Kelet-Magyarország, 1976. március (33. évfolyam, 52-77. szám)

1976-03-28 / 75. szám

6

KELET-MAGYARORSZÁG — VASÁRNAPI MELLÉKLET

1976. március 28.

„A föld népe kész, csak legyen feje..;

1

700 táján egy parasztember így kiáltott föl: „Csak isten hozná már haza Lengyelből a mi kegyelmes urunkat, az majd a nagy ínségből bennünket megszabadítana.”

Mint a sötétségben a csillag, úgy világított a Rákócziban való reménység, abban a 20 esztendőben, amelyet én — nem alaptalanul — a magyar történelem legkeservesebb, legnyomorultabb korszakának mondtam. Esze Tamás azzal az üzenettel kereste fed Rákóczit a föld népe nevében: „A föld népe kész, csak legyen feje!” Elmondotta Rákóczinak, hogy 5700 parasztember áll fegyverben, rejtekben, ugrásra készen mihelyt elérkezik a határhoz, mihelyt; átlépi a Tiszát, megmozdul az egész nép.

Rákóczi nagyságát mi sem mutatja jobban, minthogy szövetkezve a magyar

'/ néppel, szövetkezve Tarpa népével .vállal- H. Rákóczi Ferenc. (Mányoki festménye)

% ta a vezerseget egy uj kuruc szabadság* J '

i

harcban

Hadd mondjam el, hogy hogyan folyt le Rákóczi és Esze Tamás találkozása Brezna várában, lengyel földön. A nép a Bikke fölötti erdőben tanácskozott. Erről a rejtett erdei tanácskozásról küldtek levelet Rákóczinak. Régen úgy rejtették el a levelet az útonjáró emberek, hogy egy botnak, egy ágnak a belsejét kifúrták, belerejtették a levelet. A levelet arról, hogy a föld népe kész kegyelmes Urunk, csak legyen feje. Jöjjön haza, vegye kezébe a haza sorsát! Mikor megérkeztek Esze Tamásék Brezna várába és Rákóczit megismerték, egy baltát kértek. A botot kettéhasították és előadták a fejedelemnek a nép kérését, a nép kívánságát.

Rákóczi válasza az volt, hogy mindjárt hadi lobogókat kíszíttetett Lemberg városában, kiáltványt íratott. A kiáltványt és a zászlókat átadta Esze Tamásnak és társainak. A magyar történelemnek nagy napja volt ez, örök emlékezetre méltó napja volt, a Rákóczi-szabadságharc születései napja volt, amikor Esze Tamás ezen a _piy. ártéren kibontotta Rákóczi zászlait. Előbb y Tarpa népe, majd Vári népe, aztán Bereg'// szász népe fölesküdött a Rákóczi zászlaiy ra és megfogadta: engedelmeskedik a fejedelem parancsainak, elfogadja Rákóczit a y, a nép vezérének. Így jött létre a Rákóczi'z szabadságharc.

Megint hadd idézzek egy verset, egy bújdosó katona írta a nyomorúság esztendejében: „Katonacsillag földerül, Zabot ő akkor nem koldul.”

A Rákóczi-szabadságharc azt jelenti, hogy a sötét éjszaka után földerült a magyar történelemben a katonacsillag. Ezért mondotta Petőfi Sándor: „Hazánk szentje, szabadság vezére, Sötét éjben fénylő csillagunk.”

Rákóczi és a nép egyetértettek a szabadság értelmezésében. A szabadság azt je lenti, hogy vissza kell nyerni nemzeti függetlenségünket, meg kell szabadulni Récs igája alól. Jöjjön el az az áldott kor újra, amikor a magyar nép maga dönt a sorsáról. És nem Bécsben döntenek a kamaraszékeken és a haditanácsban.

Tehát a Rákóczi-szabadságharc épp úgy mint Thököly szabadságharca, függetlenségi háború volt. Ezt eddig is tudtuk, ebben a tekintetben nincsen vita.

Azonban a szabadságharcnak, a kuruc háború idején volt egy másik értelmezése is. A föld népe, amely katonának állott — 72 ezer parasztember fogott fegyvert a sza badságharc első esztendejében — nem azért csupán, hogy megszabaduljon a német uralom igája alól, hanem azért is, hogy vére hullásáért ő maga, a parasztból lett, jobbágyból lett kuruc katona szabaduljon föl a földesurak igája alól.

I

l

R

akóczi azt mondotta a nemesurak és a föld népének viszonyáról, hogy a jobbágyok és a nemesurak állapota a természetes gyűlölségnek az állapota. Ma ezt a tudomány nyelvén úgy nevezzük, hogy osztályharc.

Hogy van osztályharc, azt én először gyermekkoromban Rákóczinak ebből a mondatából tudtam meg. A földesurak és a nép viszonya nem lehet más, mint a természetes gyűlölség állapota. Amikor Esze Tamás visszahívta Lengyelországból a fejedelmet, előbb megeskette, hogy a népet, azokat a parasztokat, akik fegyvert fognak y mellette —, pro patria et libertate —, a Vy hazáért és a szabadságért, azokat meg fogy. ja jutalmazni a szabadsággal. Hogyan?

Ügy, ahogy azt a század elején Bocskai y, István tette. Vagyis egyetlen olyan parasztid ember sem volt a fegyverben lévő kuruc y jobbágyok között, aki másképpen képzelte y, volna el a szabadságot, a fölszabadítást. '// Senki sem-akart személyekre szóló szabad• 1676. március Z7-én — 30« éve — született a magyar történelem nagy alakja, n. Rákóczi Ferenc. Dr. Esze Tamásnak, a történelemtudományok kandidátusának Tarpán tartott előadásából közöltük a részletet.

ságot, hanem szabad hajdúvárosokat, amelyeket Bocskai létesített az első győzelmes háború után.

Tarpát Rákóczi hajdúszabadsággal ajándékozta meg. Az azt jelenti Kossuth Lajos szavával élve: hogy Tarpát szabad katonahellyé tette, vagyis Tarpa népe ezután nem áldoz a hazáért mással, csak a vére hullatásával. Viszont, aki a vérét ontja a hazáért, az méltó ember arra, hogy maga élvezze ^egyedül munkájának gyümölcsét.

Rákóczi Tarpát hajdúvárossá tette. Négy gyönyörű, virágdíszekkel ékesített oklevelet adott arról, hogy milyen legyen a hajdúváros e szervezete, milyen jogok illetik meg, milyen kötelességeik vannak, hogyan képezzék ki a tarpai ifjakat jó kuruc vitézeknek, mi dolguk a béke idejében a hazáért, és mi a dolguk a hazáért a háború idejében.

Ez a négy oklevél a Rákóczi-szabadságharc írott anyagában a négy legszebben, legdíszesebben kiállított oklevél. Aki ezeket az okleveleket írta, az nemcsak a kezével, hanem a szívével is írta. S amikor ezeket az okleveleket a maga szép írásával Rákóczi aláírta, és átadta Tarpa elöljáróinak, első hadnagyának, Esze Tamás kisebbik bátyjának Esze Jánosnak, — akinek maradékai a Tarpán élő Esze-család, — akkor Rákóczi sem csak tollal írta, hanem a szívével írta, mert azt a földet, amit Rákóczi Tarpának adott, a maga birtokából hasította ki, a maga birtokából kihasítva tette szabad földdé.

Nyolc ilyen hajdúvárost létesített a fejedelem, mind olyan helyen, ahová elért az ő földesúri hatalma. De mihelyt más földesurak birtokán akart hajdúvárosokat létesíteni, szembekerült a földesurak merev, könyörtelen erőszakosságával, mondjuk ki a szót, igen gyakran árulásával is. Kiderült, hogy ilyen volt a földesurak nagy része. De ne általánosítsunk, mert volt Béri Balogh Ádám is közöttük, volt közöttük sok nagy emlékezetre méltó kuruc főtiszt, akik bújdosásba is követték Rákóczit. De általában érvényes volt az. a régi ének, amit újra énekelni kezdtek, hogy: „Német métely fogta, szíveket elnyomta. Mindenütt az uraknak.” Először földesurak voltak és azután magyarok.

I

gy értelmezte a szabadságot a fejedelem, így értelmezte a Tiszahát népe, és úgy értelmezték maguk a földesurak is, ahogy elmondottam. Német métely fogta béleket, szíveket elnyomta a német barátság. így jött létre 1711-ben a szatmári béke, ahol nem győzött a kuruc háború. De Bécs többé nem merte megkísérelni, hogy egy újabb kuruc háborút támasszon és elkezdje újra a maga néptelenítési politikáját Magyarországon.

Az én őseim l'742-ben átmentek Szatmárra. Elkerültek Tarpáról, de én gyermekkorom óta, mióta ismerem Tarpa történetét, ifjúkorom óta, mióta történetírója vagyok a Rákóczi-szabadságharcnak, én lélekben mindig tarpainak éreztem magam.

Az öröm, ami engem eltölt ebben a faluban, a hajdani hajdúvárosban, hogy ez a község, amely valamikor sötét éjben, csillagtalan éjben tengődött hosszú időn át, most a reménység, a jó munka korszakát éli. Szeretem Tarpát, mert megbecsüli szépen, méltóképpen hagyományait, — talán sehol sem becsülik annyira a régi hagyományokat úgy mint Tarpán — de ez a nép építeni akarja a jövőjét is. Ez a kettős tulajdonsága Tarpa népének, ez teszi számomra kedvessé, ezért szeretem Tarpát.

Egy idézettel fejezem be írásomat: „Aki élni akar, az a nép a múltját se meg ne tagadja, $e el ne felejtse. Mert amelyik nép a múltját megtagadja, vagy elfelejti, az tulajdon becsületét és tulajdon jövőjét tiporja el.”

T

arpa, amikor tanul a múltból, szépen építi, okosan, bölcsen, szorgalommal építi a jövőjét. Adassék tisztelet Rákóczi születése 300. évfordulóján Tarpa népének.

A Kállai kettős kórusfesztiválról

Kitűnő kezdeményezés színtere volt az új, Kodály Zoltánról elnevezett Nagykállói Művelődési Központ március közepén: itt adtak egymásnak találkozót az immár négy éve működő óvónői szakközépiskolák kórusai, hogy megismerjék egymást, kicseréljék tapasztalataikat, összemérjék tudásukat, s legfőképp: hogy önfeledten élvezhessék a közös éneklés örömeit.

Több mint ötszáz kórustag részvételével zajlott le vasárnap reggel a 48-as emlékmű koszorúzása, majd az ünnepélyes megnyitó, s az ezt követő együttes dalolás, melynek aligalig akart végeszakadni. Délután próbák, hangképzés, felkészülés az esti koncertre. Az első hangversenyen öt kórus mutatkozott be, nagy sikerrel. Az Egri Gárdonyi Géza Szakközépiskola énekkara, mintegy negyven főnyi együttes, máris igen komoly eredményekről adhat számot: a diáknapokon tavaly arany oklevelet nyertek. Moskovszky Vincéné vezetésével minden tekintetben kielégítő produkciókat hallottunk; talán csak a műsorválasztást éreztük kevésbé szerencsésnek. A Szegedi Tiszaparti Szakközépiskola énekkara a „mezőny” egyik legjobbja volt: bámulatra méltó biztonsággal szólaltattak meg igen nehéz, mai kórosműveket; Petrovics Emil, Karai József és Tornyos Gyprgy kompozícióit. Dr. Hofszang Józsefné betanítómunkája, vezénylése egyaránt komoly elismerést érdemel.

Nem vállalt könnyű feladatot Timkó Tamás, amikor kórust szervezett a Nagykőrösi Arany János Gimnázium és Szakközépiskolában. Produkciójukból nyilvánvalóan kitűnt, hogy még számtalan hangképzési, intonációs stb. problémával kell a jövőben is szembenézniük, vagyis a kórustagok zenei előképzettsége kisebb, mint például a szegedieké. Éppen ezért csodálatra méltó, hogy olyan nehéz kórusművet, mint Kodály: Túrót eszik a cigány c. kompozíciója, ilyen hitelesen, meggyőzően tudtak megszólaltatni. A Székesfehérvári Vasvári Pál Gimnázium és Szakközépiskola kórusát Hartányi Judit már érett együttessé nevelte. Pászti Miklós „Lakodalmi rigmusok”, és Balázs Árpád „Két leányka” c. műve rendkívül hangulatos, fölényesen biztonságos előadásban szólalt meg, Horányi Ottilia kitűnő zongorakíséretével.

A „házigazda” Nagykállói Budai Nagy Antal Szakközépiskola kórusa minden egyes műsorszámmal rendkívüli sikert aratott. L. Nagy Katalin kitűnő, máris érett, rutinos karvezető. Programjukból emeljük ki ezúttal Karai Tavaszi kantátáját, melyet ritkán hallani iyen robbanékony, mégis tiszta, szép előadásban.

összkar zárta a szép kórusestet. Talán semmivel nem jellemezhetnénk jobban a fesztivál légkörét, mint evvel a záróképpel: Horányi Ottilia vezényletével négyszer hangzott el egymás után Kodály: A magyarokhoz c. kánonja, a kórusok és a közönség együttes előadásában. Majd újabb kánonok, népszerű kórusművek következtek, s a további nem hivatalos programban még szerenádéneklések is helyet kaptak...

A hangversenyen a Mátészalkai Esze Tamás Gimnázium és Szakközépiskola is bemutatkozott: kissé nyers hangzásukhoz szerencsésen válogatta össze a műsorszámokat Nagy Erzsébet tanárnő. Ezután a Miskolci Kossuth Lajos Gimnázium és Szakközépiskola kórusa Hézser Zoltánná vezetésével énekelt Bartók- és Bárdos-műveket, valamint Arcadelt Villanelláját, s két Smetana-kórust, igen szép előadásban.

A Szekszárdi Garay János Szakközépiskola kórusa méltó színvonalon zárta a bemutatók sorsát, Gerse János kitűnő vezényletével. Műsorukból Bárdos Lajos három Tolna megyei népdalának előadása tetszett talán a leginkább.

A fesztivált természetesen összkar zárta: Bárdos Láng és fény c. kánonját rézfúvós fanfárok kísérték. E mű kétszeri előadása L. Nagy Katalin energikus vezényletével szép záróaktusa volt a kétnapos találkozónak.

Nagy öröm valamennyiünk számára, hogy az óvónői szakközépiskolák kórusainak első országos találkozója ilyen kitűnő légkörben, 3 magas színvonalon zajlott le, s várjuk a továbbiakban e nagyszerű kezdeményezés folytatását. Végezetül köszönet illeti azokat, akik a találkozót előkészítették és lebonyolították: L. Nagy Katalin tanárnőnek, Tarczai Zoltán megyei KÖTA-titkámak, s a Nagykállói Művelődési Központ munkatársainak.

Molnár László

Lehetőségeink az állampolgári nevelésben

egható esemény megyénk több ezer

M fiatalja számára, amikor 14 évesen átveszik életük első személyi igazolványát, s tulajdonosai lesznek a Magyar Népköztársasághoz való tartozást kifejező okmánynak. Jogaik és kötelességeik újakkal bővülnek: állampolgári jogokkal és kötelességekkel.

Ugyancsak jelentős több ezer fiatalnak a 18. év, mert a haza teljes jogú állampolgáraivá válnak. Felemelő érzés ez számunkra, de nagy „felelősség” is. Az állampolgári életre való intenzív felkészítést feltételezi.

Alapvető feladatok egyike valamennyi iskolafokozatban a szocialista haza állampolgá rává nevelés. Társadalmi és személyes igény, hogy a fiatalok, tanulmányaik során az állam polgárok jogaival és kötelességeivel is megismerkedjenek. Állampolgári nevelés, képzés mindig volt az iskolákban. Csupán tervszerű sége, tudatossága váltakozott. A társadalmi kö vetelmények, információk, hatások növekedésével ma már eredményesebb munkavégzés

Nagyszekeresi harangláb

1C3Z1CICI. JLUI ULllUJctll leli pd HCjJCllCA. ^ •

y Lakatos József rajza

vált szükségessé nevelésünkben, ezen a területen is.

A társadalom alapvető közösségének, a mikroközösségnek gondjai oldódtak a családi életre felkészítés iskolai oktatásával. Ai állampolgári nevelés előtérbe „emelésével”, a nagyközösségbe, a társadalomba való „beépülés” követelményei fogalmazódnak meg. Az állami oktatás helyzetéről és fejlesztésének feladatairól szóló 1974-es párthatározat is hangsúlyozta, hogy az oktatás tartalmi korszerűsítése során — a tanulók életkori sajátosságainak megfelelően — nagyobb figyelmet kell fordítani az állampolgári nevelésre.

Az 1978—79-es tanévtől folyamatosan belépő tantervek a tervszerű nevelést, a rendszeres ismeretnyújtást ezen a területen is biztosítják. Addig pedagógusainknak kell feltárni, számba venni, rendszerezni az egyes tantárgyakban megtalálható állampolgári ismereteket, és megtervezni a nevelőhatásokat. Az Országos Pedagógiai Intézet tájékoztatója segítséget nyújt ehhez.

Az 1975—76-os tanévben az általános és középiskolában megjelent új osztályfőnöki tantérnek már tartalmazzák az állampolgári nevelés legjobb lehetőségeit.

Általános iskola 5. osztályában téma többek közt a szülői ház és lakóhely szeretete, nemzeti és nemzetközi ünnepeink. Hatodikban megyénk élete és nevezetességei, a természet jelentősége, a fizikai munka, a példamutatás, a takarékosság társadalmi jelentősége. Hetedikben a szocialista átalakulás, a haza szeretete és védelme, a szocializmus építése. Nyolcadik osztályban a hazaszeretet és honvédelem, a szocialista állampolgár néhány fontos jellem, vonása.

A középiskola továbbépíti az általánosban megszerzett állampolgári ismereteket. Első évfolyamon ismereteket szereznek a tanulók a haza védelméről, mint kötelességről, a békés egymás mellett élés és a honvédelem összefüggéseiről, az osztályviszonyokról és a munkásosztály vezető szerepéről. Második osztályban a társadalmi tudat, kultúra és életmód egyes kérdéseiről, a szocialista demokratizmusról, aa internacionalizmusról, a polgárvédelemről. Harmadikban a közvélemény szerepéről, a helytállásról, felelősségvállalásról, hűségről- Negyedik évfolyamon, betetőzésként, a társadalmiba való beilleszkedésről, a nagykorúsággal járó jogokról és kötelességekről.

megyei művelődésügyi szakosztály cél-A szerűnek tartja nevelőtestületi tanácskozáson elemezni az állampolgári nevelés eddigi eredményeit, és számba venni a további tennivalókat.

Dr. Tóth László