el a gazdaságoktól. Minden telepítés időben és a költségeit tekintve is felér egy kisebb ipari beruházás létesítésével. Az állam dotációval könnyít a gazdaságokon, 1975 óta a bekerülési összeg 20 százalékát magára vállalja. Nagy segítség ez, de még így is egy-egy ültetvény létrehozása évekre elviszi a beruházó tsz, vagy állami gazdaság fejlesztési alapját. Az évenkénti amortizációból a szinten tartásra törekednek, ami ugyancsak nem könnyű feladat az egyre emelkedő költségek miatt. A szabolcsi gyümölcsrekonstrukció megvalósításának idejét tulajdonképpen az állami támogatás mértéke határozza meg. Nagyobb léptekkel lehetne előbbre haladni, ha az állam országosan nem egységes összegben támogatná a gyümölcsrekonstrukciót, hanem differenciálná a támogatás mértékét a nagymúltú és kedvező adottságokkal rendelkező területek javára. Cél a gyors megtérülés A termőkaros művelési móddal telepített ültetvény 80—100 ezer forintokba kerül hektáronként, a sövényes 100—120 ezer forintba, és a legkorszerűbb, a karcsúorsós, — amit az országban egyedül még nálunk alkalmaznak a jonatánnál és a star- kingnál — 200—210 ezer forintba. Ezekhez a költségekhez járulnak még a kiegészítő beruházások összegei. Ott, ahol tehetik, megpróbálják csökkenteni a költségeket. Ez történik az ibrányi és a tiszaberceli telepítéseknél is. A két termelőszövetkezet közösen műveli az új gyümölcsöst és együtt építik a járulékos beruházásokat is. A kiadások egy jó adottságú és jól gazdálkodó egységnél 3—4 év alatt megtérülnek. A porcsalmai Dózsa Tsz 140 hektáron telepít almát és úgy tervezték, hogy üzemi szinten két és fél év, népgazdaságin három év alatt megtérülnek a költségeik. A gazdaságok vigyáznak arra, hogy a telepítés folyamatos legyen, mert az újonnan ültetett fák öt év múlva hozzák „teljes termelésüket”. Hol tart ma a rekonstrukció? 1972 és 1975 között a tervezett 3700 hektár helyett csak 2129 hektáron történt gyümölcstelepítés. Nagyobb része eddig az észak-szabolcsi és a szamosháti területen valósult meg, s ezzel párhuzamosan megkezdték a gazdaságtalan ültetvények kiselejtezését is, úgy, hogy az a megyében hozamkiesést ne okozzon. A késésnek téli alma esetében az volt az oka, hogy akadozott a szaporítóanyag-ellátás, s a tsz-ek egy része a rekonstrukcióba való bekapcsolódás után veszteséges lett. Egyéb gyümölcsök A meggy esetében fajta- és piaci problémák, a többi bogyósnál az időközben kialakult idegenkedés, a szőlőnél a 60-as évek elején alkalmazott telepítési program a hátráltató tényező. Az őszibarack telepítései hamarosan megkezdődnek, hiszen 3—4 év múlva kiöregednek a korábban ültetett fák. A szilva a szatmári táj kiegészítő gyümölcsévé fog válni, amit a gépi művelés fokozása tesz lehetővé. Nagyobb területen fognak a közeljövőben telepíteni kajszibarackot és diót. Balogh Júlia LEHETNE JOBBAN ? Az MSZMP Központi Bizottsága 1974 decemberében határozatot hozott a gazdasági munka színvonalának javítására. Minden ember a maga munkaterületén tudja legjobban, mi az, amin változtatni kell. Ezért kérdezünk meg sorozatunkban vezetőt és beosztottat, ipari és mezőgazdasági munkást: milyen területen lát eddig kihasználatlan tartalékokat. Aki válaszol: Túri Nagy Lajos főépítésvezető-he- lyettes, a Kelet-magyarországi Közmű- és Mélyépítő Vállalatnál. — Az építőipart sok támadás éri. Hogy nem mindig igaztalanul, arra nekem is van néhány példám. Itt van mindjárt az építkezések műszaki, adminisztratív előkészítése. Az lenne az ideálisabb, ha egy-egy építkezés beindítása, ennélfogva a befejezése sem függne ilyen nagymértékben a beruházói bizonytalanságtól. A mi prak- szisunkban is előfordult már olyan eset, amikor a beruházó az aláírt szerződést csak a műszaki átadás idejére hozta. — Nagyobb összhangra, megértésre lenne szükség a beruházó műszaki ellenőrei és a kivitelező között. A kölcsönös megértés meggyorsíthatná az építkezések kivitelezését. — Átkos örökség is köti a mélyépítők kezét. Városainkban, főképpen Nyíregyházán nincs nemhogy megbízható, de még elfogadható közműtérkép sem. Ezért aztán a- mélyépítési terveket engedélyező hatóság a tervdokumentációra ráüti azt a pecsétet is, hogy „géppel dolgozni tilos”. Tessék ezt összevetni a tudományos-technikai forradalommal, a munkaerő hiányával és az élő munkaerővel való ésszerű gazdálkodással. Itt egy minden közművet — csatornákat, kábeleket — feltüntető térkép segítene. — Arra is gondolni kell, hogy a főépítés-vezetőségen belül még jobban szervezzük a különböző építési anyagok mozgatását. Amit lehet, közbeeső depózás nélkül érkeztessünk az építkezés színhelyére. A faanyag még többszöri fel- használásában is vannak kihasználatlan lehetőségek. Itt szólnék a munkahelyek rendjéről. A sokszor szétszórt hulladék miatt fordulhat elő a szegbe VÁLASZOL: Túri Nagy Lajos lépés, és a többi apró baleset. A munkahelyi vezetők követeljenek nagyobb rendet. — Van egy nagy gondja az építőiparnak, nekem is: a gépek jobb kihasználásának a szorgalmazása. A legfontosabb az lenne, ha legalább vezérgépeket tudnánk állandó jelleggel két műszakban üzemeltetni. De ahol ez nem lehetséges, ott azt szervezzük meg, hogy gépre — darura, yumbóra, egyéb munkagépre emberek ne várjanak. Földmunkagépeink nagyon zajosak. Lakott területen éjjel nem dolgozhatunk. A kutatásnak gondoskodni kellene a zajtalanabb típusok kifejlesztésén. — Az építőipar is az intenzitás időszakába lépett. Itt két véglet is zavar. Az idős „szak- és segédmunkaerő nehezen tud lépést tartani a kívánt technikai tudásszint megszerzésével. A szervezett szakmai és általános műveltséget emelő iskolák mellett az egyéni áldozatvállalás, az egyéni tanulás nagyobb teret kellene, hogy kapjon életükben. A fiatal építésvezetők pedig kellő tapasztalatok híján nem tudják mindig felvenni a rutinos, idős kollégáik munkatempóját. Valahogy hozzá kellene segíteni őket a tapasztalat hiányából adódó hátrány behozásához, hogy döntéseikkel, vezetési készségükkel még biztosabbá váljék a vállalat termelése. , , — Mi mélyépítők vagyunk. Nem szabad feladnunk a gépláncok bevezetését szorgalmazó harcot. Ma már megvan a lehetősége a föld gépi kitermelésnek éppen úgy, mint a kézi erő nélküli csőfektetésnek, betonozásnak, föld visszatöltésének. A mélyépítésben ez a jövő. Élni kell ezekkel a lehetőségekkel. Jogos o kérelem _ _ omoly sikerként MM könyveltem el, MZ amikor még 1972- ben a Halliszt utcai lakásom közvetlen közelében üzemelő rossz hírű talponállót végre áthelyezték a közeli Zab pehely utcába. A kocsma elhelyezését szívós, kemény munka előzte meg. Számos beadványt intéztem az ügyben a XX11I. kerületi tanácshoz és az ugyanebben a kerületben működő vendéglátóipari vállalathoz; sőt több panaszos levelet is közzétettem a Koraesti Hírek közönségrovatában. Beadványaimat a közvetlen környék igen sok lakótársa is aláírta. Nagy örömöt jelentett az italbolt áthelyezése a Halliszt utca valamennyi absztinens, józan életű lakója számára. A szóban forgó vendéglátóipari egységben (bízvást lebujt is mondhatnék a cirkalmas megnevezés helyett) és előtte az utcán is napirenden voltak a kocsma garázda látogatói által rendezett botrányok. Az ocs- mány szitkozódásoktól és durva verekedésektől joggal féltettük asszonyaink és kiskorú gyermekeink lelkületét, sőt testi épségét is. A sors azonban úgy hozta, hogy néhány hónappal ezelőtt lakáscsere folytán családommal együtt a Zábpehely utcába költözködtem. Ennek következtében most újból dz említett italbolt közvetlen szomszédságába kerültünk. Természetesen azonnal ismét a kerületi tanácshoz, valamint az illetékes vendéglátóipari vállalathoz fordultam, kérve, hogy ezt a közbiztonságot és közerkölcsiséget veszélyeztető talponállót helyezzék el innen. Most azt kérdezik tőlem az illetékesek, hogy hová? M i sem egyszerűbb ennél. Helyezzék vissza a kocsmát a régi helyére, a Halliszt utcába. Még a helykérdés sem komplikálná a dolgot. A régi üzlethelyiség azóta is üres, legfeljebb nagy néha raktárnak használják. Heves Ferenc
