Kelet-Magyarország, 1976. április (33. évfolyam, 78-102. szám)
1976-04-01 / 78. szám
1976. április 1. KELET-MAGYARORSZÁG 3 GAZDÁLKODÁSUNK ÚJ FELTÉTELEI Á kereskedelem érdekei A FOGYASZTÁSI szövetkezetek jelentős szerepet töltenek be a lakosság áruellátásában, a lakosság szolgáltatási igényeinek kielégítésében. A közgazdasági szabályozók megfelelő feltételeket biztosítanak a szövetkezetek fejlődéséhez, egyidejűleg fegyelmezettebb munkára, a feszesebb, takarékosabb, hatékonyabb gazdálkodásra ösztönöznek. Ezek megnyilvánulnak az adó, a preferenciák, egyes közterhek viselésében, az eszközlekötési járulék alapjában, a bérfejlesztési mutatók mértékében, az adómentes nyereség eltérő szabályozásában, a fejlesztési alap képzésének eltérő konstrukciójában, az egyes tevékenységek árbevétele után nyújtott kedvezményekben. Mindezek lehetővé teszik, hogy a szövetkezetek tevékenységüket a népgazdaság, a tagság, a lakosság érdekének megfelelően dinamikusan fejlesszék, anélkül, hogy az eredmény volumenében, színvonalában törés következne be. Legjobban érzékelteti ezt az, hogy míg népgazdasági szinten a központi elvonás 35 százalékkal, a kereskedelemben 20 százalékkal, a fogyasztási szövetkezeteknél mindössze 3—4 százalékkal növekszik. A közgazdasági szabályozók eredményre gyakorolt hatását egy ÁFÉSZ 1975. évi gazdálkodási tényszámai alapján többek között megállapítható: Az ellátó kereskedelem árbevételével a központilag tervezett árintézkedések hatása a népgazdasági előirányzat szerint valósul meg. A nettó átbevétel módosító árkiegészítés és a forgalmi adóban bekövetkezett változás a nyereségre kedvező hatást gyakorolnak. Ez különösen a vendéglátóipari tevékenységnél jelentkezik, például az ételforgalom utáni ár- kiegészítés differenciáltan növekedik a':nem előfizetéses ételforgalomnál 4 százalékkal, az előfizetéses és munkahelyi ételforgalomnál 8 százalékkal. Csökken a vendéglátásban forgalmazott alkoholtartalmú italok után fi-^ zetett forgalmi adó (5 száza-“ lékről 2 százalékra), ezek hatására a nettó árbevétel 1678/M forinttal, az eredmény 7,9 százalékkal növekszik. így az állami preferenciák egyértelműen ösztönzik a szövetkezeteket az étel forgalmazására, ezen belül az üzemi étkeztetés, a gyermek- élelmezés, a munkahelyi vendéglátás fejlesztésére. Az alapvető élelmiszerek árrésszíntjének 1,5 százalékos növekedése (tej, tejtermék, kenyér, sütőipari termék, száraz tészta) mintegy 466/M forinttal növeli az árrés összegét, mely az eredmény 2,1 százaléka. A GAZDÁLKODÁS rentabilitását, színvonala emelését segítik az állam által az ÁFÉSZ-ek részére adott kedvezmények, preferenciák, melyek a különféle bevételek, pénzügyi dotációk között szerepelnek. Nagyobb kedvezményt biztosít a szabályozás a kis településeken bonyolított forgalom után is. A szezonális támogatást kiterjesztették például az idényjelleggel működő bolti kiskereskedelmi egységek forgalmára is. Ezek együtes hatása 1812/M forint, mely az eredményt 8,5 százalékkal növeli. A ráfordításokat érintő változások alapvetően az anyagok árváltozásával, a bérek közterheinek emelkedésével kapcsolatosak. Az anyag-, energia- és e szállítási költségeknél mintegy 20 százalékos árnövekedéssel kell számolni. Ez 11,3 százalékkal növeli a közvetlen anyagköltséget. A vezető állású dolgozók premizálása az említett ÁFÉSZ-nél 1F százalék, ez a bázishoz viszonyítva költség- többletet jelent, mert nem az „R” alap, hanem a bérköltség terhére kell elszámolni. Az SzTK-járulék 17 százalékról 22 százalékra, az illetményadó 8 százalékról 13 százalékra növekedett. AZ ESZKÖZLEKÖTÉSI JÁRULÉK rendszerében lényeges változás nem történt, azonban megszűnt a zöldséggyümölcs kiskereskedelmi forgalom eszközlekötési járulékmentessége, ugyanakkor mentességet kaptak a munkahelyi vendéglátás és az élelmiszer-feldolgozás eszközei (szeszipar nélkül). A fentiek együttesen 3387/M forint költségnövekedést eredményeztek, melynek hatására a költségszínvonalat 10,58 százalékról 11,25 százalékra növelik és az eredmény 16 százalékkal csökken. Az ÁFÉSZ-eknél az elmúlt évektől eltérően „vállalati teljesítményekhez kötött bérszínvonal-szabályozás” érvényesül. Az 1,5 százalékos, központilag biztosított bérfejlesztés mellet az árbevétel és az egy főre jutó, úgynevezett hozzáadott érték minden 1 százalékos növekedése 0,2 százalékos kedvezményes bér- fejlesztést tesz lehetővé. A szövetkezeteknek a bevételnövekmény 80 százalékát termelékenység-növekedéssel' kell fedezni. Kiemelt feladatuk a létszámgazdálkodás is. Biztonságosabb bér- gazdálkodásra kell törekedniük, a bérezési rendszert a megváltozott helyzethez kell igazítani. A kereskedelempolitikai irányelvek szerint minden 1 százalékos forgalomnövekedésnek 0,6—0,7 százalékos készletnövekedéssel kell együtt járni. Ez racionálisabb készletgazdálkodást, készletezési és beszerzési politikát követel. A különféle ráfordítások változása több tételt érint. Megszűnt például az építési, szerelési adó, helyébe a fejlesztési alap terhére fizetendő építési adó lép. A belkereskedelmi adó továbbra is érvényben marad a bolti kiskereskedelemben, az értékesítési forgalom 0,8 százaléka. A mentességet az eddigiektől eltérően kiterjesztették a 3000 lélekszámú településen működő élelmiszerboltok forgalmára is. Uj belkereskedelmi adó lépett életbe a cukor kiskereskedelmi forgalmazása után (3 százalék). A jóléti költségek számolási módjának változása, a magasabb normatívák megállapítása költségnövekedést jelent. Az új szabályozók szerint 1976- ban dolgozónként 500 forint alapképzést költségként kell elszámolni. A különféle ráfordítások e szövetkezetnél 596/M forinttal növekedtek, mely 2,8 százalékkal csökkenti az eredményt. TAPASZTALAT, HOGY A NÉPGAZDASÁGI SZINTŰ központi elvonás, arányaiban az ÁFÉSZ-ek tevékenységeinél is jelentkezik. Azoknál az ÁFÉSZ-eknél, ahol az alap- tevékenység mellett nagyobb volumenű ipari tevékenység is van, ott lényegesen nagyobb mérvű az elvonás mértéke. Ahol azonban a tevékenység csak az alaptevékenységre terjed ki, ott az eredménycsökkenés csak 3—4 százalékos, vagy bázis szintű, esetleg bizonyos növekedést is eredményez. A kialakított nyereségadó színvonalát mérsékelték, ugyanakkor a visszamaradó rész felhasználásában jobban érvényesül a vállalati önállóság. Az adózatlan nyereségből fedezik a községfejlesz- tési hozzájárulás mellett a szövetségi fenntartást, a tagsági érdekeltség alapját. A megmaradó rész után az ÁFÉSZ-ek 36 százalékos lineáris adót fizetnek és 15 százalékos tartalékalapot képeznek. A fennmaradó részt az ÁFÉSZ-ek rangsorolják és osztják meg „R” és „F” alapra. A helyes bontást elősegíti, hogy az „R” alap progresszív adó alá esik, az „F” alap adómentes. A SZÖVETKEZETI SAJÁTOSSÁGOK figyelembe vételével a nyereségadóból fejlesztésre visszatartható: a felvásárlás, az élelmiszer-feldolgozás, a lakossági szolgáltatás bevételével arányos rész, e szövetkezeteknél 661/M forint. A tartalékalap 25 százalékából KTA-képzés lehetséges. E szövetkezetnél a nyereségadó aránya az összered- ményből 42 százalékról csökkent 38 százalékra. A tartalékalap közel 65 százalékkal , nőtt, 40 százalékos növekedés mutatkozik a fejlesztési alapban, mely volumenében közel 1,6 millió forinttal nőtt, ugyanakkor csökkent az „R” alap volumene. A nettó „R” alap a bér százalékában 1975- ben 9,6 százalék, az új szabályozók szerint csak 7 százalékkal számoltak. E lényeges csökkenés csak viszonylagos, ugyanis az „R” alap tartalmában módosult, egyes képzések kikerültek a „R” alapból és költségként kell elszámolni. Az ÁFÉSZ a lehetőségek mérlegelése alapján a 7 százalékos „R” alap képzését tartja reálisnak, ugyanis az ezen felüli képzés esetén olyan arányú a progresszív adó, hogy már 8 százaléknál is a fejlesztési alappal szemben fennálló kötelezettségeket tudnák teljesíteni. Megyénkre a 7—7,5 százalékos „R”/B alapján számfejtett „R” alap a jellemző. Ezáltal a bázis színtű fejlesztési alap képzését tudjuk biztosítani, Számolni kell azonban azzal, hogy az átlagosnál nagyobb összegű „R” alapot képző ÁFÉSZ-eknél feszültség alakulhat ki, mivel az a jövedelemforrás náluk lényegesen csökken, ami kihat a személyi jövedelem színvonalára is. Ä számítások alapján a dolgozók személyi jövedelmének alakulásában mintegy 5—6 százalékos növekedést tudnak biztosítani. Továbbra is érvényben marad az ÁFÉSZ-eknél az, hogy a fejlesztési alap forrásaként visszatartható az értékcsökkenés 100 százalékosan, továbbá az eszközlekötési járulékból a saját vagyon arányában megyei szintű KFA képzésére van lehetőség. Változás, hogy a KFA 40 százalékát onszágos szinten a SZÖ- VOSZ-nál koncentrálták. A SZABÁLYOZÁS MÉRTÉKRENDSZERE az eddiginél differenciáltabban, az egyenlő feltételek elvén, az alágazatok összpozíciója alapján jut kifejezésre. így az ÁFÉSZ-eknél is erősödni kell a szabályozás komplex megítélésének, nem szabad egyes szabályzóknál a szövetkezetek esetleges hátrányait bírálni anélkül, hogy ne számolnánk más területen a jelentkező előnyökkel. Pál Zoltán, a megyei pártbizottság munkatársa Harminc évvel ezelőtt még dörögtek a fegyverek Németország szívében és elvétve a japáni szigeteken, de a katonai szakértők már pontosan tudták, hogy a győzelem a nagyhatalmak kezében van, s véget ér a 11. világháború. Amikor az első amerikai atombombát előállították, az amerikai kongresszus szélső jobboldala javasolta, hogy ha többet nem is, de legalább egyetlen atombombát dobjanak le élő településre, ezáltal az ellenfelet megfélemlíthetnék, s „egyúttal” kipróbálnák embereken az atombomba hatását. A szélsőjobb- oldaliak javaslatuktól nem álltak el, sőt már erélyesen követelték az atombomba bevetését. Mivel a vita feszültté vált, felállt Doktor Robert OppenheiGólya Ferenc és Sándor András oldal ózó tárcsával végzi a tavaszi munkát a bökönyi Kossuth Tsz gyümölcsösében. JÓ ÜTEMMEL, FEGYELMEZETTEN Pótolni a tél okozta Végre felengedett a föld fagya. Aligha kell figyelmeztetni, mire kötelezi ez a szántó-vető embert. A tervekre emlékeztetünk. A megyei pártbizottság az 1976. évi mezőgazdasági feladatokat úgy határozta meg, hogy a termelés 3,5—4 százalékkal növekedjék, a termelő- szövetkezetekben a tavalyihoz viszonyítva 5—5,5 százalékos legyen a többlet. Ezeknek teljesítése, vagy nem teljesítése igazában a következő napokban, hetekben már eldől. A megye területén 100 ezer hektár földet kell felszántani, 200 ezret előkészíteni és bevetni. Az idő erre a munkára rövid és csak fegyelmezetten, tervszerűen és szakszerűen, a percekért is küzdve hozhatjuk be a tél okozta hátrányt, szüntethetjük meg a veszteséget. Országos gondjaink ismertek és az is tudott, hogy néhány jó mezőgazdasági év — az ipari termelés növekedésével párosulva. — megoldást hozhat. A jó mezőgazdasági év ma már korántsem az időjárás függvénye. A gépek, a kémiai szerek elegendők ahhoz, hogy a jó mezőgazdasági év az emberek dolga legyen és kevésbé osszon, szorozzon az időjárás, mint bizonytalan- sági tényező. A gépesítettség mai fokán két hét bármelyik mezőgazdasági üzemnek elegendő, hogy a burgonyát elültesse, a borsót elvesse. Jó szervezéssel ugyanilyen gyorsan és minőségileg vethető a cukorrépa, a kukorica és minden mag. Ehhez természetesen kell, hogy az erőgépek, vetőgépek nyújtott műszakban, kettős műszakban üzemeljenek. A hosszú napok, a kettős műszakok szervezésében döntő a dolgozók anyagi érdekeltségének megteremtése és tudatosítása. 'A napi tíz órán túli, vagy a vasárnapi munkának prémiumban, jutalomban is legyen értéke. A tavasziak vetése szerte a megyében megkezdődött. Ezért időszerű arról is szólni, hogy a közvélemény érdeklődését nem csupán a kíváncsiság fordítja most a mezőgazdaság felé. A társadalmi szinten azonosuló érdek idézi fel azokat a kérdőjeleket, amelyek az arányokra vonatkoznak. Mennyi burgonyát ültetnek, mennyi cukorrépát, zöldséget, napraforgót, kukoricát vetnek az üzemek? Jogosak ezek a kérdések. Népgazdasági érdek, hogy itt Szabolcs-Szat- márban legalább 22 ezer hektáron burgonyát, nyolcezer hektáron zöldséget, 18 ezer hektáron napraforgót, 8400 hektáron dohányt és ettől is nagyobb területen 8500 hektáron cukorrépát termesszenek a mezőgazda- sági üzemek. A szerződésekben még nincs meg ez a területnagyság. Mezőgazdasági üzemeinkben lesznek, akik arra hajlanak — főleg most a vetési idő megkezdése miatt — hogy a fontos élelmezési, és élelmiszeripari alapanyagok rovására a kukorica vetésterületét növeljék. Csak azért, mert ennek termesztése egyszerűbb. Az ilyen tervek valóra váltása nem csupán szűk látókörűség, de káros magatartás. Hogy mit vár az ország a megyétől, ebben nem szabad különválasztani az egyéni, az üzemi és a népgazdasági érdekeket, mert csak egy érdek érvényesülhet; az ellátás megteremtése hazai termeléssel. Seres Ernő Szépen fejlődik a saláta és karalábé palánta a nyíregyházi Dózsa Tsz kér' tészetében. (Hammel József felvételei) mer amerikai atomkutató, a demokrata párt vezetőségi tagja és megmagyarázta világosan, érthetően az atomfegyver rettenetes kihatását, majd kifejtette, hogy annak bevetése teljesen indokolatlan és törvénytelen, hiszen a háborúnak nélküle is vége lesz napok múlva. Egyébként — tette hozzá az atomkutató —, mi amerikaiak is kaphatunk egy atombombát, mert ki tudja, hol, kinek a birtokában van még. Nem tartom például kizártnak, hogy partnerünk, a Szovjetunió is rendelkezik vele, s ha netán ott, az ő területükön óhajtanák kipróbálni. bizonyos ameri- rikai szakértők... könnyen visszaüthetne a dolog. A felszólaló szavai után síri csend lett a teremben. A kongresszus elnöke végre megtörte a csendet. Sápadtan felállt és erőltetett nyegleséggel ezt kérdezte: — És ön szerint Oppenheimer úr, egy esetleges ellenünk használt atomfegyverrel szemben, mi amerikaiak rendelkezünk-e valamiféle eszközzel, amellyel megvédhetnénk magunkat? Az atomkutató Oppenheimer ismét felállt, végignézett a teremben ülőkön, aztán a szélsőjobboldal felé fordulva nyomatékkai ezt mondta: — Igen, elnök úr, igen, uraim! Mi, amerikaiak is rendelkezünk ilyen eszközzel. Ilyen eszköz csak egy van a világon. Ez az eszköz pedig: a B E K E ! Dénes Géza fordítása Erich Kästner: Á fizikus válasza
