Kelet-Magyarország, 1976. április (33. évfolyam, 78-102. szám)
1976-04-04 / 81. szám
6 KELET-M AGY ARORSZÄG 1976. április 4. a barátság munkával edződik Az uzsgorodi ruhagyár fiatal élmunkás varrónője, Anna Tureckaja munka közben még fiatalabb tanítványával, Regina Curániccsal. (Fotó: Tovta) Bakonyi Zoltán és neveltjei Uzshorod sok ezer ifjú lakójának útja vezet ebbe az épületbe. A folyó partján fekszik az Uzshorodi Állami Egyetem történettudományi karának tőszomszédságában. Homlokzatán az Űttörőpalo. ta felirat díszeleg. Számos festőművész itt vette első ízben kezébe az ecsetet, sok szobrász, színművész, kiváló szakember kapott itt menetlevelet az életbe. Bakonyi Zoltán, az Ukrán SZSZK érdemes pedagógusa, a művészek egész seregét nevelte itt fel. A világ számos országát bejárta a tízéves festőművész-tehetség — Löwenberg Judit híre. aki most moszkvai szakiskolában folytatja tanulmányait. Itt pedig közben egymás után bukkannak fel az újabb tehetségek. Moszkal Jolán gyermekjátékai az egyik országos pályázaton óriási sikert arattak. Kedvenc oroszlánját a műve_ lődésügyi minisztérium javaslatára elküldték a montreali világkiállításra. — A középiskola első osztályában figyeltem fel rá — mondja Bakonyi. Negyedik éve látogatja a palota képző- művészeti stúdióját, de máris komoly sikerei voltak. Tehetsége nem mindennapi. Jó megfigyelőképessége van. Persze, sikerének egyik titka, a renkívüli szorgalom, igyekezet. Nézegetjük Pisti festményeit. Témakörük igen változatos. Szívesen rajzol állatokat, tájképet, építkezést, még a világűrbe is elkalandozik fantáziája... Kótyuk István képei is átlépték már a terület határait. Bemutatásra kerültek Kijev- ben és Moszkvában, sőt... a Tavasz egy hegyvidéki faluban című festménye indiai kiállításon is részt vett. Mondjuk el még azt is, hogy Kótyuk István az 1. sz. középiskola kitűnő előmenetelő és példás magaviseletű tanulója. S ez sem másodrendű dolog. AZ ERŐSEN CSÍPŐS FAGY 1976. február 21 reggelén nem tudta lehűteni azt a jó hangulatot, amelyik az Orenburg és a Szovjetunió nyugati határát összekötő gázvezeték kompresszorállomásának azt az építkezését uralta, amelyiket Huszton magyar építőmunkások építenek meg. Nem tudta lehűteni azért, mert az internacionalista ifjúsági kommunista szombat valamennyi résztvevője az SZKP XXV. kongresszusa sikeréért dolgozott, és a barátság melege hatotta át. A napot a szovjet és a magyar fiatalok röpgyűlésset kezdték, melyet a Komszo- mol huszti járási titkára, Ge- orgij Sztizsák nyitott meg. Aláhúzta, hogy a közös kommunista szombat kifejezi a két baráti ország fiatalságának munkához való kommunista viszonyát, barátságát, testvériségét. Az SZKP XXV. kongresz- szusa történelmi jelentőségéről, a szovjet és a magyar nép internacionalista együvé- tartozásáról a gyűlésen Szilágyi József a KISZ Sza- bolcs-Szatmár megyei bizottságának első titkára és Sztyepán Vass a Komszomol Kárpátontúli területi bizottságának titkára, meg a huszti munkásfiatal Vaszilij Pri- gaoz, valamint a magyar ifjúsági szocialista brigád vezetője Huczman Mihály beszéltek. — Ezzel az internacionalista ifjúsági kommunista szombattal, munkánkkal — mondta Huczman Mihály — mi köszöntjük a Szovjetunió Kommunista Pártját. A gyűlésen felszólalt a járási párt- bizottság titkára Á. V. Filip is. A GYŰLÉS UTÁN 80 HUSZTI FIATAL építő látott munkához együtt a magyar fiatalokkal, akik most egy lakótömb elkészítésén fáradoznak. Ennek az épület- kompléxumnak a későbbiekben fontos szerepe lesz. Husztra két hónap múlva a magyar építők újabb nagy csoportja érkezik, akik szintén a kompresszorállomás építkezésén fognak dolgozni. Számukra készítik a kényelmes otthonokat, éttermet, presszót és más szolgáltató- egységeket. — Ez a kommunista szombat a mi számunkra igen nagy segítség — jelentette ki Károly Bendák, az INTER- GÁZ huszti építkezéseinek a vezetője. — A közös kommunista szombat gondolatát, mi magyar KlSZ-esek nagyon nagy örömmel fogadtuk, — mondta Bartó István, a KISZ- alapszervezet titkára. A szovjet és a magyar kornszomolisták ezen a napon élmunkásként dolgoztak. Jurij Kuruc stukatorozó brigádja Budaházi Ferenc brigádjának segített. Nemcsak az ebédlőt stukatorozták ki, de a közös munka nagyon jó volt tapasztalatcserére is. Vlagyimir Plesinyec, Iván Stefuca, Jurij Szvid szerelők együtt ifjú magyar kollégáinkkal az armatúrákat, gerendákat szerelték össze. Jóllehet két nyelven beszéltek, de a „taváriscs” és a „barátság” szavak mindany- nyiuk számára érthetők voltak. A MAGYAR FIATALOK ÚGY DÖNTÖTTEK, hogy a kommunista szombat keresetét befizetik a Béke Tanács számlájára. Az internacionalista ifjúsági kommunista szombat résztvevői üdvözlő táviratot küldtek az SZKP XXV. kongresszusának. A kommunista szombatot a szovjet és a magyar fiatalok közös esti programmal zárták. I. Dii'isi Az uzsgorodi Bolsevik Bútorgyár főmérnöke, Er- neszt Galpert átadja az „SZKP XXV. kongresz- szusa kollektívája” emléklapját és zászlaját Lugymila Telcsáknak, a győztes komszomolista brigád vezetőjének. BOBf CT—MMMH—B—Mmt / fjúkori életrajzát akár a rendőrségi jelentésekből is össze lehetne állítani, mivel az alig tizennyolc éves fiatalember után a politikai rendőrség élénken kezdett érdeklődni. A politikai nyomozók követték minden lépését... Mennyi mindent kipróbált. Éhezett és fázott. Aludt az uzsgorodi piac asztalain éppen úgy, mint „szalmakazal-szállodá- ban”. Az író Mihail Tomcsanyin tanúsága szerint a rettegés, a nélkülözés, az elnyomás soha és sehol nem tudta elnyomni benne a tudás utáni olthatatlan szomjat, az igaz ügyért való küzdés vágyát. Első leckéit a Kárpáti Igaz Szóból vette, meg a kommunista röplapokból. Ezek vezetik el az ifjúsági szervezetbe, a kommunista pártba. 1928 augusztusában az egyik politikai rendőr főbiztos a következő jellemzést adja róla: „Dmitrij Popovics Huszt-Boronyáv kommunista párttitkára, erdei munkás. 1926-ban Szlovákiába ment fakitermelő munkára. Beépülve az erdei munkások közé cenzúrázatlan kommunista brosúrákat kezdett terjeszteni, Szlovákiában a kommunista röplapok és brosúrák terjesztéséért a csendőrség őrizetbe vette és bűnvádi eljárást folytattak le ellene. Popovics továbbra is agitált a kommunista párt mellett. Amikor hazatért falujába, akkor is folytatta kommunista tevékenységét. Hol lakásán, hol másnál, titkos gyűléseket szervezett. Munkájának az lett az eredménye, hogy szülőfaluja, Huszt-Boronyáv 3 ezer lakójából harminc kivételével mindenki kommunista lett. Ez egyben azt is jelentette, hogy Kárpátalján Huszt-Boronyáv a kommunizmus egyik erős bástyájává vált. A párt lánglelkű harcosára, a gyűlések szervezőjére felfigyelt Iván Mondok, Nyi- kolaj Szidorják, Iván Lokota, Pavel Török. A területi pártbizottság úgy határozott, hogy elküldik a Szovjetunióba tanumi. Mihail Babidorics: Szembe az árral A kijevi összevont pártiskolán Dmitrij Popovics, mint szivacs a vizet, úgy szívta magába a marxizmus—leniniz- must. Nagy hatással voltak rá az érdekesebbnél érdekesebb előadások, Szovjet- Ukrajna híres embereivel, munkáskollektívákkal, kolhozistákkal való foglalkozások. Az itt töltött három év megnyitotta előtte a horizontokat, képesebbé tették a haladó emberiség dolgainak megértésére. Kialakult állhatatos munkastílusa. Hazatérve szülőföldjére igazságba vetett, megingathatatlan hittel állt a kommunisták ügye mellé, és ezért kész volt életét is feláldozni. Amikor Dmitrij Popovics hazaérkezett a Szovjetunióból, a területi pártbizottságon régi ismerőse, Oleksza Borkanyuk fogadta, akivel Harkovban ismerkedett meg. Borkanyuk nagy érdeklődéssel hallgatta a Ki- jevből érkezett híreket. A két elvbarát örökre egymásra talált. Popovics azonnal munkához látott. Először a munkásifjúság területi szövetségében tevékenykedett, majd a Cseh Kommunista Párt területi bizottságán Emánuel Kleimmal, Oleksza Borkanyukkal, Nyiko- laj Szidorjakkal, Iván Lokotával, German Fernnel, Nyikolaj Klimpotjukkal és másokkal dolgozott együtt. Olyan napokat élt meg, amikor a szakadatlan harcban nagy önfegyelemre, és teljes erőbedobásra volt szükség. A levéltárak őrzik a politikai rendőrség jelentéseit Popovicsnak, a hivatalos forradalmárnak minden lépéséről. A rendőrség nagy ügybuzgalommal jegyezgette beszédét, még azokat is, amelyeket kisebb összejöveteléken mondott. Popovics ott volt mindenütt, ahol biztató szóra volt szükség. 1932—33-as években a kárpátaljai éhségmenet parasztjainak az élén haladt. Szakadatlanul agitált a Szovjetunió mellett, amelyet mindig hazájának vallott. A paraszti tömegek közötti felvilágosító munkát tartotta a maga számára a legfontosabbnak. Ezért választják meg 1933- ban a „Dolgozó Parasztság Egyesülete” területi titkárává. Ettől kezdve egyre nagyobb szerepet játszik a terület életében. H irdeti, hogy csakis a kommunisták képesek megmutatni azt az utat, amelyiken haladva a parasztság kivívhatja függetlenségét a burzsoá elnyomásoktól, amelyiken haladva megszabadulhat az éhségtől, a nyomortól, jogot szerezhet a munkára, a kultúrára. A cseh burzsoázia uralmát a magyar fasiszta megszállók váltották fel. Dmitrij Popovics volt az egyetlen a legálisan működő területi pártbizottság vezetői közül, aki nem tudta elkerülni a letartóztatást. Kínzás és börtön lett az osztályrésze. Később a fasiszták börtönében találkozik Oleksza Borkanyukkal, Vaszilij Popoviccsal, Nyikolaj Rotmannal, Pavel Szirkóval, Iván Kormossal, Iván Kedjuliccsal, és a többiekkel. Itt a börtönben tudta meg, hogy Oleksza Borkanyukot és Joszif Gavelkát kivégezték, hogy elpusztult Mihail Mor- zsarovics és több száz forradalmi harcos. Az ő sorsa az volt, hogy járja a fasizmus börtöneinek poklát Velikó-Bocskovától, Krivojon, Varjú laposon, Turjik- Remetén, Perecsinyen, Ungváron, Munkácson, Csinadivón, Kassán, Budapesten és sok más koncentrációs táboron át Sopronig. J945. április elsején Sopronban, ebben a magyar városban az ottani koncentrációs táborban érkezett el hozzá a szabadság. Méghozzá a dicső Vörös Hadsereg képében, akikkel ő oly nagy szeretettel ünnepelt együtt Kijevben huszonöt évvel ezelőtt, amikor ott tanult. Velük együtt rá- mosolygott a szabadság, a boldogság. Amikor visszaérkezett Uzsgorodra; már pezsgett, lüktetett az új élet. A főtéren megállva izgalommal olvasta az egykori urak fellegvárának, a megyeházának homlokzatán „Kárpát Ukrajna Népi Tanácsa”. Dmitrij Petrovics Popovicsnak nemcsak az adatott meg, hogy részese legyen az úri világ szétrombolásának, de osztályrészese lett az új rend megteremtésének is. Hazaérkezése után a Beregovói Területi Népi Bizottságot vezette. 1951-től nyugdíjba vonulásáig a megyei tanács elnökhelyetteseként dolgozott. A harminc szovjet év alatt kiérdemelte az agitátor harcos megtisztelő rangját. Ott volt a megyei párt és tanács vezetésében, az Ukrán Köztársaság legfelső tanácsában, a pártkongresszusokon. Bölcsességét, élettapasztalatát mindig a haza szolgálatába állította. S zólni valamennyi tettéről nehéz. Az általa rakott téglák ott vannak életünk fundamentumában, éppen úgy, mint a sikereink csúcsán. Szíve együtt lüktet a világ népeinek szívverésével, így egy szülőföldje népével is. Ebben van élete igazsága. Dmitrij Petrovics Popovics most hetvenéves. Sorsa egy népének sorsával, ezért gazdag életéről nem egyszerű méltatást, de regényt kellene írni. Életében mindig a nehéz, de igaz utat választotta célja eléréséhez. Kegyetlen ár ellenében ezzel magára vállalta a vihart is. ■ Fordította: Sigér Imre
