Kelet-Magyarország, 1976. március (33. évfolyam, 52-77. szám)
1976-03-07 / 57. szám
2 KELET-MAG YARORSZÁG 11976. március 7. „Fellebbezésnek helye nincs!“ Lusánszki Sándor szélmalomharca FOTÓPÁLYÁZATUNKRA ÉRKEZETT ezt szabálytalannak találta, így a közeljövőben újabb tárgyalásra kerül majd sor. A döntés csak egyféle lehet: Lusánszki Sándornak erre a három hónapra is ki kell fizetni a baleseti járadékot. Ám az eset mégsem ilyen világos. Mert Lusánszki Sándor már 19711 fnájus 4-től 30 százalékos, majd 1974. július 1-től 40 százalékos rokkant volt és az erre az időre járó pénznek csak kis részét kapta meg. Nem világos továbbá az sem, hogyan mutatták ki Lusánszki Sándornak a 2100 forintos havi keresetet, amikor egy évig táppénzét 2800 forintos havi kereset után kapta. Kitől várhat segítséget? És a nem világos tények után még egy sor dolog homályban marad. Például, hogy a baleset idején és után a tsz akkori vezetői miért tettek meg mindent üzemi balesetet szenvedett tagjuk jogos kéréseinek teljesítése ellen; hogy a döntőbizottságban nem akadt valaki, akinek eszébe jutott volna: a tagok jogos kérésének elutasítása egyértelműen káros hangulatot szülhet, hiszen bárki juthat hasonló sorsra és kitől várhat segítséget, megértést, ha nem volt munkahelyétől. így folytathatjuk a sort a sorozatban hibás ítéleteket hozó bíróságokkal Furcsa módon senkinek sem tűnt fel, hogy 104 forintból nem lehet megélni! A dombridl tsz új vezetősége — pedig nem tehet a balesetről — megértést, Jő szándékot tanúsít Lusánszki Sándor Ugye iránt: ha tud, munkát ad, ha nem, tisztességgel fizeti a bíróság által megítélt összeget. A kérdés csak az marad: mikor ítéli meg a bíróság végre a jogos összeget, mikor mutat segítő szándékot a paragrafusokban járatlan, de Igazát kereső embernek? Balogh József Amikor a henger alól kibogozták, eszméletlen volt. Kocsistársa, Ágoston Béla, aki mögötte hengerelte a búzaföldet, csak annyit látott, hogy a lovak közé esett. Kétszer, háromszor kiabálta: hó!, hót, aztán elhallgatott. Lábát a henger göngyölte össze, fejét a ló rugdosta. Orvoshoz, majd másnap kórházba szállították, ahonnan megrokkanva tért haza. Áprilisban lesz hét éve ennek, a rokkant embernek azonban ma sincs nyugodt élete: azóta sem tudja elérni, hogy megkapja azt a csekély összeget, ami neki jár. Szélmalomharcot vív igazságáért, s akikkel ezt vívja, nem veszik észre, hogy az akták mögött ember is van. 1969 április 25-e volt. Lusánszki Sándor, a dombrádi Kossuth Tsz 45 éves kocsisa a tagoknak fuvarozta a burgonyát. Délelőtt tíz óra tájban azt mondták: hagyja abba és Ágoston Bélával menjenek a búzaföldet hengerelni. Kérdezte, hogy ott van-e a vashenger, de azt mondták, a nyomatékos hengert használja. „Akkor meg hagy menjek haza a láncért kérte — mert a szekérrudról nem lehet leszedni a láncot.” Helyettesítse kötőfékkel — kapta a választ — és Lusánszki Sándor munkához látott. ^A henger rudjához. kötött kötőfék bírta egy ideig, aztán végigcsúszott a rúdon és elszakadt. A rúd lebillent, a kocsis lába becsúszott a váz és a henger közé. A ló ment tovább... Elkezdődik a kálvária A kórházi ápolás hosszú hetekig tartott, Közbe n-azonban — négy nappal a baleset után — történt valami: a testben és idegileg súlyos sérülttel a kórházban aláírattak egy baleseti jegyzőkönyvet, amelyben az áll: a balesetért senkit nem terhel felelősség. Amikor hazament, könnyebb munkát kért, ám a tsz vezetősége visszahelyezte kocsisnak, mondván: dolgozni nem kell, csak a lovakat hajtani. Ebből természetesen csak ígéret maradt, mert Lusánszki Sándornak keményen dolgozni kellett. Pontosabban szólva csak kellett volna, mert július 2- án munkaképtelenné vált. Táppénzre vették, de mert ez is kimerült és állapota sem javult, azt kérte: százalékolják le. Megtörtént! Ekkor kezdődött el Lusánszki Sándor igazi kálváriája, amely azóta is tart. Orvosi, szakorvosi, orvosi tanácsi vélemények, munkaügyi döntőbizottsági, járási, megyei, sőt Legfelsőbb Bírósági döntések követték egymást, aztán kezdődött minden elölről. Ha a szakértői tanács 40 százalékos rokkantságot állapított meg, akkora Kisvárdai Járásbíróság egy kórházi orvos véleményét fogadta el, aki azt mondta: semmi baja, csak szimulál, ha elfogadták, a munkaképesség-csökkenés mértékét. akkor a tsz nem adott, vagy nem tudott könnyebb munkát adni a rokkant embernek. S mind eközben fillérekből élt az öttagú Lusánszki család. 1972 május 20-tól havi 104! forintot. 1973 január 1-től havi 156 forintot, 1974 január 1-től 186 forintot és 1974 július 1-től havi 239 forintot kapott, s nem volt, aki segítse ügyét, aki a polgári törvénykönyv bonyolult útvesztőin eligazítást adjon. A tárgyalásokon egyedül állt a tsz jogászával szemben-, — a döntőbizottsági tárgyalásokon a tsz akkori vezetőivel szemben — mert nem jutott ügyvédre. Perújítás Az egyik, múlt évben lezajlott megyei bírósági tárgyaláson az ügy előadója a Lusánszki Sándor által írt szakszerűtlen fellebbezés ismertetése után azt mondta: ezt az ügyet már tárgyalták, azóta semmi nem változott, minek keli ezzel újra foglalkozni. Aztán — a tanácsvezető jóvoltából — kiderült: mégiscsak kell, hiszen a fellebbezés nem is csak fellebbezés, hanem olyan új elemeket tartalmaz, amely miatt perújrafelvétel szükséges. Hogy mi volt az új elem, ma sem világos, mert Lusánszki Sándor hosszú évekig mondta -ugyanazt, legfeljebb az változott, -hogy míg korábban 1200 forint körüli havi kereset valahány százalékát állapították meg, ekkorra elfogadták, hogy Lusánszki Sándornak 2il00 forint. volt, a. keresete. ' , Ezután már érdemi döntés született: elfogadták, hogyha 1974 június 11-től — ekkori az utolsó orvosi szakértői tanács véleménye — 40 százalékos rokkant volt, akkor ettől az időtől illeti meg volt keresetének a 40 százaléka. (Csak zárójelben: ezt a kérését a járásbíróság korábban már elutasította olyan indokkal, hogy a munkaképesség-csökkenés foka a legutóbbi jogerős ítélet óta sem változott.) A bíróság ekkor az Országos Orvosszakértői Intézet bizottságának tagját is meghallgatta, aki elmondta: 40 százalékos a -balesetből eredő munkaképesség-csökkenés, a bíróság pedig, hogy ennek alapján a baleset előtti 2100 forintnak a negyven százalékára tarthat igényt. Ezt az összeget megítélték, ám a döntésbe az is bekerült, hogy a baleseti járadék folyósítását három hónapig fel kell függeszteni, mert erre az időre Lusánszki Sándor munkát kapott, a szüret idején az almára vigyázott. Óv a Legfelsőbb Bíróság A Legfelsőbb Bíróság törvényességi óvást emelt az ítéletnek e része ellen, mert Alföld a presszóban Nyíregyházán az egyre népszerűbb irodalmi presszó március 14-én jelentkezik ismét a Szabolcs-szállóban. A több mint százfős törzsközönség mellett mind több fiatal jelenik meg a találkozókon, melyek igazi irodalmi, művészeti csemegét jelentenek, írók, költők mutatkoznak itt be, sokszor heves, és szenvedélyes viták közepette. Ebben a hónapban bővül a program, mert egy irodalmi személyiség helyett egy irodalmi folyóirat lesz a vasárnapi vendég. Debrecenből a nagy hagyományú és ismert folyóirat, az Alföld küldi el képviselőit. Nyíregyházán köszönthetjük ez alkalomból Bényei József és Aczél Géza költőket, akik sok szállal kötődnek a megyénkhez, a szerkesztő bizottságot Markus Béla képviseli, és közönség elé lép egy pályakezdő, Nyilasi Balázs is. A március 14-i eseményen szó kerül a lap munkájáról, céljairól, az irodalmi életben betöltött szerepéről. A vers-mondó műhely tagja az irodalmi presszó programja keretében az Alföld ismert költőinek műveiből adnak elő. „Legyen könnyebb a kenyerük“ — A férjemre gondolok. Négy hónapra vonult be katonának. Vagy álmodozom a leendő házunkról. Ezen a héten intézem az igénylést. Ha a bejárás megszűnne, frissebben, nyugodtabban dolgozhatnék. Talán akkor az a vágyunk is teljesülne, amire egyszer már olyan nagyon vártunk, mégis tragikusan fejeződött be. Azzal bíztatnak, a második terhességnél kevesebb baj lesz. Pappné, Klára húsz éves. Arra az érzésre vágyik, amit csak egy gyerektől kaphat. Buhály Ferencnét minden gondja ellenére ugyanaz az érzés élteti. Több heti táppénz után hétfőn reggel szokott jókedvével úgy köszönt be a szabászatra, mintha mi sem történt volna. Pedig álmatlan éjszakáinak, gyógyszereinek számát sem tudja. Tönkrementek az IDEGEIM. Hiába vizsgálgatnak, ez a vége minden orvosi véleménynek. Kevesebb idegesség. több nyugalom. De a receptet erre senki nem tudja. Két gyerekem van, sokat jártam velük orvoshoz. A kisfiút most is rendszeresen hordom Debrecenbe, yelem van á két öreg is, á férjem szülei. Az egyik béna, a másik súlyos beteg. Közben házat építettünk, a férjem pedig tanult. Tizenkét éve van a gyárban, most tette le a szakmunkásvizsgát negyvenöt éves korában. Nekem is szóltak, úgy gondolom, tisztességből. Harminchét éves vagyok, de úgy számolom, én már segédmunkásként megyek nyugdíjba, nem nekem való a tanulás. Menedéke a férje nyugalma, vele mindent megbeszélhet. És a gyár, aholegyegy időre elfelejti gondjait, ö készíti elő további feldolgozásra a kiszabott cipőfelsőrészeket. Naponta átlagosan ezer párat. Megdöbbentő, hogy a gyárban vicces, természetéről ismerik. Mindenkihez van egy vigasztaló szava. Csak önmagát nem tudja megnyugtatni. Azt mondja, nem hozza be a gyárba otthoni gondjait, és nem viszi haza az ittenieket. Csak a keze reszket, ahogy sorsáról beszélve végigsimítja fáradt arcát. MGszakzaráskor ő tartja a lelket a legfáradtabbakban. Elmond egy viccet, megnevettet valakit. Aztán siet, mert bedolgozásra hazavitt húsz pár cipőt, ha megfőz, kitakarít, ellátja a gyerekeket és az öregeket, még arra is maradjon ideje. — Sok pénz kell, mert nőnek a gyerekek. Giziké tizenöt éves. Talán véletlenül, talán nem, egészségügyi pályára készül, már dolgozik ötórásként. A fiam, Feri nagyon jó fejű. Azt mondja, gépészmérnök lesz. Értük dolgozom, hogy legyen könynyebb a kenyerük. Műszak végén Pappné siet a buszhoz, Buhályné a családhoz. Kevés az idő az átöltözésre, mosakodásra csak a környéken lakók érnek rá. A Lippai ikrek elköszönnek egymástól. Erzsiké hazamegy, Gizi marad. Testvére helyett is várja a telefont, vajon melyiküket keresik először? (Folytatása következik.) BARAK5Ö ERZSÉBET HÉTFŐ KLARA NAPJA ezzel a dobogóval kezdődik, először ezt keresi meg. ő a legkisebb a brigádban, másképpen nem érné el a gépet. Ahogy hozzáfog az első tekercshez, kisimul az arca, fokozatosan eltűnik róla a kialvatlanság. Beidegződött rutinmozdulatokkal teríti a tőkére a bőrtekercs végét, gerincvonal balra, úgy jobb szabni, ráfekteti a kést a sima bőrre, nyúl a gép karja után. Egy mozdulat a rántás, egy az ütés, egy a lendítés vissza. Együtt mozdul, hajlik, rezdül a géppel. Hétfőn hattól kettőig ezernyolcszáznegyvenszer tette meg ezeket a mozdulatokat. Mindig odafigyel, vagy közben másra is gondol? Papp Miklósné Buhály Ferencné tonság kedvéért beállította a csörgőórát. Az ugrasztottá ki az ágyból, sietve öltözött, hogy elérje a buszt. Nyírturáról Nyíregyházára körülbelül annyi idő az utazás, mint a buszállomástól a cipőgyárig. A buszon végiggondolta, mit kell ezen a héten elintéznie. Ha itthon lenne a férje, csak fele gondja maradna. A legfontosabb dolgod most az legyen, hogy vigyázol magadra — szokta mondani Papp Miklós. Ezért Pappné, Klára, ha lehet, úgy szervezi a munkáját, hogy hogy minél kevesebbet fáradjon. — Éppen elég azt a nyolc órát végigállni. Jó erős, masszív a gépem, minden késre egyetlen ütést adok, akármilyen vastag bőrt átvág. De éppen ezért szorosabb a menete, nemcsak láb kell ide, de kéz is, amivel húzom. Ha püffen, még a dobogó is megremeg a talpam alatt. Beküldte: Oláh Tamás, Nyíregyháza, Zrínyi Gimnázium. EZ A HÉT IS ÚGY KEZDŐDÖTT, mint a többi. Szervezetük két hetes szakaszokra szoktatott ritmusa már vasárnap este a délelőttös műszakra állt át, négykor keltek a bejárók, ötkor a nyíregyháziak. Zsúfolt vonatokon, buszokon egy jó állóhelynek is megörültek, s mire a cipőgyári járat befordult a repülőtéri útra, már azt is elfelejtették, álmodtak-e valamit az éjjel. Szokott helyére akasztották a szatyrot a reggelivel, ablakkilincsre, gép oldalára. Kismamacipőt húztak, s hat óra előtt öt perccel bekapcsolták a gépeket. Tompa morajlással hördültek fel a szabászgépek, fülsértő rikoltozással sivítottak az élezők köszörűi. Hat órakor megszűnt a morgás, a rikoltozás, a gépek első püffenése megrázkódtatta a cipőgyár kopott épületet; jelezve, hogy a kettes szabászaton a Váci Mihály szocialista brigád megkezdte a heti munkát. Ez a hét mégsem egészen úgy indult, mint a többi. Palicz Jánosnét, Klára asszonyt hiába várták, beteg lett a másik gyermeke is._ Himlőnek, szükségük 1 van* a goh-' dós anyai ápolásra, Kádár' Margit négy nap szabadsága sem járt még le, ennyit vett ki, hogy húga esküvőjén minden vendég elégedett legyen az ellátással. Megérkezett viszont- a brigád Erzsiké nénije, Buhály Ferencné, akinek visszajövetelére csak titokban számítottak, mert hosszabb ideig beteg volt. Papp Miklósné a szokottnál nehezebben kezdte ezt a hetet. Hétfőn reggel még nem bízik magában, a biz-NAGYMAMA
