Kelet-Magyarország, 1976. március (33. évfolyam, 52-77. szám)
1976-03-14 / 63. szám
/ 8 KELET-MAGYARORSZAG — VASÁRNAPI MELLÉKLET 1976. március 14. „Kérdeztük, mi az előnye?” KISZ-VEZETŐK GONDJA jŰj lakás — „beugró” nélkül Ma is könnyen jutnak új otthonhoz azok a fiatalok, akik előrelátóak, tervszerűen és takarékosan élnek. A recept egyszerű: válts egy ifjúsági takarékbetétkönyvet öt évvel a tervezett házasság vagy beköltözés előtt, s ha öt évig rendszeresen takarékoskodsz, igen rövid sorbaállás után lakást kapsz „különkölcsönnel”, esetleg előtörlesztés. vagyis beugró nélkül. Az.'elmúlt évben ünnepelték WftyteW takaíékosRadási akció ötödik évfordulóját, s az OTP közreműködésével az első „fecskék” karácsonyra. szilveszterre már be is költöztek új otthonukba. Három család otthonába látogattunk el. Baraksó Lászlóék lakása szép nevű utcában, az Ungvár sétányon található, az utca pedig a nyíregyházi Jósavárosban. A 18. szám harmadik emeletére önműködő ajtóval ellátott lift repít. Szabad szombat van. így nem csoda, hogy a fiatal házigazda porszívózik, felesége a konyhai teendőket látja el, a kis Évike pedig a parányi babakocsival foglalatoskodik. Baraksó László a nyíregyházi gumigyár műhelyében lakatos, felesége a város egyik bölcsődéjében- -dolgózík.' W porszívó elnémulása után a kényelmesen berendezett szobában " ’a ' házigazdától halljuk: — Számunkra ez a lakás hármas ajándéknak számított. Karácsonyra kaptuk, s ekkor volt a feleségem és a kislányom névnapja. Ezzel megszűnt a fárasztó ingázásunk. Azelőtt Kemecséről jártunk be dolgozni, az OTP ottani fiókjában kaptuk a tippet Évike pólyás korában. Mondták, hogy váltsunk takarékot, erre kérdeztük, hogy mi az előnye. Megmondták, és valóban előny az ilyen fajta takarékoskodás is. Legnagyobb előnye az, hogy a költözés előtt egy fillért sem kellett befizetnünk. — Ez hogyan lehetséges? — A takarékban összegyűlt 24 ezer forintunk, papíron vettünk fel még 23 ezer forint különkölcsönt. amit átírtak a számlánkra és már költözhettünk is a másfél szobás lakásba. A takarékon ■kívül megspórolt\pénzünkön bútort1'vettünk és most k«M- csira gyűjtünk. Az ifjúsági takarékot továbbra is fenntartjuk, igaz. csak száz forinttal. — Mit jelent városlakónak lenni? — Több az előnye, mint a hátránya. A költözés utáni negyedik, vagy ötödik napon a gyár szakszervezetétől színházjegyet kaptunk, meg is néztük az előadást. Az erkélyünk a Töigyes csárda környéki erdőre néz, jó a levegő, közel az óvoda, az ABC-áruház és ha megjön a kocsi, közel lesz a munkahely is. Jakab Sándorék a szomszéd lépcsőház hatodik emeletén laknak, szintén másfél szobás lakásban. Innen még jobb a kilátás. Igaz. a házigazda most éppen a tv délelőtti műsorát nézi, nem kellett bemennie munkahelyére, az Amfora guszevi telepére — szabad szombatos. Felesége a Nyírség Ruházati Szövetkezetben most is dolgozik, a keskeny szobában a rácsos gyermekágy üres, a kislányuk a bölcsődében gyakorolja a járást. A műsor alatt a házigazdában van egy kis Vaskó Imre, a Szabolcs Cipőgyár szakmunkása a Sóstói út 7. szám alatt kapott kétszobás lakást. Az egyik szoba még üres, a képen látható szobában már végleges helyükre kerültek a bútorok. (Gaál Béla felvétele) feszült várakozás: a fűtésszerelőnek kellene csengetni, mért á nagyszobában alig langyos a levegő. Ettől függetlenül itt is teljes az öröm: — A januári költözés előtt édesanyámék nyíregyházi lakásában laktunk, nem a legtágasabb körülmények között. Előtörlesztést nekünk sem kellett fizetnünk, csak egy kis papírmunkánk volt a költözés előtt. Negyvenezer összegyűlt a takarékban, kértünk tízezer kölcsönt és ezzel minden el volt intézve. Volt még pénzünk, azon vettünk bútort, de másra egyelőre nem jutott. Azonban kihasználtuk az ifjúsági takarék előnyeit és részletre vettünk tv-t meg egy hűtőgépet. A mai árak mellett a havi törlesztésünk is kibírható: 680 forint. — Érdemes továbbra is takarékoskodni ? — Feltétlenül. Még nem rendeztük be véglegesen a lakást, ezután jön a fal fúrása, a_. faliszőnyeg és egy sor dologra van még szükségünk. Harmincéves korunkig bent hagyjuk az ifjúsági takarékot, mert néhány év múlva szeretnénk kocsit venni. Nábrádi Lajos Hosszabb ideje folytak megyénk általános iskoláiban azok a versenyek és válogatók, melyeken a legjobban rajzoló nyolcadikos gyermekek közül kiválasztották a tehetséget elárvlókat. A március 15-re, Nyíregyházára az 5. számú általános iskolába rajzversenyre. Meghatározott feladatokat kell végrehajtaniok_ majd egymás munkáinak bírálatára is sor kerül. A vermegyei tanács művelődésügyi osztályának döntése alapján körzeti hovatartozásától függetlenül bármelyik nyíregyházi közép, lZvERSENY R A 3 L rajzok alapján születtek a döntések, amelyek alapján összeállt az a huszonöt fős mezőny, melybe a legjobb nyolcadikos tanulók tartoznak. Őket hívták össze seny szervezője és művészeti bonyolítója Tóth Sándor szobrászművész lesz, aki hosszabb időt töltött rajzpedagógusként is. A legjobb 10 versenyzőt jutalmazzák könyvvel, az első öt helyezett viszont a iskolában nyerhet felvételt, és ehhez biztosítják a kollégiumi elhelyezést is. Az így kikerülő legügyesebbekkel és legtöbb készséget elárulókkal a továbbiakban is rendszeresen foglalkoznak, képzésüket szakemberek irányítják. Bejárás — munka — szabad idő Több a szabad időnk — valljuk örömmel. A szabad idő mércénk is: megmutatja termelő technikánk fejlettségét, a munka termelékenységének szintjét és a lakosség széles rétegei emancipációjának fokát. Az is igaz viszont, hogy a szabad idő megnövekedése nemcsak a pihenés, a tanulás, a közéleti tevékenység, a szórakozás lehetőségét terjesztette ki, hanem gondokat is hozott. Éppen a gondok azok, amik a figyelmet minduntalan a szabad időre fordítják és ismételtetik a kérdést: mire használjuk fel a megnövekedett szabad időt? Erről beszélgettünk a napokban a KISZ nyíregyházi járási bizottságának titkárával, Makhándi Erzsébettel. Azt ngondta: ez a kérdés egyike azoknak, amelyekkel mostanában a legtöbbet foglalkozik. Pontosabban: hogyan alakul a bejáró fiatalok élete, munkája, szabad ideje? A munka és szabad idő ebben a vonatkozásban egymás meghatározói: a szabad idő növekedését a technika, és a termelékenység fokozása teszi lehetővé, a szabad idő eltöltésének tartalmassága vagy tartalmatlansága viszont hatással van a munkára. Makhándi Erzsébet jól ismeri a bejárók gondjait, hiszen ő maga is bejáró. Örökös készenlétben — Milyen nehézségeket okoz a bejárás? — kérdeztük. — Jóval előbb kell munkába indulni, utazni kell, időben való korlátozottságot jelent: munka után, éppen a szabad időben igazodrp kell a közlekedési eszközökhöz, tehát az üzemi kollektívától el kell szakadni, az otthoni -kollektívába való beilleszkedést megint az utazás nehezíti. A bejárás tehát bizonyos kiszakítotteágot is jelent. Ezt az érzést minden bejáró ismeri. Ha másként nem, hát úgy vesz tudomást róla, hogy örökösen ott van benne a készülődés, a készenlét, az elszakadás naponta megújuló szorongása, a hazaigyekvés és az eljövetel kényszerűségének ideges vibrálása — mondta. Valóban így van. Emlékszem egy bejáró idős munkás vallomására: „Huszonöt éve járok be. Nekem már nem is kell wekker, belső órám van, ami mindig a megszokott időben figyelmeztet — indulj!” Ez az óra „a megszokott időben figyelmeztet” a hazaindulásra is: mindig érzi, mindig tudja, hogy vonat- vagy autóbuszindulásig meddig időzhet. Mindenképpen akadályozza abban, hogy a helyben lakókkal azonos mértékben vegyünk részt az üzem szabad időre tervezett életében: tanulásban, közéleti munkában, szórakozásban, ésszerű pihenésben, stb. Ha ez így van, miért nem követi a gondok felismerését olyan elhatározás, ami egyértelműbben kedvezőbb helyzet kialakítására vinne? — A bejáró fiatalok, éppen mert fiatalok, nem régen bejárók. Úgy is mondhatnám: annál az első lépésnél tartanak, amit éppen tesznek, hogy életük útját az otthoniaknál kedvezőbb vagy kedvezőbbnek tűnő lehetőségekkel teli irányba fordíthassák. Az első — de ígéretes — eredmény a nagyobb kereset, a kulturáltabb viszonyok közti munka, időnként a szórakozási lehetőségek nagyobb választéka, stb. Fáradtak, nincs kedvük... Az első lépés, az első eredmények ezek. No, de itt nem szabad megrekedni. Hogyan lehet vagy hogyan kellene továbblépni? — Igen, tovább kellene lépni. Ez azonban nem könynyű. Éppen az nehezíti a továbblépést, ami az első, jobb lehetőségek elérését lehetővé tette: a bejárás. Ez akadályozza a bejárót abban, hogy képességeit minden irányban kibontakoztassa: tanuljon, művelődjön, bekapcsolódjon az új munkahelye vagy lakóhelye társadalmi-kulturális tevékenységébe és ne szorítkozzon arra, hogy csupán jobb helyen, nagyobb kersettel végez termelő munkát. Ugyanis: a bejárónak indul és vissza megy a vonata, az autóbusza, egész napja csupa igazodás az indulásokhoz, feloldódást még az éjszakai pihenés sem ad, mert azzal az érzéssel alszik, hogy reggel ismét útba kell indulnia... A bejáró fiatalokat a legnehezebb bevonni a területi vagy az üzemi KISZ-életbe. A bejáró fiatalok a legnehezebben szervezhető része fiatalságunknak. Felmérésseket végeztünk több nagyüzemben: hogyan, mennyire vesznek részt a bejárók a KISZ munkájában és egyáltalán a közéleti tevékenységben? Kiderült, hogy a többség alig-alig vagy egyáltalán nem. A munkahelyen azért nem, mert idejük korlátozott, utazni kell haza, a lakóhelyen pedig azért nem, mert műszak után — és az utazás után — fáradtak. már nincs kedvük elmenni a KISZ-be. Van olyan községünk, ahol azért szűnt meg a KISZ alapszervezet, mert a fiatalok eljárnak dolgozni. A nagyüzem nemcsak munkát ad, hanem az ember nevelő iskolája is. A bejáró fiatalokra is hatékony. Ez nem hat vissza kedvezően? — A bejáró fiatalok valóban előbb, utóbb rájönnek, hogy valahová kell tartozniok és bekapcsolódnak az üzemi KISZ munkájába — mondta Makhándi Erzsébet. — Ez folyamat. Sok jó példát ismerünk. — A nagyüzemi nevelés hatására bekapcsolódó fiatalokat be lehet vonni a lakóhelyük KISZ munkájába? Az ember természetesnek veszi, hogy a tudatosabbá vált fiatal segít lakóhelye fiataljainak. — Az ember ismert szellemi szokása, hogy az ilyesmit természetesnek veszi. Az életben azonban ez nem olyan könnyű, mint ahogy elgondoljuk. Néhány esetben mi már kértünk ki üzemi KISZ-szervezetektől bejáró fiatalokat... Nem lehetünk idealisták. Nem várhatjuk, hogy az üzemi KISZ lelkendezzen, hogy egy falusi alapszervezetnek adhatja a már tudatos, jól dolgozó, jól tanuló, tehát szakmai-politikaimqzgalmi téren egyaránt hasznost fiatal tagját. Ezzel önmaga dolgát nehezítené. Nem is adják szívesen. Ezek a fiatalok sem szívesen cserélik fel az üzemi lehetőségeket a falujukban meglévő, minden igyekezetük ellenére is korlátozottabb lehetőségek között munkálkodó KISZ-szervezettel. Az a fiatal, aki mégis vállakozik erre, az számol azzal is, hogy önmaga további művelődését, tanulását nehezíti meg. Végső fokon lassítja azt a folyamatot, amiben képességei kibontakoznak. Vannak mégis területi alapszervezeteink, amelyek így alakultak és dolgoznak. így például két évvel ezelőtt alakult Ujfehértón, Nyírteleken. Nem lehetetlenség! Ezeket a példákat tekínthetjük-e úgy, hogy mégis eredményt ígérő folyamat a területi alapszervezetek munkájának fellendülése? — A területi alapszervezetek erősödnek, fejlődnek. Fejlődésük a jövőben is várható, amennyiben rátermett, képzett, agilis vezetők fogják a KISZ-munkát szervezni, irányítani és a fiatalok tudatosságának, politikai képzettségének állandó növelését fogják főfeladatuknak tekinteni. Vannak példák, amelyek arra mutatnak, hogy a helyiséggel, a különféle felszerelésekkel való ellátás gondjai is leküzdhetők. A területi párt- és tanácsszervek és a pedagógusok sok alapszervezetünk fiatalságának adnak hathatós és rendszeres segítséget, biztosítanak lehetőségeket. Ha a fiatalok ezekkel számolnak, ha kihasználják a meglévő és felderítik a létrehozható lehetőségeket, akkor a területi alapszervezetek erősödni fognak, munkájuk tartalma nap, nap után javulni fog, vonzani tudják a fiatalokat. Természetes, hogy a magunk részéről is támogatunk, segítünk minden ilyen irányba való mozdulást, indulást és munkát. Amint a beszélgetésből kiderül: a bejáró fiatalok gondjainak megoldása nagyon nehéz feladat, de nem lehetetlenség. Sz. Gy, r
