Kelet-Magyarország, 1976. március (33. évfolyam, 52-77. szám)
1976-03-21 / 69. szám
1976. március 21. KELET-MAGYARORSZÁG 3 TIZENKILENC ÜZENETE Egyedül akart vezetni------------------------ Gondok után A kisvárdai Vulkán a csőd szélén állt, az emberek hangulata mélyponton volt. A termelés döcögött, az elmaradás már meghaladta a 33 millió forintot és az Európa-szerte korszerűnek ítélt berendezés is csak 38 százalékra teljesítette tervét. Mikor lesz már vége, mikor lesz itt rend? — kérdezgették egymástól, a párt- és szakszervezeti vezetőktől a dolgozók, de a választ senki nem tudta megadni. Aztán „csoda” történt: az igazgató beteg lett és abban a hónapban — először 1975-ben — sikerült a tervet teljesíteni! a kisvárdai Vulkánban 1918—19-foen bonyolult és ellentmondásos körülmények közepette forradalom zajlott le Magyarországon. A hazai események szerves részét alkották a Közép- és Kelet-Európa országaiban forrpontig jutott nemzeti és társadalmi erjedésnek. A 19. századi polgári forradalom adott megoldásának, a nemzeti-nemzetiségi kérdést sok nemzetiségű dinasztikus birodalmakba szorító megoldatlanságának és a kifejlődött imperializmusnak ellentmondásai jelentették azokat a fogódzókat, amelyek körül a változások ígéretét hordozó erők és az ellentétek kialakultak. S Oroszország mellett Magyarország vállalta a megoldások útját a legkövetkezetesébben, ha végső soron akkor nem is sikeresen. A hazai forradalmi folyamatok csúcspontja, felszabadulás előtti nemzeti és munkásmozgalmi történetünk vitathatatlanul legfényesebb időszaka volt az 1919. március 211-ével kezdődő 133 nap. Magyarország ezeréves történetében először fordult elő, hogy a dolgozó nép kezébe vette a haza irányításának gyeplőjét, megkísérelte a kizsákmányolás és osztálynélküli társadalom építését a Duna —Tisza vidékén. A Tanácsköztársaság kikiáltásával Magyarország a társadalmi haladás, a világforradalmi folyamat élvonalába került, és biztosította magának a nemzetközi proletariátus, a fiatal szovjet köztársaságok rokonszenvét és szövetségét. S viszonzásul — már puszta létével — támogatta azok élet-halál harcát, meglazította a Szovjetörszág köré szerveződő hírhedt „egészségügyi övezetet”. A Tanácsiköztársaság története — intézkedései, harcai, eredményei és hibái — iskolai tananyaggá historizálódtak napjainkra. Tanulsága, példája azonban eleven, a nemzetközi munkásmozgalom és a magyar szocialista államvezetés, pártpolitika fegyvertárának fontos kellékei közé tartozik. A magyar kommün története ugyanis napjainkban is aktuális problémák sorára hívja fel a figyelmet. Mindenekelőtt a nemzeti és nemzetközi folyamatok elválaszthatatlan összefüggéseire. A belső hazai fejlődés és a korabeli Világtörténelmi tendenciák találkozása és egymásra utaltsága tette lehetővé a Tanácsköztársaság győzelmét, harcainak és törekvéseinek kezdeti lelkesítő sikerét. Ugyanakkor a Tanácsköztársaság példája figyelmeztet a hatalom jellegének döntő fontosságára, a proletárdiktatúrának — mint proletárdemokráciának, a legfejlettebb demokráciának — következetes és megalkuvásmentes vállalására. És nem utolsósorban példájával olyan szövetségi politika vállalására és végigvitelére üzen, amely az össztársadalmi érdek, mondjuk ki: nemzeti érdek, amely a munkásosztály vezető szerepének elsődlegessége és érvényesítése meUett, a lehetséges szövetségesek és útitársak igényeit és érdekeit is figyelembe veszi, a hatalom és a szocialista építés szolgálatába állítja. Az első magyar proletárdiktatúrát az ellenforradalmi túlerő leverte. Ezzel ideiglenesen megszakadt az 1918 októberében elindult és 1919 tavaszára a proletárdiktatúrába torkolló forradalmi fejlődés. A folyamat méltó örököseiként és továbbfejlesztőiként napjainkban váltjuk valóra —egyre gazdagodó eszmei és politikai fegyvertárral — az elődök fényes elképzelését. A gondok okai évekre nyúlnak vissza. Talán az volt a kezdet, amikor az öntödei Vállalat új vezetőket nevezett ki a kisvárdai gyár élére. Gábor Lajos igazgató szinte az első perctől csak egyedül akarta vezetni, irányítani az évente negyedmilliárd értéket termelő gyárat. Igaz, időnként megtartották a termelési tanácskozásokat, a vezetői megbeszéléseket, az üzemi négyszög üléseit is, ám az itt elhangzott javaslatokból aligha valósulhatott meg valami. Ha a főmérnök hozott egy intézkedést, az igazgató nyomban megváltoztatta, ha a közöség akart valamit, elutasítás volt rá a válasz. Kiásta a csatabárdot... Az ellentétek, az ezekből származó feszültség 1975-ben hágott tetőpontjára. Hozzájárult ehhez, hogy a pártszervezet élére egy mérnökember, Onda Antal került, aki nem csak az ellentétek feloldását, hanem — mint szakember — a termelés jobb megszervezését is feladatának tartotta. Ettől kezdve az igazgató nemcsak a főmérnökkel, hanem a pártszervezettél,* a * pártvezetőséggel szemben is kiásta a csatabárdot és egyetlen javaslatukat sem fogadta el. Márciusban aztán komolyabbra fordult a dolog: a pártvezetőség kénytelen volt határozatot hozni a 360 fős szürkeöntöde vezetőjének leváltásáról, mert alkalmatlannak tartotta a vezetésre, de az igazgató korábban semmit nem tett ellene. A kollektíva rövid időn belül bizonyította a határozat helyességét, az üzem mindjárt az első hónapban 101,3 százalékra teljesítette a tervét. Komoly bajok voltak a beruházásokkal is. Ám a pártvezetőség hiába mondta ki az osztályvezető alkalmatlanságát — korábban a pártból is ki kellett zárni —, itt sem történt változás. A pártvezetőség ötnapos határidőt szabott a határozat végrehajtására. Az igazgató nem reklamált, de a végrehajtás most is elmaradt. A pártvezetőség a városi pártbizottság segítségét kérte, mert az igazgató a pártbizottság hatásköréhez tartozott. A pártbizottság segített: ez az ügy megoldódott, de a helyzet alapvetően nem változott. Pedig Gábor Lajos ígéretet tett, hogy változtat magatartásán. Drága gép parlagon Az ellentétek, a felemás intézkedések elsősorban __ a termelésre voltak kedvezőtlen hatással. Igaz, hozzájárult ehhez egy másik ügy is, aminek említése még évek múlva is hihetetlennek fog tűnni gazdasági szakemberek előtt. Ez pedig a Disematic. A Disematic — egy korszerű öntőberendezés — még 1970-ben érkezett meg Kisvárdára. Csaknem négy évig állt az udvaron, míg végül 1974. november 22-én felavatták. A 70 millió forint értékű berendezést dollárért vették, s amikor négy évvel később felavatták, nem azt termelték rajta, amit tulajdonképpen kellett volna. Temperöntés volt az eredeti feladata, de az igazgató féktuskók gyártását rendelte el. A gép ezért, s mert a négy év nem volt elég (?) a felkészülésre, többet állt, mint működött, ha pedig termelt, akkor több volt a selejt, mint az eladható termék mennyisége. Tavaly 42,7 millió lett volna a Disematic terve, ám ezt 38 százalékra teljesítette: 16 és fél milliót termelt. A termékek nagy részében hol több, hol kevesebb volt a foszfor a megengedettnél, a kiszolgálórendszerek nem haladtak együtt a gép tudásával. Tették pedig ezt a kisvárdai gyárban épp abban az évben, amikor a termelékenység, a gépek hatékonyabb kihasználása, az emberek alkotókedvének kibontakoztakoztatása lett volna a termelés elengedhetetlen feltétele. Miniszteri biztos érkezik Mit tudott mindezekről a vállalat központja? Csaknem mindent, hiszen a párttitkár, a szakszervezeti titkár több alkalommal is beszámolt mindenről, de hogy baj van, azt a termelés alakulásából is látniuk kellett. Sokáig ennek ellenére sem történt semmi. Amikor már nem tudtak kibújni az intézkedések elől, fegyelmi vizsgálat indult a három vezető ellen. A vizsgálatot a központ folytatta le, aztán minden maradt a régiben. A pártvezetőség és a szakszervezeti vezetőség ezután a megyei pártbizottság segítségét kérte, mert a vezetők közötti ellentét kibékíthetetlenné vált. A megyei pártbizottság egy brigádvizsgálatot indított, amely tarthatatlannak ítélte a helyzetet, a szakmai vizsgálathoz pedig a Kohó- és Gépipari Minisztérium segítségét kérték. A vizsgálat nyomán miniszteri biztost állítottak ideiglenesen a gyár élére. Az intézkedést megelőzően azonban még történt valami. Gábor Lajos a volt párttitkárral és egy másik munkatársával megvertek egy kisvárdai embert. A közvélemény úgy tartja: tévedésből kapott ki a sértett, mert összetévesztették az igazgató akarata ellenére megválasztott új szakszervezeti titkárral. A verekedés után Gábor Lajos 1975. december 2-től táppénzre ment és a gyár ebben a hónapban teljesítette havi tervét. Januárban megérkezett a miniszteri biztos és ekkor már a múlt évihez képest felemelt tervet — a tavaly teljesítettet 22 százalékkal növelték — több, mint egymillióval túlteljesítették, a februári termelés is jól sikerült: 101 százalék lett. A Disematic termel. Megszűnt a foszforingadozás, a tavalyi hatalmas selejtszázalék a minimálisra csökkent. A közösség ereje Meichlin Mátyás miniszteri biztos mondja: „Húsz évvel ezelőtt a temperöntést is én telepítettem Kisvárdára. Sokan kétkedve fogadták, ám az itteni emberek bizonyítottak. Most ez érvényes a Disematicra is. Megfelelő felkészítés után úrrá lesznek a világon is élenjáró technikán. De azt valamennyi vezetőnek tudomásul kell venni, hogy a dolgozók nélkül, vagy akaratuk ellenére semmit nem lehet megoldani. Tavaly 1510 órát termelt a Disa, most ennél az első negyedévben többet teljesít. Amikor idejöttem, az emberek segítségét kértem és mindent megkapok. Egymás után érkeztek a javaslatok, egymás után mondták el az emberek véleményeiket. Ezt előbb is megtették volna, csak kérdezni kellett volna őket. Pedig azóta normát is rendeztünk, de ezt is velük egyetértésben. Sehol nem mondták, hogy ezt nem lehet megcsinálni. A lelkesedést, a munkát természetesen honoráljuk is: közvetlen vezetőik lehetőséget kaptak a jutalmazásra, a tervteljesítés alapján pedig lehetőség nyílik a béremelésre is. Csoda tehát nincs, csak egyetértés, közös törekvés vezetőkkel és dolgozókkal egyaránt. ★ Horváth Ferenc vezérigazgató Gábor Lajost felmentette az igazgatói teendők ellátása alól. A felmentéshez a párt városi végrehajtó bizottsága hozzájárult. Ez lehetne tulajdonképpen az írás és a gyár gondokkal teli éveinek vége. Am ilyenkor az emberben akaratlanul is felvetődik néhány kérdés. Az például, hogy miért kell hosszú évekig halogatni egy sürgős megoldást követelő intézkedést? Miért kell megvárni, míg végsőkig kiéleződnek az ellentétek; miért nem veszik komolyan egy gyáregység dolgozóinak, kommunistáinak feltelősséggel tett jelzéseit és egyáltalán: miért engedheti meg magának bármelyik vállalat, hogy a személyi ellentétek a termelés rovására menjenek, hogy drágán vett gépei kihasználatlanul álljanak, amikor a hatékony gazdálkodás előrehaladásunk alapvető feltételévé vált. Intő a példa . • • Balogh József Képviselőkkel a parlamentben Két új törvényt alkotott a tavaszi ülésszakon az országgyűlés. A Szabolcs-Szatmár megyei képviselőktől kért véleményeket munkatársunk a parlamenti vita szüneteiben. — Éppen egy évvel ezelőtt hangzott el a pártkongresszuson, hogy a hadsereg fokozottabban vegyen részt az ifjúság nevelésében — mondta Spisák András, a 18. számú választókerület képviselője. — Ügy vélem, az a törvénytervezet, amelyet most tárgyal az országgyűlés, megfelel ennek a követelménynek. Jó volt hallani, hogy tovább javítják a hadseregben szolgálatot teljesítők körülményeit. A mi járásunkban elsősorban a határőrséghez bevonult fiatalok helytállásáról, életkörülményeiről vannak közvetlen ismereteink. Azt tapasztaljuk, hogy a szolgálat hibátlan ellátását is befolyásolja az elhelyezés, ellátás minősége. Jó példa erre a magyar—szovjet határon lévő Barátság őrs, amely magyar és szovjet katonafiatalok közreműködésével épült. Megnyugtató, hogy fiaink ilyen és ehhez hasonló körülmények között teljesítik az egész embert, férfias helytállást kívánó szolgálatot. Jeszenszki Gábor, az 1. számú választókerület képviselője felszólalásának tekintélyes részében a fiatalok katonai szolgálatra történő felkészítésével- foglalkozott, s több javaslatot is tett. Ezekről kérdeztük. — A gondot az jelenti — mondta a képviselő —, hogy a katonai szolgálatra behívható sorköteles fiatalok egy részének fizikai állóképessége gyenge. Javaslatomban arra hívtam fel a figyelmet, hogy a tömegsportot jobban meg kell becsülni, s meg kellene fontolni, hogy legyen a tömegsportért felelős szerv, vagy személy, mert most a sok gazda közt — sajnos — köny. nyen elvész a tömegsport... Nagy érdeklődést váltott ki a képviselők között az embéri környezet védelméről szóló törvény tervezete. Megyénkből Gáspár Istvánná, a 15. számú választókerület képviselője készült hozzászólással, amelyet írásban nyújtott be. — Sok oldalról közelíthetnénk meg a környezetvédelmet, de a legfontosabb: a jelenlegi helyzet sehol se romolhasson — hívta fel a figyelmet a szabolcsi képviselő. Balogh Katalin, a 8. számú választókerület képviselője pedagógus. — Azt hiszem, mindenki egyetért azzal, hogy az emberi környezet védelmére nevelést nem lehet elég korán kezdeni. Nagyon érdekes volt például a mi iskolánkban, amikor meghirdettük a „Tiszta, rendes osztály” versenyt, nem csak az osztályok, az iskola udvara, annak környéke lett rendezettebb. A gyerekek iskolába jövet, a különböző rendezvényeken is jobban vigyáztak, később szívesebben indultak fásítani a szebb községért szervezett mozgalomban. Szerintem a legfontosabb — mondta a képviselőnő —, hogy a környezet védelme érdekében indított mozgalmakban az is segítsen, akinek nem írja elő jogszabály, akiknek nem közvetlen kötelessége. Szabó Béla, a 6. számú választókerület képviselője a termelőszövetkezetek szem-: pontjából közelítette meg a törvény egyik részletét. — Amióta a mezőgazdaságban rendkívül sokféle vegyszert használunk, egyre többször kerül szóba a körültekintő munka fontossága, s az, hogy speciális szakemberekre mindinkább szükség van. Növényvédő üzemmérnököket azonban az országban csak Keszthelyen képeznek, s közülük nagyon kevesen jönnek vissza a Tiszántúlra, a mi megyénkbe. A mérnöki szaktudás nemcsak a szorosan vett növényvédelmi munkához, hanem a szakmunkásképzéshez és a vegyszerekkel foglalkozók oktatásához is'nagyon fontos. Meg kellene vizsgálni annak lehetőségét, hogy a Nyíregyházi Mezőgazdasági Főiskolán hogyan lehetne bevezetni a növényvédelmi üzemmérnök, képzést, ami egyébként jól kapcsolódna a mostani profilhoz. Szabó Gusztáv, a 12. számú választókerület képviselője a szakosított állattenyésztési telepekről a következőket mondta: amióta működnek ilyen nagy telépek, mindig téma az onnan kijövő vegyszeres folyadék, a szennyvíz elhelyezése — ez már olyan szintű probléma, amely közvetlenül kapcsolódik a környezetvédelmi törvényhez. De a tervezőknek is többet kellene tenni. Nemcsak azért, hogy a sok millió forint értékű derítőket tervezzék be (ezekre sajnos most nincs saját erő, a támogatásokra sem lehet alapozni), hanem azért is, hogy a telepek közlekedő útjainak, pangó vizeinek problémáit is oldják meg. Többet kell tenni a hagyományos állattenyésztési telepek fásításának, füvesítésének megoldásáért is. — A mi községeink mindegyike közel van folyóvizekhez, tehát lakosságunk közvetlenül is érzékeli annak tisztaságát, vagy a szennyezettség miatti gondokat — mondta Széles Lajos, a 19. számú választókerület képviselője. — Mi évek óta igyekszünk mindent megtenni, hogy a lakosság tartsa tiszteletben a folyók tisztaságát, ügyeljenek arra, hiszen a jobb gazdálkodáshoz ez alapvetően hozzájárul. Most a Tisza—Szamos-közi erdőtelepítés, fásítás koncepciójában megfogalmazottak következetes megvalósításával szeretnénk még többet tenni a környezet védelméért, s ez véleményem szerint a most elfogadott törvény szellemé-? nek is jól megfelel. Gulyás Emilné dr., a 20. számú választókerület képviselője elmondta: — A környezetvédelemről a Parlamentben elhangzottak is megerősítenek abban, hogy a népfrantmozgalom jó úton jár, amikor a megye településeinek szépítését, virágosítását, parkosítását, fásításátfelkarolja. Elismeréssel kell szólni mindazokról, akik a negyedik ötéves tervben elért 600 millió forint értékű társadalmi munka résztvevői voltak. Jól megfelelnek a környezetvédelemről alkotott törvény szellemének azok a mozgalmak is, amelyeket „Egy nap településéinkért” címmel szerveznek. Elmondhatom, hogy a most megvá? lasztott népfrontbizottságok is programjuknak tekintik a településszépítést, lényegében az ember környezetének — ahol élünk, dolgozunk — szépítését. Marik Sándor
