Kelet-Magyarország, 1976. március (33. évfolyam, 52-77. szám)

1976-03-07 / 57. szám

8

KELET-MAGYARORSZÁG — VASÁRNAPI MELLÉKLET

1976. március 7.

A lányokat, asszonyokat köszöntjük március 8-án. Azokat, akik a munkapadok mellett állnak, a földeken dől. goznak, az iskolákban tanulnak vagy a kisgyermekeket nevelik.

Nem piros betűs ünnep ez a nap, de szép hagyomány, hogy immár 66. éve szerte a haladó világban megállunk ilyenkor egy percre, és egy szál virággal, apró figyelmességgel a nőket köszöntjük.

Az idén a köszöntésnél többet tudunk mondani, mint korábban, hiszen az elmúlt esztendő a nők éve volt. A világ sok táján sokféleképpen értékelik a nők életét, munkáját. Van már köztük államfő, űrhajós, de van olyan ország is, ahol a hagyományok még nem tűrik a családon kívüli munkát, megjelenést sem. Rengeteg tennivaló vár még megoldásra, hogy a női egyenjogúság minél teljesebben kibontakozhassék.

Amikor a világba kitekintünk, mégis munkahelyünk, lakóhelyünk, családunk életéből vehetünk több példát. Hat éve már, hogy a párt nőpolitikái határozata nyomán hazánkban a korábbinál mindenütt többet foglalkoznak a nők munkájával, életkörül.

„Öt gyereket neveltem“

Kék köpenyben, mindig gumikesztyű nélkül takarít Nyíregyházán, az 5. sz. Volán Vállalat közpóntjában. Szőkésbarna haját piros nylon kendő fogja át, erről ismerik fel már messziről, meg a csörömpölő vedérről és a hóna alá szorított seprűről. Negyvenöt éves, s amikor egyszer Pesten, meg a dunántúli rokonoknál járt, természetes, mesterkétlen beszédéről rögtön felismerték: „Ez az asszony szabolcsi.” Pápa Józsefnénak hívják, így mondja el megpróbáltatásokkal járó, de bizakodással teli életét: .

— Furcsa nevű tanyán, a Poklandoson laktunk, amit Nagyhalász mellett találni, öt gyereket neveltem a villany nélküli tanyai házban, sok strapa mellett. Hat évig a tsz-ben dolgoztam, aztán otthon maradtam a háztartásban, mert nem tudtam kétfelé szakadni. Szegény férjem a Volánnál volt tehersofőr. Egy ködös nap a kereszteződésben a gyorsvonat váratlanul bukkant fel... özvegyen maradtam.

Jöttek a vállalat vezetői vigasztalni: „Adunk magának munkát, meg bérletet. A fizetése nem lesz sok, csak 1750 forint, de jön rá a családi pótlék...” Azóta minden reggel bejárok, már több mint öt éve ennek. A főnökök után jött egy szocialista brigád és tagjai hoztak egy felújított akkumulátort, hogy legyen fény a tanyai házban. Utána részletre vettem egy tv-t az akkuhoz. Hát azt a boldogságot, amikor a tv megszólalt!

— Nem sokkal később jött a nagyhalászi rokonom és ezt mondta: „Itt van nekem ez a régi halászi házam. Vegyétek meg olcsón és fizetgetitek részletre, ahogy tudjátok.” Be is költöztünk ebbe a házba, most itt lakunk. A vállalat nőhizottságán megtudták, hogy az új helyünkön

ményeik javításával, több szó esik a családban, gyermeknevelésben betöltött szerepükről. Mindez társadalmi üggyé vált. Sok változás történt, de évszázados megszokásokat nem lehet néhány esztendő alatt teljesen feloldani. Van, ahol az előbbrehaladás lassúbb és nehezebb.

Munka, tanulás, közélet, család — változatlanul ezek összefüggésében értékelhetjük az eredményeket. Tudjuk, hogy a lányok, asszonyok a munkában helytállnak. Ma már kevés helyen lehet téma az „egyenlő munkáért egyenlő bért” elv. Vannak sok nőt foglalkoztató üzemeink — mint a Nyíregyházi Konzervgyár, gumigyár, cipőgyár, ruhagyár, a mátészalkai optikai üzem és mások —, ahonnan a termékek milliós tételekben viszik a megye, az ország jó hírnevét, dicsérik a szabolcs-szatmári munkásnők kezemunkáját.

Ám az is igaz, hogy megállni a mai ismereteknél senkinek sem szabad. És tudjuk, a nőknek nehezebb este a könyv felé hajolni, hiszen a család tengernyi gondjának nagyobbik fele változatlanul az övék. Ezért minden, munka mellett szerzett ismeret, szak-Pápa Józsefné

már villany is van. A nőbizottság tagjai egyszer csak beállítottak hozzám egy mosógéppel, meg két takaróval. Ajándékba hozták. Majd meghasadt a szívem az örömtől.

i— Közben a legnagyobb lányom férjhezment, van egy hathónapos kislány unokám. Nőnapon már őt is ünnepelni kell! A két nagyobb fiam iparitanuló, az egyik 340 forint ösztöndíjjal segít a családon. Jóravaló, csendes fiúk. A másik lányom, meg a kicsi fiú még általánosba jár. Kanjaiban kelek és mind a négyüket készítem iskolába. Azt akarom, hogy rendesen járjanak.

Délután hazamegyek a hármas busszal és folytatom ott, ahol abbahagytam, vagyis takarítok. Aztán meg főzök, mosok, mert este teli asztallal, meg tiszta ruhával kell várni a gyerekeket. Sokszor azt sem tudom, hogy melyik lábamra álljak. Hogy üdülni? Csak akkor mennék el, ha valamennyi gyerek jöhetne velem. Dehogy hagynék én itthon egyet is. Meg aztán spórolni is kelL Ebből a pénzből szépen megvagyunk, de nagy lábon nem élhetünk. Na, majd, ha a fiúk is keresnek, már nekünk is könnyebb lesz.

„Szenvedélyem a tanítás“

Ha valakinek „csak” anyai teendőit kell ellátnia, már komoly feladat. Ha ráadásul dolgozik, például tanár, még többet vállal. S ha ezen kívül felelős beosztást is betölt, — azt mondjuk rá, sokoldalú ember.

Melich Jánosné, a tanárképző főiskola főigazgató-helyettese négy éve. Amellett a pedagógiai tanszéken magyar nyelvtant, nyelvművelést és módszertant tanít.

— A hallgatók tanulmányi, szociális ügyeivel foglalkozom — kezdi a beszélgetést. — A vizsgák, az ösztöndíjak, segélyek megállapítása és ellenőrzése is idetartozik. Az adminisztrációs munka mellett azonban nagy szenvedélyem a tanítás.

Amikor a felsőfokú tanítóképző elvégzése után Nyíregyházára került, a Zrínyi Gimnáziumba ment tanítani. Később a nyíregyházi tanítóképző intézet tanára lett, s azóta állandó kapcsolatban áll a legfiatalabbak oktatóinak képzésével

— Nagyon érdekes, sokol-Melich Jánosné

dalú munkát, jártasságot igényel az alsó tagozatos gyere, kék minden nevelőjétől a pedagógia. Itt nem szakosodott részterületekről, néhány tantárgy alapos ismeretéről van szó, hanem' minden tanítónak szerteágazó ismeretekre kell szert tennie, és elsősorban nagyon jó nevelővé kell válnia. Kétsze résén érdekes feladat a mostani munkám, hiszen az eredmunkás-bizonyítvány, diploma, a nők esetében kétszeresen is értékes. Az utóbbi években a lányok, asszonyok közül többen kerültek vezető beosztásba: üzemevezető, párttitkár, iskolaigazgató, tanácselnök van már soraikból, de a vezető posztokon korántsem állnak annyian, mint amennyi lehetőség erre lenne. Ezeken a helyeken is kétszeresen kell bizonyítani.

A közéletben — úgy tűnik — a bizonyítás már megtörtént. Minden harmadik-negyedik tanácstagi választókerületben lányok, asszonyok nyerték el a bizalmat: másfél ezren tevékenykednek a választott testületekben. Szakszervezeti tisztségviselőinknek több, mint egyharmada, a KISZ-titkárok, ifjúsági vezetők közül minden második a nők soraiból kerül ki.

Nagyok és értékesek ezek a változások Akkor is, ha korántsem oldottunk meg mindent. A március 8-án átnyúj. tott, éppen nyíló hóvirágok, szegfűk, apró ajándékok, a figyelmesség nemcsak egyetlen napra szól, hanem a hétköznapok megannyi küzdelmére is utal.

ményhez a gyerekek és az én tudásomon kívül hozzájárul még a főiskolai hallgatók tevékenysége is.

Nem kevésbé lényeges az anyai teendők ellátása. A fia, Iván II éves. Egy gyermek nevelése talán nehezebb is, mint egy kisebb csoporté, közösségé.

— Valóban így van. Amit 15—20 ember előtt logikusan be lehet bizonyítani, azt a fiamnak nem elég az értelemre hatva igazolni. Több kell ennél, a szív érveire is támaszkodni kell. A férjem egyébként sokat segít otthon. Ezt lényegében nem is „segítésnek” tekinti, hanem a házimunka közös ügy, amiből egyformán mindkét félnek részt kell vállalnia. A gyermekneveléssel is ez a helyzet.

A távolabbi cél a harmonikus, sokoldalúan képzett ember nevelése — mondja. — Sohasem elégedhetünk meg a pillanatnyi helyzet megoldásával.

A főiskolai pártbizottság tagja, a hivatali tevékenységével összefüggő politikai munkát végez.

— Ügy is mint kommunista, mint főigazgató-helyettes és tanár és mint anya azt szeretném1, ha a rám bízott fiatalok erkölcsi, politikai és eszmei fejlődéséhez még jobban hozzájárulhatnék.

55

55

Büszkék lehetünk a gyár termékeire

Hosszú hajú, kék köpenyes lány áll a nyíregyházi Taurus Gumigyár kísérleti üzemének présgépe mellett. A neve: Székely Klára. A gép ontja a meleget, ezért tisztes távolban beszélgetünk. Melettünk egy stopperóra függ alá a mennyezetről, a gép kezelésénél, a „felszabadításnál” ugyanis a másodperceknek is óriási jelentőségük van. Az óra itt szimbólumnak és figyelmeztetőnek is számít: az alig huszonéves lánynak ésszerűen be kell osztani idejét, hogy valamennyi megbízatásának eleget tehessen.

— A szakmunkásvizsga utón 1971-ben a szövetkenő üzemben dolgoztam, majd ugyanitt meósnak léptettek elő. Aztán az új kísérleti üzem munkásai közé válogattak be. Érdekes munkánknak lényege a következő: a hengerüzemből kapjuk a keveréket, betesszük a présgépbe, ahol 158 fok meleg és 300 atmoszféra nyomás uralkodik. Itt megy végbe a kísérleti vulkanizálás.

— A cél az, hogy gazdaságosabb, importárut kímélő, divatos és esztétikailag is jól mutató árukat kísérletezzünk ki. A kísérlet receptjét Pestről kapjuk, de néha a mi technikusunk is készít receptet. Szép és sokrétű munka a miénk- Itt, a közelben láthatók az általunk készített színes kerékpártömlők- Kísérletképpen készítettünk fényvisszaverő csíkkal ellátott kerékpárkülsőt, ami éjszakai baleseteket előzhet meg. Büszkék lehetünk a gépkocsikba gyártott, levegővel feltölthető gyermekülésekre is.

Klári Nyíregyházán lakik a színházzal szemben. Mint mondja, néha kabát nélkül is átmegy egy előadásra vagy egy koncertre. A könyvek éppoly közel állnak hozzá (nemcsak földrajzilag), mint a színház, ősszel meg beiratkozik a szakközépis-Székely Klára

kola levelező tagozatára. A képzettebb, a műveltebb

munkásnők közé akar tartozni. Hogy felvegye a versenyt a felgyorsult életritmussal, vásárolt egy tőle alig alacsonyabb Fiat gépkocsit. Ha elindul a gyár parkolójából a porta körül várakozók derűs mosollyal néznek utá-Az elmúlt ősszel Klárit beválasztották a szakszervezeti tanácsba, tagja a vállalati KISZ-bizottságnak és a KISZ helyi végrehajtó bizottságának. Mint „obsitos” ifjúgárdista, a vállalati honvédelmi bizottság elnöki tisztét is betölti.

„Nincs időm unatkozni“

— Jó napot kívánok! Igen, itt laknak-.. Varga Gyuláné. Tessék csak beljebb innét a konyhából. Igaz, nagy a rendetlenség, nemrég keltek föl a gyerekek. Zsolti az előbb megütötte magát a kiságyban. Kicsi ez a szoba négyünknek... tán még kettőnek is. Ezt a kis szoba-konyhát akkor építettük, mikor összekerültünk. Hetvenben.

...Andrea, maradjatok az ágyon, ne járkáljatok mezítláb! Tudja, kő van a szőnyeg alatt... a kislány hetvenegyben született. Zsolti pedig most nyáron lesz hároméves. Egyfolytában kivettem velük a gyermekgondozásit... öt év. Most aztán ősztől visszamegyek a gyárba, a gyerekek óvodába fognak járni.

... hát, lehet, hogy hosszú öt év, de nagyon gyorsan elment. Különösen, mióta két gyerek van. Annyi a dolgom, hogy csak győzzem. Nincs időm unatkozni.

... a reggelikészítéssel kezdődik. A férjem katona, továbbszolgáló tiszthelyettes. Reggel nyolcra jár, busszal megy innét Őrösről. Meg kell etetni a jószágot is, csirkéink vannak, meg karácsonyig disznó. Aztán fölkelnek a gyerekek, ők is reggeliznek... Zsoltikám, már ettél ma egyszer... no, jó, hozom. Nagyon szereti a cukros-zsíros kenyeret. Egy pillanat!

... hol is hagytam el? Igen. Délelőtt ebédfőzés, délután mosogatás. No, meg a mosás! Az minden áldott nap van. Pláne ilyen sáros idő-Varga Gyuláné

ben. A gyerekek többnyire kint vannak, napjában többször is váltani kell a nadrágot... Andikám, tedd le kislányom a labdát, leütsz valamit, meg zavarod a bácsit! Zsolti! Mi baj?! Na, tessék: a lábára ejtette a mozdonyt.

... vágyom is, meg nem is. örülök, hogy visszamehetek, viszont mégis csak nehezebb lesz a két műszak. Mármint a konzervgyári meg az itthoni...

... ó, sokszor találkozom velük. Az iskolába is jár velem néhány volt munkatársam. Tavaly októberben kezdtem. A gyárban javasolták, és én beleegyeztem. Kétéves, jövőre, ha minden jól megy, bizonyítványt kapok a konzervipari szakmából.

... nem megy valami nagyon jól a tanulás, az igaz. De hát tudja, hogy van. Nyolcadikos korom óta nem volt tankönyv a kezemben, kiestem belőle...

... hetente egyszer. Minden szerdán nyolctól fél kettőig vagyunk bent Nyíregyházán.

... édesanyámék szerencsére a közelben laknak, és Ő szokott átjönni a gyerekekhez.

... köszönjetek, Andrea! Vigyázzon, az udvaron naey a felfordulás.

... tavaly kezdtük építeni. Három szoba, étkezőfülke, fürdőszoba- Központi fűtés is lesz. Remélem, ősszel már átköltözhetünk hátulról...

Az oldal írásait és a fotókat készítették: Elek Emil, Gaál Béla, Marik Sándor, Nábrádi Lajos, Tarnavölgyi György, Tóth Kornélia.

Munkában a női brigád

A nyíregyházi gumigyár kerékpárköpenyüzemében a drótbetéteket készíti egy női brigád. (Elek Emil felvétele)