Kelet-Magyarország, 1976. április (33. évfolyam, 78-102. szám)
1976-04-07 / 83. szám
2 KELET-MAGYARORSZÄG 1976. április 7. Ö téves forma kisfiú, mamájával sétálni indul, A bérház bejáratánál összetalálkoznak a mama barátnőjével, s amint az szokott lenni, téma most is akadt. Azt a bő félórát most sem sajnálták rá. A kisfiú, úgy látszik, már hozzászokott, s egyáltalán nem volt türelmetlen. Feltalálta magát. Keresett gyorsan egy vakolatdarabot, s a bordó színű falra mindenféle ábrát, házikót, pálcikaem. bért. rakétát rajzolt. A következő épülettatarozásig bizonyára eltávolíthatatlan nyomként őrizni fogja a fal. Ki-ki megcsodálhatja, vagy inkább bosszankodhat miatta. De úgy látszik, a kisfiú szereti a változatosságot, mert a következő percben egy jó nagy vasdarabot szerzett és szépen, módszeresen verni kezdte a ház előtti játszóalkalma_ tosságokat. Szerencsére ezek vastag fémből készültek, így „csak” a friss festést sikerült levernie, tenyérnyi darabokon. A mama persze tovább beszélgetett, s csak a zaj miatt intette le fiacskáját. Úgy látszik, nem bírja a zajt. Mindenki úgy ismeri a bérházban, hogy otthon rendkívül precíz, pedáns, sokat kézimunkázik. Még a fotelokra is apró csillagocskákat horgol, s amit csak lehet, terítő takar. A vendégeket nemigen szereti, legszíve. sebben senkit se engedne a lakásába, mert mindannyiszor kétely gyötri, s a csevegés közben arra gondol: mennyi piszkot hozott magával az illető. Szíve szerint mindenkire papucsot húzna, mielőtt átlépi lakásának küszöbét. Persze azzal már nem törődik, hogy milyen bosz- szúságot okoz másnak, amikor az erkélyről a szőnyeget lerázza, hogy milyen porréteget zúdít az alsó emeleti lakókra. Az sem érdekli, hogy fiacskája milyen kárt tett e röpke félóra alatt. Szerinte ami a lakáson kívül történik, az egészen más... Kár. (Soltész) Vállalások a közművelődésért 400 millió a tej- begyííjta hálózat rekonstrukciójára Az elmúlt öt évben a gyűjtőhálózat fejlesztésére a tejipar 210 millió forintot fordított; ebből 110 millió forint jutott új csarnokok építésére, 100 millió forintból pedig hűtőgépeket szereztek be. A következő években a tejgyűjtő hálózat csarnokainak valamivel kevesebb munkájuk lesz, a korábbinál kevesebb tejet fogadnak, főként azért, mert a jól felszerelt nagyüzemek mindinkább közvetlenül az iparnak adják át az „alapanyagot”. De sok gazdaság és a háztáji termelők továbbra is a központi csarnokokon keresztül értékesítik majd a tejet, emiatt szükség van a fogadás meggyorsítására, hűtőgépek beszerzésére és új létesítményekre. A következő évek- . ben 290 új csarnokot _építenek, és mintegy 200 tejgyűj- tőtároló tartályt adnak át. Az ipar a hálózat rekonstrukciójára az ötödik ötéves tervben 400 millió forintot költ. A teljes rekonstrukcióhoz további 70 millió forint szükséges; ezt az összeget — 40 százalékos állami támogatás igénybevételével — várhatóan a termelőszövetkezetek teremtik majd elő saját tejházaik építésére, fejlesztésére. Főiskolások — megbízatásaikról A tanárképző főiskola kongresszusra készülődő kiszesei nincsenek köny- nyű helyzetben, ha a két kongresszus közötti időszak munkáját értékelik. A magyarázat egyszerű: a legutóbbi kongresszus idején még nem voltak főiskolai hallgatók. Sokkal könnyebb, ha az egyéni feladatvállalásokat mérlegelik. Elvileg ugyanis mindenkinek van megbízatása. Gyakran kiderül ezekből a megbízatásokból, kik lesznek később elmélyült munkával foglalkozó tudósok, kik a mozgékony szervezők, s kik tartják majd a nevelőmunkát egyenrangúnak az oktatómunkával. Ezúttal olyan fiatalokat mutatunk be, akik közművelődési feladatot vállaltak. Nem biztos, hogy valamennyien népművelők is lesznek. Az azonban biztos, hogy ehhez megfelelő alapokat raknak le a főiskolai KISZ-munkával. Randevú szakmunkásjelöltekkel Kiss Mária, másodéves matematika—ének szakos: Én vagyok a Tiszabercel-fe- lelős a Comenius csúcsszerv, ben. Tavaly jártunk névadónk, Bessenyei szülőfalujában, s találkoztunk az ottani szakmunkásképző intézet fiataljaival. így kezdődött. Azóta rendszeresen korrepetáljuk a gyengébb képességűeket, ők pedig eljöttek körülnézni, hogy élünk itt a főiskolán. A továbbiakban nem elégszünk meg ezzel a kapcsolattal. Ott van még az egész falu, s talán nem mindenki tudja, ki volt nagy szülötte, milyen volt az életpályája, miért jelentős ma is munkássága? Szeretnék olyan ismeretterjesztő programsorozatot szervezni, amely nekünk is, s a községnek is hasznos. ■ Szőke Teréz, matematika- ének szakos: Énekkari titkár vagyok, elsősorban a szervezés a feladatom. Nem csak a kórustagok értesítése, de például olyan aprómunka is, mint a vonat indulásának megtudakolása. Szívesen dolgozom ezért a kórusért, szívvel-lélekkel igyekeznek a zenét másokkal is megszerettetni. Munkám eddigi legszebb elismerése — ha közvetve is — az volt, hogy a rádió a BBC londoni fesztiváljára elküldte hangfelvételünket, s egy norvég kórus mögött a második helyen végeztünk. ,,Játékokat tanítunk" Perjés Katalin, magyar- orosz szakos: KEMÉV-felelős vagyok.'Ez persze így igen furcsán hangzik. Alapszervezetünk azt vállalta, hogy támogatja a KEMÉV vállalat KISZ-fiataljainak munkáját. Jól kiépült a kapcsolatunk. Minden csütörtökön várnak bennünket, az ünnepségekre közösen készülünk, vagy a teljes műsort mi adjuk. Volt közös játékos vetélkedőnk, erre szívesen emlékszem vissza. Jó lenne, ha gyakrabban mehetnénk, de mégis diákok vagyunk, akiknek olykor eleget kell tenni a vizsgakötelezettségeknek. Mutasd O lvastam egyik magazinunk tarka-barka hírei között, hogy ezek a külföldi tudósok már megint kitaláltak valami furcsaságot. Egyszer azzal jönnek, hogy nem kell már az a vacak vegyes főtt marhahús velöscsonttal, mert itt a tengerek planktonja, a jövő finom fehérjedús élelmiszere. Másszor azzal traktálnak, hogy naponta csak két decit ihatok tisztán, mert különben megdagad a májam, most meg a szemem színe miatt akarnak bennem kisebbségi érzéseket ébreszteni. Az történt ugyanis a hír szerint, hogy Ausztráliában néhány tudós a szemek színét mindenáron össze akarja hozni a pályaválasztással... Még jó, hogy nem a csillagokból olvassák ki, milyen ember való — teszem azt — suszterinasnak, amely pályával engem fenyegetett édesanyám, ha tanulás helyett inkább a rongylabdát bűvöltem ... A tudósok megállapítása állítólag a következő: a kék szeműek született gyakorlati matematikusok, a zöld szeműek pedig kiváló kereskedők ... Hát kérem, én sértve érzem magam, mert a barna szeműek szóba sem jönnek, holott nekem bársonyos mélybarna a szemem, s a sors lírai lélekkel vert meg. a szemed!... Ezek szerint tehát én számításba sem jöhetnék Ausztráliában? Másrészt: én mindig azt olvastam a népmesékben, hogy a zöld szeműek általában csalfák, kétszínűek, ravaszak, s megbízhatatlanok. Hát ezek után akkor most mit gondoljak az ausztrál kereskedőkről? ... Még szerencse, hogy bumerángot nem importálunk, mert lefogadom ezek után, hogy olyat sóznának ránk, ami visszafelé pörög, s hiába hajítanám el, nem a társbérlőmet találná kupán, hanem engem vágna orrba!... tito, de ami a leglénye/V gesebb!... Mi az, hogy a kék szeműek született gyakorlati matematikusok? Kétlem!... Az én kedves feleségemnek ugyanis olyan szép ibolyakék szeme van, hogy gyönyörűség ránézni. Ezért is vettem el feleségül. De a fizetésemet az istennek sem tudja beosztani. Hát így higgyen az ember az ausztrál tudósoknak! Tenkely Miklós Dani Szilvia, tanító szakos: Mint az Apácai-csúcs egyik alapszervezetének szabadidő- felelőse a KISZ-munkában az oktatás és a nevelés egységének megteremtésével kísérletezem. Állandó vendégei vagyunk az úttörőháznak, mesedélelőttöket tartunk, játékokat tanítunk — szabad időnkben. Nem lennék igazságos, ha magamnak tulajdonítanám a sikereket, amelyeket ezeken a programokon elértünk. Sok ember közös munkája — ez a titka szerintem az eredményes tevékenységnek. Tomosi Aranka. tanító szakos: Az Apácai-csúcs 2. számú alapszervezeti titkára vagyok és bökönyi felelős. Meg kell mondanom, hogy örököltük ezt a kapcsolatot. Az iskolásokat rendszeresen meglátogatjuk, apróbb ajándéktárgyakkal. Ott voltunk tavaly ősszel a KISZ-esek klubavatóján, s meghívtuk vendégségbe az ottani Röpülj páva-kört. Sajnos,^ egy kicsit leégtünk, kevesen voltak rájuk kíváncsiak. Most éppen a vonathoz sietek, mert közösen megyünk kirándulni a bökönyi fiatalokkal. Szövőszék a főiskolán Lázár Éva, matematika— rajz szakos: Szilviáéhoz hasonló a megbízatásom, de nem alapszervezeti, hanem csúcsszinten, a Bolyai csúcsszervezetben. Rólunk azt kell tudni, hogy természettudományos az alapérdeklődésünk, de a rajztanulásunk is számtalan lehetőséget nyújt a művészeti ismeretterjesz. tésre. Foglalkozunk iparművészettel, népművészettel. A főiskola mostanában szerzett be két szövőszéket, már meg is tanultam szőni. Kedvelem a matematikát is, ésszerű, logikus volta miatt. Úgy gondolom, a jövő inkább a természettudományos ismeret- terjesztésé, ezt kellene a hátralévő időben a csúcs KISZ. esetnek, s nekem is megalapozni. Nagy Zoltán, másodéves tanító szakos és művelődési- ház-igazgató: Ez utóbbit tiszteletdíj ellenében látom el Borbányán. Aki még nem vezetett ilyen intézményt, nemigen tudja, milyen a népművelő munka a sűrűjében. Bicskázás is volt az elején, de ez már a múlté. Most van egy ifjúsági klub negyven taggal, megkezdtük a rendszeres munkát a szak. körökben, a gyermekklubban. A tervem, hogy a zenés szombat esték programját értelmes hétköznapokká változtathassuk. Hagyományok folytatása Antalóczy Tibor, elsőéves tanító szakos: Egyéni feladataimat nem merném felsorolni, annyi van. Szeretném, ha azokat a hagyományokat folytathatnám, amelyeket a csúcs készen kapott, s ha új kezdeményezéseink hagyo- mányozhatókká válnának. Mint csúcstitkár szeretném szélesebbre tárni a főiskola kapuit. Hogy már hallgató korunkban megismerkedhessünk a város, a megye életével. S hogy minél többen jelentkezhessenek alapszervezetünknél, üzemekből, intézményekből : szükségük van közművelődési munkánkra. B. E. A KÉPERNYŐ ELŐTT A televízió mindig is élt azzal a „képességével”, hogy nemcsak tájékoztatni és szórakoztatni, hanem tanítani is tud. Méghozzá egyre magasabb színvonalon. Mert mi más lenne, ha nem a legkiválóbb szintű felnőttoktatás, a Születésünk titkai című, most megkezdődött előadássorozat. Fontos témáról közérthetően, lebilincselően szól, azonnal demonstrálva, be is mutat, va az elhangzottakat: ábrákkal, mikroszkopikus filmfelvételekkel, statiszta kai kimutatásokkal. A kérdésben legkevésbé tájékozottéin bér is megértheti, de egészen biztos, hogy a já- ratosabbak se unják. Ez az új Czeizel-sorozat egy kicsit megsejtteti, milyen módon, milyen eszközökkel fog folyni a tanítás a felnőtteknek a szeptemberben kezdődő Mindenki iskolájában. A kalandfilm fogalmához a fordulatos, izgalmas meseszövés, de a realitás illúziója is legalább úgy hoz. zá tartozik, mint kenyérhez a héja. Kenyér marad az héja nélkül is, csak éppen az íze vész el. így járt valahogy ez a mi zenés kalandfilmünk is, az Itt járt Mátyás király... Kimaradt belőle az izgalom (a váratlan fordulatok híján) és a valóság illúziója is. Az még hagyján, hogy a történelemre nem lehet benne ráismerni (senki nem kívánja komolyan ezt egy zenés kalandfilmtől), de a népha. gyományban élő Mátyásra se; nem beszélve a Mik- száth-regényről. Ez még mind semmi ahhoz képest, hogy számos helyzete any- nyira irreális, amennyire rftég a legvadabb kalandfilmben se igen találni példát. Mindemellett , spk helyütt tempótlan, az egész film pedig túlnyújtott, fö_ lösleges volt három részre széthúzni. A mindennapi kávénk című filmetűd a maga tíz percével nem hatott elnyújtottalak, bár ebben a műfajban nagyon szűkén mérik az időt, és Eck T. Imre filmjében volt is néhány kép, amelyek rövidebbek lehettek volna. Azonban ezzel együtt is: nemcsak a műveletekről közölt képeket, hanem azt a hangulatot mutatta be ez a kis filmetűd, ami már szinte szertartássá emeli a kávépörkölést, a frissességet adó ital fogyasztását. Semmiképp nem akarok új műfaji elnevezést kreálni, az Örizők igenis riportfilm, a határőrség életéről, erre az egyetlen alkalomra mégis a kollektív arckép megjelöléssel illetem ezt a munkát. Pomezanszki György szerkesztő, Kovács Réka riporter, Bónis Gyula operatőr és Mata János rendező riportfilmet készítettek ugyan, de mégis többet ennél: portrét, a határ, őrről, olyan arcképet, amely sok katona arcából, jellemvonásaiból állt össze ebben a negyvenöt percben, mind más-más egyéniség, de mint a hazát védő határőrök: azonosak a hűségben, a fegyelemben, az áldozatvállalásban, a kemény szolgálat viselésében. Nem vagyunk annyira szűkében a kimagasló, nem mindennapi embereknek — ha nem lenne annyira érzékeny a szó a gyakori használatra. azt mondanám: hősöknek, akik ma is köztünk élnek — nem vagyunk annyira szűkében, hogy csak ünnepi alkalmakkor mutathasson be közülük egyet-egyet a televízió. Szerénységük tiltja, hogy vállalják a nyilvánosságot? Igazuk van, hisz’ van mire szerénynek lenniük, és nincs igazuk, mert az újabb és újabb nemzedékeknek szükségük van példaképekre, s a legjobb példákat a tettek, természer tesként vállalt hősi cselekedeteik adják gyermekeinknek. Kurimszky Sándor portréja (Katona Júlia, Sárközi Erika, Neumann László és Mata János műsora) — „Párthűség. tiszta kéz” — törlesztett ebből az adósságból. Seregi István A RADIO MELLETT Ezúttal az Ifjúsági rádió változatos óráiról essék szó. Ezek az adások jobbára ún. rétegműsorok, amelyeket minden héten hétfőn, szerdán, csütörtökön és pénteken a Petőfi adón sugároznak 17 órától (az egyik középhullámhosszon a nyíregyházi stúdió műsoridejében is jól hallhatóan, no meg az urh-n is vehetően), az elmúlt héten pedig szombaton délelőtt, a Kossuth rádióban is volt egy ilyen műsoróra. Nos, ezeknek a műsoroknak — az ifjúság bármely csoportjához is szóljanak elsősorban —közös jellemzője a friss, fiatalos hangvétel, az aktualitásra való törekvés, a szó. kimondó őszinteség és az ifjúsági érdekvédelem az ismert párthatározat és az ifjúsági törvény szellemében. Ezek a szerkesztési koncepciók jól nyomon követhetőek voltak az egyes adásokban. Közülük méltán vélhet, jük népszerűnek a „Belépés nemcsak tornacipőben” c. vetélkedő típusú szórakoztató, elsősorban sportnépszerűsítő műsort, melynek a mostani, sorrendben a 42. (!) adása, a Népsport és a Képes Sport szerkesztőségének tréfás viadala (az amatőr riporterek vetélkedésével együtt) még a szokásostól is ötletesebb és hangulatosabb volt. Ugyancsak tetszett a szerdai „Tanműhely” szakmunkásmagazin, melyben sok mini riporttal mutatták be az intézetek belső életének mindennapjait, a szakmunkás klubokban és szakkörökben folyó munkát. Szerdán a „Népdalaink világa”-ban a dudanóták (Vargyas Lajos előadása bőséges zenei illusztrációkkal) és az „Irodalmi Ön- képzőkör”-ben Szokolay Zoltán új verskötetének megvitatása (Hajdú Ráfis jó szempontokat adó irányításával) került az egy órába, nyilván az ifjúság művelődésének előmozdítására, Mindkét műsor hasznossága vitathatatlan, de vajon az Ifjúsági rádió órájában van-e feltétlenül ezeknek a helye? A „Hangszóró” a KISZ mozgalmi életéről és a kongresszusra készülésről adott nagy többségükben érdekes, színes hangképeket, de kitért pl. a férjezett fiatal nők névhasználati kérdéseire és egy ceglédi szakközépiskola szónokversenyére is. (A frisseséget jelezte, hogy ebben a pénteki adásban már interjúk hangzottak el három, április 4-én díjazott fiatal művésszel.) A „Segíthetünk?” c. műsor pedig amellett, hogy igen változatos volt (jogi. pedagógiai, pszicho, lógiai, orvosi stb. tanácsokat nyújtottak benne az ezeket kérő fiataloknak), szinte egyedülállóan sajátos funkciót teljesített: valóban segítséget, okos tanácsokat nyújtott a fiataloknak, mindenféle „igazságtevés” látszatát is messze elkerülve. Merkovszky Pál
