Kelet-Magyarország, 1976. március (33. évfolyam, 52-77. szám)

1976-03-12 / 61. szám

1976. március 12.I KELET-MAGYARORSZÄG 3 A tudós forradalmár Száz éve született dr. Madzsar József MONDJÁK: A POLIHISZTOROK KORA LEJÁRT. Az ismeretanyag minden tudományágban úgy felhalmozódott, hogy nem csekély feladatot vállal magára az, aki egy részterületnek tudós ismerője kí­ván lenni. Századunk küszöbén, amikor Madzsar Józsefnek, a nagykárolyi posta­mester fiának életútja indult, az egyete­mes tudóst övező megbecsülés már csak keveseknek jutott osztályrészül. Nehéz len­ne ma állást foglalni abban, hogy ez a ki­emelkedő hatású természet- és társadalom­­tudós, fáradhatatlan ismeretterjesztő, sok­oldalú publicista és közéleti ember kései polihisztor volt-e, vagy a társadalom-or­­vostan egyik korai képviselője. Annyi bi­zonyos, hogy a felszabadulás előtti évti­zedek progresszív szellemi hagyatékának kiemelkedő részesét, a magyar forradalmi munkásmozgalom történetének vezető alakját tiszteljük személyében. Szülővárosában végezte el a gimnázi­umot, majd 1899-ben a Budapesti Orvos­­tudományi Egyetemen nyert diplomát. Szakmai tevékenységének első éveit Ár­­kövy József professzor fogászati kliniká­ján töltötte. Szorgalmát, készségét és fel­­készültségét egyebek között a Stomatoló­­giai Közlöny c. folyóirat megindítása és szerkesztése, valamint szájjios szakcikk publikálása jelezte. Érdeklődését azonban hamarosan egy súlyos társadalmi gond, az alkoholizmus ragadta meg, és az absztinens egyesületek lelkes propagandistája let^t. Az ismeretterjesztő munkának nagy szerepe volt abban, hogy látóköre egyre bővült, és hogy az a társadalmi közeg, amelyben mozgott, kiszélesedett. Divatos szalonokban dicsérték tudását, logikus ok­fejtéseit, választékos stílusát, de Buda­pesten és vidéken egyre gyarapodott mun­káshallgatóinak száma is. Tagja volt a Társadalomtudományi Társaságnak, a Ga­lilei Körnek és a haladó polgári értelmi­ség más egyesületeinek, szemleírója a Hu­szadik Század és a Szabadgondolat c. fo­lyóiratoknak, gyakori előadó a Társada­lomtudományok Szabad Iskolájának ren­dezvényein. Tudatosan és rendszeresen gyarapította „humán” ismereteit, s így az orvosi, egészségpolitikai, biológiai és szár­mazásiam kérdéseken kívül egyebek kö­zött társadalom- és vallástörténettel is behatóan foglalkozott. Közvetlen baráti környezetéből ketten voltak politikai lá­tásmódjának kialakulására meghatározó hatással: Jászi Oszkár, a polgári radiká­lisok vezéralakja, és különösen Szabó Er­vin, a századelő egyik legjelentősebb tár­sadalomtudósa, akivel együtt részt vett Marx és Engels válogatott írásainak első magyar kiadásában. MADZSAR NYUGTALAN TUDÁS­VÁGYÁNAK, és nem utolsósorban Sza­bó Ervin befolyásának tudható be, hogy 1911-ben feladta jövedelmező magánorvosi gyakorlatát, és a Fővárosi Könyvtár (ma Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár) szolgála­tába állt. Amikor a világháború kitört, és Madzsar József érezte, hogy orvosi tevé­kenységét nem nélkülözhetik, haladékta­lanul jelentkezett a fővárosi tisztiorvosi hivatalban, ahol az anya- és csecsemővé­delem országos szervezésével bízták meg. A háború éveiben így osztotta meg erejét: délelőtt könyvtári feladatait végezte, míg a nap hátralévő részében a Stefánia Szö­vetségben tevékenykedett. Munkásságának új területén — amíg a hatalmak egymással viaskodtak — Madzsar és munkatársai a gyermekhalandóságnak üzentek hadat. Tu­dományos eredményeinek, elsősorban szo­­cialhigiéniai munkásságának elismerését jelentette, hogy 1917-ben a Budapesti Tu­dományegyetem orvoskarán a társadalom­egészségtan magántanára lett. A polgári társadalom megbecsülését még egyszer érezhette életében: az „őszirózsás” forra­dalom idején, mint államtitkár — akkori­ban már a Polgári Radikális Párt egyik alelnöke — a háború idején elnyomoro­­dott egészségügy újjászervezésére kapott megbízatást. A MAGYAR TANÁCSKÖZTÁRSASÁG kikiáltását követően a Munkaügyi és Nép­jóléti Népbiztosság egészségügyi főcsoport­jának vezetésével, majd a Vörös Hadsereg egészségügyi felügyeletével bízták meg. Hittel és minden tudásával a proletárálla­mot támogatta. Amikor a tanácshatalmat megdöntötték, Madzsar sem kerülhette el a felelősségrevonást. Az állandó zaklatá­sok miatt 1921-ben emigrációba kénysze­rült. 1924-ben tért vissza Magyarországra. Mint orvos nem dolgozhatott, így külön­féle lexikonok szerkesztésében vett részt. (1928-ban Madzsar szerkesztésében jelent meg az első marxista alapvetésü Társadal­mi Lexikon Magyarországon.) Mint a szo­ciáldemokrata párt tagja, elsősorban a munkások körében folytatta az ismeretter­jesztő munkát, s egyik vezető egyénisége volt az MSZDP baloldali ellenzékének. 1927-ben felvételét kérte az illegális kommunista pártba. Szervezte, irányította az ellenzéki munkát, mígnem a szociálde­mokrata pártvezetés 1931-ben kizárta a tagok sorából. Az új KMP feladata a legáli­san induló marxista tudományos folyó­irat, a Társadalmi Szemle szerkesztése volt, a lap vezető munkatársainak 1933-as letartóztatásáig. A bíróság egy esztendei börtönbüntetésre ítélte, de a párt segítsé­gével sikerült a büntetés elől Csehszlová­kiába, majd a Szovjetunióba emigrálnia. 1935 után a moszkvai rádió magyar nyel­vű adásaiban sokan hangjára ismerhettek. Hazája felszabadulását, eszméjének diada­lát azonban már nem érhette meg. Dr. Láng Péter Pálma jubileummal Fél szobát betöltő cso­dálatos tűlevelű pál­ma áll a sarokban. Kettős jubileum jelképe, s valahányszor ránéz Szloboda Péter, a múló évek, s indu­lásának első napjai jutnak eszébe. Valamikor Margitká­nak. a feleségének vette. Ez­zel lepte meg ugyanazon a napon, amikor őt Rakamaz tanácselnökének választották. Húsz esztendeje múlt feb­ruár elsején. Nem múlt el nyomtalanul, s az akkor fia­tal, párttitkárból tanácsel­nöknek a neve, egész tevé­kenysége összefonódott ezzel a megyehatáron fekvő, a To­kaji-kopasz lábánál fejlődő nagyközséggel. Nem tanulta ő a közigazgatást, „félt”, tar­tott is tőle, nem csinált ilyent az egykori suszterinasból lett pártvezető soha. Most már csak mosolyogja, mert vá­lasztás után „két hétig feléje se mentem a tanácsházának”. Nem ment? Dehogyis nem, csak barátkozni, hiszen nem tudta olyan hirtelen beleélni magát új szerepébe. „Gyako­roltam.” Barátkozott az új hellyel, ismerkedett a papír­munkával. Mert őt. Szloboda Pétert az emberek jól is­merték. Itt serdült fel sze­mük előtt, ő is ott formálta az azóta világhíressé vált cipőket a szövetkezetben, s egyben párttitkároskodott. Az 1937-ben indult kis suszterinas „próféta lett sa­ját hazájában”. Persze ez a „prófétáskodás” soha nem volt okoskodás, nem volt va­lami céltalan, rátarti az em­berektől elzárkózó vélemé­nyüket mellőző kivagyomság. Ö mindig kereste az embere­ket, okos javaslataikra épí­tett. Ezért is „élt” meg im­már húsz esztendeig ebben a cseppet sem irigylésre méltó székben. Hogyan történt? S büsz­­ke-e mégis erre a közszolgá­latra? így vall erről néhány szóban. „Semmiképpen sem volt könnyű, s ma sem az.” És ez abból is kiderül, hogy már induláskor sem fogadta olyan könnyen a közhivatali széket. S. hogy mégis kitar­tott? Nehéz lenne magyará­zatot találni. Amikor a két évtized fejlődéséről fagga­tom, csillan a szeme. Mivé, hová is fejlődött ez a régen sem szegénységgel küzdő Ra­kamaz. Azelőtt ásott- kút vizét it­ták a gazdag rakamaziak, most meg vízmű van. Kive­­rekedte a község, s köztük az elnöknek is köze'van ehhez. Csapot nyitnak a faluszélen, s csobog a friss, tiszta, jó ivó­víz. Huszonnégy kilométer hosszú hálózatot építettek. Ez nyolcmillióba került. Két évig épült. Kilincselt Szlobo­da Péter hivatalból és állam­polgárként az Országos Víz­ügyi Hivatalban, szólt érte a megyei tanácsnál, s talpalt érte a kivitelezőnél Kazinc­barcikán. És amikor megvolt az öröm, akkor következett a lapátfogás. Ott lapátolt a többiekkel, amikor csöveket kellett fektetni, társadalmi munkát szervezett járdák, utak építéséhez, óvoda, isko­la, művelődési házhoz, mert nála nincs külön a szó és a tett. Mint falun mondják, eset­leg csak a bekerültek nem ismerik Pétert Rakamazon. Kevés ember van olyan a községben, aki ne fordult volna meg hivatalában hét­köznap, vasárnap a lakásán, ha sürgős segítségre volt szüksége. S ha számítjuk, hogy Rakamaz lélekszámú közelíti az öt és fél ezret, akkor kalkulálható mennyi időt is fordíthatott ügyeik intézésére. A 46-os körzetben tanács­tag. Nem, nem ott lakik. Hanem ott, ahol felnőtt, ahol A HÓDIKÖT fehérgyarmati telepén Bodnár Judit orsózógépen dolgozik. Dudás Gyöngyi, a Szabolcs Cipőgyár szakmunkása szovjet exportra ke­rülő cipőfelsőrész szegésén dolgozik. (Gaál Béla felvételei) EZ IS TAKARÉKOSSÁG Szilárdítani a vagyonvédelmet Ila a takarékosságról esik szó, sokan az üzem­anyag-takarékosságra, vagy a hulladékanyagok felhasználására gondol­nak. Pedig a takarékosság sokkal tágabb fogalom. Úgy is lehet (és kell) ta­karékoskodni. ha termé­keinket. megtermelt java­inkat megvédjük. Napja­inkban különös figyelmet érdemel és intézkedéseket sürget. hogy Szaboles- Szaltnár megyében évente több millió forintos kárt tesznek a társadalmi tu­lajdonban a tolvajok, sikkasztok és újabb milli­ókkal leszünk szegényeb­bek a tűz, a víz és a jég pusztítása után. A károk nagyobb része fokozott éberséggel elkerülhető lenne. A rendőrség dolgozói ta­pasztalták, hogy az utóbbi években, főleg az utóbbi hó­napokban kedvezően változ­ni kezdett az emberek szem­járni tanult gyermekként. Az apai ház is itt van. A Kos­suth utcában. Ide jár vissza, nem akar elszakadni az övéitől. Gyermekember ko­rától szemtanúja volt a sok golyvás megbetegedéseknek. Akadt ilyen beteg a család­ban is. S most már világos, miért tartja Szloboda Péter legjelentősebb vívmányának a vizet, ötvenkét közkútból folyik a finom ivóvíz Raka­mazon. Hogy valójában mit jelent ez Rakamaznak? Jelent egészséget, kultú­rát, mert ma már a lakásoknak 75 száza­lékában (1650 lakás van!) csapi víz van. Manapság már csak fürdőszobás laká­sok építésére ad engedélyt a tanács. És épülnek, nőnek ki a földből, mint áldást hozó eső után a gomba. Ehhez já­rult hozzá szerényen a ta­nácselnök. aki időközben el­végezte a tanácsakadémiát, a marxista—leninista esti egyetemet, s kétszer tüntet­ték ki munkaérdemrenddel is. Elismerték munkáját fent és lent. S mégis, ha felesége február elsején nem várja szerény ünnepi vacsorával, hiába nézte volna a szép ví­zipálmát, nem jutott volna eszébe, hogy ma húsz éve áll közszolgálatban, tanácselnök­ként Rakamazon. Farkas Kálmán lélete, így szilárdult a va­gyonvédelem, nagyobb lett a vagyonbiztonság. De még so­kan ragaszkodnak a régi köz­mondáshoz: „Ne szólj szám, nem fáj fejem”. Ezek az em­berek — a saját zsebükre, a mi zsebünkre — „falaznak” a társadalmi tulajdon megká­rosítóinak, a fusizóknak, a harácsolóknak. Szomorú ta­pasztalat, hogy a vétkesek felelősségrevonásánál néhány vezető és középvezető liberá­lis, vagyis nem alkalmaz kel­lően elrettentő büntetést. Számos üzemben nem szer­vezik meg és nem ellenőrzik a társadalmi tulajdon védel­mét. A portások és az éjjeli­őrök ébersége, bátorsága sem kielégítő mindenütt. A rend­őrség illetékesei előadások­kal, különböző propagan­damunkával igyekeznek a szemlélet további javítását elősegíteni. Szakszerűtlen tárolás A vagyonvédelemnek nem­csak a személyi, hanem a tárgyi feltételei is hiányosak. Az ellenőrzési tapasztalatok szerint számos szabolcs-szat­­mári ipari és mezőgazdasági üzemben rossz a társadalmi tulajdon őrzése, vagy tárolá­sa, vagy mindkettő. Kevés helyen igyekszenek segítsé - gül hívni a modern techni­kát, a korszerű riasztó be­rendezéseket. A raktározási gond és a raktárak hiánya közismert, de több helyen az olcsóbb kerítésről, a jelképes zárakról sem gondoskodnak. Pedig a vagyonvédelemre költött pénz hosszú idő táv­latában hasznosnak bizonyul. Ellenőrzésük során szaksze­rűtlen tárolással főleg a me­zőgazdasági üzemekben ta­lálkoznak a rendőrök. Sok helyen nem is beruházásokra és épületekre van szükség ah­hoz, hogy a közvagyon épség­ben maradjon. Egy tsz-ben félmillió forint értékű alma fagyott meg, mert kímélték a ponyvát és takarékoskodtak — a szalmával. Egy másik tsz-ben csaknem egymillió forint értékű takarmány égett el, mert mellőzték a tűzvédelmi előírásokat. Szá­mos üzemben ezt mondják: „A biztosító úgyis megfize­ti.” Csakhogy a biztosító is a közvagyonból fizet. Ellenőrzéssel megelőzni Részkártérítést fizetnek a vétkes dolgozók is, ha ellen­őrzik és felelősségre vonják őket. A szigorú, a rendszeres ellenőrzés a megelőzés egyik formája. A rendőrtisztek el­lenőrzésük során a tapasztalt hiányosságokra — szóban, vagy írásban — felhívják a gazdasági vezetők figyelmét. Az írásos figyelmeztetések száma évente több százra rúg, ami arra enged követ­keztetni, hogy a belső ellen­őrzések hatékonyabbak is lehetnének, örvendetes vi­szont, hogy a hivatalos leve­leket egy-két kivétellel min­denütt intézkedés követi, né­hány gazdasági vezető még meg is köszöni a rendőrség­nek, hogy felhívták a figyel­mét a tudtán kívüli hiányos­ságokra. A laza ellenőrzés­nek, a kísérőlevelek hiányá­nak, vagy pontatlanságának „köszönhető”, hogy még min­dig sok árut lopnak el, vagy tesznek tönkre szállítás köz­ben. A közúti szállításoknál az áruk szóródása, a vasúti szállításoknál a kíméletlen tolatás is jelentős veszteséget okoz. Szállítás közben fi­gyelmességgel, óvatossággal százezreket lehet megtakarí­tani. Nemcsak a rend­­őr, a rend ész Szólnunk kell még a felje­lentési kötelezettségről. Ez azt jelenti, hogy sem vezető, sem beosztott nem mondhat­ja: „Én nem láttam, én nem hallottam.” A társadalmi tu­lajdon védelme nemcsak rendőri és rendészi, hanem komplex feladat, a közva­gyon megkárosítói ellen min­den eddiginél erélyesebben kell fellépnünk. Egy törvény­­erejű rendelet szerint az ál­lampolgárok nemcsak jogo­sultak a közbiztonság és a közvagyon védelmére, de egyben kötelezettek is. Igaz, hogy megyénkben szilárdult a vagyonvédelem, nagyobb lett a vagyonbiztonság, de a további védekezéssel, a biz­tonság fokozásával további milliókat takaríthatunk meg. Nábrádi Lajos

Next

/
Oldalképek
Tartalom