Kelet-Magyarország, 1976. március (33. évfolyam, 52-77. szám)

1976-03-18 / 66. szám

4 KELET-MAG YARORSZÁG 1976. március 18. Tovább tart a libanoni válság Fegyveres harcok, 43 halott A folytatódó libanoni fegy­veres összecsapások kedden további áldozatokat követel­tek: 43 ember életét vesztette és több mint 100 megsebe­sült. Folytatódnak a libanoni válság megoldására irányuló politikai erőfeszítések is. A tárgyalások központja az utóbbi 24 órában egyértel­műen Damaszkuszba tevődött át. Asszad szíriai elnök a Pa­lesztinái Felszabadítási Szer­vezet több vezetőjének je­lenlétében kedden este Jász­­szer Arafattal, a PFSZ vég­rehajtó bizottságának elnö­kével tárgyalt. Hivatalos for­rásokból származó közlés sze­rint a két államférfi a Liba­noni helyzetet áttekintő meg­beszéléssel „a válság leküz­dését célzó erőfeszítések ösz­­szehanigolását” kívánta meg­valósítani. A szíriai főváros­ban tárgyalnak vezető liba­noni katonatisztek is. A libanoni válság politikai megoldását illető derűlátását hangoztatta a jobboldali fa­­langista párt Damaszkusz­­ban tárgyaló küldöttségének vezetője, Karim Pakraduni. Kijelentette, hogy a megbe­széléseken a szíriai tárgyaló partnerektől közvetítő külde­tésük haladéktalan felújítá­sát kérte. Jövő csütörtökön döntenek Wilson utódjáról A londoni sajtó Callaghan angol külügyminisztert tart­ja legesélyesebbnek arra, hogy a munkáspárt parla­menti képviselői megválasz­­szák a párt elnökévé és a kormány vezetőjévé. A 317 képviselő a jövő héten csü­törtökön szavaz: akkor dől el, ki követi Wilsont a „trónon”. Callaghan mellett (63 éves) esélyesnek tartják még Hea­ley pénzügyminisztert (58 éves) és Jenkinst 155 éves). A három fő jelöltön kívül idá­ig négy másik politikus is benyújtotta igényét a vezető posztokra. A jelöltek listáját hétfőn zárják le. Ha a csütörtöki szavazáson egyetlen személy sem kapja meg a szükséges 159 szavaza­tot, úgy a szavazást március 30-án megismétlik. Wilson lemondásával kap­csolatosan nyilatkozatot tett közzé a kommunista párt, amelyben rámutat, hogy a kormányfő döntése nem old meg semmit és aligha várha­tó, hogy a munkáspárt és a kormány új vezetője hatéko­nyabb politikát lesz képes folytatni az Angliát sújtó gazdasági nehézségek megol­dása érdekében. A Gorkijban működő radio­­fizikai kutató­­intézet munka­társai V. A. Zverev profesz­­szor, a fizikai és matematikai tudományok doktora vezeté­sével új, rendkívül haté­kony berendezést kísérletez­tek ki, amely nagy segítséget nyújt az orvosoknak a szív­­betegségek felismerésében és gyógyításában. Az ultrahang­gal működő kardiográf — „Uzkar” — csaknem 40 féle szívbetegség tüneteit mutat­ja ki, míg a hagyományos vizsgálati berendezések — az EKG és a röntgen — csak 7—8 betegséget. Az „Uzkar” működésének alapja, hogy a szervezetbe besugárzott ultrahang külön­böző módon verődik vissza a szív különféle részeiről. A visszaverődő jeleket felerősí­tik, televíziós képernyőre ve­títik, és tetszés szerint fény­­képfelvételt is készíthetnek MOSZKVA Szadat döntése sérti róla. PÁRIZS az arab egység érdekeit Az arab sajtó részletesen kommentálja az egyiptomi nemzetgyűlésnek azt a dön­tését, hogy egyoldalúan fel­bontja a Szovjetunióval meg­kötött barátsági és együttmű­ködési szerződést. A szíriai sajtó és rádió szerint Szadat­­nak ez a lépése nemcsak Egyiptom nemzeti érdekei, hanem az arab egység szem­pontjából is elhamarkodott és súlyos következményekkel járó lépés. Az Al-Baath című lap Szadat nemzetgyűlési be­szédét kommentálva, meg­állapítja, hogy az bőven tar­talmazott rágalmakat és rosszindulatú kirohanásokat azok ellen akik minden esz­közzel elősegítik az arab szo­lidaritás megszilárdulását. „Szadat — írja az Al-Baath — összefogott e kérdésben az izraeli ellenséggel és . új ba­rátjával, az Egyesült Álla­mokkal, semmibevéve a megszállt arab területek helyzetét”. A damaszkuszi rádió hang­súlyozta: „az egyiptomi re­zsim vezetője felmagasztalta az Izraellel megkötött leg­utóbbi Sinai-egyezményt, és figyelmen kívül hagyta azt a tényt, hogy ez az egyez­mény teljesen megfelel Izrael érdekeinek és agresszív el­gondolásainak .. Az arab sajtó számos or­gánuma emlékeztét arra, hogy a Szovjetunió gyakorla­ti tevékenységében mindent megtesz az arab államok és népek összefogásának előse­gítésére, az agresszió elleni harcban való egységük meg­erősítésére. A baloldal újabb előretö­rését jelző já­rási választá­sok után ez a hét a sorozatos tüntetések és sztrájkok je­gyében áll Franciaország­ban. Hétfőn a párizsi metró dolgozói sztrájkoltak, kedden a diákok tüntettek a főváros­ban és vidéken a közoktatás demokratizálásáért. Szerdán országos akciónapot rendez­tek a fémipar dolgozói bé­reik emelését követelve. Szerdán háromnapos rész­leges sztrájkot kezdtek a vasutasok is, akik ugyancsak béremelést követelnek. Csü­törtökön az építőipar dolgo­zói sztrájkolnak. Békés Sándor: baeébee élete Dokumentírás tudtuk, mi következik: mondjatok valami szép, ro­mantikus dolgot, gyerekek...! A bányába nem szeretett le­menni, de a szép története­ket annál inkább szerette. Ott volt Ambrus Jenő is, a városi pártbizottság titkára. „Mit lehet itt mondani, ro­mantikusát te Emil?” — 6. — Hogy él önben az ak­kori Komló emléke? — Komlónak sok arca volt. Ekkoriban került napirend­re a vasmű építése: Komló és Sztálinváros neve össze­forrt. Nekünk kellett bizto­sítani a szenet, kokszot — jött tehát az ember, a gép, a pénz. Úgy éreztük, egy ha­talmas ütközet első vonalá­ban harcolunk. Nem tudtunk elfáradni. Aztán volt egy másik arca is Komlónak, természetesen, ez a kocsmák, italboltok világa. Ez nagyon sok gondot okozott nekünk. Mit mondjak? A városi DISZ- titkár úgy aludt el mellet­tem a legényszállón minden este, hogy kitette az éjjeli­­szekrényre a csőre töltött pisztolyt... — Komló azt a feladatot kapta ekkor, hogy érje el az 500 vagonos napi terme­lést. — Igen, pontosan erről volt szó, s ezzel függött össze a mi kísérletünk is. Mert a széntermelés fokozásának a feltárás ütemének növelése volt az előfeltétele. Úgy érez­tem, itt az alkalom. Megsza­badulhatok az íróasztaltól, s megmutathatom, mit tudok. — Konkrétan hogy tör­tént? Mi volt a 100 méteres mozgalom ötletének szülő­je? — Természetesen a legfon­tosabb ebben a tekintetben az a hatalmas igény volt, melyet velünk, feltárókkal szemben támasztottak. De az egész dologban része van a véletlennek is. Egy szép, me­leg májusi napon beállított hozzánk Kolozsvári Grand­­pierre Emil. Akkor újságíró volt. Ismertük már egymást, mondja neki. Mire én: „Ambrus elvtárs. Én mon­dok egyet. Engedj vissza a bányába, s havi 100 métert haladok előre”. Csend lesz. Szeme ha­miskásan ragyog. — Hát így történt... — Akkor találta ki? — Ök azt hitték... Persze erről szó se volt, nekem már készen voltak a skicceim is... — És a folytatás? — Harc hosszú hetekig: — Mert? — Mert senki sem akarta elhinni, ho|y lehetséges... Hangfaláttörés Uj Komló, 1952. június 8. „A DISZ-fiatalok lelkes munkával fogtak hozzá jú­nius 2-án a 100 \ méteres Dél-amerikai vázlatok (3.) Géppel aratják a dohányt Kuba egyik nagy, közös gaz­daságában. (A szerző felvétele.) Kuba az örök tavaszért Bármilyen furcsán hang­zik is: a tengerekkel körülvett Kubában a mezőgazdaság egyik legfőbb gondja a vízhiány. A sziget­­országnak nincsenek hófödte hegyei, bő vizű folyói. Az évi csapadék meghaladja a ma­gyarországi átlagot, de eső csak az év egyik felében hull. A másik hat hónapban egy csepp sem. A kubai me­zőgazdaságnak tehát — ért­hető módon — az a fő témá­ja: hogyan őrizze meg a vi­zet. Ez döntő szerepet ját­szik a cukornádültetvények, az állattenyésztés bővítésé­nél, a citrusfélék termeszté­sénél egyaránt. Kuba a múlt években óriá­si lépést tett a száraz évszak hátrányainak leküzdésére, vagy ahogy itt -nevezik „az örök tavasz” megteremtésé­re. A forradalom győzelmé­nek évében az öntözött terü­let 168 ezer hektár volt, az idén megközelíti a 700 000 hektárt. Az ország minden részében újabb víztárolók épülnek, duzzasztógátak, ön­tözőfürtök, hogy végleg le­küzdjék a legnagyobb termé­szeti hátrányt: a fél éven át tartó szárazságot. A decem­beri pártkongresszuson elfo­gadott irányelvek szerint a most kezdődött első ötéves terv végéig (1980-ra) az ösz­­szes megművelhető földterü­letet öntözni tudják. Ezzel megnyílik a lehetőség arra, hogy egyes növények termé­sét évente kétszer arathassák. A szárazság hatását érzi az állattenyésztés is. A trópu­si éghajlat miatt az állatok egész télen kint tarthatók a legelőn. Az októbertől má­jusig tartó időszakban azon­ban a legelők kiszáradnak, az állatok lesoványodnak, ahogy itt mondják — elöre­gedik a húsuk. A legelőjaví­tás feltétele megint a víz. Az előrelátható, céltudatos ter­vezésre utal, hpgy a múlt évi 280 millió dolláros (soha eny­­nyi még nem volt!) mező­­gazdasági beruházás jó részét a víztárolók, öntözőberende­zések építésére fordították. A kongresszus előtti hetek­ben, az agrárkérdésről folyó országos vitában a párt egyik vezetője találóan fogalmazta meg: az egyoldalú gazdálko­dás, a ránk hagyott örökség legkirívóbb hátrányainak le­küzdése után a kubai mező­­gazdaság eljutott oda, hogy elindulhatott a tervszerű, a lakosság igényeinek kielégí­tését célzó fejlesztés útján. Ennek egyik jele, hogy nö­vekszik a gépesítés, a kemi­­zálás szintje. A forradalom előtt mindössze 9 ezer trak­tora volt az országnak; ta­valy már 55 ezer üzemelt, s li980-ra százezer traktor áll .majd a mezőgazdaság rendel­kezésére! A rövidesen üzeme­lő új műtrágyagyár lehetővé teszi, hogy a jelenlegi 1,5 mil­lió tonna műtrágya-felhasz­nálást a duplájára emeljék, s egyben megszüntessék a be­hozatali mérleget érzékenyen érintő importot. ’Kábában a földterület 70 százaléka állami kézben van. 30 százalékán kisbirtokosok gazdálkodnak. Az utóbbiak — mintegy 250 ezer család — adják a cukortermelés 18, a dohány 80, a zöldség 38 szá­zalékát. Az állami gazdasá­gok nagy horderejű beruhá­zásai a következő években éreztetik jótékony hatásukat, s biztosítják a tartós fejlődés alapjait. A kisparasztoknak nyújtott különféle kedvezmé­nyek, állami támogatások, ösztönzők alkalmazása to­vább növeli a termelési ked­vet. A januárban kezdődött első ötéves tervben továbbra is elsőbbsé­get élvez a cukor, amely a devizabevételek 80 százalé­kát adja. Emellett például rizsből és más termékekből rövidesen önellátók lesznek. A tervek kapcsolódnak a KGST-,tagországok tervei­hez. így Kuba — kihasználva a szocialista integráció elő­nyeit — biztos piacot is tud­hat magáénak. Király Ferenc (Vége) Újabb vonatrobbantás Londonban Kedden a késő esti órák­ban újabb vonatrobbantást hajtottak végre Londonban, ezúttal is nyilvánvalóan az IRA ideiglenes szárnyához tartozó elemek, vagy a szél­sőséges republikánusokkal szimpatizáló terroristák. Most a brit főváros északnyugati mozgalom beindításához. Molnár elvtárs, a DISZ-bi­­zottság szervező titkára .ko­moly, megfontolt, harcos el­határozásra indította el ezt a mozgalmat azért, hogy biz­tosítani tudjuk előbb a Sztá­lin Vasműnek az elegendő szenet...” Ez volt az első jelentős hír­adás a Molnár-csapatról, s ettől kezdve mindennap ott van valamelyik újság címol­dalán. Alakja nőni kezd, sza­vai egyre politikusabbá lesz­nek. Megkezdődik hőssé vá­lásának folyamata — mert a kornak hősökre, példaképek­re, elemi erejű vezetőkre van szüksége. A sok pénz, az ezernyi gép ellenére ugyanis a termelés legfőbb jellemzője az anyagi-tech­­nikai nélkülözés. A fő terhe­ket az ember viseli. Ha a háború előtti állapothoz ké­pest sok is a gép — a szük­ségeshez képest kevés. Ugyanígy vagyunk az embe­rekkel. Ézrek jönnek — még nincsenek elegen. Mert ezrek mennek is. A bányászat egy hatalmas átjáróház. A hő­sök, példaképek, a karrierek tehát már csak azért is kel­lenek, hogy perspektívát nyújtsanak. Maradj, küzd], tarts ki — s te is ez lehetsz... Ez tehát az egyik ok, ami­ért Molnár István máról hol­részén robbant pokolgép egy veszteglő, üres szerelvény ko­csijában. A robbantás kö­vetkeztében így csupán egy ember szenvedett sebesülése­ket. Ez volt huszonnégy órán belül a második terrortáma­dás a londoni földalattik el­napra sztár lesz. De van má­sik is, legalábbis ilyen nyo­mós. Simon Kálmán főmérnök, a Nehézipari Minisztérium Szénbányászati Igazgatósá­gának helyettes vezetője ír­ja a Szabad Népben: A feltárás és elővájás a jövő fejtéseit, tömegtermelő munkahelyeit készíti elő. Az a szénbányavezető, aki a pil­lanatnyi többlettermelésért elhanyagolja a feltárást, vagy fékezi az elővájást, ötletsze­rűen, tervszerűtlenül irá­nyít: lemond bányájának jö­vendő biztonságos üzemel­tetéséről, egyenletes, nyugodt munkájáról, a termelés ál­landó, zavartalan emelkedé­séről. A múltban általános volt nálunk ez a hiba. A szénbá­nyászat is, akárcsak a nehéz­ipar más ágai, viharos erő­vel tört előre — de így sem tartott lépést a rohamos szocialista iparosítás köve­telményeivel. A kapkodás­ban, a hajrázásban újra és újra éppen a feltárásról és az elővájásról feledkeztünk meg. Sok bányánk emiatt a tervszerűtlenség, ötletszerű­ség árjában sodródott: ál­landósult a termelő munka­helyek hiánya, a szénter­melő csapatok a kis szénva­len. Ha csak negyedórával később hajtják végre, tör megkaitasztrófát okoz. A vo­nat ugyanis menetrend sze­rint megáll az Arsenal lab­darúgócsapat pályájának földalatti állomásán, ahol épp tódultak le a szurkolók egy mérkőzés után. gyónt képviselő munkahe­lyek miatt egy hónap alatt 5—6 munkahelyen dolgoz-, tak. Az ilyen helyzet termé­szetesen oda vezetett, hogy ezek a bányák elmaradtak a tervteljesítésben. El kellett maradniok, mert nem voltak meg a terv teljesítéséhez szükséges munkahelyek. Za­varukon úgy próbáltak segí­teni, hogy még jobban fo­kozták az ötletszerűséget, terv'szerűtlenséget és a fenn­tartók, karbantartók igény­­bevételével még jobban sza­porították a kedvezőtlen kö­rülmények miatt csak kis teljesítményt nyújtó úgyne­vezett szükségmunkahelye­ket, azután még inkább el­maradtak a terv teljesítésé­ben. Erre a „nagytermelési napbliat” kezdték szervez­ni, melyeknek már 2—3 nap múlva komoly böjtjük volt. Fokozta a káros hatást, hogy ezeken a napokon az elővá­­jáson, feltáráson dolgozó bá­nyászokat is szénre helyez­ték. A Borsodi Szénbányá­szati Tröszt dolgozói az el­ső fél évben csaknem min­den szombaton „nagyter­melési nap”-ot tartottak, s ilyenkor a feltáróktól a fenn­tartókig mindenki csákányt, lapátott fogott, szenet ter­mett. (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom