Kelet-Magyarország, 1976. március (33. évfolyam, 52-77. szám)

1976-03-05 / 55. szám

11976. március 5. KELET-MAGYARORSZÁG 3 VISSZHANG „Nekünk is perspektívát mutat a kongresszus“ fü Lapunk munkatársa* ismét véleményeket kértek .azabol­­csiaktól az SZKP XXAff^ong. resszusa munkájáról. A vála­szokból : Tóth Géza, az SZMT titkára: Számunkra mindig tanulsá­gosak az SZKP kongresszu­sai. A mostani, a XXV. kong­resszus azért is, mert a Szov­jetunióban is új ötéves terv kezdődik, akárcsak nálunk. Sok tanulságot vonhatunk le egyebek között a szakszerve­zeti munkával, az irányítás­sal kapcsolatban. Olyan az SZKP-kongresszus hazai visszhangja, mintha hazánk­ban zajlanék. Figyelemmel kísérik vezetők, munkások, az egész ország közvélemé­nye. > Én különösen azokat a megnyilatkozásokat, megál­lapításokat kísérem nagy fi­gyelemmel, amelyek az álla­mi, társadalmi és tömegszer­vezetek pártirányításával kapcsolatban hangzottak el. Erről szólt Brezsnyev elvtárs is a KB beszámolójában amikor a szervezett dolgozók jogainak a védelmét említet­te, s azt hangsúlyozta, váljék mindennapi feladattá az em­berrel való törődés. Csakhogy nagyon figyelemre érdemes, amilyen összefüggésben emlí­tette. Azt mondta, nem lehet­ne tenni e területen sokat, ha nem fejlődne a termelés, ha nem szilárdulna a munkafe­gyelem, ha nem növekednék a munka termelékenysége. Ez a tevékenység viszont áz em­­berektőrfüg^. ,lgy" h^t, yissza, s nagyon fontos, hogy ez. áll­jon a szakszervezetek tevé­kenységének, szemléletének a középpontjában is. Jogok és kötelességek együtt. Ez ná­lunk is megszívlelendő, hi­szen az V. ötéves terv meg­valósításán dolgoznak, (f. k.) Makrai László, a terme­lőszövetkezetek területi szövetségének titkára: — Ami személy szerint en­gem az SZKP XXV. kong­resszusa munkájából, ponto­sabban Alekszej Koszigin mi­niszterelnök beszámolójából erőteljesebben foglalkoztatott az az, hogy a Szovjetunió X. ötéves tervében jelentős sze­repe van az életszínvonal nö. vekedésének. Pontosabban, nagyobb figyelmet fordíta­nak a lakosság ellátására, fő­ként élelmiszeripari termé­kekből. A Szovjetunlé élet­­szfrivbhál-politikájá áttétele­sen kapcsolódik á magyar népgazdaság termeléséhez. Szabolcs-Szatmár megye me­zőgazdasági termeléséhez. — A Szovjetunió számunk­ra eddig is biztonságos felve­vő piaci hátteret jelentett, s ez a továbbiakban még in­kább így lesz. Közismert, hogy megyénkben . évente több, mint 30 ezer vagon al­ma terem, jelentős sfthízott­­sertés-, hízottmarha-terme­lés. A korábbi években külö­nösen a két utóbbi terméknél voltak gondjaink az olasz pi­ac embergója miatt. Problé­máink megoldásában a Szov­jetunió segített. A Szovjet­unió arányaihoz képest a mi termelésünk, exportterméke­ink elenyészőek, de számunk­ra fontos, hogy a megtermelt almát eladjuk, hogy piaca lesz a kisvárdai baromfikom­binát évi 1000—1200 vagon termelésének, a sertésnek és szarvasmarhának. — Ami minket illet, foga­dó partnere vagyunk a Szov­jetunióban gyártott trakto­roknak, kémiai szereknek, gépeknek. Biztonságos szá­munkra, hogy a Szovjetunió ötödik ötéves tervében az ál­talunk is felhasznált termé­kek gyártásának mennyisé­ge nagymértékben növekszik. A magyar mezőgazdaság ter­melése ismert okok miatt nem szorítkozhat csak a ha­zai gépgyártásra, műtrágya­ellátásra. A Szovjetuniótól évről évre nagy mennyiségű gépet és vegyszert vásáro­lunk. Az ellátás eddig megfe­lelő volt, s a továbbiakban még inkább így lesz, hiszen a szovjet termelés számol a KGST-országok, köztük Ma­gyarország igényeivel is. (s. e.) Scholtz Béla, a NYÍR­TERV műszaki igazgató­helyettese, a MTESZ me­­• gyei titkára: Elsősorban a munkámhoz valamilyen módon kapcsolódó részeket olvastam figyelme­sebben a szovjet népgazdaság fejlesztéséről szóló tudósítá­sokban. így például a tervező tapasztalatai alapján is mond. hatom, hogy a lakásépítésben elért eredmény (az, hogy öt év alatt több, mint 11 millió lakást építettek, s a követke­ző öt esztendőben ennél töb­bet emelnek), nemcsak abszo­lút szánkókban,, hanem ará­­" nyában is. hatalmas. A Szovjetunióban zajló la­­kásépítéskezéseket magam is ismerem. Néhány éve Ör­ményországban, Grúziában, Azerbajdzsánban azt is mó­dom volt megfigyelni: az egyébként uralkodó házgyári építkezéseknél is nagy gon­dot fordítanak arra, hogy a lakónegyedek szépek legye­nek, a külső megjelenésben a házgyári lakások is tükrözzék az illető nép kultúráját, ha­gyományait. A kongresszuson is kimondták: különös fi­gyelmet kell fordítani a. la­kás- és kommunális építke­zések közötti helyes arányok­ra és nem szabad eltűrni az elmaradást a víz. és gázve­zetékek, a városi közlekedés, a kiskereskedelem beruházá­saiban. Nagy figyelemmel olvas­tam, hogy az építkezés a Szovjetunióban mind na­gyobb mértékben abból áll majd, hogy az épületeket és létesítményeket komplex gé­pesítéssel, nagy építési szer­kezetekből, alkatrészekből és üzemi előállítású részegysé­gekből szerelnek össze. Ez azt is jelenti, hogy például a házgyári építkezések nemcsak az eddig ismert formában növekednek, hanem a szoba­méretű előregyártással is. Nagy figyelmet fordítanak az építési költségek csökken­tésére, amely a Szovjetunió­ban, a tizedik ötéves terv idő­szakában 3—5 százalékos lesz. Ezeket a Szovjetunióban ki­dolgozott módszereket (me­lyek szerint nagyobb volume­nű építkezéseket a technoló­gia korszerűsítésével együtt is olcsóbban tudnak kivite­lezni) még részletesebben is meg kellene ismernünk, (m. s.) Kommunista műszak öregekért Több alkalommal vett részt kommunista szombaton a nyíregyházi Nyírfa Áruház Május 1 szocialista brigádja. Az így keresett pénzt az ar­ra rászoruló, volt vállalati dolgozók megsegítésére for­dítják. A napokban tartott két kommunista műszakért kapott pénzt négy egyedül­álló vállalati nyugdíjas kö­zött osztották szét. Naponta találkozunk velük Juhász Ferencné és Baja Anikó kozmetikusok: akiknek a szépítkezés munka. A gyorsmosó berende­zésnél Hajdú Józsefné. Van akivel kora reggel, amint a még kissé álmos gyermekét bölcsődébe-óvodába kíséri. Másokkal az élet más-más munkaterületén. Sok helyütt a férfiakkal egyenlő társaiként dolgoz­nak, sokszor gyengébb fizikumukat messze meghaladó munkakörökben is. Mindehhez még pluszként járul az a tennivaló, ami a család el­látásával, a gyermek nevelésével rájuk hárul. Ilyenkor, tavasz elején, egy évben egyszer még egy külön ünnepnap is felhívja a férfiak figyel­mét arra, hogy ha csak egy pár kedves szóval, szál virággal is kedveskedjünk a nőknek, akik létükkel, mosolyukkal, s munkájukkal szebbé, boldogabbá teszik életünket. (Hammel József képriportja) Az 1-es posta pénzfelvevő ablakánál Balázsi Lászlóné. A MÉK Széchenyi utcai boltjában szocialista brigádtag Papp Erzsébet eladó. A máriapócsi Rákóczi Tsz dohánytermesztő asz­­szonyai addig is, míg nem indul a dohányos munka, almásládákat gyártanak. Harminc éve alakult a baloldali blokk 1946 februárjára hazánkban a poli­tikai és a gazdasági élet háború utáni válsága a mélypontra jutott. A Magyar Nemzeti Függetlenségi Front pártjai kö­zött az ellentétek kiéleződése azzal kez­dődött, hogy a kisgazdapárt 1945 őszi választási győzelmétől megittasult reak­ció általános támadást indított a forra­dalom vívmányai ellen. A földreform felülvizsgálása, s a hatalmi pozíciók­nak a kisgazdapárt javára történő „ará­nyosítása” voltak az országos meretű jobboldali roham fő célkitűzései. A Magyar Kommunista Párt a „Földet vissza nem adunk!” jelszóval a felhá­borodott újgazdák tüntetéseinek élére állt, és szembeszegült a kisgazdapárti jobboldal egyéb törekvéseivel is. A ko­alíciós kormányzat legsúlyosabb gond­jai azonban a katasztrofális gazdasági helyzetből fakadtak. A mezőgazdaság háborús károsodása, a termelés és az áruforgalom nehézségei következtében fellépő nagymérvű élelmiszerhiány éh­ínséggel fenyegette az országot, főleg a városi lakosságot. A bajt tetézte, hogy az infláció 1945 második felében pél­dátlan méreteket öltött. Megszaporo­dott a spekulánsok és a feketézők tá­bora, mérhetetlenül nagy károkat oko­zott a régi közigazgatási apparátus sza­botázstevékenysége. A kommunista párt előtt világossá vált, hogy a válságos helyzetből a ki­bontakozást csak erélyes gazdasági rendszabályok biztosíthatják, ezek meg­valósítását azonban nem lehet kizáró­lag az államigazgatásra bízni. „Átfogó, a gazdasági és pénzügyi élet minden területére kiterjedő kormányzati sza­nálási tervre van szükség, oly tervre, mely széles néptömegek cselekvő akti­vitását váltja ki, és felsorakoztatja őket a gazdasági zűrzavarra spekuláló reak­ció ellen” — olvashatjuk ezt a felisme­rést az MKP gazdasági és pénzügyi ja­vaslatait tartalmazó tervezetben. E javaslatok, melyek több ponton túlléptek a kormány programján, a kisgazdapárt kivételével a koaliciós pártok számára elfogadhatók voltak. A jobboldali kisgazdapárti vezetők, élü­kön Nagy Ferenc miniszterelnökkel, a függetlenségi front programjához való ragaszkodás ürügyével igyekeztek a nagytőkét korlátozó javaslatok elől ki­térni. A Magyar Kommunista Párt, a Szociáldemokrata Párt, a Nem­zeti Parasztpárt és a Szak­­szervezeti Tanács közötti tárgyalások eredményeként 1946 március 5-én meg­egyezés született a baloldali blokk meg­alakításáról, mely a népfrontot testesí­tette meg a függetlenségi fronton be­lül. A blokk nyilatkozata leszögezte: a három párt és a Szakszervezeti Tanács a kisgazdapárt jobbszárnyával nem haj­landó együttműködni, de továbbra is állja a szövetséget e párt demokratikus elemeivel; a baloldali blokk együttes erővel veszi fel a harcot minden kísér­lettel szemben, amely a földreform re­akciós revízióját célozza, s kész teljes tömegerejét mozgósítani e nagy demok­ratikus vívmány védelmében; az ország talpraállítása és a nagytőke szabotálá­­sának leküzdése érdekében követelte a közigazgatás megtisztítását a reakciós közhivatalnokoktól és a függetlenségi front teljes államosítási programjának végrehajtását, vagyis a szénbányák ál­lamosítása mellett a bauxitbányák, olajforrások és energiatelepek államosí­tását is. Ezenfelül szükségesnek tartot­ta a magyar nehézipar öt legfontosabb üzemének sürgős állami kezelésbe vé­telét. Két nap múlva, március 7-én 40P ezer budapesti dolgozó vonult fenyege­tő, hatalmas, de fegyelmezett rendben a Hősök terére, ahol politikai nagygyű­lésen tett hitet a baloldali blokk köve­telései mellett. Ugyanezen a napon a kisgazdapárt balszárnyának képviselői nyilvánosságra hozták, hogy egyetérte­nek a reakció elleni fellépéssel, s ma­guk is követelték pártjuk megtisztítá­sát. A lenyűgöző tüntetés, s a demok­ratikus pártok elszántsága meghátrálás­ra kényszerítette a kisgazdapárt veze­tőségét. A kisgazdapárt rövidesen meg­jelenő nyilatkozatában nemcsak elfo­gadta a baloldali blokk követeléseit, hanem azt is bejelentette, hogy 20 jobb­oldali parlamenti képviselőjét kizárja a párt soraiból. Azáltal, hogy a „többsé­gi” párt e követeléseket elfogadta, a baloldali blokk célkitűzései kormány­­programmá lettek. , Urbán Károly

Next

/
Oldalképek
Tartalom