Kelet-Magyarország, 1976. március (33. évfolyam, 52-77. szám)
1976-03-11 / 60. szám
4 KELBT-MAGYARORSZÁG 1976. március 11. Napi külpolitikai kommentár Pekingi ördögűzés Üjabb ördögűzés tanúi lehetünk Kínában, lyiaga a jelenség már csöppet sem szokatlan. Konfuciusz tanai éppúgy a Mao-féle vezetés céltáblájává váltak, mint ahogy kegyvesztett lett Liu Sao-csi és Peng Csen S rajtuk kívül a „kulturális forradalom” megannyi kevésbé 'ismert áldozata akiket részben likvidáltak, részben pedig félreállítottak. Ezúttal bonyolultabb körülmények között, sőt, eszközeiben, módszereiben is megváltozott kampány célpontja Teng Hsziao-ping. Csou En-laj egykori helyettese a pekingi fogalmazás szerint „bűnbánatot nem tanúsító, kapitalista úton járó személyiség”. Persze az ördögűzés pekingi szabályai értelmében nem név szerint illetik bírálattal, csupán körülírják személyiségét. Az azonban bizonyos, hogy ő a vádlott. Bűnéül sok mindent felrónak. Azt például, hogy ellenezte a burzsoá jogok megnyirbálását, szembeszállt a „kulturális forradalom” örökségével. Mindezt már nemcsak a tacebaók, a pekingi falakra mázolt öles fali plakátok adják tudtul, hanem szerdán a Zsenmin Zsipao, a központi pártorgánum is vezércikket szentelt az ügynek. Azt már tudtuk a kínai miniszterelnök-helyettesről — majdnem tisztsége elé írtuk a „volt” szócskát, de hivatalos elmozdításáról vagy lemondásáról nincs semmilyen értesülés —, hogy nem átallotta otthagyni az egyik forradalmi operát, valamint egy macskával kapcsolatos hasonlata nem egyeztethető össze Mao Ce-tung idevágó tanításával. Azt csak gyanítják a Kína-szakértők, hogy az ellene indított támadás voltaképpen a radikálisok és a pragmatikusok ellentétének tükröződése. Teng kétségkívül a Csou En-laj által képviselt pragmatikusok közé sorolható. Ellenfeleitől annyiben különbözik, hogy Kína helyzetét reálisabban méri fel, s politikai irányvonalát is ennek rendeli alá. Vele szemben az agg, 82 éves Mao elnök és felesége, Osiang Csing alkotja a radikálisok vezérkarát. Szerintük a „kapitalista utasok” — vagyis a pragmatikusok — rendkívül erős pozíciókat szereztek a pártban és a kormányban. Semmi kétség afelől, hogy az újabb ördögűzés szerves része a Mao Ce-tung utódlásáért folytatott küzdelemnek, amely már Csou En-laj életében kibontakozott. Teng „bűnei” ürügyén a kampány egyre élesedik, sőt, bizonyos mértékig a „kulturális forradalomra” emlékeztető méreteket ölt. Egyetlen, nem lebecsülendő különbséggel. A Zsenmin Zsipao határozottan állást foglal mindenfajta — a lap szóhasználatával élve — vörösgárdista randalirozás ellen. Ügy látszik, a kampány irányítói — mindenekelőtt Mao elnök és felesége — ezúttal beéri a szigorú bírálattal. Számolván azzal, hogy Kínában állítólag a többség a pragmatikusokat támogatja. S az esetleges újabb zűrzavar a „kulturális forradalom” fegyverét visszájára fordítaná. Próbaválasztás az USfl-ban I Ford Floridában kapja meg a „kegyelemdöfést" — bizakodtak Reagan környezetében az elöválasztási sorozat megkezdésekor. A republikánus elnökjelöltséget a párt hivatalban ülő elnökétől elvitatni vágyó jobboldali politikus „villámháborúban” reménykedett: mindjárt a sorozat elején, a konzervatív New Hampshire-ben és Floridában érni el sikert. s akkor legkésőbb a március 16-i lllinois-i előválasztás válik Ford Waterloojává. Most viszont e „menetrend” megvalósulni látszik, csak éppen fordítva, Reagan rovására. .. Más körülmények között egy párton belüli kihívó sikerének számítana akárcsak 53:47 arányban kikapni a hivatalban lévő elnöktől; Johnson és Truman ennél nagyobb arányú vezetés ellenére is feladta a versenyt 1968-ban és 1952-ben. Ám Ford nem választás útján került a Fehér Házba, tehát most ő is a szavazatszerző képességét bizonyítja a pártján belül. Ráadásul Reagan az előválasztások előtt annyira „biztosra ment”, hogy végül már neki lett veszteni valója, nem az elnöknek! Florida elég nagy állam, egy megyéjében több republikánus szavazó van. mint egész New Hampshire-ben. Sok a kubai emigráns, sok az aktív és nyugdíjas katona (és támaszpont), így Reagan jobboldali kampánya sikert ígért, a többi közt Schlesinger hadügyminiszter menesztését is számonkérve Fordtól. Ám más nyugdíjasból is sok van a napos Floridában, s nyilván megijedt legtöbbjük a szélsőkonzervatív Reagan szociálpolitikai ötleteitől. A szavazatokat majd kielemzik, ma a lényeg Gerald Ford fontos győzelme, amelynek nyomón alighanem Reagan Waterloojává válik a jövő heti előválasztás az öt legnagyobb állam egyikében, az ország vegyes összetételét jobban jellemző Illinoisban. Immár az a kérdés, hogy a hamarosan „célegyenesbe” kerülő, az elnökjelöltség megszerzéséhez kedden nagy lépést tett Ford elnök politikáját milyen és mennyire tartós veszteségek érték a konzervatív Floridáért folyó kampányban? Hiszen Ford — sokan remélik, hogy csak taktikából — vad támadásokat intézett Kuba ellen, „ejtette” a détente (enyhülés) szót; nagyrészt valóban kifogván hát a szelet Reagan vitorlájából, Fordnak immár főleg a demokrata verseny széljárására kell ügyelnie, hiszen abból kerül ki ellenfele a novemberi elnökválasztásra. A demokrataversenyben viszont egyelőre szintén jobbról fújnak a szelek. Floridában Carter győzött, a szomszédos Georgia volt kormányzója az ugyancsak szomszédos Alabama aktív kormányzójával, Wallace-szal szemben. Wallace 1972-ben aratott Floridában, így most ő a nagy vesztes. Mivel azonban belőle aligha lehet demokrata elnökjelölt, ez sem igen tántorítja el a küzdelem folytatásától: az ő célja minél több delegátus megszerzése a pártkonvencióra, hogy aztán zsarolhassa a demokrata vezetést. Carter bebizonyította, hogy a novemberi elnökválasztás megnyeréséhez oly kritikus délen képes Wallace-t is „kiütni”, és ez nagyban előrelendítette kampányát. Ha azonban az előválasztósok sorozatában, és a következő, kevésbé konzervatív államokban nem lesz képes az elnökjeíöléshez szükséges delegátuslétszámot összetoborozni, akkor mai sikere inkább csak az alelnökséghez lesz ajánlólevél (eredetileg Carter amúgy is csak arra tört). Jackson szenátor 24 százaléka nem lebecsülendő, a két, szomszédból jött, nála Floridában jóval aktívabban korteskedő politikus mögött (1972-ben Jackson csak 13 százalékot ért el ebben az államban). Hogy a belpolitikában eléggé liberális, a külpolitikában hidegháborús húrokat pengető Jackson valóban versenyben marad-e Carter mellett, az nagyrészt az április 6-i, New York állambeli teljesítményétől függ; ott a szenátor hatalmas összegeket költött már el, ami ismeretesen lényeges tényező az amerikai választási harcban. TELEX... LONDON „Teljes bojkottot a chilei junta ellen! Haladéktalanul bocsássák szabadon a politikai foglyokat és szüntessék meg az elnyomást Chilében!” Ilyen követeléseket hangoztató plakátokkal tüntettek az angol ifjúság képviselői szerdán Chile londoni nagykövetsége előtt. Mint a szolidaritási hét egyik szervezője elmondta, az akciókban csaknem száz brit egyetem és kollégium, több mint 40 ezer diák vesz részt. ATHÉN A közeljövőben eltörlik Görögországban a halálbüntetést — közölte A. Florosz, az athéni főállamügyész helyettese. Az erről szóló törvénytervezet rövidesen elkészül. LONDON Harold Wilson brit miniszterelnök az alsóházban elhangzott beszédében viszszautasította a konzervatív párt támadásait a brit—szovjet kapcsolatok elmélyítésének politikája ellen. Wilson kijelentette, hogy Nagy-Brdtannia háború utáni politikája a Szovjetunióval folytatott kereskedelem kiszélesítésére irányult. Hozzátette, hogy már érezhetőek a múlt évben elért egyezmény eredményei, és hogy tárgyalások folynak egész sor nagy fontosságú szerződés megkötéséről. A miniszterelnök csatlakozott a munkáspárt egyik parlamenti képviselőjének nyilatkozatához, amely szerint a Szovjetunióval folytatott kereskedelem továbbfejlesztése sokkal konstruktívabb lépés lenne a béke ügyében, mint a konzervatív páj-t vezetőjének, Thatcher asszonynak és ellenzéki barátainak dühödt támadásai. GENF A hadászati támadófegyverek korlátozásával kapcsolatos szovjet—amerikai tárgyalásokon részt vevő szovjet és amerikai delegáció szerdán Genfben újabb találkozót tartott. LISSZABON Portugália és az Angolai Népi Köztársaság elhatározta, hogy nagyköveti szinten diplomáciai kapcsolatra lép egymással — jelentette be szerdán a portugál külügyminisztérium. Mint jelentettük, Portugália február 22-én ismerte el volt gyarmatának egyetlen törvényes képviselőjeként a luandai kormányt. Az SZKP XXV. kongresszusa után Testvéri együttműködés Az SZKP XXV. kongresszusára az egész világ odafigyelt, mert az egész világ számára volt mondanivalója. Különösen nagy érdeklődés kísérte a szocialista országokban — köztük hazánkban is — a kongresszuson elhangzottakat, mivel olyan testvéri országról van szó, amely a lenini párt vezetésével, velünk közös úton halad, s amellyel mind ideológiai, mind gazdasági vonatkozásban a legerősebb kötelékek fűznek össze bennünket. Ez a figyelem azonban — és ezt alá kell húzni — kölcsönös: az SZKP vezetői is megkülönböztetett módon törődnek mindazzal, ami a szocialista országokban történik. Leonyid Brezsnyev szépen, tömören fogalmazta meg ezt a tényt: „Hozzánk, kommunistákhoz, a mi agyunkhoz és szívünkhöz a világnak az a része áll a legközelebb, ahol testet öltenek a kommunista eszmények...” A Központi Bizottság beszámolója és a vita felvázolta annak körvonalait is, hol tartanak ma a testvéri országok az együttműködés elmélyítésében. Ebből a tükörképből egyértelműen megállapítható, hogy az elmúlt öt év alatt a szocialista országok — köztük hazánk — tervszerűen építették tovább az új társadalmat, töretlen ütemben fejlesztették gazdaságukat, emelték a nép életszínvonalát, erősödött nemzetközi pozíciójuk. Társadalom- és gazdaságépítő munkájukban egyre több a közös elem, s nem nehéz a gyakorlatban felfedezni azt az igazságot, hogy a „szocialista országok egymáshoz való fokozatos közeledésének folyamata ma egész határozottan, törvényszerűségként nyilvánul meg”. A kongresszus légköre, minden felszólalás, a gazdasági együttműködés valamennyi ismertetett adata az egész világ előtt meggyőzően bizonyította, hogy menynyire a proletár internacionalizmus hatja át az SZKP-nak a baráti országokkal kapcsolatos politikáját, szétzúzva azokat a rá: galmakat, amely szerint az együttműködés csak a Szovjetuniónak lenne előnyös. Az elmúlt évek gyakorlatából és a kongreszszuson megerősített irányvonalból egyértelműen kivehető: az SZKP a szocialista országokhoz fűződő viszonyában következetesen tartja magát a kipróbált elvekhez, „az igazi egyenjogúság szellemében és az egymás sikereihez fűződő érdekeltség szellemében jár el”. S hogy ez így van, azt a magyar—szovjet kapcsolatokból is számtalan példával lehetne illusztrálni. Az ideológiai együttműködésben,__ az egyeztetett külpolitikán túlmenően, a szocialista országok integrációja is egyre inkább elmélyül. Ezzel kapcsolatban az SZKP főtitkára megállapította: „A komplex program végrehajtásában végzett munka azzal az eredménnyel járt, hogy máris lényegesen elmélyült gazdaságainknak egymásra gyakorolt hatása, fokozódott országaink gazdaságainak egymást kölcsönösen kiegészítő jellege. — mindegyikünk nem csekély hasznára”. Amikor erről a haszonról beszélünk, akkor mi, magyarok elsősorban azokra a jelentős együttműködési szerződésekre gondolunk, amelyek nyersanyagszükségletünket biztosítják, amelyek egy-egy iparágunk világszínvonalra fejlesztésének a lehetőségeit teremtik meg. Milliárdos befektetéseket és csak milliárdokkal kifejezhető előnyöket takarnak mindkét fél számára ezek a szavak, a programelnevezések: Barátságáé Testvériség-vezeték, olefinprogram, timföld-alumínium egyezmény, járműgyártási kooperáció, Orenburg, Vinnyica—Aiibertirsa, Uszty-Ilim és így tovább... Ha visszatekintünk az elmúlt évtizedekre, joggal állapíthatjuk meg: a magyar nép életkörülményeit közvetlenül javító, legnagyobb hazai létesítményeink megteremtésében közreműködött a Szovjetunió. S a magyar ipar jó hírét viték el szovjet földre a különböző komplex vegyi és élelmiszerüzemek, a híradástechnikai berendezések, az Ikarus -autóbuszok és sok-sok más gyártmányunk. Ma már barát és ellenség egyaránt elismeri: az, hegy a tőkésországokat sújtó nyersanyagválság a szocialista országokat nem rázta meg, ennek az erősödő gazdasági összefogásnak köszönhető. A tervkoordinációk, a hosszú távra szóló szerződések vetették meg az alapját annak, hogy a szocialista országok ma 1980-ig, sőt a századfordulóig speciális terveket készíthetnek. A szocialista integráció erősödése azonban nem automatikusan megy végbe, az érdekek egyeztetése minden országtól nagy felelősséget, előrelátást igényel. Ebből a szempontból joggal mondhatjuk példamutatónak, ahogy ezt a kérdést a szovjet pártós kormányvezetés kezeli. „Természetes — mondotta az SZKP főtitkára kongresszusi beszédében —, hogy ilyen nagy és újszerű munkában bonyodalmak is adódnak. Mi nem egyszer megvitattuk ezeket a kérdéseket a Központi Bizottság ülésein, a Politikai Bizottságban. Nemcsak kölcsönös, nagy gazdasági előnyről van szó, hanem roppant politikai jelentőségű feladatról is, nevezetesen, közösségünk anyagi alapjának a megerősítéséről. A KB Politikai Bizottsága pontosan így kezeli ezt a kérdést. Azt tartjuk, hogy a testvéri országok által közösen elhatározott intézkedések végrehajtása, a velük szemben vállalt kötelezettségeinknek szigorú és pontos teljesítése szent kötelessége az Állami Tervbizottságnak, a minisztériumoknak, az egyesüléseknek és vállalatoknak, mindazoknak, akik ezzel a munkaterülettel kapcsolatban állnak”. A ma gyár párt, a magyar kormány is látja ebben a vonatkozásban a feladatait és őszintén törekszünk az együttműködésben rejlő előnyök és tartalékok kihasználására. Erőfeszítéseket teszünk annak érdekében, hogy a különböző szerződésekben vállaltaknak maradéktalanul, jó minőségű termékek szállításával eleget tegyünk. A gyakorlat, a már megkötött két- és több oldalú szerződések, az újabb és újabb kooperációk igazolják azt, amit Kádár János a XXV. kongresszuson is hangsúlyozott felszólalásában: teljes erővel részt veszünk a szocialista gazdasági integráció programjának megvalósításában. Keserű Ernő Békés Sándor: &0if baráber élete Dokumentírás 2. Szőlőt kapál, néha összejön egy-egy régi cimborával, s persze őrzi a megfakult érmeket, okleveleket. Neve? A fiatalok számára mit se mond, a középkorúak számára is csak egy halványuló, távoli emlék. Aki messziről látja, törődöttnek véli, talán csalódottnak is. Aki felismeri, azt kérdi magában: megérte? Vajon megtenné-e újra’ ... Emlékek, sikerek, csalódások és érzelmek ötvözete ez az írás: egy baráber életének krónikája. Vagy, ha úgy tetszik: egy portré. Egy ember arca a mieink közül, S az ember, akiről szól: Molnár István. A „százméteres” Molnár, a „képviselő” Molnár, az „autós” Molnár... A baráber Molnár. Lovrics szamarai A füst, a tűz szaga beteríti a völgyet. A kopár domboldalon, jobbra István-akma karcsú vastornyától, lobogva, narancsvörösen ég a gyom, Alattunk, a falu főterén — ki tudja, milyen alkalomból —, tangóharmonika szól. A kertek már tiszták, a frissen ásott föld szépséges, derűs barnasága uralja a tájat. Szabolcsfaluba beköszöntött a tavasz. A fáknak még nincs zöldje, de a halomba gyűjtött gyümölcsfaágak, a veteményes ágyások nyílegyenesre taposott léniái, a mindent bearanyozó ezüsttiszta fény már az újjászületésről beszél. Az emlékmű talapzatán állunk, ahol minden év szeptemberében ezrek és ezrek gyűlnek össze. Csertető. Itt, ezen a helyen dördültek el 1937. február 24-én Noé őrmester csendőreinek karabélyai. Lent, a házak szinte úsznak a fényben. Felerősödik, majd már-már elhal a harmonikaszó. Motorkerékpár berreg. Az út jobbra, mellettünk vezet. Itt jöttek, ötszázan voltak? Többen? Jó, hatszázan lehettek. Kitti Mátyás, a résztvevők egyike — azt állította: nyolcszázan voltak, éppen. Mindegy. Tény, itt jöttek, ezen az úton, ezek mellett a törpe, ritkasörényű fenyők között. A bokrok girhesek, néhányon vörösre aszott levél. A dörrenés először mintha felfelé szállt volna, élesen, vadul, mint a kilőtt nyíl, aztán meg visszahullt a falu házai fölé, s szélesen elterülve az ijedt utcák felett szinte a földre nyomta az egész települést. Most csend van. Mert a harmonikaszó, a motorberregés, a hirtelenszéllel jött gyereksírás is része a csendnek. Nincs dörrenés, nincs sikoly. Es persze fáklyák sincsenek. Pécs-Szabolcs egyedül van, éli a maga mindennapi életét. Ez a szép, szelíd falu ott, Pécs háta mögött, a maga rejtélyes utaival, ösvényeivel egy külön kis világ — sajátos múlttal, szokásokkal, determináltsággal. Templomtorony, aknatorony. Palotaszerű új ház. Gőgös polgárház a múltból. Fehérfalú bérlakás. A szépen rendezett faluközponttól elvékonyodó yt fut jobbra: itt csobog az aprócska Szabolcsi - patak. Elmaradoznak a szépen vakolt, derűs homlokzatú házak — mintha az időben haladnánk vissza. Ez már a múlt. Partoldalba vágott kisház, hosszú, ikerlakásos bányászház, fészer a disznóknak ... Itt egy akna lejárata volt valamikor, állítja egy járókelő, de az is lehet, hogy csak egy egyszerű feltörés... Amott drótkötélpálya csillesora csattog. Erdők, gyümölcsösök, tenyérnyi kertek a sziklás domboldalban — telisteli ipari létesítményekkel, rekvizitumokfcal. Ebben a faluban született 1922. augusztus 25-én Molnár István. (Folytatjuk)
