Kelet-Magyarország, 1976. március (33. évfolyam, 52-77. szám)

1976-03-24 / 71. szám

4 kelet-magyarorszäg 1976. március 24. Súlyos harcok Libanonban Képünk egy — sajnos tipikusnak mondható — bejrúti ház­ban készfiit... Hétfőn éjjel Beirutban he­ves ágyútűz hallatszott a kö­zel egy éve taró belháború legsúlyosabb harcot hozó nap. jának betetőzéseként. Egye­dül a szállodanegyedben száz fölé szökött a halálos áldozatok száma, a tüzérségi lövedékek záporesőként hul­lottak a nyugati városrészre. Frangié államfőt támogató jobboldali fegyveresek a vá­ros menti dombokon felállí­tott 155 milliméteres ágyúk­ból árasztották el tűzzel a város muzulmánlakta körze­teit. Napirenden továbbra is főként Frangié lemondásának kérdése szerepelt. Argentína: eÍötts ? A legutóbbi napok esemé­nyei Argentínában tovább szítják a közelgő katonai puocsról szóló híreszteléseket. Nyugati hírügynökségek be­számolnak arról, hogy a fegyveres erők különböző egységeit hétfőn éjszaka a főváros irányába vezényelték át. A Noticias Argentinas hír­­ügynökség közlése szerint a katonai egységek a főváros­tól mintegy ezer kilométerre fekvő Resistencia városában ellenőrzésük alá vettek köz­épületeket, utcákat, hidakat, kórházakat és hírközlő köz-Az AP hírügynökség közli, hogy a három haáerőnem pa­rancsnokainak hétfőn dél­utáni találkozóján, katonai körökből származó értesülé­sek szerint, egy háromtagú katonai junta létrehozásáról volt szó, melynek vezetője a kommunistaellenességéről is­mert Jorge Videla, az argen­tin fegyveres erők parancs­noka lenne. A katonai vezetők megbe­szélését követően Buenos Airesben Isabel Peron elnök négyórás eszmecserét tartott BERLIN Kedden ün­nepli 70. szüle­tésnapját Lea Grundig festő­­művésznő és grafikusnő, az NDK Hazafias Érdemrendjé­nek, Nemzeti Díjának és egyéb magas kitüntetéseinek birtokosa. A művésznőt szü­letésnapja alkalmából táv­iratban üdvözölte Erich Ho­­necker, az NSZEP KB első titkára, Willi Stoph, az NDK államtanácsának elnöke és Horst Sindermann, a minisz­tertanács elnöke. WASHINGTON Az amerikai képviselőház hétfőn 25 mil­lió dolláros se­gélyt szavazott meg a földren­gés sújtotta Guatemala szá­mára. A febru­ár 4-i termé­szeti katasztrófában — becs­lések szerint — huszonkét­­ezer ember vesztette életét, hetvennégyezer megsebesült és egymillió vált hajléktalan­ná. PÁRIZS Jacques Ghi. rác francia mi­niszterelnök hétfőn este há­romnapos líbi­ai látogatásáról visszaérkezett Párizsba. A megbeszélé­sekről kiadott közös közlemény szerint pontokat, az AP hírügynök­ség néhány tiszttől szerzett értesülésre hivatkozva jelenti, hogy kulcsfontosságú harcko­csizó és tengerészeti egységek készek egy esetleges hata­lomátvételre. a kormány tagjaival, a jusz­­ticialista párt és a peronista szakszervezeti mozgalom ve­zetőivel, valamint az argen­tin parlament két házának elnökével. Giscard d’Estaing francia ál­lamfő elfogadta Kadhafi, a Líbiai Forradalmi Parancs­nokság Tanácsa elnökének meghívását. A látogatás idő­pontját később rögzítik. — Sebaj! Behozzuk... biztatta a brigádot Molnár. — Annál jobban haladunk aztán. Ismét átgondolt mindent, mint parancsnok harc közben. Mindenekelőtt a fúrást akarta gyorsítani és egyszerűsíteni. Megváltoz­tatta a gyutacsok sorrendjét és fordítva robbantott...” ia — Hát persze, őket ismer­tem. Együtt dolgoztam több­ségükkel a régi csapaton, ahonnan kiemeltek. Akiket nem ismertem közelebbről, azokat többnyire Póra Jenő üzemvezető javasolt, aki a legtöbbet tette értünk. — ön mit mondott nekik? — Világosan megmondtam, mi a célom. Megmutattam a rajzokat ami a lényeg volt. Ciklikusan kell dolgozni — ezt akartam, hogy megértsék. — ígért valamit...? — Mit ígértem volna? — Például pénzt. — Nem kellett azt ígérni, tudták: ha többet dolgozunk, többet kell kapnunk. Ez egyébként nem ment mindig 6imán. — Vissza tud emlékezni arra a napra, amikor elkezd­ték? — Egy hétfői napon kezd­tük a munkát. Anna-aknán, a főszállító vágatot építet­tük. De előtte, vasárnap éj­jel, még az aknában dolgoz­tunk, nekünk kellett rendbe hozni a padozatot... Nézegetjük a korabeli fény­képeket, ujságkivágásokat. A fényképeken egyszerű, vidám emberek nevetnek a lencsé­be, kicsit lomposak, kicsit esetlenek. Na, de inkább la­pozzunk bele egy féltve őr­zött könyvbe. „A döntő év ifjai.” Riportok Sztálinvá­­rosból. Komlóról, Inotáról. Mezőtúrról, Diósgyőrről. „Molnár István a fiatalok javát válogatta a feltárási csapatba és néhány tapasz­taltabb, harmincon felüli vá­járt. A három műszakban összesen tizenhármán dol­goztak. A csatát az első har­mad kezdte. A rohamcsapat ugyancsak felkészült. Három sztahanovista vájár állt a sor­ba. Molnár István és két régi harcostársa: Tóbiás Ferenc és Sinkovits Gábor. Az első napokban munka­helyet kellett teremteni em­bernek és gépnek. Először csak maguknak, utána nyom­ban a rakodóknak. Tejfehér ködben törtek előre, szűz kőzetben. Kézzel rakodtak. Mindent tüzetesen átnéz­tek, csak a fúrókalapácsot nem vizsgálták át alaposan. Bíztak elődeikben, nem is gondoltak arra, hogy rossz lehet. Tévedtek, a szerszá­mot ki kellett cserélni. Fél napot vesztettek. — Tényleg ez történt? 1— Nem éppen szakszerű leírás, de a lényeg valahol itt van. A robbantólyukat spe­ciálisan helyeztük el, ezál­tal nőtt a robbantás hatása, a*i egy részt a leválasztott kőzet mennyiségének növe­kedését jelentette, másrészt ez a kőzet lövés után úgy he­lyezkedett el, hogy könnyebb volt a felrakása, s módot adott közben más munkák elvégzésére is. — Tehát nem volt egy perc megállás sem. — Minden azon múlott, ki tudjuk-e küszöbölni a holt­időket... Babits András A komlói kő­szénbányászat története cí­mű munkájában jelentős te­ret szentel a 100 méteres mozgalom elemzésének, s miközben megállapítja „A mazgalom jelentőségét fő­képpen a bányák egyenletes termelésével kapcsolatban kell keresnünk”. (Folytatjuk) A Bolgár és a Magyar Népköztársaság A fényképezőgép lencséje is mutatja: a szófiai új vásárcsarnokban a tágas, gazdag áruválasztékot kínáló szupermarketet. gazdasági kapcsolatainak fejlődése két ország közötti gazdasági kapcso­latok nem mai ke­letűek; döntő for­dulatot ezen a területen mind a bolgár, mind a ma­gyar nép számára a felsza­badulás hozott. Az eltelt három évtized alatt a két testvéri nép mélyreható forradalmi vál. tozásokat valósított meg a társadalmi élet minden te­rületén, korszerű nagyipart és fejlett mezőgazdaságot hozott létre. Mind a bolgár, mind a Magyar Népköztársaságban a népgazdaság gyors ütemben fejlődik. Újabb ipari ágazatokat fejleszte­nek ki, korszerűbb techno­lógiákat alkalmaznak, a mezőgazdaság területén pe­dig a gépek és a modern agrotechnika mind köny­­nyebbé és eredményesebbé teszik a mezőgazdasági dol­gozók munkáját. Mind a két országban a termelőerők gyors fejlesz­tése létrehozta a kölcsönös kapcsolatok kiszélesítéséhez és elmélyítéséhez szükséges anyagi előfeltételeket. A gazdasági együttműkö­désre pozitív hatással van a szocialista nemzetközi munkamegosztás, amelyet a Kölcsönös Gazdasági Segít­ség Tanácsa keretében va­lósítunk meg; a Bolgár— Magyar Gazdasági és Mű­szaki-Tudományos Bizott­ság létrehozása pedig erő. teljesen fellendítette a két­oldalú gazdasági kapcsola­tokat. 1966—1970 között a Bol­gár és a Magyar Népköz­­társaság közötti kölcsönös szállítások több mint 80%­­kal növekedtek az 1961— 1965-ös évi árucsere-forga­lommal szemben. Az 1971— 1975. évekre szóló hosz­­szú lejáratú kereskedelmi egyezmény, az 1966—1970- es években realizált árucse­re-forgalommal szemben, kb. 65%-os emelkedést irányzott elő. A Bolgár Népköztársaság szerszámgépeket, anyag­­mozgató gépeket és beren­dezéseket, az erős- és a gyengeáramú ipar termé­keit, az elektronikus számí­tógéptechnika, a műszer­ipar gyártmányait, vagono­kat, mezőgazdasági gépe. két. üvegházakat, fémeket, vegyszereket, dohányt, ci­garettát, különböző konzer­­veket, gyógyszereket és közfogyasztási cikkeket szállít Magyarországnak. Ezzel szemben a Magyar Népköztársaság szerszám­gépeket, híradástechnikai berendezéseket, elektroni­kus számítógépeket, az erős- és a gyengeáramú ipar termékeit, orvosi mű­szereket és készülékeket, a műszeripar gyártmányait, vasúti és közúti gépjármű­veket, fémeket, vegyszere­ket. gyógyszereket és közfo­gyasztási cikkeket szállít Bulgáriának. A két ország közötti áru­csere-forgalmat a gépipari termékek részarányának fokozatos emelkedése jel­lemzi. Az utóbbi években ez az arány az árucsere-for­galom összvolumenében meghaladta az 50%-ot. Je­lentősen megnövekedett a közfogyasztási cikkek köl­csönös szállítása is, ami mindkét országban azon tö­rekvések eredménye, hogy mind teljesebb mértékben kielégítsék a dolgozók nö­vekvő igényeit. A kölcsönös árucsere-for­galom eddig elért szintje természetesen nem merítet­te-ki a két ország lehetősé­geit. A két ország népgaz­daságának gyors ütemű fejlődése előfeltétele a köl­csönös áruszállítások fel­emelésének, s ehhez hozzá­járul a két- és több oldalú gyártásszakosítás és koope­ráció további fejlesztése az ipar különböző ágazataiban. A Bolgár—Magyar Gazda­sági és Műszaki-Tudomá­nyos Együttműködési Bi­zottság vonalán ennek ér­dekében már konkrét in­tézkedések történtek. Pozi­tív kihatással lesznek az állami tervhivatalok közöt­ti, az 1976—1980 éves idő­szakra vonatkozó konzultá­ciók is. A gépipar és a vegyipar termelésében elért sikerek, a gyártmányfejlesztések és a megvásárolt licencek in­dokolttá teszik azt a meg­győződésünket, hogy döntő­en megnövelhető a szer­számgépek, az anyagmoz­gató eszközök, az elektron!, kus számítótechnika termé­keinek, az erős- és gyenge­áramú ipar, a műszeripar termékeinek kölcsönös szál­lítása. A szocialista nemzetközi munkamegosztás, a két or­szág közötti hagyományos kereskedelmi kapcsolatok, valamint Bulgária és Ma­gyarország különböző nép­­gazdasági ágazataiban ki­fejlesztett új termékek alapján kedvező feltételek keletkeznek az erősáramú ipar, a műszeripar, az elektronikus számítótech­nika, a fekete- és színes­fémkohászat, a könnyű- és vegyipar területén együtt­működési, gyártásszakosítá­si és kooperációs megálla­podások létrehozására. Ez­zel a két ország gazdasági kapcsolatainak erősítése, valamint az árucsere-forga­lom még gyorsabb kifej­lesztése érhető el. Todor Zsivkovnak, a Bolgár Népköztársaság ál­lamtanácsa elnökének, a Bolgár Kommunista Párt első titkárának a Magyar Népköztársaságban 1973. decemberében tett látogatá­sa, valamint Sztanko Todo. rov és Fock Jenő, a két or­szág minisztertanácsainak elnökei között 1974. augusz­tusában Szófiában tartott megbeszélések újabb nagy lépést jelentenek a két or­szág kapcsolatainak fejlődé­sében, s hozzájárulnak a szocialista gazdasági integ­ráció továbbfejlesztéséhez. Az eddig elért eredmé­nyek, viszonyaink jellege és KGST-ben való tagságunkból eredő előnyök szilárd biz­tosítékát képezik a Magyar és a Bolgár Népköztársaság közötti gazdasági kapcsola­tok további fejlődésének. K. Kounov külkereskedelmi miniszterhelyettes

Next

/
Oldalképek
Tartalom