Kelet-Magyarország, 1976. április (33. évfolyam, 78-102. szám)
1976-04-22 / 95. szám
1976. április 22. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Mérhető-e a világnézet ? ALIGHA LÉTEZIK OLYAN MŰSZER, amely- lyel a világnézeti és az erkölcsi fejlettség foka mérhető lenne. Különösen nehezen mérhető ez a gyermekeknél, akik millió és millió hatás alapján építgetik önnön világszemléletüket. A családnak és az iskolának elválaszthatatlan a szerepe ebben az igen fontos, a felnövő ember számára meghatározó folyamatban. Ki ad tájékoztatást a pedagógusnak, a szülőnek, az ifjúsági mozgalom irá- ■nyitóinak arról, milyen fokú a gyermekek világról és erkölcsről alkotott képe? Hol és miben kell segíteni? Egyáltalán, mit fogadnak be a gyermekek abból a sok hatásból, amely őket éri? A közelmúltban a nyíregyházi váro6i oktatási szervek irányításával felmérést végeztek az általános iskolákban, hogy számba vegyék a világnézeti és az erkölcsi nevelés általánosítható eredményeit, s ezek alapján segítséget adjanak a legjobb módszerek kidolgozásához. Közismert, hogy a világnézet és az erkölcs a magatartásban, a cselekvésben, a gyermekek életvitelében „látható” a legmarkánsabban. A tanulók teljes egyéniségét kellett bizonyos fokig mérlegre helyezni. Az oktatási szakemberek természetesen kíváncsiak voltak a kérdésekre adott lexikális válaszokra is. A világnézeti kérdésekre adott válaszokat főként az általános iskolák második, negyedik, hatodik és nyolcadik osztályaiban tanulmányozták tüzetesebben. A második és a negyedik osztályokban az egyes természeti jelenségek és azok okainak ismertét igyekez-' tek — a kapott válaszok alapján — lemérni. (Ilyenek voltak: a madarak elköltözésének, a víz gőzzé válásának oka, a csírázás feltételei stb.) Jó választ adott a második osztályokban a tanulók 20—26 százaléka, a negyedik osztályokban a gyermekek 40—50 százaléka. A társadalomra vonatkozóan — mindkét évfolyamban a válaszok 25—30 százaléka volt elfogadható. A feltett kérdések itt is összhangban voltak a gyermekek életkorával. vizsgálták. A válaszokból kiderült, hogy a gyermekek a természeti jelenségekben jobban eligazodnak, mint a társadalmi okok és összefüggések esetében. A forradalmak lényeges jegyeire vonatkozóan például mindössze a tanulók 8 százaléka adott jó választ. Nem így a KGST-vel kapcsolatos kérdésekre, ahol a helyes. válaszok aránya 87 százalékos volt. Ez jelzi, hogy az iskolai órák melletti egyéb hatások együttese formálhatja csak eredményesen a fiatalok világszemléletét. A vizsgálatokat végző nevelők tisztában vannak azonban azzal, hogy a fogalmak, összefüggések, törvények megismerése még csak oktatási eredmény, melyből az erkölcsi nevelés révén alakul ki a meggyőződés és a cselekvést irányító világnézet. A nevelők sokszor teremtenek ol>^n szituációt, amelyben a meggyőzést, meggyőződést érzelmi mozzanatok is erősítik. Az irodalom, a történelem és az osztályfőnöki óra különösen alkalmas erre, de valamennyi iskolai és más, például szakköri és egyéb foglalkozás kínál jó lehetőségeket a nevelésre. A nevelők gondosan vizsgálják, hogy az elsajátított ismere-- tek, jártasságok, készségek hogyan kamatoznak a tanulók gondolkodásában, magatartásában, fizikai és szellemi munkájában. A SZOCIALISTA VILÁGNÉZET és erkölcs alapjait lerakni, erősíteni a fiatalokban nagy felelősséget, leleményességet, igazi nevelői helytállást kíván. Nem kevés ebben az úttörőmozgalom szerepe sem, hisz a tanulók egyik legfontosabb tevékenységi színtere az úttörőmozgalom. Az elmúlt évek akciói mind azt szolgálták, hogy a szocializmust építő társadalom mindennapjait, a felszabadulás óta elért eredményeket, a gazdasági építőmunkát a gyermekek közvetlen tapasztalatokból ismerjék meg. Nem kell eltitkolnunk a gondokat, nehézségeket sem, — természetesen amennyit ezekből az életkori sajátosságok alapján felfoghatnak — mert ez ad teljes és valós képet számukra. Erre sem árt jobban vigyázni — jegyezhetjük meg a vizsgálódások tapasztalatait tanulmányozva. A VIZSGÁLÓDÁSOK ELEMZÉSEKOR a nevelők bizonyára sok általánosítható tapasztalatot szűrtek le, és felfigyelhettek az esetleges fehér foltokra is, amelyek az ismeretek mezején még megvannak. A felső tagozatban a. természeti és társadalmi jelenségek ismeretét mélyebben, de az alsó tagozathoz hasonló témakörökben A TAPASZTALATOKBÓL ÜGY GONDOLJUK, nemcsak a megyeszékhely iskolái meríthetnek, hanem más iskolák is. Tanulság az is; az eredmények mellett még több segítséget kell adni a pedagógusoknak, hogy még színvonalasabban vegyenek részt a világnézeti és erkölcsi nevelésben. P. G. Az UNIVERSIL nyíregyházi gyárában bonyolult elektroakusztikai berendezések is készülnek. Szőllősi Tamás AET/14-es autóbuszba szerelhető tájékoztató hangerősítő berendezést szerel. NDK és csehszlovák exportra ipari hűtőradiátorokat gyárt a Nyíregyházi Vas- és Fémipari Szövetkezet. Képen: az elkészült darabokat vizestartályokban nyomáspróbának vetik alá. (Hammel József felv.) TŰZOLTÓISKOLA Felkészülés erőpróbákra A vöröslő tűzoltókocsik sziréna nélkül gördülnek ki a kapun. Nyomukban szürke zubbo- nyos, csizmás fiatalemberek fegyelmezett sora vonul, eltűnnek a fák mögött. A laktanya elcsönde- sedik. Délután két óra — megkezdődött a ligettanyai tűzoltóképző tanfolyam hallgatóinak foglalkozása. Az egyik század a tágas tanteremben hallgatja az előadást, a másik század tagjai pedig gyakorlati kiképzésre vonulnak a pár száz méterrel odébb fekvő gyakorlótérre. Utánuk ballagunk Szilágyi Ferenc őrnaggyal, a tűzoltóiskola parancsnokával. — Kétszáz hallgatónk van. Hajdú, Borsod és Szabolcs megyéből — mondja a parancsnok. — Alapfokú a tanfolyam, azok a fiatalemberek vesznek részt rajta, akik legfeljebb januártól hordják az egyenruhát... A tanfolyam három hónapja alatt napi hat óra elméleti és gyakorlati foglalkozás van, délután egyéni tanulás, konzultációk. Szilágyi Antal huszonöt éves, a kábái Vörös Csillag Tsz gépszerelő műhelyéből került a püspökladányi tűzoltókhoz januárban. — Volt már valódi riasztásuk az iskolán? — Igen! Tegnapelőtt Nyírtétre kellett vonulnunk egy erdőtűzhöz. Az volt a tűzkeresztségem ... Nagy élmény volt. Az elméletben tanultakat hasznosíthattuk.. . — Miért lett tűzoltó? — Hát... egyrészt a rokonságban is van tűzoltó, másrészt pedig a tsz-ben önkéntes tűzoltó lettem... A műhelyben alakult egy nyolctagú raj a szerelőkből. Nagyjából megismerkedtem a tűzoltómunkával — megtetszett. — A felesége mit szólt az elhatározásához ? — Tartott attól, hogy keveset fog látni... de nemrég tudtam meg a jó hírt: köny- nyebb lesz a szolgálat! — Igen, ezért vált szükségessé a tanfolyam — szól közbe magyarázólag a parancsnok. — Mivel az eddigi „24 órás szolgálat, 24 órás pihenő” rendszerről a közeljövőben átállunk a „24 óra szolgálat, 48 óra pihenő” rendszerre, több tűzoltóra lesz szükség ... Varga Barnabás 28 éves. Február 1-én szerelt föl. Kohász üzemmérnök. Az Ózdi Kohászati Üzemeknél dolgozott eddig műszakvezetőként. A parancsnok magához kéri. — Magának nem volt kötelező a tanfolyam ... — kezdi a beszélgetést Szilágyi őrnagy. — Hivatalosan nem — bólint a komoly arcú fiatalember. — De én azt hiszem, szükségem van rá! Tűzmegelőzési előadóként vettek föl az ózdi parancsnokságra, tiszti iskolára készülök —, de az alapfokú tűzoltói ismeretek szerintem nélkülözhetetlenek! Nem bántam meg. hogy vállaltam. — Milyen a hallgatók közötti légkör? — Csak jót mondhatok! Nagyon okos dolognak tartom, hogy a rajokba minden megyéből került ember, itt kell „összejönniük”. így már az iskolán megszokja a tűzoltó, hogy nem ő válogatja meg a társait... Nagy Imrét egy szerelési gyakorlat befejezése után szólítottuk meg. — Nem szokatlan ez a fegyelem, ami a tűzoltóknál uralkodik? — kérdeztem a januárban beöltözött újonctól. Elmosolyodott. — Voltam katona. És szeretem a fegyelmet! Jól éreztem magamat a katonaságnál is ... Persze nem mindenki gondolkodik így — viszont fegyelem nélkül lehetetlen volna a munkánkat végezni! — Mi hozta a tűzoltókhoz? — Lehet, hogy nevetséges, de gyermekkori álmom volt... Aztán leérettségiztem Nagykállóban, növényvédő gépész lettem, hivatásos jogosítványt szereztem — meg fociztam. Azt hittem, a foci minden lehet... Tévedtem. Most aztán tanulni akarok! Tulajdonképpen a tűzoltósághoz is az vonzott, hogy lehet tanulni... Már beadtam a kérelmet a tiszti iskolára, nyáron lesz a felvételi. Készülök rá — vacsora után matekot, fizikát tanulok... — Volt már tűzoltásnál? — Még nem. Az igazi próbatétel mégiscsak az lesz... Tarnavölgyi György Vélemény a margón Jóváhagyás E gy kicsit lassan került rá a pecsét, a jóváhagyás az idén esedékes pedagógus lakás- kölcsön-igénylésekre. A megyei szervek megkapták az éves kölcsönkeretet, ennek alapján az idén száz szabolcsi pedagógus veheti igénybe a kedvez- ményes építési kölcsönt, amelynek összegét 140 ezerről 160 ezer forintra emelték. Ez örvendetes... A kölcsönt azonban akkor kaphatják meg az érintettek, amikor az országos szervek — az Oktatási Minisztérium. a Pénzügyminisztérium és az OTP — megadja a hozzájárulását. Eddig ez késik. Egyre nehezebb lesz az építkezőknek kivitelezőt találni. Talán ezzel függ össze, hogy eddig negyvenen vissza is léptek a kölcsön igénylésétől. Ilyenkor rendszerint így szoktuk befejezni írásunkat: reméljük, lehet gyorsítani az ügyintézést... Úgy gondoljuk, a remény kevés, a bélyegzőt kellene végre ráütni a papírra, hogy épülhessenek a házak. Tavalyi könyv K ezdjük újjáéleszteni a régi, szükség,, szülte hagyományt: a még jó tankönyv, ha tartalmában megfelelő és külső tartósságában is állja a forgatást, kiszolgálhat két évet is... Különösen kár eldobni a tankönyvet, amikor még nem gondtalan a tankönyvellátás. olykor egyes könyvekből hiányok is vannak. Ezért követendő a Mándoki Általános Iskola, Molnár Károly tanár kezdeményezése, hogy az úttörőcsapatok az iskolai év végén gyűjtsék össze a kiszolgált tankönyveket és az új tanévben kölcsönözzék ki a gyermekeknek. Számolni kell azonban szemléleti akadállyal is, amelyet a szülők némelyikéinek kérdése így fejezhet ki: „Miért tanuljon az én gyermekem használt könyvből. inkább megveszem neki az újat...” A válaszunk az lehet: nem a könyv kora, hanem a tartalma, használhatósága dönti el az értékét... Másrészt, az sem teljesen mellékes hogy a tavalyi könyv nem kerül pénzbe, se az államnak (amely nem kevés támogatással, költséggel azokat kiadatja új korában), sem a szülőnek. A tavalyi könyv ingyen jön. P. G. éleményem szerint ez egy kés. Mi az ön véleménye, Verpeléti kartárs? Mondja meg nyugodtan, ha önnek más a véleménye. Vitassuk meg a kérdést. — Szabad egy pillanatra? ... Igen ... Egyetértek önnel. Ez egy kés. — Mondja meg nyugodtan, ha nem ért egyet velem ... — Megmondanám. De ez egy kés. Jól tetszett látni. Hiába, a főnök kartársnak csuda éles szeme van. Más esetleg vekkernek nézte volna. — Ne hízelegjen, Verpeléti. Nem ezt várom öntől. Legyen egy kicsit bátrabb. Na de most vitassuk meg részleteiben is a dolgot... — Készen állok a vitára ... — Helyes. Vitában formálódik az igazság. Itt van például a kés nyele, ön szerint is ez a kés nyele? — Szabad közelebbről megnéznem? Mikes György: tyita a o — Nyugodtan... — Ahogy így nézem, ez a kés nyele ... De ha jobban megnézem... — Akkor? Akkor? Mondja meg bátran! Most ne nézze azt, hogy én ülök az íróasztal mögött! — De ha jobban megnézem, akkor is. ön sasszemű, főnök kartárs. Rögtön meglátta, hogy ez a kés nyele. — Ejnye, már megint hízeleg? Nem szeretem. Nagyon nem szeretem. Mondja meg, ha másképp vélekedik. Imádok vitatkozni... — De ha egyetértek önnel. .. — Nem muszáj. — Tudom, főnök kartárs, de ez a nyél. Bitófa alatt is vallom. — Na jó. Abban tehát már megegyeztünk, hogy egy kést tartok a kezemben, és ahol fogom, az a kés nyele. A kés nyele fából van. — Fából, főnök kartárs. De mennyire fából! — örülök, hogy ön szerint is fából van a nyele. Remélem, nem azért mondja, mert én mondtam ... Tudja, én azt szeretném. Verpeléti kartárs, ha parázs vita alakulna ki közöttünk... — Imádom a parázs vitákat, főnök kartárs. Épp az előbb mondtam a kartársaknak: hú de jó volna egy kis parázs vita! Ha minden óhajom ilyen gyorsan valóra válna ... — Na jó ... Menjünk tovább. Véleményem szerint a kés másik része a penge. — Pengepenge. — Mit mondott? — Mondom, hogy penge. Pengébb pengét még nem is láttam. Kitűnő megfigyelő tetszik lenni. — Szóval egyezik a véleményünk. Mondja meg, ha nem egyezik! — Nem mondhatok mást, csak azt, hogy penge. — Rendben van, folytassuk a vitát. Véleményem szerint ez a penge éle. ön szerint? — Szabad? ... Igen, ez a penge éle! — Mit csinált? Megvágta magát! — Szóra sem érdemes. A vitában sebeket osztunk és sebeket kapunk! — Férfias beszéd! Most már csak azt kell megvitatnunk, hol van a késnek a hegye. Véleményem szerint — lehet, hogy nincs igazam — a kés hegye a penge végénél található. — Egyetértek önnel. — Mondja meg, ha nem! — De igen! — Nos, akkor le is zárhatjuk a vitát. Vgy vélem, hasznos volt. — Én is úgy vélem ... — Látja, ez az igazi... Ezt szeretem... A késhegyig menő vitákat!... 1/
