Kelet-Magyarország, 1976. március (33. évfolyam, 52-77. szám)

1976-03-14 / 63. szám

1976. március 14. KELET-MAGYARORSZÄG 3 Jobb ellátás a munkástelepüléseken Beszélgetés dr. Sághy Vilmos államtitkárral Jelentős eredményekről adhattak számot Szabolcs-Szatmár megye vezetői a héten a Belkereskedelmi M inisztérium vezetőivel folytatott tervegyeztető tárgyaláson. A megye kereskedelmének tíz évét érintő megbeszélés után munkatársunk megkérte dr. Sághy Vilmos belkereske­delmi minisztériumi államtitkárt, hogy válaszoljon néhány, az eredmé­nyeket és terveket érintő kérdésre. — Mindenekelőtt el kell mondanom, hogy Szabolcs-Szatmár megye kereskedel­mének nagyon sikeres időszakát jelentet­ték az 1971—75 közötti évek — összegezte elsőként az eredményeket dr. Sághy Vil­mos. — Az országban ebben az időben kö­rülbelül húsz százalékkal növekedett a boltok alapterülete; a megyében 40, Nyír­egyházán pedig 60 százalékkal. Ez akkor is jelentős, ha kimondjuk: korábbi elmara­dásokat kellett pótolni. Elérték, hogy a já­rási központok, de különösen Nyíregyháza jó áruházi hálózattal rendelkezik. — Hogyan illeszkedik Szabolcs- Szatmár kereskedelmi forgalma és fejlesztése az országos képbe? — A megyében 1075-ben meghaladta a kilencmilliárd forintot a kiskereskedelmi forgalom. Az utóbbi két esztendőben a nö­vekedés dinamikus volt, a megye felzár­kózott az országos fejlődési ütemhez. Az áruforgalom szerkezetében is az országos tendenciáknak megfelelő részarányok ala­kultak ki. Az iparcikkek forgalma a teljes forgalom 54 százalékát teszi ki. Sajátos vi­szont, hogy a megyében a szövetkezetek több, mint hatvan százalékkal részesedtek az áruforgalomból, ezért a szövetkezetek munkája a kereskedelem szempontjából igen fontos tényező. — A megyében 1971—75 között jól gaz­dálkodtak a fejlesztési lehetőséggel. A mi­nisztérium, a fogyasztási szövetkezetek szö­vetsége és a tanácsok fejlesztési támogatá­sával közel 600 millió forintos vállalati­szövetkezeti fejlesztést valósítottak meg. Ezeket az erőfeszítéseket elismerésre mél­tónak tartjuk. — A mostani tárgyalásokon nem­csak a fejlesztések pénzügyi oldalá­ról volt szó, hanem fontos kereske­delempolitikai kérdésekről is. Ho­gyan ítéli meg az államtitkár elvárs a megyei törekvéseket? — Az eredeti megyei elképzelések nagy összegeket igényelnek. Többet, mint az előző középtávú tervben, amikor ki­­emekedő fejlesztést hajthatott végre a me­gye. A következő öt évben azonban nem tudunk hasonló mértékű támogatást adni. Ezért a tárgyalások alapja is az volt, hogy fontos politikai érdekből elsősorban a vá­rosok, munkáslakta települések indokolt fejlesztéseit segítsük. Lényeges az alapel­látás, illetve a kereskedelmi szempontból még ellátatlan területek bolthálózatának fejlesztése. Ezenkívül néhány régen hú­zódó kereskedelmi fejlesztés, rekonstrukció minisztériumi támogatásáról is szó volt, olyanokról, amelyeket a megye saját erő­ből nem tud megoldani. Úgy vélem, a me­gyei törekvések jól tükrözik a Szabolcs- Szatmárban végbemenő társadalmi válto­zásokat, az iparosítást, mindezeknek a ke­reskedelemre gyakorolt hatását. — Az előző öt év értékes kereske­delmi fejlesztéseiben jelentős szere­pe volt a különböző pályázatoknak, központi alapokból történt támoga­tásnak. Milyen lehetőségekre számít­hat a megye az ötödik ötéves terv­ben? — A támogatások rendszere nem vál­tozott jelentősen. A mostani tervegyeztető tárgyalásokon is szóba került, hogy a me­gye vállalatai, szövetkezetei milyen pályá­zatokra benyújtott ajánlatokkal kapcsolód­hatnak legjobban a megyei kereskedelem­fejlesztési törekvésekhez. Az elhatározott — 55 ezer négyzetmétert kitevő — hálózat­­bővítést reálisnak tartjuk. A minisztérium több millió forinttal támogatja az alapel­látás feltételeinek javítását. A SZÖVOSZ fejlesztési alapjaiból is több millió forint jut a megyébe. Ezzel a négy városban, va­lamint Záhonyban és Tiszavasváriban — tehát a munkáslakta településeken — újabb élelmiszer-áruházak épülhetnek. Szintén jelentős összegekkel támogatjuk a kereskedelmi szempontból még ellátatlan területek napicikkellátó-hálózatának építé­sét. Nagy összeg áll rendelkezésre a köz­ponti alapból a gépesítésre, a kiszolgálási formák korszerűsítésére, az önkiszolgálás­ra, önkiválasztásra. — A megyében rendkívül nagy gond a vendéghálózat elavultsága. Ez gátolja a Szabolcs-Szatmár idegen­­forgalmának fejlesztését is. Történ­het-e ebben jeletősebb változás? — Ismerem a helyzetet, tudom, hogy a megyében kevés a mai igényeknek meg­felelő vendéglátóhely. Mi különböző for­mában segíteni tudjuk a kezdeményezése­ket, de a támogatás összege sokkal kisebb a helyi összegeknél, így a beruházás szem­pontjából ezek a meghatározók. Nyíregy­házán, Mátészalkán, Kisvárdán, Nyírbátor­ban és Záhonyban terveztek a megyei szer­vek étteremépítéseket. Támogatásukhoz az eredetileg tervezett összegeket nem tudjuk biztosítani, így ezekre még egyszer vissza­térünk, amikor az anyagi lehetőségek számbavétele után véglegesen döntünk, mind megépülhet-e az ötödik ötéves terv­ben. Ami az idegenforgalmat illeti: a leg­nagyobb beruházás a 350 személyt befoga­dó sóstói kemping. Építésének kedvező le­hetőségei vannak, a támogatás elnyerése érdekében benyújtott pályázat jó. Minden jel arra mutat, még az idén megkezdőd­hetnek az építkezések. A tervidőszak ké­sőbbi éveire ütemezett idegenforgalmi fej­lesztésekről most még nem tudtunk nyilat­kozni. — Néhány régi nyíregyházi téma is szóba került a megbeszélésen. Úgy tudjuk, legtöbbjének megoldásával a minisztérium is egyetért és anyagilag is támogatják az építkezéseket. — Több tervegyeztető tárgyaláson fel­vetődött már a piaccsarnok építése, és a régi Szabolcs-szálló rekonstrukciója. A pi­accsarnok épitését — a jelentős megyei, vá­rosi összefogást — a minisztérium támo­gatja. A Szabolcs Szálloda rekonstrukciója a vendéglátás, a szállodai gondok és város­kép szempontjából is indokolt. A közösen számbavett pénzügyi lehetőségek arra te­remtettek alapot, hogy a rekonstrukciót há­rom ütemre bontva az idén megkezdhessék ás folyamatosan végezzék. Marik Sándor ÉRDEKLŐDŐK A VILÁGPIACRÓL Rajtuk a gyár szeme Új gyártmányok az UHIVERSIL-ben Világslágert alkot­tak a „kandósok” a nyíregyházi UNIVER­­SIL-ben. Sikerükért izgul most az egész gyár. Nemzetközi vá­sárokon vizsgáznak a termékek és alkotóik. A termékek: elektro­nikus áramlásmérő berendezések. Az al­kotók: Földi Károly, Németh Balázs és Ro­­hály Miklós. A másik sláger? Megvásá­rolt a gyár a NOVEX Rt-től egy szabadalmat, a szuperér­zékeny széndioxid analizátor kikísérletezését. Ebben is egy trió jeleskedett; Jánvári László, aki szintén a Kandó­ban végzett, s két munkás, Szabadi Jóska, a fiatal alapszervezeti párttitkár, az „aranykezű” estergályos Hau­ser István. Minden perc drága Hosszú hónapokon át raj­tuk volt a gyár „szeme”. Most meg különösen, mert az első tízes szériának az utolsó si­mításai készülnek és minden perc drága. Mondja is az igazgató, Buji Ferenc, hogy szédületes a tempó. A folyo­sókon tatarozást végeznek, kőművesek, festők „lábatlan­kodnak”, kerülgetni kell őket! — Korábban minden esz­tendőben két ünnep között „leálltunk”. Ez a kiesés ak­kor 1,2 millió forinttal járt — mondja az igazgató. — Ezt a luxust már nem engedjük meg magunknak. Sok a munka, sürget a pia­ci igény. A hazánkban forga­lomba kerülő összes erősítő berendezéseket az UNIVER­­SIL-ben gyártják. Tavaly csak ezekből az elektroakusz­tikai berendezésekből 88 mil­lió értékben termeltek, s az idén már 120 milliós a ter­vük. 1976-ban a komplett la­boratóriumi berendezésekkel együtt 200 milliós termelési értéket kell előállítaniok. — Ezért növelni fogjuk mintegy 40 fővel a létszá­munkat, s a gyár összlétszá­­ma eléri a 860-at. De az emelkedést — ami plusz 40 milliót hoz! — csak részben a munkáslétszám növekedé­séből érjük el. Többségét a termelékenység és a haté­konyság növeléséből. Beléptek a világhírnév ka­puján az UNIVERSIL-esek. Hosszú, türelmes, s néha gö­röngyös út vezetett idáig. Be­tömi a világpiacra úgy, hogy megismerjék és elismerjék őket. Hogyan csinálták? „Láttattuk magunkat" — Éveken át mindent el­vállaltunk, amit a piacon ke­restek, amire ott szükség volt — magyarázza az igazgató. „Láttattuk” magunkat, ter­mékeinket. így fokozatosan magasabb műszaki kultúrát igénylő termékekkel álltunk elő. Ehhez felnőtt egy képzett, műszakilag is helytálló mun­kásgárda. így kerülhetett sor nagyerősítők és komplett la­boratóriumi berendezések ké­szítésére. Elektroakusztikai termékeiket a KGST-orszá­­gok megrendelésére készítik. A laboratóriumi berendezé­sek kétharmada szocialista országokba, egyhamada tőkés exportra kerül. A tavaszi algíri, kairói és szófiai nemzetközi vásárokon komplett oktatólaboratóriumi berendezéseket és elektroni­kus mérőberendezéseket mu­tatnak be. — El is küldtük már a ter­mékeket. Ezek teljesen újak; most láthatják először — új­ságolja az igazgató. Nagy jövője van az elekt-i ronikus áramlásmérő beren­dezéseiknek, amelyeket „há­zilag” fejlesztettek ki. Eze­ket olyan helyeken használ­ják, aliol különböző csőveze­tékekben folyadék vagy gáz áramlik. Az átfolyó folyadék mennyiségét ezzel mérik. Ha­sonlót az NSZK-ban gyárta­nak, de sokkal drágábban. — Szeretnénk őket lekö­rözni a világpiacon. El sze­retnénk érni, hogy a KGST-n belül e termék gyártásának mi lennénk a profilgazdái. Kísérlet 6 hónapig — Hogy mi az új ezekben? Éppen az, hogy elektroniku­sak. Ezt fejlesztette ki Földi Károly, Németh Balázs és Ro­­hály Miklós üzemmérnökök. — Éppen most van szaba­dalmi eljárás alatt — magya­rázza a 28 esztendős Földi Károly. — Ez az első önálló közös „szüleményünk”. Kikí­sérletezésével 6 hónapig fog­lalkoztunk, s plusz 4 hónap kellett .mire elkészült a pro­totípus. Elismerést, nevet és pénzt hoz nekik is. — Hárman eddig kaptunk a gyártól 15 ezret — mondja Németh Balázs. — Két tár­samnak különösen van hová fordítani a pénzt, mert nő­sök, én anyámmal vagyok, egyedül taníttatott, most va­lamit visszapótolhatok abból a sok segítségből. Elviszem szabad időben kirándulni, or­szágot látni. Levél Kanadából A másik világsláger a szu­perérzékeny széndioxid ana­lizátor okos, precíz műszer, 1 perc alatt képes kimutatni kevés, alig 1 tízmilliomod­­gramm széndioxidot is. Kanadából érkezett levelet mutat az igazgató. — Már érdeklődnek irán­ta. Május elején szeretnének találkozni és tárgyalni ve­lünk gyártáskooperációről. ök ajánlották fel. Persze még meggondoljuk, hogyan hasz­nosabb a népgazdaságnak, az üzemnek — mondja. — Jó üzlet, kemény valu­tával. — Gyártottak hasonló mű­szert eddig is, de ilyen kis mennyiségű széndioxidot az­zal csak nehezen, s legalább 2 óra alatt mutathattak ki. S ezért van nagy érdeklődés vi­lágszerte. Kimutatható vele a gyü­mölcsök érési folyamata, a talajok széndioxid telítettsé­ge, a takarmányoknál a rom­lás. És most kísérleteznek ve­le az onkológiai vizsgálatok­nál is. Az első tízes széria még ebben a hónapban elkészül. Érthető, hogy minden perc drága most, s igazán boldo­gok az „alkotók”. Hiába fag­gatom Jánvári Lacit, a szin­tén Kandóban végzett 27 éves mérnököt, elzárkózik. Érthető is. Nincs megállás. Már dol­goznak egy még fejlettebb változatán. — Szeretnénk, ha az or­vostudományban is felhasz­nálnák. Hogy mikorra várha­tó? Legalább két év múlva. De ebbe orvosi szakembere­ket is bevonunk. Farkas Kálmán Szabolcsi fiatalok országos versenyen A József Attila nevét vise­lő budapesti, kunszentmárto­ásfél évvel ezelőtt az az öröm ért, hogy lakásom kö­­-zelében, a Kötőtű utcá­ban új önkiszolgáló étte­rem nyílt meg. Mindjárt utána ebédelni-vacsorázni oda kezdtem járni. Nem volt semmi kifogásom a koszt ellen. Sőt: pár hó­nap eltelte után az étvá­gyam oly mértékben kez­dett növekedni, hogy ál­landóan dupla adagokat kellett a tálcára tennem, ami anyagilag eléggé ér­zékenyen érintett. Étvágyam szokatlan megnövekedését eleinte annak tudtam be, hogy a vendéglő szakácsai hiva­tásuk magaslatán állnak. Ettem a dupla adagokat; jó ideig ment ez így, vé­gül is azonban orvoshoz fordultam. A belgyógyász először erős gyomorsav­túltengésre gyanakodott, amikor azonban a kivizs­gálás negatív eredmény­nyel járt, elrendelte a cu­korpróbát is. Szerencsére cukorbetegségem sincs, ez a vizsgálat sem mutatott ki semmi kórosat. Időközben azután az történt, hogy a lakásom­hoz szintén nem messze, a Pöfeteg téren is nyílt egy új önkiszolgáló étte­rem, s próbaképpen most már oda kezdtem járni. Váratlanul, örömteljes meglepetésemre mindjárt azután az étvágyam nor­malizálódott, vagyis visz­­szatért a régi kerékvágás­ba. Tehát újból jóllaktam egy-egy ételadaggal. De ez nem tartott soká­ig. Néhány hónap eltelte után újból fellépett nálam a farkasétvágy, s a dupla porciók fogyasztása ismét próbára tette pénztárcá­mat. Megint csak orvoshoz fordultam. A megismételt laboratóriumi vizsgálatok ezúttal sem mutattak ki semmi szervezeti rendel­lenességet. Most már tel­jesen tanácstalanul álltam a szinte rejtelmesnek tű­nő dolog előtt. Váratlan fordulat derí­tett fényt a különös jelen­ségre. Szomszédasszo­nyom, özvegy Rehák Bar­nabásáé, aki edényleszedő egy harmadik önkiszolgá­ló étteremben, felvilágosí­tott, hogy az újonnan nyi­tó ilyen vendéglátóipari üzemegységek az első he­tekben-hónapokban, hogy odaszoktassák a vendége­ket, igen bőséges ételada­gokat adnak. Később az­után, amikor már megvan a törzsközönségük, álta­lában a felére csökkentik a porciókat. i hát a teendő? — tettem fel a kér­dést magamnak. Már rájöttem erre is. Majd csak megnyílik va­lahol egy újabb önkiszol­gáló étterem: pár hétig oda fogok járni, és azután megvárom a soron követ­kező, hasonló vendég látó­hely megnyitását. Szeren­csére megfelelő ütemben szaporodnak ezek, így a kielégítő kosztolásom be­látható ideig biztosított­nak látszik. Heves Ferenc ni, makói, monori, nagy­­ecsedi, ózdi, polgári, soproni, székesfehérvári gimnáziu­mok és szakközépiskolák legjobb szavalói szombaton Makón találkoztak. A fiata­lok kora reggel felkeresték a helyi gimnáziumot, ahol a költő a huszas évek elején iskolába járt. Itt ünnepélye­sen megkoszorúzták József Attila domborművű emlék­tábláját, majd felkeresték és megtekintették azt a tanter­met, ahol a fiatal Attila ta­nult és amelyet a költőre emlékeztető tárgyakkal ren­deztek be. A József Attila nevét vise­lő magyarországi középisko­lák tanulóinak országos sza­valóversenyét délelőtt a ma­kói József Attila Művelődé­si Központban tartották meg.

Next

/
Oldalképek
Tartalom