Kelet-Magyarország, 1976. március (33. évfolyam, 52-77. szám)
1976-03-31 / 77. szám
it KELET-MAGYARORSZÁG 1976. március 31. Tanyai vasárnap A tanyai komplex kulturális program március 28-i állomása Balkány-Béketelep volt — tudósítja Illés Balázs. A környező tanyákról autóbusz szállította a résztvevőket a műsorokra. Délelőtt a zsúfolásig megtelt művelődési házban először a megyei művelődési központ Mesekert Bábszínháza szórakoztatta a tanyai gyerekeket nagy sikerrel. A bábelőadás után a gyerekek a bábszínház tagjainak irányításával, bábokat és a művelődési ház falára kitűzött papírkartonokra színes krétarajzokat készítettek a bábelőadáson legjobban tetszett figurákról. A képzőművészeti kiállítást Lakatos József festőművész nyitotta meg, délután. Már az első nap közel 200-an tekintették meg a tárlatot. Népi komédiával folytatódott a program, melyet a megyei művelődési központ Bessenyei Stúdiószínpada mutatott be. A műsor további részében szólótáncokat látott a közönség a nagykállói „Kállai kettős” együttes előadásában. A tanyai vasárnap programja a nagykállói úttörő citerazenekar színes folklór műsorával fejeződött be. A nap programjához egész napos könyvkölcsönzés is kapcsolódott. A következő tanyai vasárnap a nyírbátori járásban Nyírlugos-Szabadságtelepen lesz. A HÉRKI PÉLDA Le szabad másolni! Az elmúlt napokban a mérkvállaji iskola tantermei előtt negyvenegy nem éppen iskolás korosztályú ember várokozott izgatottan. A vizsga terhein kívül valamennyien vállukon hozták a nehéz fizikai munka és a családi gondok terheit is. Amikor aztán elköszöntek a vizsgabizottságtól, terhük kisebb lett, tudásuk és tekintélyük nagyobb. A banketten évtizedet, vagy évtizedeket fiatalodtak a végzős diákok és késő bánatként, de jókedvűen mondogatták egymásnak: „Az áltörteken törtem a fejem és ha azt az egy példát megoldom, ötöst kapok.” „Én meg az igekötőket bogoztam össze, persze a levélírásnál ezentúl jobban vigyázok” ... A határszéli község téli csendjében, a dolgos hétköznapok estéin hogyan tanultak, miért tanultak? — ezt kérdeztük három „diáktól”. Itt volt az alkalom Lugosi Antalné otthon várja az idő jobbra fordulását, várja, hogy a brigádvezető a melegágyak elkészítésében, vagy a palántázáshoz szólítsa. Közben éppen a szomszédasszonyának meséli, hogy mi mindennel lett gazdagabb tudása és hogy milyen érdekesen zajlott a bankett. Nekünk is elmeséli. — A hét osztályt rendesen Gilyén Nándor, Mendele Ferenc, Tóth János: Á Felső-Tisza-vidék népi építészete A mesterséges elnevezések és bizonytalan meghatározási kísérletek zűrzavarából új (bár csak első hallásra szokatlan) néprajzi nagytájforgalom bontakozik ki: a Felső-Tisza-vidék. Az alapkönyvként ismert A magyar nép . táji-történeti tagolódása még az egyes kisebb tájegységek említése mellett a politikai-jogi fogalmat körülhatároló Kárpátalját, Kárpát-Ukrajnát, Kárpátontúli területet tartja a vidék nagytáj egységének. A Felső-Tisza-vidék földrajzilag szinte azonos a szatmár-beregi síksággal. Betelepülését, történelmi sorsát, gazdasági sajátosságait tekintve is egységes, körülhatárolható. E meghatározó erők alakították néprajzi arculatát is, amely — bár sokszor éppen a változatok sokféleségében, a típusok keveredésében — szintén egységes képet formál. • A Felső-Tisza-vidék népi építészete az első könyv, amely (néhány, inkább kényszerű kivételtől eltekintve) a címében jelzett terminológiát tudományos határozottsággal használja. Ez a mintegy kétszáz oldalas könyv tiszteletre méltó alapossággal tárgyalja a táj településszerkezetét, a telkek és házak, gazdasági épületek típusait, sajátosságait, a malmok, majorok, csárdák, műhelyek népi építészeti jellegzetességeit. Ehhez csatlakozik a könyv legszebb része, a szakrális épületek belső és külső kiképzését, építészet- és művészettörténeti sajátosságot tárgyaló fejezet. Csak sajnálni lehet azonban, hogy e nagyszerű könyv szerzői csak a táj egy töredékével, pontosabban a mai országhatáron belüli területtel foglalkoznak. Bár ezt a kutatás gyakorlati nehézségei, a részkutatások hiánya érthetővé teszi, mégis legalább archív anyag alapján meg kellett volna próbálni a tájegység egészének felvázolását, az összefüggések, kapcsolatok törvényszerű szerkezetének bemutatását. E nélkül a néprajz az adott anyag puszta bemutatására szorítkozhat csupán, nem ad választ a honnan és hogyan kérdéseire, amelyek pedig valamennyi tudományág alapvető és elkerülhetetlen kérdései. Ez a hiányosság azonban nem érinti a könyv alapvető érdemét: a változó világ forgatagából kiragadja és fölmutatja az enyészetnek induló (mert anyagában esendő), de mégis maradandó (mert évszázadok során kialakult, nemzedékek életét dokumentáló mesterség és művészet) népi építészeti kultúrát. Benedek András elvégeztem, aztán mennem kellett a mezőre, mert egyéni gazdák voltak szüleirp. Most itt volt az alkalom és kihasználtam. A tsz szervezte az iskolát, a tankönyveket is a tsz-től kaptuk. Az elnök elvtárs azt mondta, hogy lehetőleg valamennyi tsz-tag szerezze meg a nyolc osztályt, mért lehet még korszerű üzem is a tsz-ben és ott nagyobb tudásra lesz szükség. A vizsga előtt hat nap fizetett tanulmányi szabadságot kaptunk. A matematikát szerettem legjobban, a számok nem csalnak. A banketten az elnök elvtárs is részt vett, jó volt a hangulat. — Mi nehezítette a tanulást? — Egy héten három este a kis Lacikát át kellett vinni a nagymamához, mert a férjem is iskolába járt, ő most volt hetedikes. Férjem egyébként az állattenyésztésben dolgozik, korán kel, későn jön haza, nekem pedig rengeteg munkám van a ház körül. Azért koros fejjel is mindent meg lehet tanulni, csak erős akarat kell hozzá. Ma már többet kell szedni Csicsák Imre az egyik legkorosabb diák volt a maga 46 évével. Kerékgyártó mester és a tsz fűrészüzemében dolgozik. Zsebéből sárga colstok kandikál elő, az egyszerűbb matematika mindennapi munkájához tartozik, most bepillantott a számok bonyolultabb világába is. Bonyolult világban kellett abbahagynia tanulmányait. — Megvolt a hét osztályom, 1944 szeptemberében már nem tudtam beiratkozni a nyolcadikba. A szakmát kitanultam, de a nyolcadik osztály megszerzésére eddig nem volt alkalmam és megmondom őszintén: igényem sem. Bármilyen furcsán hangzik, a műhelyben én vagyok a legfiatalabb, így példát is akartam mutatni, de arra is rájöttem, hogy ma már többet kell tudni ahhoz, hogy az ember eligazodjon a műhelyben, az irodán, meg a tévé előtt. — Segítséget kapott-e a tanuláshoz? — Sajnos, nem. Csak a tanárokra támaszkodtam. A gimnazista lányom sokat segített volna, de ő kollégista és csak ritkán jár haza. Tanultam este öt után. Amit nem értettem, többször ismételtem, ha így sem ment, a következő órán segített a tanár. A történelem jelentős részét átéltem, a többi tantárgyat meg érdeklődéssel tanultam, ezért sikerült jól a vizsga. Végig ötösre Dankó Józsefné takaros és modern szoba-konyhás házban lakik. Apja a cigánytelep tanácstagja, férje at útépítőknél dolgozik. A 27 éves cigányasszonyt a családi hagyományok is tanulásra serkentették. — Nyolcán vagyunk lányok a családban, valamenynyinek megvan a nyolc osztálya, egyik húgom a szálkái gimnáziumba jár. Amint látják, szépen berendezett a szoba, napközben egyedül vagyok itthon, így volt alkalmam tanulni. A fiam ősszel lett első osztályos, én ekkor lettem nyolcadikos. A kislány oviba jár. Szóval sokat tanultam, de meg is van a látszata, mert végig ötösre álltam. Az ecsedi iskolaigazgató mint vizsgabiztos meg is dicsért a szorgalmamért. — Űj ismereteinek a háztartásban is hasznát veszi? — Itt is, de hamarosan dolgozni fogok. Az a tervünk, hogy a férjem hazajön és egy szálkái vállalatnál helyezkedünk el. Gondolom, így 8 osztállyal szívesebben felvesznek akármelyik vállalatnál, esetleg még szakmát is tanulhatok. Ki ne hagyják az írásból,, hogy a könyveket én is a tsz-től kaptam. Igaz, vizsga után le kellett számolnom, hogy azoknak is legyen könyvük, akik jövőre tanulnak. A mérkvállaji példát megyénk akármelyik községében le szabad másolni... Nábrádi Lajos Fotópályázatunkra érkezett KISMAMAKLUB-FOGLALKO ZÄS VASAROSNAMENYBAN [jKEPERNYÖpTiíri Azt hisszük, hogy a tévé sokrétű külpolitikai műsorválasztékában a „Panoráma” sajátos funkciót tölt be. A szombaton sugárzott „Jelenségek a világpolltiká ban” c. adás is nem a napi politikai eseményeket világította meg és kommentálta (ezt a feladatot a hír- és magazinműsorók oldják meg), hanem a tartósnak mutatkozó, vagy éppen ígérkező tendenciákat összegezi. elemzi. Ehhez azonban kevésnek bizonyult az alig fél óra — bár csak három kérdéscsoporttal foglalkozz tak a műsorban —, ami meg is látszott a kitűnő műsorvezető, Hajdú János sietős tempóján. Maguk az érdekes és színvonalas elemzések főleg gazdaságpolitikaiak voltak. Európa világgazdasági súlyáról, a szocialista és kapitalista gazdasági közösségek kapcsolataiban jelentkező új vonásokról hallottunk többek között, s az indiai helyzetkép bemutatása kapcsán arról, hogy India — társadalmi igazságosságra törekedve — eltért az angolok által hagyományozott polgári demokratikus modelltől. Az indiai rfeakciónak nem sikerült a gazdasági problémák miatti „destabilizálás” (mint a chilei), amely az imperializmus mai világstratégiájának része. Minden bizonnyal megérte a műsorlapban „felpanaszolt” sok munkát a „Pfuj bíró? — Fújj bíró!”-játék. Azt eddig is tudtuk, hogy a játékvezető helyzete cseppet sem lehet irigylésre méltó nehezebb helyzetekben, pláne a labdarúgó-játékvezetőé, — de hogy enynyire. az most derült ki, ebből a voltaképpen szabályértelmező-magyarázó műsorból, melyet Vitray Tamás rendkívül szórakoztató játékosvetélkedővé nemesített. Hozzátehetjük, hogy a milliós szakértősereg, a labdarúgó-szurkolók hasznos nevelése is volt ez a műsor egyúttal, mert talán mindnyájan óvatosabbak leszünk egy kicsit a hamari „pfuj bíró!”-val... Rapcsányi László a tőle megszokott kulturális érzékenységgel és tudományos igényességgel vezette kiváló Rákóczi-emlékműsorát, mely példája lehet a tematikai egységességre való törekvésnek is. A sokárnyalatú Rákóczi-hagyományokból a műsor egyetlen gondolati szálra a lényeget fűzte föl: történelmünk különböző korszakaiban kik és hogyan látták a Rákóczi-' szabadságharcot, s a fejedelem személyét, szerepét. A korszakkal foglalkozó vezető történészeink értő (és közérthető!) megvilágításban élesen elkülönült a nemesi-romantikus és a népi Rákóczi-hagyományréteg (Esze Tamás), szó esett arról, hogy a mindenkori nacionalizmus hogyan igyekezett kisajátítani a szabadságharcos hagyományt (R. Várkonyi Ágnes, Benda Kálmán), Köpeczi Béla mutatott rá arra, hogy a két világháború között a Rákóczi-kultusz mögött hogyan húzódott meg a klerikális és más népekkel szembeni nacionalista politika, majd az igazi Rákóczi-képről beszélt. Kölcsey. Petőfi, Ady, Károlyi Mihály és az antifasiszta küzdelem Rákóczi-hagyományápolásáról is hallottunk, mert „nem mindegy, hogy ki és mit ünnepel!” A nagy fejedelem halála 200. évfordulójának talmi ünnepségein készített egykori filmhíradó, részletek lejátszása tette színesebbé, s a Sebőegyüttes korabeli zenei interpretációja még élvezetesebbé ezt a méltó megemlékezést. Merkovszky Pál A RADIO MELLETT Beküldte: Szűcs András, a II. Rákóczi Ferenc Gimnázium tanulója. A Rákóczi-évforduló hetére sűrűsödtek a nagy fejedelemre emlékező műsorok. Szinte nem volt nap, hogy ne esett volna szó róla. A több igen jó adás közül is — melynek mindegyike, nagyon szerencsésen, más oldalról és más módon közelített II. Rákóczi Ferenc alakjához — kiemelkedett Mocsár Gábor hangjátéka a szabadságharc egy fontos epizódjáról és Rapcsányi László történelmi riportműsora a fejedelem életút járói. A város és a fejedelem az ünnepi alkalomra írt hangjátéka Mocsár Gábornak. Legfőbb értéke a szinte mindvégig jelenlevő drámai feszültség, ami még akkor is megvan, amikor nem a két főszereplő összecsapásának vagyunk tanúi. Mert a hangjáték ugyan Rákóczi és a debreceni főbíró, Dobozi István találkozására, párbeszédére épül, de szervesen illeszkednek hozzá azt ezt előkészítő, majd az eseményeket záró dialógusok. A feszült légkör nem a kitűnő rendezés csinálmánya, hanem a szövegből és a színészek játékából táplálkozik, a szavak mögötti értelmet, érzelmet jól ismerő-érző rendező Berényi Gábor irányító szavai segítségével. Mécs Károly (Rákóczi) a fiatalos indulatok hangnemét a széles látókörű, a nemzet érdekeit szem előtt tartó államférfi higgadságával mérsékelte, így illeszkedett jól a Mocsár Gábor alkotta fejedelmi hős alakjához, melyben az író Rákóczinak csaknem valamennyi dicséretes jellemvonását megrajzolta. Mádi Szabó Gábor (Dobozi főbíró) a város — a debreceni polgárság — gyanakvását és visszautasítását hozza a Rákóczival való találkozóra, és nem könnyen győzetik meg. Ezt a vívódó megértést, ami eleinte nem több, mint megérzés. Mocsár szövege is kitapinthatóan érzékelteti, de tulajdonképpen Mádi Szabó Gábor hangja rátarti, de mégis tiszteletet adó tónusának változása a bizalmat kifejező hanghordozásig — az, ami hitelesíti a hallgatókban a főbíróban végbement fordulatot. Jól sikerült, igaz hangjáték A város és a fejedelem. Érdekes, a látókört tágító, a figyelmet a képzőművészetre is felhívó ötvözetet találni Rapcsányi László történelmi riportműsorában, A felséges fejedelem címmel hallott adásban. Borsitól Rodostóig, a főbb állomásokról bővebben szólva, kíséri végig Rákóczi életét, szót ejtve olyan mozzanatokról is, amelyek emberközelbe hozzák őt. Színesebbé vált a műsor azáltal, hogy a fejedelem életének mozzanatairól készült festményeket, az őt ábrázoló szobrokat is beleszőtte műsorába Rapcsányi László. Ünnepi eseménye volt a múlt napoknak A magyar nyev hete is, melyet tizedik alkalommal rendeztek meg, s melynek Nyíregyházán tartott országos megnyitójáról, az itt adott irodalmi műsorról készített felvételt vasárnap sugározta a rádió. A Gáspári László főiskolai adjunktus összeállította műsor igen szépen megmutatta nyelvünk kétszáz évnyi fejlődését. Nagy kár, hogy a közreműködő színművészek nem mindegyike ért fel itt nyújtott munkájával a bemutatott művek magasáig. Avar István és Csernus Mariann nagyon értő, nagyon érző művészete kárpótolt érte bennünilrpf Seregi István
