Kelet-Magyarország, 1976. április (33. évfolyam, 78-102. szám)
1976-04-15 / 90. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1976. április 15. BECS: a nyolcadik forduló után fl huzavona-taktika háttere Tanácskozik a CSKP kongresszusa Pullai Árpád beszéde Pelrimovban Alekszej Petrov. a TASZSZ politikai hírmagyarázója írja: Bécsben véget ért a közép-európai fegyveres erők és fegyverzet csökkentéséről folytatott tárgyalások nyolcadik fordulója. Összegezve ,a bécsi tárgyalások nyolcadik fordulójának eredményeit, a megfigyelők megállapítják: most, amikor az enyhülési irányzat szilárdan gyökeret vert Európa földjén, különösen fontos a politikai enyhülésnek a katonai enyhüléssel való kiegészítése. Éppen ez vezérelte a tárgyalásokon a Szovjetuniót és a Varsói Szerződés más tagállamait, amelyek úgy vélték és úgy vélik, hogy a közép-európai fegyveres erők és fegyverzet csökkentése problémakörének megoldása teljes egészében megfelelne az európai népek törekvéseinek, valamint a béke és a biztonság megszilárdítása érdekeinek Európában és Európán túl is. A bécsi tárgyalások nyolcadik fordulója során Csehszlovákia, Lengyelország, az NDK és a Szovjetunió küldöttsége — mint ismeretes — olyan új fontos javaslatot terjesztett elő, amelynek az a célja, hogy elősegítse az előrehaladást és amely fontos kompromisszumos elemeket tartalmaz. A szocialista országok javaslatának lényege, hogy az első szakaszban, 1976-ban a Szovjetunió és az Egyesült Államok a NATO- hoz és a Varsói Szerződéshez tartozó országok csapatai létszámának megfelelően azonos százalékban csökkentsék csapataik létszámát, valamint meghatározott mennyiségben a-fegyverzetet és a haditechnikát, beleértve a nukleáris- fegyverzetet. (A nyugati országok ez ideig ahhoz ragaszkodtak, hogy a csökkentés első szakasza csupán a Közép- Európában állomásozó szovjet és amerikai csapatokat érintse.) A tárgyalások többi közvetlen résztvevői — szocialista és nyugati országok — a jelenlegi szinten „befagyasztanák” fegyveres erőik létszámát és kötelezettséget vállalnának arra, hogy a második szakaszban — az 1977—1978- as években — csökkentik csapataik létszámát és fegyverzetüket. E folyamat végső eredményeként azonos százalékban csökkentenék a Kö- zép-Európában csapatokkal rendelkező valamennyi állam szárazföldi csapatainak létszámát, légierőit és fegyverzetét. A szocialista országok javaslata — amelyre a tárgyalások résztvevőinek figyelme összpontosult — jó alapot szolgáltat ahhoz, hogy megkezdjék a közép-európai fegyveres erők és fegyverzet csökkentéséről szóló egyezmény gyakorlati kidolgozását A nyolcadik forduló során azonban a NATO-országok állásfoglalása miatt még mindig nem kezdődött meg ez a munka. Amikor pedig végéhez közeledett a nyolcadik forduló, a NATO-országok képviselői, hogy mentesüljenek a felelősség alól, úgy igyekeztek beállítani a helyzetet, mintha az érzékelhető előrelépés hiányáért a Szovjetunió és a Varsói Szerződés más tagállamai lennének a felelősek. De Vos Van Steenwyk, Hollandia delegátusa például a sajtó- konferencián azt hangoztatta, hogy úgymond — a szocialista országok „a bűnösök a huzavona politikájáért”, mert azok szerinte „gyengíteni akarják a Nyugat biztonságát” stb., stb. Ilyenfajta állítások látnak napvilágot e napokban egyes nyugati lapok hasábjain is. Mit lehet mondani erre? Nézzük a tényeket. A nyugati országok továbbra is ragaszkodnak a közép-európai fegyveres erők és fegyverzet „asz- szimetrikus” csökkentéséhez. Ez azt jelenti, hogy a Szovjetuniónak, Lengyelországnak, Csehszlovákiának és a Német Demokratikus Köztársaságnak majdnem kétszer olyan mértékben kellene csökkentenie közép-európai fegyveres erőiket és fegyverzetüket, mint az Egyesült Államoknak, Angliának, a Német Szövetségi Köztársaságnak, Belgiumnak, Hollandiának és Luxemburgnak. Ez a megközelítés alapvetően megsérti a bécsi tárgyalások alapelvét, nevezetesen azt, hogy egyik fél biztonsága sem szenvedhet károsodást. Közép-Európa térségében jelenleg megvan a felek fegyveres erőinek és fegyverzetének meghatározott egyensúlya. A csökkentés feladata abban van, hogy ennek az egyensúlynak a fenntartása mellett csökkenjen a katonai konfrontáció tényleges színvonala. Ezt javasolják a szocialista államok is az azonos százalékos csökkentésre vonatkozó indítvánnyal. A nyugati országok javaslata éppen az ellenkező eredményhez vezetne. A nyugati javaslat a meglévő erőegyensúly megváltoztatását célozza, vagyis azt, hogy az egyik fél, mégpedig a szocialista országok biztonsága meggyengüljön. A nyugati országok ragaszkodnak az úgynevezett „kollektív felső határ” koncepciójához. Az ő indítványuk szerint állapítsák meg a NATO-tagállamok s a Varsói Szerződéshez tartozó országok Közép-Európában állomásozó fegyveres erői létszámának azonos felső határát, és az azonos „kollektív felső határok” keretei között bármelyik fél variálhatja az egyes államok fegyveres erői csökkentésének fokozatát. Ez azt jelenti, hogy például a NATO-csapatokon belül csökkenthetik az egyes országok, például Anglia, Belgium és Hollandia fegyveres erőinek létszámát, más országok, például a Német Szövetségi Köztársaság fegyveres erőit pedig növelhetik. Ez nem sértené meg a „kollektív felső határ” koncepcióját. Teljesen nyilvánvaló, hogy ez ellentmondana Közép-Európában a katonai enyhülés alapvető érdekeinek. Milyen következtetés vonható hát le? A szocialista országok Bécsben jóakaratot és megegyezési készséget tanúsítanak. Uj kezdeményezésük, amely teljes mértékben megfelel annak az egyedül realisztikus elvnek: nem sérthető meg Közép-Európában a kialakult erőegyensúly, és nem szenvedhet károsodást egyetlen állam biztonsága sem, komolyan előrelendíthetné a tárgyalásokat. A NATO-országok azonban — mint az elmondottakból kitűnik — még mindig egyoldalú katonai előnyöket akarnak szerezni a maguk számára, és ez akadályozza az ügy megoldását. Az „asz- szimetrikus” megközelítés és a „kollektív felső határok” alapján legfeljebb bonyolultabbá tehető Közép-Eur- rópában a helyzet, de nem érhető el a katonai enyhülés. Ezekből a tényekből világosan kitűnik, hogy De Vos Van Steenwyk szavaival élve, kik a „bűnösök a huzavona-taktikáért” és kik tesznek meg mindent a bécsi tárgyalások sikeréért. Bécsben május 17-én ismét megkezdődnek a tárgyalások. Most a nyugati államoké a szó. Szerdán a Julius Fucik- parkban levő kongresszusi palotában folytatta munkáját Csehszlovákia Kommunista Pártjának XV. kongresszusa. A kongresszus harmadik munkanapjának programján a kongresszusi beszámolók feletti vita szerepelt. A szerdai napon a külföldi kommunista és munkáspártok további vezető képviselője szólalt fel. Pullai Árpád, az MSZMP KB titkára, aki Kádár János hazatérése után átvette a CSKP XV. kongresszusán részt vevő magyar pártküldöttség vezetését és Cserven- ka Ferencné, a Pest megyei pártbizottság első titkára, a küldöttség tagja szerdán a Prágától 110 kilométerre fekvő, dél-csehországi Pelrimov- ba látogatott. A magyar vendégeket vidéki útjukra elkísérte Frantisek Camek, a CSKP dél-csehországi kerületi bizottságának titkára. A küldöttség úton Pelrimovba rövid időt Koeeticen töltött, ahol a helyi vezetők ismertették a vidék fejlődési eredményeit és jövő terveit. A látogatás következő állomása a 12 ezer lakosú Pelrimovban az „Agrostroj” Mezőgépgyár volt, ahol csehszlovák—magyar barátsági gyűlést rendeztek. A gyűlést Frantisek Fa- rajzl, az üzemi pártbizottság titkára nyitotta meg. Meleg szavakkal köszöntötte a magyar vendégeket, majd Frantisek Camek, a CSKP délcsehországi kerületi bizottságának titkára mondott beszédet. Kiemelte országaink együttműködésének sokoldalú, eredményes fejlődését és éltette népeink barátságát. Ezután Pullai Árpád tolmácsolta pártunk és népünk üdvözletét, majd beszédében többi között hangsúlyozta: Rákóczi hadnagya BARABAS TIBOR regénye nyomán írta CS. HORVATH TIBOR, rajzolta ZÖRAD ERNŐ. A testvérpártok küldöttségeinek vezetői a CSKP XV. kongresszusának szünetében. Balról: Erich Honecker, Andrej Kirilenko és Gustáv Husák. (Kelet-Magyaror- szág telefotó) — Mi mindig őszinte örömmel és érdeklődéssel látogatunk országukba, mert Csehszlovákia népeit és a magyar népet a szabadságért, a függetlenségért folytatott évszázados harc, a közös eszmék fűzik össze. Testvéri barátságunk a szocializmus építésének idején új tartalommal gazdagodik: céljainkat egyeztetve vállvetve harcolunk közös ügyünkért, a fejlett szocialista társadalom megteremtéséért. Jóleső érzéssel állapítjuk meg, hogy pártjaink, országaink, népeink kapcsolatai a marxizmus-len inizmus elvei alapján internacionalista szellemben, töretlenül fejlődnek. Azonos nézeteket vallunk a szocializmus építésének kérdéseiben. Mindkét ország javát szolgálják a kialakult gazdasági kapcsolatok. Mindkét ország vezetése őszintén törekszik a testvéri jó viszdhy továbbfejlesztésére, mert ez felel meg legjobban népeink óhajának, nemzeti és internacionalista érdekeinek. A gyümölcsöző kétoldalú kapcsolatokon túl a Csehszlovák Szocialista Köztársaság és a Magyar Nép- köztársaság egyaránt elkötelezett és aktív tagja a szocialista közösség létfontosságú szervezeteinek, a Varsói Szerződés szervezetének és a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának. Pullai Árpád ezután a nemzetközi helyzet néhány időszerű kérdését érintette, majd beszéde végén kijelentette : — A magyar kommunisták, a magyar nép nevében küldöttségünk szívből kívánja, hogy pártjuk Központi Bizottságának vezetésével — amelynek főtitkára a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom nagyra becsült harcosa, Gustav Husák elvtárs — érjenek el további eredményeket a fejlett szocialista társadalom építésében. Kívánjuk, hogy hajtsák végre sikeresen a most folyó kongresszuson kimunkált célokat és feládatokat. Meggyőződésünk, hogy új, nagyszabású terveik teljesítése, a szocialista Csehszlovákia további felemelkedésével egyetemben az egész szocialista közösség erősítését szolgálja. A magyar küldöttség a nagygyűlés után megtekintette a 4000 dolgozót foglalkoztató üzemet, ahol elsősorban takarmány begyűjtő és feldolgozó, trágyaszóró, valamint fejőgépek készülnék. A magyar küldöttség az esti órákban visszaérkezett Prágába. Apró Antal Szolnok megyében (Folytatás az 1. oldalról) A kiskörei vízlépcsőről, továbbá a Tisza-völgy öntözési és vízgazdálkodási távlatairól, a csongrádi III. tiszai vízlépcső terveiről Nagy Illés, a Közép-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság vezetője és dr. Bereczki Lajos, a megyei tanács elnökhelyettese informálta a parlament elnökét. Apró Antal a megyei vezetők és vízügyi szakemberek társaságában megtekintette a vízlépcső főműveit, az erőművet, a kialakuló tárolóteret, valamint az abadszalóki Lenin Tsz mintegy 600 hek(Folytatás az 1. oldalról) Számottevő, összességében 25 százalékos fejlesztést irányoztak elő az élelmiszer- iparban, különösen a hústermelés, a hűtőipari kapacitás, a gabonatárolás növelése, valamint az olajos magvak termesztése és feldolgozása áll előterében. A tárca vezetői számolnak azzal, hogy a következő tervidőszakban mintegy 10—12 százalékkal csökken a mezőgazdaságban foglalkoztatott dolgozók száma, éppen ezért a minisztériumtól az egyes szövetkezetekig, gazdaságokig mindenüttfmeg- különböztetett figyelmet kell fordítani a termelés hatékonyságának növelésére. Rámutatott, hogy ez csak a tartalékok feltárásával érhető el. Nyilvánvaló — mondotta például —, hogy a szarvasmarha-tenyésztésben csak akkor léphetünk előre, ha nőtáros új öntözőfürtjét. Az Alföldnek ebben a térségében 127 négyzetkilométeren, a Balaton egyötödének megfelelő nagyságú területen kezdetben 300 millió, a csongrádi vízlépcső kiépítése után pedig 400 millió köbméter vizet tárolnak és háromszázezer hektárnyi mezőgazdasági kultúra öntözését biztosítják. Kisköréről Szolnokra vezetett az országgyűlés elnökének az útja. Délután a megyei pártbizottság nagytermében aktivaülésen vett részt, és az ötödik ötéves terv időszerű kérdéseiről tájékoztatta a hallgatóságot. véljük a takarmánytermesztést. A lakosság ellátásában továbbra is jelentős szerepet játszanak a kisgazdaságok. Jelenleg 1 700 000 paraszt, munkás, alkalmazott, illetve szellemi dolgozó, valamint nyugdíjas család foglalkozik növénytermesztéssel és állattartással. Termelésből való részesedésük 36 százalék, néhány területen azonban — így a sertéshús, a zöldséggyümölcs, a baromfi, tojás előállításában — még ennél is több. A kisgazdaságok szervezése, integrálása, s nem utolsósorban a termelők értékesítési biztonságának megteremtése társadalmi érdek. Megfelelő közgazdasági környezet kialakításával teszik vonzóvá a kisgazdaságok munkáját, hogy korszerűsített termeléssel járuljanak hozzá a lakossági igények kielégítéséhez.
