Kelet-Magyarország, 1976. március (33. évfolyam, 52-77. szám)
1976-03-26 / 73. szám
4 KELET-MAGYARORSZÄG 1976. március 26. A Minisztertanács napirendjén Szabalcs-SzatMár jelene és jövije A Minisztertanács csütörtöki ülésén — élve törvényes jogával — megtárgyalta és elfogadta a Szabolcs-Szatmár megyei Tanács elnökének a végrehajtó bizottság tevékenységéről szóló beszámolóját. Az alkalom jelentősége kettős: reális értékelés mutatja be a megye jelenlegi helyzetét, a feladatok kijelölése pedig a jövőre irányítja figyelmünket. Szabolcs-Szatmárnak legterhesebb öröksége a viszonylagos elmaradottság az ország más területeihez képest. Annál figyelemre méltóbb tehát az a megállapítás, hogy kialakulóban van a korszerű gazdasági struktúra. A haladás, az átalakulás dinamizmusát igen jól szemléltetik a negyedik ötéves tervidőszak sikerei, az 1970— 1975. között elért eredmények. Az ipar korábban elképzelhetetlen ütemben, 87,5 százalékkal növelte termelési értékét az említett öt év alatt. Ebben a gyors növekedésben a legjelentősebb szerepet éppen azok az iparágak játsszák, amelyeket a közgazdászok nyelvén igen gyakran hívnak dinamikus iparágaknak. Ezeknek a területeknek, a vegyiparnak, a gépiparnak, a műszer- és híradástechnikai iparnak a fejlődése maga mögött hagyta a többi iparágét. Számottevő gazdasági hasznot hoz a megyénknek a jórészt szovjet importra alapozott fafeldolgozó ipar, valamint az erőteljesen fejlődő textil- és cipőipar is. A negyedik ötéves tervidőszak megyei iparpolitikájának igen jelentős területe volt az ipartelepítés. Fontosságát a terület elmaradottsága enyhítésében betöltött szerepén túl az is kiemeli, hogy segítséget nyújtott a munkaerő foglalkoztatásának megoldásához is. Persze a szabad munkaerőre alapozott ipartelepítésnek van egy hátránya. Ha más tényezőket figyelmen kívül hagyunk a megyén belül szétaprózottság, sőt emellett még viszonylagos technikai elmaradottság, bérfeszültség is keletkezhet. A pártbizottság állásfoglalása nyomán a tanács felelősségteljesen döntött ezekben a kérdésekben. A telepítések nagy hányadban a kiemelt településeken valósultak meg. A megyei tanács még ma is figyelemmel kíséri a telepített üzemek gazdálkodását, technikai, technológiai színvonalát, a munkások ellátásának, szociális körülményeinek alakulását, és jelentős segítséget is nyújt a vállalatoknak ezeken a területeken. Az iparfejlesztés elveinek következetes továbbvitelével — amelyben természetesen nemcsak a tanácsnak kell a jövőben is aktívan részt vennie — Szabolcs-Szatmárban korszerű, versenyképes termékeket előállító, magas műszaki színvonalú, intenzív ipari termelés alakítható ki-Részben az ipartelepítés és -fejlesztés eredményeként enyhültek a megye foglalkoztatási gondjai, kedvező irányban változott a foglalkoztatottság aránya és szerkezete. Az aktív keresők száma a mezőgazdaságon kívüli ágazatokban mintegy 23 ezer fővel nőtt, a mezőgazdaságban 11 ezerrel csökkent. Az iparban foglalkoztatottaknak ma már 43 százaléka dolgozik a nehéziparban. Vannak tehát kedvező változások. Nem elég azonban ezeket megelégedéssel nyugtázni, hanem keresni kell a továbblépés útjait. Még mindig nem tekinthető megoldottnak a nők foglalkoztatása, sőt egyes településeken a munkaképes férfiak sem mindig találnak megfelelő munkaalkalmat. így azután viszonylag magas az ingázók száma is, mintegy 35 ezerre tehető. Ezeknek a gondoknak a megoldása további erőfeszítéseket kíván. Szabolcs-Szatmárról beszélni és a mezőgazdaságot nem említeni — elképzelhetetlen. Néhány szám, amelyek ékesen tanúskodnak az előbbi állítás mellett: Szabolcs adja az ország gyümölcstermelésének csaknem egynegyedét, a burgonyának 20—23, a dohánytermelésnek közel 45 százalékát. Még szemléletesebben mutatja a szabolcsi mezőgazdaság kiemelkedő szerepét, hogy az almaexportból 54—55 százalék a részesedése. Mindezeket az eredményeket —amelyekkel más megye nem büszkélkedhet, — az átlagosnál kedvezőtlenebb talajadottságok, és egyéb gazdasági tényezők léte mellett érték el. A mezőgazdaság évi termelése a negyedik ötéves tervidőszakban átlagosan több, mint 20 százalékkal volt magasabb az előző tervidőszakban elértnél. A termelés egyre belterjesebbé vált, egyre inkább megfelel a terület adottságainak. A növekvő fejlettség, a népjólét emelkedése elvárásokat támaszt a lakosság ellátásával szemben is. A megye itt is igen szép eredményekről adhatott számot. A kiskereskedelmi forgalom gyors növekedése — öt év alatt több, mint 50 százalékos — mellett is gondot fordítottak az ellátás kiegyensúlyozottabbá tételére.* Jelentősen fejlődtek a szolgáltatások, de még ma sem érik el a megfelelő korszerű színvonalat, nem képesek a lakosság valamennyi igényét maradéktalanul kielégíteni. Nagyot fejlődött a kommunális ellátás. Fokozott gondott fordított a tanács'a IV. ötéves tervidőszak lakásépítési előirányzatának teljesítésére. A tervezett 21 ezer 800-nál csaknem 300-zal több lakás épült fel. A lakáselosztás során kiemelten kezelték a munkáscsaládokat. Munkások kapták az állami bérlakások több mint felét, munkáslakás-építési akciók beindítását tervezik a megye nagyobb városaiban. Ugyancsak gondot fordított a megye vezetése a cigánycsaládok lakáshelyzetének javítására, az 1965-től 1975-ig eltelt tíz évben csaknem 2000 cigánycsalád jutott új otthonhoz. Tovább javult a helyzet az ivóvízellátásban, mérsékeltebben a közlekedésben és a szennyvízkezelésben is. A gázellátás javítására a Testvériség gázvezeték igénybevétele kínál jó lehetőséget. A gazdasági fejlődéssel és a vele járó társadalmi változásokkal lépést tartva fejlődött az elmúlt öt év során a megye közoktatása, annak ellátottsága, a lakosság műveltsége, kulturális színvonala. Tovább bővült és korszerűsödött az óvodai hálózat, jelentősen nőtt a férőhelyek száma. Még mindig gondot okoz azonban az egyre'növekvő gyermeknépesség befogadása. Az általános iskolai oktatás szélesen kiépült hálózattal rendelkezik, amely nem felel meg a korszerű követelményeknek. Itt is jelentős a fejlődés, mind a tantermi helyek túlzott — két-három váltásban történő — igénybevételének csökkentésében, mind az egyes iskolák felszereltségének javulásában. A középfokú oktatásban is ért el a megye fejlődést, a felszereltség és a kihasználás magas foka azonban még itt is számos kívánnivalót hagy maga után. Négy év alatt megkétszereződött a felnőttoktatás különböző formáiban résztvevők száma. Tovább javultak a megye kulturális intézményeinek működési feltéíelei, javult a sporttevékenység, a megye ma már kiépült múzeumhálózattal rendelkezik. Kiemelt feladatként kezelte a tanács a lakosság egészségügyi és szociális ellátásának további javítását. A tervidőszak során megépült az új kisvárdai kórház, amely egymagában 332 új ágyat jelentett az összesen létesült 882-ből. Megkezdődött a nyíregyházi megyei kórház rekonstrukciója. Javulás figyelhető meg az orvosellátottságban is, ma már ezer lakosra 12 orvos jut, de még ez a szám is messze alatta marad az országos átlag 22- nek, magas a betöltetlen orvosi állások aránya. Még nagyobb gondot okoz a járóbeteg-ellátás, a szakorvosokban mutatkozó hiány. A fentiekből kitűnik, hogy a megye viszonylagos elmaradottsága, a felszámolására szükséges eszközök, módszerek keresése élő probléma. Ilyen fokú elmaradottságot csak hosszabb távon lehet megszüntetni, és ehhez a megye vezetői Szabolcs-Szatmár valamennyi polgárának segítségét kéri. A kormány elé terjesztett beszámoló hűen szólt az eredményekről. de őszintén vázolta az említett gondokat is. A megye gazdasági dinamizmusa, fejlődésének felgyorsult üteme kedvező feltételeket, alapokat teremt, a további előrehaladáshoz, a gondok felszámolásának napirendre tűzéséhez. A tanács, a megye vezetői rendelkeznek a megfelelő koncepcióval, amely irányt mutat a további teendőkre. Ezeket az elképzeléseket a Minisztertanács elfogadta, és úgy határozott, hogy a megye továbbra is megkülönböztetett támogatást élvez, gazdasága fejlesztéséhez, a lakosság életszínvonalának emelésére irányuló törekvések megvalósításához. A feltételek tehát adottak, most újra a megyén a sor, hogy ki is aknázza azokat. Orbán László Bulgária és Magyarország között A Bulgária és Magyarország közötti kapcsolatok dinamikusan fejlődnek a gépipar területén is, amely mindkét országban döntő jelentőségű az egész népgazdaság további fejlődése szempontjából. A két ország gépiparának gyors fejlődése lehetővé tette 1974-ben az orvosi műszergyártás területén kifejlesztendő gyártáskooperációra vonatkozó bolgár— magyar egyezmény kibővítését. A két ország vállalatai gyártásszakosítási szerződést írtak alá élelmiszeripari gépekre és könnyűipari gépalkatrészekre vonatkozóan is. Kormányközi egyezményt írtak alá az elektronikus számítástechnika területén való együttműködésre. A gépipar területén 12 olyan munkacsoport működik, amely a gyártásszakosítás és kooperáció továbbfejlesztésének feltételeit vizsgálja. A legnagyobb együttműködési lehetősegek az elektronikus számítótechnika, a rádiótechnika, a rádióelektronika, a hidraulika és pneumatika területén lehetségesek. A bolgár—magyar gépipari együttműködés kihat az árucsere-forgalom struktúrájának megjavítására is. 1960-ig a Bulgáriába irányuló magyar exportban a gépipari gyártmányok részaránya 50—70 százalék, a Magyarországra irányuló bolgár exportban pedig 25 százalék volt. Az 1971—1975. időszakra szóló kereskedelmi egyezmény szerint a két ország közötti árucsere-forgalom 70 százalékkal növekszik, ebből a gépipari termékekre már 58,7 százalék esik. A Magyarországra irányuló bolgár export növekedését főleg a gépek és berendezések importja teszi ki. 1974-ben ezek a két ország közötti árucsere-forgalom 56,8 százalékát, 1975-ben pedig várhatóan a 61 százalékát érik el. A Magyarországra irányuló bolgár gépipari export közel 80 százaléka a villamos és motorostargoncák, a villamos dobos futómacskák, az autóakkumulátorok, a fémforgácsoló gépek és szerszámok, az elektronikus számítótechnika, az orvosi műszeripar Békés Sándor: £/0íf bafábet1 élete Szerelik a magyar segítséggel épült devnyal szódagyár központi Irányítót érmét. területén kötött hosszú távú szakosítási és kooperációs szerződések alapján valósul meg. A Magyarországról származó bolgár importban autóbuszok, fémforgácsoló gépek és szerszámok, közétkeztetési berendezések, mezőgazdasági, cipő-és ruhaipari gépek, híradástechnikai berendezések, mozdonyok, elektronikus számítógépek szerepelnék. A gépipari együttműködés újabb formái az 1965- ben létrehozott INTRANSZMAS és AGROMAS magyar—bolgár társaságok, amelyek a szocialista gazdasági integráció első gyakorlati megnyilvánulásai. Az INTRANSZMAS az anyagmozgatás és a raktárgazdálkodás gépesítésének és automatizálásának egy sor problémáját oldja meg a gépipar, a könnyűipar, a kikötők területén és a népgazdaság más ágazataiban. Az AGROMAS magyar— bolgár vállalatból — a Szovjetunió 1969-ben és az NDK 1973-ban történt csatlakozása után — nemzetközi társaság lett. Tevékenysége háromirányú: a zöldség-, gyümölcs- és szőlőtermesztés gépesített művelését szolgáló mezőgazdasági gépek és berendezések előállításában megvalósuló szakosítás és kooperáció; a komplex technológiai vonalak létrehozásával kapcsolatos tudományos-kutató és tervező tevékenység koordinálása; a modellgépek kivitelezése és kölcsönös ki - cserélése. Az AGROMAS keretében az 1971—1975 közötti időszakban 50 mezőgazdasági géptípus szakosítási egyezménye került aláírásra, s ebből Bulgária 11 géptípus, Magyarország pedig 14 géptípus gyártását vállalta. 1973r-ban a bolgár gépipar a paprika és gyümölcs betakarításához új berendezést állított elő, 1974-ben pedig a borszőlő szüretelésére készített kombájn sorozatgyártása indult meg. Több bolgár és magyar intézet és vállalat közvetlen együttműködési kapcsolatot teremtett a műszergyártás fejlesztésére. Az automata rendszerek fejlesztésében a CNIPA és VILATI intézetek az előzetesen elkészített terv alapján fejtenek ki tudományos kutatómunkát. A magyar METRJIPOND gyár és a bolgár Méréstechnikai Tudományos Intézet szintén közös terv alapján működik együtt az ellenőrző mérlegek fejlesztésében. Az erősáramú ipar több bolgár és magyar vállalata működik együtt, összesen 12 téma kidolgozásában. Közvetlen műszaki-tudományos együttműködésre írtak alá megállapodásokat az elektro-vákuumipari, az elektronikus elemek és híradástechnikai készülékek fejlesztésének kérdéseivel foglalkozó megfelelő tudományos-kutató és tervezőintézetek. A közelmúltban, Magyarországon az első elektronikus számítóközpontban üzembe helyezték az EC 1920 típusú bolgár számítógépet, a bolgár energetika óriásánál, a Bobov Dől Hőerőműnél pedig a száraz salakot szállító magyar berendezés lépett működésbe. Dokumentírás 12. Olyant, amilyenekkel az útépítő munkások dolgoznak manapság. A gép pöfögött, s ha nem is volt tökéletes a nyomás, berregtek a réselők... Mentünk is szépen, mígnem valaki összeesett. Mi az atyaúristen van itt? A másik a fejét fájlalta. A harmadik azt mondja: ő kiszáll... De hát miért? Szédültem már ón is, vizes rongyokat kellett az orrunk elé kötni, mert a gép a lyukon át benyomta hozzánk a monoxidot is... Reggel hatkor szálltam le, s másnap éjjel szálltam ki... Minden szakkal ott voltam, s nem engedtem, hogy feladják... Azt mondtam: elkezdtük emberek, megígértük, hát csináljuk ... Aki kiszáll, az többet ide nem jön vissza ... Visszasétáltunk az üzem. hez: rend, tisztaság. Most ez a mecseki szénmedence tanbányája. Srácok jönnek, színes sportszatyrokkal, megnéznek minket, s elviharzanak. Lehet, hogy azt hiszik, tanfelügyelőfélék vagyunk? Molnár mosolyog. — Történtek ám itt vidámabb dolgok is. Egyszer például loptam 300 folyóméter vasúti sínt, s bár mindenki ott járt kelt mellette, nem vette észre senki. — Szívesen meghallgatnám.. . — Anna-akna és Zobók között 1225 méter volt az út teljes hossza, amit több évre terveztek. Mi azt mondtuk: kilenc hónap! Pedig nem volt ez se könnyű munkahely, mint kiderült később. Légcsatorna nélkül mentünk; ha reggel robbantottunk, délelőtt 10 órakor még mindig ott állt a hátunk mögött a füst... De ezt meg lehet előbb-utóbb szokni. Júniusban azonban azt mondja a főmérnök: ne hajtsatok gyerekek, hiába minden, nincs már fent vasúti sín. De a beruházási pénz is elfogyott: jó, ha ebben a hónapban ki tudunk fizetni benneteket... Nem volt ez jó hír persze, de mi már anynyira belehajtottuk magiunkat a 100 méter gondolatába, hogy nem is a bizonytalan ke. reset fájt. Kiszállunk, s látom ám: ott egy kocsi sín — leszállításra várva. Gyerünk a diszpécserhez! Beszélek neki összevissza, a srácok meg közben négykézláb bújva eltolták az ablak elől a kocsit. Levittük az egészet a munkahelyünkre, s elástuk szépen a vágat oldalába. Még fát is hordtunk rá. Szóval az isten se fedezte fel. Másnap már jókor reggel látom: jön, vagy tíz fényes lámpa. A sín egyébként egy másik vállalaté volt, akik egy ereszkét építettek, így aztán fűvel-fával kerestették. Szóval jártakkeltek a fehérruhások, ott is ahol a sín volt a talpuk alatt, de persze nem látták. így aztán Vass Zoltánig jutott a hír, aki nagy mérgében felhívta Diósgyőrt, s új sínt rendelt, mert neki csak egy szavába került... — És a folytatás? — Egy pártértekezleten fel áltam, s elmondtam szépen az egészet. Én loptam el a síneket, elvtársak... De nem kevesebbről, mint arról volt szó: vagy lesz sín, vagy leállunk... — Mire ők? — Pártfegyelmit érdemelnél, Molnár... — De nem kapta meg? — Dicséret lett a vége. (Folytatjuk) Gépipari integráció
